Móric
9 °C
15 °C

Szigorúan alkalmatlan: Tata Martino - Barcelona

2014.05.07. 23:34
Ismeretlen, ráadásul dél-amerikai edző európai futballklubnál ritkán jó választás, a Barcelona-edző Gerardo Tata Martino erre egy szezon alatt tökéletes példának bizonyult. Jól indult, de amint elkezdte saját ötleteit a csapatra kényszeríteni, máris elmaradtak az eredmények. A futball vicce, hogy még mindig lehet bajnok, ám ebben az esetben is távoznia kell a klubtól – már ki is jelölték utódját.

A semmiből húzta elő a Barcelona tavaly júliusban Gerardo Tata Martinót a betegsége miatt a kispadról végleg leköszönő – és azóta elhunyt – Tito Vilanova helyére. Szerződtetése teljesen váratlan volt: ugyan Argentínában és Paraguayban nyert bajnokságot klubcsapatokkal, vezette a paraguayi válogatottat vb-n, de az európai futballban ismeretlen volt a neve.

Amit tudni lehetett, hogy Rosarióban született, ugyanott, mint Lionel Messi, és ugyanannál a klubnál is futballozott, mint ahol Messi ifiként kezdett, a Newell's Old Boysnál.

Martino csodálatosan kezdett, a Levante 7-0-s legyőzésével mutatkozott be a bajnokságban, az Atletico ellenében idegenbeli 1-1 után hazai 0-0-val nyerte meg a Spanyol Szuperkupát. Ősszel a Barca szárnyalt, szenzációs sorozatot produkált.

Sötét fellegek

Aztán november végén, december elején jött az első megingás, a Barca veszített a BL-ben Amszterdamban, majd kikapott a bajnokságban, Bilbaóban, 1-0-ra. Azóta még hat vereséget szedett össze Tata Martino, négyet a bajnokságban, egyet a BL-ben és egyet a Spanyol Kupa döntőjében. Európából az Atletico Madrid verte ki a Barcelonát, a kupában a Real Madrid győzte le.

Ebben az időszakban sorozatban három meccset bukott el a Barcelona, mert még a bajnokságban is jött egy zakó, és végképp világossá vált, az argentin módszere nem fogja sikeressé tenni a csapatot, és az is nyilvánvaló lett, hogy hétről hétre gyengébben játszanak Messiék.

A szituáció hasonlít a Manchester Unitedéhez, ahol David Moyes szűk egy szezon alatt építette le a korábbi sikercsapatot, emiatt két hete kirúgták, és biztosan ez a sors vár Martinóra is a szezon végén. Ez olyannyira valószínű, hogy még az argentin is arról beszélt a hétvégén, hogy nem érdemel még egy esélyt a Barcelona kispadján. Az is kiderült, hogy a korábbi Barca-sztár Luis Enriquével valószínűleg már megállapodott a klub a következő szezonra.

Mi az, ami elronthat valami működőt?

Martino fokozatosan formálta át a Barcelonát egy tökéletes, jól működő modellből olyan elképzelések mentén, amik egyáltalán nem működtek, mégis kitartott azok mellett, hátha idővel mégis bejönnek majd - vagy ki tudja, mit gondolhatott. A párhuzamként említett unitedes Moyes nagyjából egy hónap alatt lerombolta, amit elődje, Alex Ferguson bő 25 év alatt felépített, Martinónak ehhez mintegy fél év kellett. Ötleteit fokozatosan vitte át, és a csőd akkor következett be, amikor ezek együttes hatásait már nem tudta elviselni a csapat.

Elsőként a Barcelona alapvető taktikájába, a tikitakába nyúlt bele. Martino irányítása alatt már nem volt elsődleges cél az elképesztő fölényű labdatartás és folyamatos passzolgatás addig, amíg az ellenfél védelme össze nem omlik a nyomás alatt.

Ennek első példája a tavaly szeptemberi, Rayo Vallecano elleni bajnoki volt, amin a Barca öt év után először alulmaradt labdabirtoklásban, igaz, csak pár százalékkal. Xaviék 4-0-ra nyertek, így a számokkal senki nem foglalkozott, pedig nyilvánvaló: a Barca-futball közel 30 éve, Johan Cruyff irányítása óta a labdatartásra épül.

A Barcelonának nincs tapasztalata a teljesen nyílt sisakos, azonnal támadó adok-kapok játékban, és ha jön majd egy nagyobb ellenfél, ami jóval erősebben tör a Barca kapuja felé, illetve erősebb a védelme, a katalánok bajban lehetnek – jósolni lehetett már akkor. Pont így nyert is ellenük a bajnoki negyedik Atlethic Bilbao, a hatodik Real Sociedad és a nyolcadik Valencia is.

Újabb Martino-hiba a beadások erőltetése. Akár Moyes a Unitednél, az argentin tréner is leragadt valahol 1985 körül, és még mindig azt tartja egy támadás leghatékonyabb befejezésének, ha az íveléssel végződik. Főleg azért káros ez, mert a Barcának nincs Beckhamje, Dani Alvesnél pocsékabbul pedig kevesebben adnak be a világon.

Az Atlético Madrid elleni BL-visszavágón 32 beívelésükből mindössze 6 volt jó, ami nem is csoda, hiszen az Atleti két középső védője, Diego Godin és Miranda is 185 centi magas, míg a támadók közül egyedül Fábregas éri el a 180 centit, a többieknek 10-15 centi hátrányuk volt a két védővel szemben.

Dani Alves nagyjából január óta ívelgeti középre a labdát eszetlenül, de hogy kinek, azt talán ő sem tudja. Az alacsony termet még nem zárja ki alapból a jó fejjátékot, de a pontatlan beívelés igen – ebben pedig, mint említettük, Alves világbajnok.

De nem csak a beíveléseknél, egyébként sem nagyon vált be a sok magas labda, amik csak lassították a Barca egyébként rendkívül gyors passzokból álló játékát – felemelni a labdát a futballban a földről egy esetben érdemes: ha a labdát kapó játékosnak óriási szabad területe van azt lekezelni, átvenni.

Vilanovánál és Guardiolánál szigorúan ilyen esetekben emelkedett fel a labda, viszont Martinónál már mindenkire ívelnek, arra is, akit ketten fognak. A levétellel rengeteg idő megy el, a védők odaérnek, a támadás megakasztva. És ez még csak a jobbik eset, rosszabb, ha a megakasztásból azonnal indulnak is - máris jön az ellentámadás, a kontra, amivel a Real a kupadöntőben verte a Barcát.

Tata nem ért a futballistákhoz, de a lelkükhöz se

Martinónak gondja volt azzal is, hogy rakja össze a meccskeretet. Minden nagynevű játékost egyszerre a pályán akart tudni, de mindenféle koncepció és átgondoltság nélkül tette meg ezt. Nyilvánvaló volt, hogy Xavi, Andrés Iniesta, Sergio Busquets és Lionel Messi kihagyhatatlanok a csapatból, de nála Fábregas is az lett, Neymar pedig már csak az igen magas vételára miatt is fix kezdővé vált. A nagy meccsekre a papíron legjobb 11 futballistáját nevezte mindenféle koncepció nélkül.

Xavi már 34 éves, és 2008 óta mindössze 1 nyáron pihenhetett, állandóan kezdő, egyre gyengébb, folyton lemarad, a gyilkos passzok hiányoznak tőle, és nem tud már annyit futni, amennyit a legmunkásabb poszt megkövetel. Fabregas ennek ellenére még mindig csak a cseréje.

Mint ahogy Alex Song szigorúan Busquets cseréje, aki csak akkor kerülhet a csapatba, amikor az első ember sérült, vagy eltiltott, vagy talán annyira fontos meccs jön 3 nap múlva, hogy nem árt pihennie. Pedig amikor Song játszott, remek volt, de látszott rajta, hogy úgy érzi, megtűrt embernek tartja az edző: amint megszerzi a labdát, letolja az első embernek, miközben pedig kifejezetten technikás, passzolni is tudó futballista.

Martinónak sikerült egy akkora tehetségből is gondot csinálnia, mint Neymar. Az argentin tréner szerint a brazil vonalszélső, miközben 10-essel a hátán született. Lehet, hogy hazájában, a Santosban is balról indult, de nem a 16-os sarkán kapta meg a labdát, hanem már a térfél felénél, hogy lendületből mehessen a védelemre. Neymar pehelysúlyú, úgy 65 kiló, az ő játékának alapvető eleme a lendület, balról, a vonal közeléből, állórajtból sokkal nehezebben ver meg bárkit. És a frusztráltság az idő teltével egyre inkább látszik rajta, középre vágyik, vagy hogy legalább korábban kapja meg a labdát.

Emiatt persze igazi összhang a két dél-amerikai játéka között sosem alakult ki, Messi van meg Neymar van, de Messi és Neymar nincs. A következő edző, Luis Enrique feladata lesz összehangolni őket, mert Tata képtelen rá – beletört a bicskája a világ legjobbjába és a világ legnagyobb tehetségébe, ami nem kis teljesítmény.

Mindemiatt Neymar semmit nem fejlődött az elmúlt évben a Barcelonában, 9 gólja és 9 gólpassza elég messze elmaradt a várakozásoktól. Még nagyobb baj, hogy a temérdek elhibázott ziccere miatt meccsek mentek el rajta.

Kötötte az ebet a karóhoz

Az is feltűnő az idényben, annak is főleg a tavaszi részében, hogy Martino mennyire képtelen berögzült formációiból váltani akár meccsek között, akár meccs közben. Pedro és Alexis Sánchez az idény vége felé egyre kevesebbet voltak a kezdőcsapatban annak ellenére, hogy Messi után messze ők voltak a leginkább gólveszélyesek. Míg korábban fontos elemei voltak a csapatnak, akik nem csak hogy pihenőidőt adtak egy-egy játékosnak, amikor rotálni kellett, de lényegében egyenértékű cserék.

Ehelyett a szezon végén szinte már csak akkor kerülnek fel a pályára, amikor csodát kell tenni az utolsó 20-30 percben. De nem csak ők tűntek el, hanem Tello, a már említett Song, Martin Montoya pedig annak ellenére alig kapott lehetőséget a védelemben, hogy Carles Puyol szinte az egész szezonban sérült volt. Állandóan játszott, játszik viszont legalább csereként a szürke Sergi Roberto.

Mi van Messivel?

Lionel Messit az idei szezonban több sérülés is hátráltatta, de ezen felül is látszódott, hogy nem élete idényét játssza az argentin. Három éve először zárhatja majd úgy a szezont, hogy kevesebb gólt lőtt, mint ahány mérkőzésen játszott, többször hullámvölgybe került, sőt olyanok miatt is cikkeztek róla, hogy csak a két kapus futott kevesebbet nála egy mérkőzésen.

Ennek két oka lehet: vagy Tata Martino gondolta úgy, hogy nem is kell hátra mennie, majd a többiek megoldják, felpasszolják neki a labdát, és a középpályás labdaszerzés után minél előrébb lesz az argentin, annál jobb, vagy maga Messi nem akart hátra menni, akár a fáradtság, akár amiatt, mert elege lett Martino taktikáiból.

Messi lételeme a labda, ezért azt képzelni, hogy a három kulcsmeccsen, a két atletis bl-negyeddöntőn és a Real elleni kupadöntőn önszántából dekkolt a köríven, életszerűtlen.

A mérkőzéseket lényegében 4 védővel, 4 középpályással és 2 támadóval kezdte, de 4-3-3-at erőltetett rájuk. Ha ez nem ment, nagyjából egy óra után valóban átálltak 4-3-3-ra Iniestával középen, nem véletlen, hogy a góljaik több, mint 40 százalékát az utolsó 30 percben lőtték. Az volt a jellemző, hogy csak az eredeti felálláson belül, ugyanarra a posztra cserélt, hogy véletlenül se kelljen változtatnia, de attól sem nagyon tágított, hogy minden szabadrúgást Messivel rúgasson. A Granada ellen elvesztett meccsen és a Spanyol Kupadöntőn is a balhátvéd cseréje volt az első lépése hátrányban, balbekk helyére balbekk, nem is lett belőle fordulat.

A legnagyobb gond viszont, hogy igazi tata módjára még mindig ott tart, hogy a védelem négy emberből áll, és azok ne is nagyon menjenek előre, kivétel Alves, a jobb szélre. A támadók viszont támadjanak, a védekezést meg hagyják a védőkre. Emiatt van minden csapatnak több ziccere is a Barca ellen: elöl van 5 csatár, hátul 4 védő - ha Alves épp fent volt beadni, csak három -, a két vonal közötti 30 méteres lyukban meg poroszkál Busquets, esetleg Song.

A Barca-középpálya nem létezik, átugrik rajta a Granada, a Valladolid, múlt hétvégén épp a Getafe.

A berögzült dolgokhoz való kötődése egyébként a legjobban az Atlético Madrid ellen látszódott a szezonban: ötször játszotta le ellenük ugyanazt a meccset, négyszer ugyanazzal az eredménnyel - mert ötödszörre iksz helyett kikapott! A 0-0 utáni 1-1 ugyan még hozott neki egy Spanyol Szuperkupát idegenben lőtt góllal, de utána sem a bajnokságban, sem a BL-ben nem tudott ezen változtatni, 0-0, majd 1-1 lett. A Barcánál volt ugyan a labda, de helyzetet is alig tudott kialakítani a jól védekező ellenféllel szemben.

Diego Simeone viszont lépett a BL-visszavágón, ha csak 20 percre is, de kijött a sündisznóállásból, és berúgta azt az egy gólt, amit aztán a kapuja elé parkolt busz levédett a maradék egy órában. Tegyük hozzá azért, hogy az egy lehetett volna 3 gól is, mert kétszer a kapufáról jött ki Atleti-lövés. A Barca az első félórában szét volt verve, csak nem lett kivégezve azonnal. Persze a 90. percre így is, úgy is kimúlt, 1-0-ra kikapott, és kiesett.

Martinónak, ha vasárnap az Elchét sikerül legyűrnie, épp újra az Atleticót kellene megvernie a bajnokságért.

A Barcelona kivételes és kiváltságos helyzetben volt Pep Guardiola irányítása alatt. A csapat korábbi játékosának olyan biztos volt a helye a kispadon, mint vele egyidőben Európában maximum Sir Alex Fergusonnak. Ha Guardiola úgy akarta volna, 2050-ig is maradhatott volna.

A Guardiolát váltó Tito Vilanova még képes volt elődje szintjén edzeni a csapatot, könnyedén meg is lett a bajnokság, bár a BL elúszott, csakhogy az egészsége miatt nem tudta egy évnél tovább vezetni Messiéket.

Nem ideális körülmények

Tata Martino kinevezése a semmiből jött, és Sandro Rosell elnök teljes mellényúlásának bizonyult. Rosell azóta belebukott a Neymar-ügybe, ami után a Barcelonának utólag kellett befizetni 13 millió eurónyi adót, ezzel Martinónak megszűnt a támogatója a klubnál. És az is igaz, hogy a csapat körül ezután sem csillapodtak a viharok, a FIFA például eltiltotta a csapatot a nyári és a következő téli átigazolási szezontól, amit a fellebbezés miatt felfüggesztettek, de nyugodt felkészülésről nem lehetett beszélni.

  Edző  Rúgott gól   Kapott gól   Elért pontszám   Helyezés
  Guardiola (2011/12)   114   29   91   2.
  Vilanova (2012/13)   115   40   100   1.
  Martino (2013/14)    99   32   85 (max 91 lehet)   ?

A bajnoki remények is inkább az ellenfelek botladozásainak köszönhetőek – a Real például szerda este vesztett újabb két pontot, és veszthette el valószínűleg végleg a bajnoki reményeit. Ha a futballnak olyan abszurd humorérzéke is lenne, hogy Martino még így is bajnok legyen a Barcelonával, akkor is távoznia kell az egyesülettől, mert a mutatott játék nem Barca-szintű, és hosszabb távon kudarcra van ítélve.