Gedeon, Johanna
2 °C
17 °C
Index - In English In English Eng

Elfogytak az argentinok, ez a vb-aranyukba került

2014.07.14. 13:57
A cserék és a frissesség döntött Németország mellett a hosszabbításban megnyert világbajnoki döntőben. Edzői elemzés.

Joachim Löw nem készült meglepetéssel, az élet azonban igen. Khedira megsérült a bemelegítés alatt, így Kramer került be a német kezdőbe.

Az argentin csapatban nem volt változás az elődöntőhöz képest, a sérült Di Maria helyén
továbbra is Perez szerepelt, és Sabella nem érezte szükségét a középpálya megerősítésének,
elöl Messi mellett Higuaín is helyet kapott.

Első félidő

Ennek megfelelően továbbra is az egymáshoz nagyon közel helyezkedő, rendkívül szűk két
négyesláncra volt rábízva a védekezés, Higuaínnak és Messinek csak a támadásokkal kellett
foglalkoznia. Ahogy az várható volt, az argentinok visszahúzódtak mélyen a saját térfelükre,
így is leszűkítve a német középpályások és támadók területét.

Kramer és Özil a sorok között próbált labdához jutni, Kroos és Schweinsteiger pedig az
argentin középpálya előtt diktálta a tempót. Lahm felfutásai jelentették azt a pluszt, hogy legalább beadásokig el tudtak jutni a németek.

Kramer sérülése és Schürrle beállása azt jelentette, hogy (Khedira kiválása után) tovább
csökkent a német dominancia a középpályán. Özil lépett vissza középre, Schürrle pedig balra
szállt be. Ő azonban sokkal inkább egy szélről induló támadó, mintsem egy középpályás.

Viszont a német csapatnak így már bal oldala is lett, és már nem csak Lahm jelentett veszélyt a
szélen.

A németek letámadása jelentősen megnehezítette az argentinok labdakihozatalát, de ha egy-egy egyéni akciónak köszönhetően ki tudtak bújni, vagy az előrevágott labdákat meg tudták szelídíteni a középhátvédek szorításában, azokból rendre veszélyes kontrákat tudtak vezetni.

Második félidő

Sabella bátor cserére szánta el magát a szünetben. A védekezésben is jeleskedő Lavezzit Agüero váltotta, aki egyáltalán nem a védőmunkájáról híres. Nem is kapott túl bonyolult feladatot, a legmélyebben helyezkedő német középpályást, Schweinsteigert őrizte.

Sabella úgy gondolkodhatott, ha őt egy az egyben kiveszik, akkor Özilre és Kroosra jut a Perez-Biglia-Mascherano hármas, a három támadót meg leveszi a négy védő. Ebben mindössze egy
bökkenő volt, a jobb oldalon felbukkanó Lahm.

Mivel azonban már három fürge argentin várta elöl a felszabadításokat, indításokat, és már az első félidőben is megfutatták rendesen Boatenget és Hummelst, ez komoly visszatartó erő volt, hogy ne ész nélkül törjenek előre a németek.

Az utolsó 20-25 percre azonban megint tábort vertek az argentinok térfelén, és ha egyes szituációkban kicsit pontosabbak, akkor ziccereket is kialakíthattak volna. Így csak maradt a komoly nyomás, de ezt még kibírta az argentin védelem.

Gagoval a középső hármast, Palacioval pedig a támadósort frissítette Sabella. A németeknél Klose helyére Götze állt be a hajrára.

Hosszabbítás

Götze és Schürrle kavarta meg egyből az argentin védelmet, Romerónak kellett védenie, viszont a kontrából 3:2-ben indult Argentína, és Boateng óriási szerelése kellett, hogy ne legyen belőle ziccer.

Sőt, percekkel később Palacio eldönthette volna meccset, de neki is az a pici hiányzott, ami már korábban Höwedesnek vagy Schürrlének. Az argentinok ereje viszont látványosan fogyni kezdett, ami nem is csoda, hiszen heten tartották a német offenzívát már több mint másfél órája, és akkor az elődöntő 120 percéről még nem is beszéltünk.

Addig mindig odaért egy láb, tökéletesen kisegítették egymást, a hosszabbításra azonban elkezdtek lemaradozni. Schürrle nemes egyszerűséggel elfutott két argentin védő mellett, beadása
pedig – addig teljesen elképzelhetetlen módon – üresen találta a tizenhatoson belül Götzét, aki belőtte a németek győztes gólját.

Összegzés

Az argentinok remekül tartották a félelmetes német támadó- és középpályássort, igaz, ehhez
Khedira és Kramer kiesése nagy segítség volt. A kontráik veszélyesek voltak, sőt, a helyzeteik is megvoltak ahhoz, hogy megnyerjék a meccset.

Sabella nagyon bátrat húzott a szünetben, és lehet, hogy ez lett a veszte. Agüero a döntőben sem tudott hozzátenni a támadójátékhoz, egy komolyan robotoló Lavezzivel viszont kevesebb lett a középpálya, és ez biztosan hozzájárult a társak fáradásához.

A németek a sérülésekből is fel tudtak állni, és az, hogy gyakorlatilag folyamatos nyomás alatt tartották az argentinokat, meghozta a gyümölcsét. Amíg az argentin cserék nem tudtak hozzátenni a játékhoz, Schürrle és Götze frissessége eldöntötte a meccset.