Ferenc
10 °C
29 °C

A számláit sem tudja fizetni az Atlético

2014.05.22. 00:27
2002-ben, amikor a Real Madrid az utolsó BL-címét nyerte, az Atlético Madrid éppen a feljutásért harcolt a másodosztályban. Azóta elképesztően nagy utat tettek meg, és bár Diego Simeone érkezése sok tekintetben új korszakot nyitott a klubnál, az Atlético még mindig nagyon nyögi a Gil-dinasztia terheit. És lehet, hogy ezen a 18 év után újra megnyert bajnokság és a 40 év utáni első BL-döntő sem tud segíteni.

Az ezredforduló nem alakult a legjobban a „másik madridi csapatnak”, nemcsak kiestek az első osztályból, de a csapat elnökét, Jesús Gilt is börtönre ítélték – a mostani tulajdonos, Miguel Ángel Gil Marín és az elnök, Enrique Cerezo is büntetést kapott abban az ügyben, mindhármukat a klub pénzével való visszaélés miatt ítélték el.

A Segunda Divisiónban töltött két év alatt egyáltalán nem fizettek adót, csak ezidő alatt 46 millió eurós terhet hoztak össze, így 2011-re már 517 millió euróval (157,5 milliárd forint) tartoztak különböző hitelezőknek, ebből legalább 171 millióval az adóhatóságnak.

A spanyol kormány ekkor kedvező üzletet ajánlott: évi 4,5 százalékos kamattal, évente 15 millió eurót kell törleszteniük.

Mivel Jesús Gil irányítása alatt nem igazán fizettek adót – még a kedvező törlesztésről való megállapodás után sem tartották a határidőkat –, a hátralék visszafizetése legalább a 2020-as évek elejéig elhúzódhat. Az elmaradó törlesztések miatt például az UEFA nem akarta kifizetni nekik a 2012-es Európa Liga megnyerése utáni pénzdíjat, igaz a pénzügyi fair play miatti büntetést végül törölték, így megkapták a győztes döntő utáni 3 millió eurót.

José Maria Gay de Liébana, a Barcelonai Egyetem közgazdász professzora és labdarúgás pénzügyeinek szakértője szerint nagyjából ezekből állt össze az Atlético 2011-es adósságállománya:

  • összesen 215 millió euró adóhátralék
  • 77 millió hitel pénzügyi intézetektől
  • 55 millió kifizetetlen átigazolási díj
  • 53 millió későbbre könyvelt kamatbeli tartozás
  • 52 millió elmaradt bér az alkalmazottaknak
  • 31 millió tartozás egyéb hitelezőknek
  • 21 millió céltartalék
  • 9 millió egyéb pénzügyi kötelezettség
  • 1 millió kereskedelmi tartozás

Elképesztő pénznyelő a Vincente Cálderón

Nem kifejezetten maga az 1966-ban átadott stadion – bár az sincs túl jó állapotban –, hanem a csapat, hiszen miközben nem adóztak, a játékosokat pedig részben külső befektetők pénzéből vásárolták, az önrészt sem tudták teljesíteni a többi csapat felé.

A Porto Falcao eladása után panasszal akart élni a FIFA felé az Atléticóval szemben, ám amint felvetették a problémát, a Doyen csoport gyorsan növelte a szponzori vállalásait a spanyol csapatnál és állta a számlákat.

Ez összefügghet azzal, hogy a folyamatosan növekvő adótartozás mellett 2002 és 2009 között 160 millió eurót költöttek játékosokra, miközben a bevételük nagyjából csak a játékosok és az alkalmazottak fizetését fedezte.

A Barcelona és a Real mindent visz

A spanyol futballbajnokság 2012-13-as szezonjában nagyjából 600 millió eurót fizettek ki összesen a közvetítési jogokért. Ebből 280 milliót a Real Madrid és a Barcelona tett zsebre, miközben az Atlético Madrid (akárcsak a Valencia) csupán 40-et kapott. 100 milliós hátrányból indulva (ami pont egy Gareth Bale, vagy Cristiano Ronaldo átigazolási díja) pedig szinte lehetetlen tartani a tempót.

Ez jövőre sem változik nagyon attól függetlenül, hogy az Atlético lett a bajnok, legkorábban a 2016-17-es szezontól alakíthatják át a felosztást, amikortól 60 millió körüli összegre számíthat majd az Atleti.

Jelenleg Azerbajdzsán a legnagyobb szponzoruk, az ország 18 hónapra 12 millió eurót fizetett nekik a népszerűsítésért, de ez aprópénznek tűnik ahhoz képest, hogy 2011-ben 52 millió euróval tartoztak a dolgozóiknak - ez az összes fizetésnek a 81 százaléka volt. Jövőre is ők lesznek egyébként a mezen, ugyanis 2015 nyaráig meghosszabbították a szerződést.

Amikor Sergio Agüero helyére megvették Radamel Falcaót a Portótól, az Atleti nem tudta egymaga állni a 40 millió eurós vételárat, így annak nagyjából felét a Doyen Sports Group, egy hedge fund állta, de Diego Costát sem teljesen önerőből vásárolták vissza a Valladolidtól 2010-ben – így viszont a profiton is osztozni kell.

Diego Costa esetében ez nagyon jó befektetés lesz, hiszen 1 millió euróért vették meg (a külső partner a harmadát állta), a hírek szerint pedig a Chelsea 40 milliónál is többet adna érte. A Doyen mellett más azeri, kazah és amerikai csoportok is érdekeltek a játékosokban, de hogy Costa esetében ki segítette ki őket, azt titkolják.

A kétes partnerek

A Máltára bejegyzett Doyen Sports Group már a profiljában is büszkén hirdeti, hogy előszeretettel segít ki sportcsapatokat a játékosok megvásárlásában, ezzel részesedést szerezve a játékosok jogaiban. A csoport több Európában szereplő játékosban érdekelt, a teljes listát itt találják.

Ez a módszer általánosnak mondható náluk egyébként, egy 2013-as felmérés szerint az első csapat 25 játékosa közül mindössze hatot birtokolt 100 százalékban az Atleti, miközben az UEFA és a FIFA is folyamatosan a külső tulajdonosok szerepvállalása ellen harcol – Európában ez Spanyolország kivételével minden más országban tiltott is.

Ugyanakkor a külső résztulajdonosok befolyását vizsgáló KPMG tavaly arra jutott, hogy nagyjából 5 csapat lehet érintett a spanyoloknál összesen 25-40 játékossal, így az Atléticóra vonatkozó 19-es szám elég magasnak tűnik.

Nem állnak sokkal jobban

Az Atlético Madrid 2013-as pénzügyi beszámolójából kiderült, hogy tavaly a számláik 37 százalékát, vagyis több, mint harmadát nem tudták az állam által megszabott 60 napon belül teljesíteni.

Az sem segít rajtuk, hogy a tavalyra becsült 543 millió eurós tartozásuknak mindössze öt százalékát tette ki a pénzforgalmuk – ezzel egyébként a BL-negyeddöntőjébe jutott nyolc csapat közül a legrosszabbul állnak, a Real Madridnál ugyanez a szám például 24 százalék, míg a Bayern Münchennél 26. Egyedül a Chelsea-nél volt hasonlóan alacsonyan, de ők az orosz milliárdos, Roman Abramovics pénztárcájából élnek.

A bevétellel sem állnak sokkal jobban, az utóbbi időben 100 millió körül mozogtak, míg a náluk valamivel nagyobb tartozással bíró Real Madri és Barcelona már lassan az 500 milliós bevétel közelében jár.

A kilátástalan pénzügyi helyzet miatt a tulajdonos Miguel Ángel Gil és az elnök Enrique Cerezo maguk is beszálltak a klub finanszírozásába – saját házaik elzálogosításával 510 ezer euróhoz jutottak, melyet mind a csapat működésére fordítottak, ennyire nehéz helyzetben vannak.

Jövőre vélhetően nem kell újabb zálogokat intézni, hiszen a remek európai szereplés miatt bőven lesz plusz bevétel. A 2012-13-as EL-szezon után 5,4 millió eurót kaptak, míg idén azzal, hogy eljutottak a BL-döntőig, legalább 32,9 milliót utal nekik az UEFA, és ha szombaton a döntőt is megnyerik, ez 36,9 millió is lehet.

És ebben még nincs benne az UEFA a tévés piac alapján szétosztott díja – a 2012-13-as adatok alapján számolva valahol félúton lesz a Málaga 11,6 vagy a Valencia 13,4 milliója és a Barcelona 20,1 milliója között (a Real kapta a legtöbbet a spanyolok közül, 23,5 milliót, de övék is a legnagyobb piac).

És mégis

újra bajnokok lettek 1996 után és ott vannak a BL-döntőben is – oda 40 év kihagyással kerültek vissza. Mindezt pedig egy olyan kerettel érték el, melyet kevesebb, mint 76 millió euróból vásároltak össze – vagyis az Atleti 22 játékosa együtt olcsóbb, mint Cristiano Ronaldo vagy Gareth Bale egymaga.

Ez a pénzügyileg felelős igazoláspolitika nagyban a mostani vezetőedző, Diego Simeone érdeme is, aki nem akart olyan ügyletekbe menni, mint pont az érkezése előtti nyáron Radamel Falcao megvásárlása volt, sokkal inkább az „azzal dolgozunk, amink van” elvet követi.

2011 decemberében, amikor kinevezték Gregorio Manzano helyére, a csapat nem állt valami jól: a bajnokságban csak a 10. helyen voltak, a kupából pedig a harmadosztályú Albacete búcsúztatta őket az Atleti szempontjából kettős vereséggel, ekkor telt be a pohár Manzanónál.

Ingyen jön az új stadion

Telente a stadionban dolgozó alkalmazottak jó része kabátban ül az asztalánál, a 48 éves épület fűtése ugyanis nem megfelelő, van, ahol hordozható hősugárzókkal tudnak csak elviselhető körülményeket teremteni. Ez viszont nemsokára megváltozhat, ugyanis 2016-ban átadják az Estadio Olímpico de Madridát, hivatalos nevén az Estadio Olímpico de Madridot, mely a város olimpiai pályázatában is szerepelt.

A 2004-ben bezárt La Peineta mindössze 20 ezer férőhelyes volt, ám két év múlva 67 500 néző befogadására lesz alkalmas (a jelenlegi 55 ezres). És a legjobb az egészben, már az Atleti számára, hogy szinte ingyen jutnak hozzá, az építő Fomento de Construcciones y Contratas SA ugyanis a Vicente Cálderónért és az ahhoz tartozó telekért cserébe vállalta a beruházást.

Pedig a madridi visszavágón, ahol elég lett volna 1-0-ra nyerniük az első meccs 1-2-je után, a mostani kezdő tizenegyből hatan - köztük a teljes védelem - is ott voltak. Simeone kinevezése óta egy játékosért sem adott kiemelkedő összeget, egyedül a Bragától a kölcsönszerződés alatt opcióval megvett Pizzi (13,5 millió) és az idén nyáron igazolt fiatal francia középpályás, Josuha Guilavogio (10 millió) említhető, de ő főleg csak a kupában bizonyíthatott eddig a madridi csapatnál.

A csapat teljesítményének javulása szemmel látható. A 2011-12-es szezon végére ötödik helyre jöttek fel a bajnokságban és megnyerték az Európa Ligát. Egy évvel később, vagyis tavaly már harmadik helyen zártak a bajnokságban, megnyerték a Spanyol Kupát és az UEFA Szuperkupát is, idén pedig bajnokok lettek és a csapat első BL-győzelme is meglehet.

A klub remek formája a világbajonkságra kijutott válogatottak kereteiből is visszatükröződik. 2010-ben Dél-Afrikába mindössze 4 Atleti-játékost vittek el, idén viszont - igaz, egyelőre a bő keretekben - 10 játékosuk szerepel, de heten alapembernek számítanak saját válogatottjukban.

Diego Simeone Atlético Madridja is jól mutatja, hogy nem feltétlenül kell elképesztő mennyiségű pénz a sikerhez. A Bajnokok Ligájában a tehetős orosz klub, a Zenit sem fogott ki rajtuk, majd Milan, a Barcelona és a Chelsea jöttek - utóbbi kettőnél kétség sem férhet hozzá, hogy pénzügyileg nincsenek egy súlycsoportban.

Nagy kérdés viszont, hogy Simeone meddig tudja ezt tartani. A szezon egyik legfontosabb játékosát, a kapus Thibaut Courtois-t a nyáron visszahívja a Chelsea, amely a legjobb csatárukat, Diego Costát is vinné, örökké pedig nem lehet 8-10 millió eurókból sztárokat varázsolni. Amíg viszont a klub nem fizeti vissza legalább az adótartozását, ez a harc vár rájuk a jövőben is, és vélhetően a 2013-14-es szezon a kivétel lesz teljesítmény szempontjából, és nem egy unortodox trend kezdete.