Lenke
17 °C
30 °C
Index - In English In English Eng

Ég és föld a különbség, Dárdai javára

A magyar futballválogatott szombaton döntetlent (1-1) ért el a jóval esélyesebb román válogatottal szemben. Hogy mennyit ér ez az egy pont, arra már Dárdai Pál korábbi kapitányi nyilatkozata utal, aki az őszi három meccsen 5-7 pontot akar begyűjteni. Akkor tehát most győzelmeknek kell következniük.

Nem is szükséges bonyolult logikai összefüggéseket keresni, elég csak Dárdai Pál fejével gondolkodni, hogy kijelenthessük: a Bukarestben, átlag feletti játékkal megszerzett egy pont csak akkor ér valamit, ha Feröeren három követi, aztán a finnek elleni novemberi győzelem is kötelező. A kapitány egyre magabiztosabb a dolgában, hétfőn kijelentette, ha Feröeren meglesz a győzelem, akkor a finnek elleni három pontot is garantálja.

Ezzel a hét ponttal ugyanis optimális esetben a jelenlegi csoportelső északírek elé lehetne kerülni négy idei forduló után, és még a finneket is visszaelőzhetnénk. Az más kérdés, hogy a 2016-os franciaországi Eb-hez, illetve a pótselejtezőhöz ehhez még 13 pont kellene hat meccsen a héthez, hogy a harmadik hely biztosan meglegyen.

Az északírek elleni budapesti vereség azért is fájó, mert rontja a közvetlen kijutás esélyét, hogy a legjobb harmadikok lehessünk.

De ne szaladjunk ennyire előre, mert Feröeren nem könnyű nyerni, hiszen műfüvön, várhatóan nagy szélben kell játszani. Az előző sorozatban a svédek is eléggé megszenvedtek ott, a második félidőben fordítottak Ibrahimović találatával 2-1-re. 

Dárdai szerint a Feröer szigetek ellen hasonló nyomással kell szembenézniük a játékosainak, mint Bukarestben, igaz, nagy kontraszt lesz, hiszen Romániában eufória, felfokozott hangulat várta a magyarokat, míg Feröeren csend lesz, és más mentalitás.

Nem véletlenül emeltük ki a mentális felkészültségre vonatkozó mondatokat. Dárdai a román mérkőzés előtt és azóta is próbálja a saját elképzeléseit megvalósítani, nem engedi, hogy bármi külső hatás befurakodjon a gondolataiba. Azt is éppen ezért szerencsésnek mondta, hogy Bukarest után Tórshavnban játszanak, így nem befolyásolják a felkészülésüket az itthoni körülmények, hogy például mit ír a sajtó.

A bukaresti döntetlennek olyan lökést kell adnia, hogy akár már az első félidőben gólt szerezve uralhassuk a meccset Feröer ellen, ahol nagyon stabil védekezésre van szükség, támadójátékban pedig pontosságra és maximális koncentrációra, mert nem valószínű, hogy  a magyar csatárok sokszor ziccerbe kerülhetnek.

Dárdai elmondta, Sallói István feltérképezte őket, masszívak, jó fizikai állapotban vannak, jól védekeznek.

Senki sem verte őket agyon. Nem olyan csapat, hogy elmegyünk és megverjük őket öt vagy hat nullra.

Magyarország az előző selejtezősorozatban rövid időn belül kétszer is jól játszott, hat pontot szerzett négy nap alatt az észtek és a törökök ellen, így az sem irreális elvárás tehát, hogy a tudásuk 70-80 százalékát kiadják Tórshavnban, amivel már győzni lehet. Igaz, most eggyel kevesebb nap van pihenésre, mint akkor.

Érdemes visszanézni a nyilatkozatokat, Dzsudzsáké különösen érdekes, hiszen a román döntetlen után arról beszélt, hogy most végre nem lehet azt mondani, hogy csak a szájuk járt, és szerinte ezzel a tavalyi hibát is kijavították, amikor 3-0 lett a románoknak a vb-selejtezőn.

Szalai Ádám a meccs előtt arra utalt, hogy ég és föld a különbség Dárdai és a korábbi kapitány között, és tegyük hozzá, ezt kétnapos együtt dolgozás után közölte. Inkább ne gondoljunk bele, milyen tudatosság és szervezettség lengte körül előzőleg a csapatot.

A Hoffenheim centere azt is mondta, nem lesznek egyik pillanatról a másikra világsztárok, Cristiano Ronaldók, Messik. Ezt nyilván nem is várta el senki tőlük, de azt igen, hogy valamiféle elképzeléssel, nem ijedten és gyáván futballozzanak. Ezúttal harcoltak.

Dárdai a Feröer elleni meccsbe is bele szeretne nyúlni, ahogy azt Bukarestben igen sikeresen tette.

Egy meccsből ugyanakkor nem szabad messzemenő következtetéseket levonni – bár Pintérnél már egy után is látszott, hogy alkalmatlan a feladatra –, azt fontos megjegyezni, hogy Egervári Sándor számtalanszor kitért rá: öt nap, amit együtt tölthet, szinte semmire sem elég. Dárdai eddig ezt egyszer sem említette.

Mégis lehetett látni, mit szeretne játszani, mert volt egy alapelképzelése. És van egy terve már Feröerre is.

Egervárinak Bognár György térképezte fel a románokat, aki Pintér kirúgása után a magyar szakma szembeköpéséről beszélt.

Sejthető, ők egészen mást látnak egy román csapatból, mint a mostani kapitány, illetve a másodedzője, Szabics Imre vagy Sallói István. Ha Bognár rossz válaszokat adott, Egervári sem felelhetett jól.

Nagy a gyanú, mást látnak a hazai edzők, szakértők is egy futballmeccsen, mint a nem ebben a közegben nevet szerző Dárdai.

Eddig Véber György és Várhidi Péter mondta el a véleményét a látottakról. Előbbi szerint a szünetben jött a Dárdai-faktor, addig sápadt volt a védekezés.

„Az első perctől kezdve azt gondoltam, hogy azért lesz jó Dárdai Pál kinevezése, mert baráti légkört tud kialakítani a csapatnál” – ezt pedig már az a Várhidi mondta, aki kapitánysága alatt lemondott Dárdai mentalitásáról, csapatösszetartó erejéről, és egyszer sem hívta haza a Herthából.

„A mai futballban nem lehet olyan edzőt találni, aki fél év alatt válogatottat tud csinálni” – ez is egy Várhidi-mondat, a kinevezés után jelentette ki.

Feröeren Dárdai újabb lépést tehet egy eredményes és harcos csapat kialakításáért, és nyolc nap alatt hitet adhat a szurkolóknak, és persze ő is hitelesebb lesz, mint bárki itthon.

Kedd este Gera Zoltánra valószínűleg nem számít, mert a 34 éves középpályásnak már sok lenne ez a tempó három nap alatt, Tőzsér Dániel ellenben bekerülhet, és akár Nikolics Nemanja is kezdő lehet, bár őt most a tökéletes csereembernek tartjuk, akitől becserélése után igenis számítani lehet valami újra. Dárdai Simon Krisztián sebességét is kihasználhatja a szélen, a védelemben pedig felesleges variálnia, a szombati négyesnél pillanatnyilag nincs jobb.

Egy biztos, nem fogja túlbonyolítani a dolgot, eddig sem volt rá jellemző, és szerinte a magyar futball nagy baja mindig az alapvető helyzetek túlbonyolítása volt.