Fernando Torres: Hiányzik a régi önmagam és Steven Gerrard
További Futball cikkek
- Közepes osztályzatok, az angol sajtó nem honorálja Szoboszlai eladott labdáit
- Nem tudtak csodát tenni Szoboszlaiék, a Liverpool kiesett az Európa-ligából
- Dejan Sztankovics visszatért Budapestre fia betegágya mellől
- Döntés született José Mourinho utódjáról
- Egy osztrák csapat is kijutott a megújuló FIFA-klubvilágbajnokságra
Mi történt Fernando Torresszel? A világ volt legjobb középcsatára immár három és fél éve vegetál a Chelsea-ben. A Liverpoolban utolérhetetlen volt, most csatárként nyújt annyit, mint egy középpályás: a legutóbbi szezonban 11 gólt szerzett 41 meccsen. A Premier League-ben mindössze ötöt. Nem sérült meg, nem érte nagy lelki trauma, nem adták kölcsön gyenge klubnak, karrierje mégis kettétört, amikor 2011 januárjában a Liverpooltól a Chelsea-hez szerződött 50 millió fontért.
"Liverpoolban mindenem megvolt, kivétel a trófeák. Királynak éreztem magam, de a csapat kezdett szétesni. A tulajdonosok eladták Mascheranót a Barcának, Xabi Alonsót a Real Madridnak. A helyükre nem hoztak senki, nem tettek pénzt a csapatba. 27 voltam, és meg akartam nyerni a Bajnokok Ligáját, de úgy éreztem, ez a Poollal sosem fog megtörténni. A klubra vevőt kerestek, átmeneti idők voltak, ilyenkor évekbe tellik, míg újra versenyképes lesz egy egyesület, kivétel persze a PSG vagy a Manchester City. Nem várhattam tovább" - magyarázta Torres a So Foot francia magazinnak adott nagyinterjújában.
Külföldiként bárhova szerződik, elnézték volna neki az angol drukkerek, de ami az országban - ahogy máshol is - a legnagyobb bűn, egy közvetlen riválishoz menni. Torresnek meg kellett mondania a Pool-kapitány Steven Gerrardnak, három és fél csodás közös év után otthagyja a klubot, ráadásul a Chelsea-ért.
"Steven Gerrard odajött, és azt mondta, gondolj magadra, tedd, amit tenned kell. De amikor közöltem vele, hogy a Chelsea ajánlatát fogadom el, összeomlott. Megmondani neki, hogy elhagyom a Liverpoolt, és ez életem egyik legnehezebb pillanata volt. Ő volt a legjobb csapattársam, nem hiszem, hogy találok újra hozzá hasonlót. Minket egymásnak találtak ki."
Valóban fantasztikusan kiegészítették egymást, de 2007 nyara, Torres érkezése és 2011 eleje, a spanyol távozása között semmit nem nyertek, sőt, még döntőt sem játszottak. A legnagyobb sikerélményük a 2009-es PL-2. hely volt a Manchester United mögött.
A Chelsea-ben Torres megkapta, amit akart, 2012-ben BL-győztes lett, felemelhette az FA-kupát és egy éve az EL-serleget is, mégsem boldog: szupersztárból kiegészítő emberré vált. Borzasztóan kezdett, első 18 Chelsea-meccsén, a 2010-11-es szezon második felében, 18 meccsen 1 gólt szerzett, azt is már májusban, az utolsó bajnokik egyikén. Ősszel aztán 28/2-ig ment fel ez az arány.
Míg a Poolban 142 meccsen 81 gólt rúgott, addig a Chelsea-ben 172-n 45-öt. Az igazán riasztó viszont az, hogy a vörösöknél a Premier League-ben 102 találkozón 65-ig jutott, a londoniakkal 110 meccsen mindössze 20-ig.
"Manapság másfajta játékos vagyok. Nem fogok hazudni, hiányzik a régi önmagam, akinek minden meccsre garantált helye volt a kezdőben. Addig jutottam, hogy leültem a videó elé, és megnéztem a góljaimat, rá akartam jönni, mit csináltam másképp, amikor még tudtam gólt lőni - hangzik Torres tényleg megdöbbentő vallomása. - Megállapítottam, hogy csak a mez színe más, minden azon múlik, hogy tudok-e illeszkedni a csapat játékstílusához. Vannak stílusok, amik fekszenek nekem, mások kevésbé, ennyi."
Ebben van is valami. Torres a Poolban Rafa Benítez edzősködése alatt villogott, a spanyol tréner egyedüli csatárként játszatta elöl. A Chelsea-nél aztán ékpárt kapott, hol Anelkát, hol Drogbát, ám leginkább az ő cseréjük lett. Később meg már szólócsatárként sem ment neki.
"Az érkezésem előtt a Chelsea Drogbával és Anelkával elöl játszott, mögöttük három középpályás. Aztán én kerültem Anelka mellé, de csak egy meccsen voltunk így. David Luizzal együtt megkerestük Carlo Ancelottit, az edzőt, mivel mi jöttünk legkésőbb. Azt mondta, fontosak vagyunk a klubnak, de a szezont már a régi csapattal viszi végig. Mi nem játszottunk. Semmit nem értettem abból, ami történt, meg kellett barátkoznom a kispaddal. Azzal vigasztaltam magam, hogy hamarosan változnak a dolgok. Villas-Boas érkezett, majd Di Matteo, de minden ugyanaz maradt: egyik nap játszottam, másik nap nem."
Torres csak a 2012-13-as idény második felében tért valamennyire magához, amikor a Chelsea-t Rafa Benítez vette át november végén. 22 gólja már elfogadható, csakhogy 64 meccs kellett ehhez neki, és bajnokin ekkor is csak nyolcszor talált be, pedig 36-szor, azaz mindössze két meccsen nem szerepelt a PL-ben.
"Bizarr volt, úgy éreztem, hamarabb fáradok, és nehezebb vagyok. Kifújtam. Rengeteg dologgal meg kell küzdened, hogy elkerülj a padról, néha önmagaddal is" - vallotta be a most 30 éves támadó.
José Mourinho egy évvel ezelőtti érkezésével újra teljesen elveszett, és megint fix csere lett, a portugál sokszor elmondta, elégedetlen vele. "Mourinho új csatárt akar a következő szezonra, ám továbbra is azon leszek, hogy meggyőzzem, és megváltoztassam a véleményét" - igyekezett pozitíven hozzáállni a helyzetéhez Torres.
Most előbb viszont még Vicente Del Bosque spanyol szövetségi kapitányt kell meggyőznie, hogy helye van a válogatott vb-keretében. Sok ideje nincs, hétfőn éjfélig le kell adni a hivatalos listát a FIFA-nak. Torres szerencséje és esélye, hogy a többi spanyol 9-es is gyenge szezonon van túl. Soldado leégett a Tottenhamben, Negredo pocsék második féléven van túl a ManCityben, David Villáról az Atleticóban, főleg a szezon hajrájában kiderült, már nem az, aki volt. A 9-esnek honosított Diego Costa meg sérült, a torna kezdete előtt napokkal épül fel, ha egyáltalán.
Torresnek valószínűleg pénteken, a Bolívia elleni barátságos meccsen kell bizonyítania a kapitánynak, hogy ő a legjobb választás a világbajnokságra. Ha Costa rendbe jön, Torres a cseréjeként kezd, de ha nem, második esélyt kapva a volt világklasszis beugorhat.
Nagyon kellene neki a vb, ugyanis egyelőre úgy áll a dolog, hogy marad a Chelsea-ben, hiszen nem kapkodnak érte, és Abramovics Chelsea-tulaj sem nagyon akarja eladni: jelenleg jó, ha 10 millió fontot kapna érte, miközben 50-ért vette. Ez még neki is nagy veszteség.