Móric
14 °C
17 °C

A Barcelona-kapitány, aki még a Real Madridnak is hiányozni fog

2014.03.08. 14:10
Egy apró sérülésen múlt, hogy 1999-ben nem adták el a Barcelona ificsapatából, amikor a Sevilla és a Malaga hívta. Azóta 593 meccset játszott a katalán csapatban, 21 címet nyert velük, a Barcelonánál és Spanyolországban is legendás labdarúgó lett. 15 szezonnal később azonban pont a sérülései késztették arra, hogy elhagyja a csapatot, amivel összeforrt a neve.

Szeretném bejelenteni, hogy a szezon végétől kezdve már nem leszek a Barcelona játékosa. A csapat már tud a döntésemről, és beleegyeztek, mint ahogy abba is, hogy hogyan legyen a folytatás. Érvénytelenítjük a szerződésemet, így az abból hátra levő további két év semmissé válik. De még nem ma távozom. Még három hónapig tart a szezon, és mindenki, aki ismer, tudja, hogy nem adom fel és azért fogok harcolni, hogy a csapat minden célját elérje idén

- kezdte lényegre törően március 4-i sajtótájékoztatóját Carles Puyol, a Barcelona csapatkapitánya. A nem teljesen váratlan bejelentés alig tartott három percig, majd Puyol távozott a teremből. Előtte még annyi mondott, hogy kisebb pihenőre van szüksége, és egyelőre nem tudja, mihez kezd június 30-a után.

Puyol 15 szezont töltött a katalán csapat felnőtt keretében, az ifiévekkel együtt 19-et töltött a Barcelonánál, ahol előbb a védelem alappillére, majd a csapat kapitánya, végül a klub ikonja lett. Pedig egyetlen hajszálra volt attól, hogy ugyanez akár a Sevillában vagy a Málagában történjen meg.

A Barcelonánál még a Johan Cruyff-féle megfigyelőrendszer szúrta ki a fiatal játékost 1995-ben, négy évvel később azonban majdnem lemondtak róla az ifik között. Amikor a Sevilla és a Málaga érdeklődött iránta, Lorenc Serra Ferrer sportigazgató nem látta akadályát, miért ne adhatnák el a szélsőt - ekkor ugyanis még nem védő volt. Puyol a tárgyalásokkal nagyjából egyidőben tréfából beállt a kapuba az egyik edzés előtt, majd egy vetődésnél olyan szerencsétlenül esett a vállára, hogy belesérült. Így az átigazolásból nem lett semmi, ott maradt Louis van Gaalék nyakán.

A holland edző először október 2-án, a Valladolid ellen küldte pályára az első csapatban, igaz, akkor még védekező középpályásként, de hamar felismerte, hogy klasszis jobbhátvéd lehet belőle. Első gólját is ellenük szerezte, egy szezonnal később. Puyol mindenben hallgatott van Gaalra, egy dolgot leszámítva - amikor az edző azt kérte első meccse előtt, hogy szabaduljon meg a nevetséges frizurától, nem engedelmeskedett.

Még van Gaal irányítása alatt középső védő lett belőle, de továbbra is játszott a szélen, ha ott volt rá szükség. 2004-ben, Luis Enrique visszavonulása után csapatkapitánnyá választották a védelem 5-ösét. A 2010-11-es szezontól kezdve egyre többet volt sérült, a március elején bejelentett távozását is azzal indokolta, hogy már nem tud azon a szinten teljesíteni, ami a Barcelonához illő lenne.

Kussolj és koncentrálj

2008-tól kezdve Gerard Piqué lett állandó védőtársa a Barcában, akit folyton arra sarkallt, hogy mindig jobb és jobb legyen.

Emlékszem a napra, amikor az egyik hosszú kihagyása után tért vissza Puyol. A meccs közepén annyit mondtam neki: Puyi, nagyon hiányoztál! Erre csak annyit felelt, hogy kussoljak és koncentráljak a meccsre

- elevenítette fel Piqué a kapitány egyik visszatérését, mint ahogy azt is tőle tudjuk, hogy ez nem egyedi eset volt. Minden meccsen folyamatosan ott duruzsolja mögötte már 2009 óta, hogy Geri, Geri, Geri, és amikor hátranéz és megkérdezi, hogy mit akar, csak annyit felel, hogy „semmi, csak maradj ébren!”

Piqué a sajtótájékoztatón is ott volt vele, majd az elsők között búcsúzott jó barátjától egy szívhez szóló levéllel. Érdekes kettős az övék, Piqué egy módos barcelonai családból származott, míg Puyol szülei parasztok, szegény apukája úgy halt meg, hogy ráborult egy traktor.

Puyol szinte aszkéta szigorúságát korán megtapasztalta az azóta a Barcelonától Münchenbe távozó Thiago Alcantara is, akit leszoktatott a túlzott gólörömökről, de még az olyan rutinos játékosokra, mint David Villa is hatással volt. Villa rendszeresen elbliccelte a jeges fürdőt még a Valenciánál, de Xavi és Puyol társaságában ez lehetetlenné vált, miután a katalánokhoz igazolt.

A Barcelona elpusztíthatatlan szíve

Carles Puyol 1978. árpilis 13-án született La Pobla de Segurban. 15 évesen már a helyi csapatban játszott, két évvel később figyelt fel rá a Barcelona, így 1995-ben került annak akadémiájára, a La Masiára. A felnőtt csapatban 1999-ben mutatkozott be, 2004-ben pedig Luis Enriquétől vette át a csapatkapitányi tisztet. A Barcelonával 6 bajnokságot, 2 Spanyol Kupát, 6 Spanyol Szuperkupát, 3 Bajnokok Ligáját, Két Európai Szuperkupát és 2 FIFA klubvilágbajnokságot nyert. A spanyol válogatottban 100-szor lépett pályára, 2008-ban Európa-bajnok, majd 2010-ben világbajnok lett velük.

Annak ellenére, hogy kiváló védő - nem véletlenül lett 100-szoros spanyol válogatott -, gyakran merült feledésbe teljesítménye abban Barcelonában, amelyet az elmúlt 5-8 évből szinte csak a remek támadójátékáról ismerünk. Puyolt azonban sosem zavarta ez, mindig a csapatot tartotta szem előtt, és magánéletében is ez a visszafogottság jellemezte.

Egyetlen balhéról, botrányról vagy akár csak átmulatott éjszakáról sem lehetett hallani felőle. Épp ellenkezőleg. Amikor megtudta, hogy a Liverpool és a Betis egykori játékosának, Miki Roquénak a szervezetében rákot találtak, és a Betis nem tudott elég pénzt gyűjteni a kezelésére, saját maga pótolta ki a hiányzó összeget. Mindössze azért, mert Miki és Puyol anyja egy városból származtak.

2011-ben hasonló erényét mutatta meg a Bajnokok Ligája-győzelem után. A trófea átvételét ugyanis átengedte Eric Abidalnak, aki rákbetegségéből tért vissza a futballpályára.

A Napalm tüze égett benne

Amilyen szerénynek és szelídnek tűnik azonban a pályán kívüli élete alapján, annyira kőkemény védő volt. Sosem kímélte magát, minden lövésbe, minden szerelésbe belevetette magát, ha kellett fejjel a földbe fúródva, és már kiskorában is, amiért édesanyja komolyan féltette az egészségét. Azt nem mondhatjuk, hogy az önfeláldozó játéknak nem lett meg a böjtje, hiszen az évek alatt számtalan sérülése volt, szinte nincs is olyan része a testének, amivel ne lett volna baja, de mindig visszatért és mindig a maximumot adta.

A keménység a zenei ízlésében is megjelent, hatalmas rajongója a metálnak, kedvenc együttese a Napalm Death, a játékát elnézve pedig nem is olyan nagy meglepetés ez.

Nincs olyan technikám, mint Romáriónak, nem vagyok olyan gyors, mint Marc Overmars, sem olyan erős, mint Patrick Kluivert. De mindháromnál keményebben dolgozom. Olyan vagyok, mint az a diák, aki nem túl okos, de sokat tanul a vizsgákra és a végén jól teljesít

- vallja magáról, és alighanem igaza is van.

A haja miatt Tarzan lett a beceneve, de a klub szurkolói Falnak is becézték, pont keménysége miatt.

Még a Real Madrid korábbi kapitányának, Raúlnak is kivívta a tiszteletét, akivel a válogatottban is sokat játszott együtt. Volt olyan El Clásico is, amelyről összeölelkezve sétált le a két rivális, tavaly novemberben pedig Cristiano Ronaldo ment oda hozzá a kispadhoz ölelkezni.

Milan, Amerika vagy egy kispad?

Puyol mindig is arról álmodott, hogy egyszer a Milanban szerepeljen, de kérdés, hogy 36 évesen mit tudna még adni az olasz csapatnak még úgy is, hogy az jelenleg messze az elvárások alatt teljesít. Példaképe is a milánói csapat legendája, Paolo Maldini volt.

A másik lehetőség, mint szinte minden nagyszerű játékosnál, hogy Amerikába menjen levezetni. Thierry Henry, a New York Red Bulls játékosa már meg is kezdte a csábítását, Puyol bejelentése után szinte rögtön közölte, hogy tárt karokkal várja jelenlegi csapatában.

Az biztos, hogy a játékkal még nem hagyott fel a kétszeres Európa-bajnok és egyszeres világbajnok, ám ha majd egyszer végleg befejezi, akár edző is lehet belőle. Hogy milyen jól tud a játékosokkal bánni, azt Piqué fejlődése is mutatja, a Barcelona pedig mindig tárt karokkal várta a korábbi játékosokat, akik edzői pályáról álmodtak. Elég csak a jelenleg a Bayern Münchennél dolgozó Pep Guardiolára gondolni, akivel Puyol a karrierje elején együtt is játszott.

A védő jelenleg 593 bajnoki mérkőzésnél jár a katalán csapat felnőtt keretében, ha újabb sérülés nem hátráltatja, 600 fölött zárhat, a 100 válogatott meccse mellett. Akár az is elképzelhető, hogy a Barcelona visszavonultatja majd az 5-ös mezszámot, ilyenre először lenne példa a klub történetében.