Nándor
3 °C
16 °C

Öt éve edző, döntőbe vitte Messiéket

2014.07.10. 18:14
Négy éve Diego Maradona a mostaninál jobb képességű csapattal égett meg Argentína kispadján, mert nem tudott rendszerben gondolkodni. Az eddig ismeretlen szövetségi kapitány, Alejandro Sabella azonban tud, ennek látjuk a jeleit. De ki is ő valójában? Mit ért el eddig, és mi a mostani siker titka?

Alejandro "Alex" Sabella novemberben már 60 éves lesz, de csak öt éve edző. Pontosabban ennyi ideje vezetőedző, ugyanis hosszú játékoskarrierje után sokáig a kétszeres argentin világbajnok Daniel Passarella másodedzője volt, míg külön nem váltak.

Életrajzában nem ez az első furcsaság, hanem például az, hogy három évet Angliában futballozott, egy olyan korban, amikor az argentinok még nem jártak át úgy Európába, mint mostanság. 1978-ban a Sheffield United a tinédzser Diego Maradonát akarta elhozni, de túl drágának találta, ezért egy másik támadó középpályást, Sabellát szerződtette a River Plate-ből. Két szezont maradt Sheffieldben, majd egy évet még a Leeds Unitedben, mielőtt hazament az Estudiantesbe. Kicsit még a brazil Gremióban futballozott, aztán megint otthon a Ferro Carril Oestében, majd a mexikói Irapuatóból vonult vissza 1989-ben. (Igen, abban a városban kaptunk ki 1986-ban 6-0-ra a szovjetektől.)

Nyeretlen kétéves

Pengés futballista volt, de a válogatottban csak nyolcszor szerepelt, és nem lett világbajnok sem 1978-ban, sem 1986-ban. A 83-as Copa Americát játszotta végig, de akkor nem nyertek.

Passarellával viszont jóban volt, mindketten a Riverben kezdték, és követte őt jobbkezeként: az argentin válogatottat irányították az 1998-as vébén, aztán a Parmát, majd az uruguayi válogatottat, aztán a mexikói Monterreyt, a brazil Corinthianst és a Rivert.

Az Estudiantest már egyedül vette át 2009. március 15-én, és menedzseri bemutatkozása mesésen sikerült, a nyáron megnyerték a Libertadores Kupát, Dél-Amerika Bajnokok Ligáját. Egy év sem telt el, argentin bajnokok voltak, az Aperturát (az első félév bajnoksága) zárták az élen. 2011 februárjában Sabella lemondott, ám a klubvezetők és a játékosok marasztalták, kérték, gondolja át a döntést. Pár nap gondolkodás után megerősítette távozását, mert úgy volt, hogy a Közel-Keletre megy pénzt keresni az Aj-Dzsazírához. Csakhogy azon a nyáron hirtelen megüresedett a válogatott kispadja: Argentína leszerepelt a Copa Americán, Sabellát felkérték, ő pedig, mint most a vb-n kiderült, megmentette és helyre tette a csapatot.

Három év alatt a mérlege lenyűgöző: 40 meccs, 26 győzelem, 10 döntetlen, négy vereség, ez kábé olyan, mint megnyerni egy hosszú európai bajnokságot. Sabella rájött arra, amire öt elődje, a kolumbiával most brillírozó José Pekerman, Coco Basile, Maradona és Sergio Batista nem: Messire kell építeni.

Egy név: Messi

A szupersztárt helyezte a középpontba, aki elkezdett gólokat lőni, és így jöttek is az eredmények. Messi tulajdonképpen azt játszhatja alatta, mint a Barcában, így 31 meccsen Sabellával 25 gólt lőtt.

Rájött arra is, hogy a nagy generáció kiöregedésével - Cambiasso, Zanetti, Veron - Argentínának már nincsenek olyan középpályásai, akikkel uralhatna minden meccset, így igyekezett az ország legjobb védőit összegyűjteni, és egy stramm hátvédsort kialakítani, amit a vébén is csodálhatunk.

Illetve most már, a vébé végén biztosan, ugyanis az aprólékossága miatt Lajhár becenevű Sabella azt is tudta a tornára érkezve, hogy az ő csapata még nincs kész. 2-1-re verték a bosnyákokat, 1-0-ra Iránt egy késői Messi-góllal, majd jött a már tét nélküli csoportmeccs Nigéria ellen. 10 kapitányból nyolc ilyenkor pihentet, Sabella viszont arra használta a meccset, hogy tovább csiszolja embereit, ezért nem pihentette alapkezdőjét. Ugyan csak 3-2-re nyertek, újabb két Messi-góllal, a kieséses szakaszban már látszik az összeszoktatás eredménye: a KO-rész három meccsén egyetlen gólt sem kaptak, ráadásul nem 270, hanem 330 perc alatt, mert lejátszottak közben két hosszabbítást is.

Svájc ellen nem voltak jók, de jól védekeztek, Belgium ellen már ők uralták a meccset, de megint csak az hozta a továbbjutást, hogy nem kaptak gólt, ugyanis csak egyet rúgtak. Hollandia ellen egészen elképesztően defenzív csapatot rakott fel, valójában hét védekező futballistával, és ez is bejött. Teljesen kioltották Robbenéket, sőt, még a nagyobb helyzeteik is nekik voltak. Végül tizenegyesekkel jutottak tovább, Romero kapus remek védéseivel, na meg azzal, hogy ők négyből négyet berúgtak.

A stabil hátsó sor szükségességét persze nem Sabella találta ki, de azt biztosan ő ismerte fel, hogy az előző és az utolsó előtti vb-t is egy-egy olyan csapat nyerte, ami alig kapott gólt: Spanyolország kettőt, Olaszország kettőt, a kieséses körben nullát és egyet. Sabelláéknál ez a szám 3 és nulla, Romero a nyolcaddöntő óta hibátlan.

A csapatsportok örök igazsága, hogy egy hosszú tornát a védelemmel lehet megnyerni, és csak egy-egy meccset lehet kizárólag a támadókkal.

Ez volt a szakmai rész, most jöjjön az emberi, ami legalább ennyire fontos, sőt. Sabella kapcsolata a játékosaival egészen különleges, nem csak az edzőjük, de a barátjuk is, mégis tudják Messiék, hogy ő a főnök. Jól jellemzi a közösséget az egyik lavezzis jelenet a sok közül, amikor a lökött támadó meccs közben vízzel locsolta le a mellette magyarázó szövetségi kapitányt. Minden más edző kiverte volna Lavezzi kezéből a kulacsot, ez a minimum, sőt, Lavezzinek eszébe nem jutott volna ilyet tenni a kapitánnyal. Sabella meg úgy reagálta le, hogy nem reagálta le - magyarázott tovább. Mindez mutatja fanatizmusát is, illetve, hogy partnerként, és nem főnökként kezeli a játékosokat. Korából fakadóan úgy viselkedik velük, mintha az apjuk és egyben legjobb barátjuk is lenne - és ez nagyon bejön.

Mindemiatt az argentin edzőtáborban a legjobb a hangulat. Az argentinok mindig is legendásan összetartottak, bárhol voltak a világon, és ez most hatványozottan így van. Naponta posztolják a mosolygós közös képeket, az edzéseken is szétnevetik magukat. A válogatott legnagyobb erőssége, ami még a védelemnél is stabilabb, az a közösség. Ebből fakadóan pedig mindent megtesznek egymásért a pályán is: ez a testvéries viszony Sabella legnagyobb és legfontosabb érdeme a betonvédelem létrehozása mellett.

Ez a közösség pedig a juvés Tevezzel nem biztos, hogy ugyanolyan hatékony és összetartó lenne, mint nélküle. Nem is hiányzik senkinek a jelenléte, állandó feszültségforrás is lehetett volna belőle, hogy egy csatár mindig kimarad. Sabella úgy vette elejét a morgolódásnak, hogy el sem hozta őt.

Most látszik igazán, mennyire kell egy edző egy kimagasló játékosokból álló csapathoz. Maradona ugyanis lehetetlent akart megvalósítani, amikor a bal oldali védőt a jobblábas Jonas Gutierrezzel játszatta, aki ráadásként a védelemben eleve rosszul érezte magát, mert az eredeti posztja balszélső volt a Newcastle-ben. Az Interrel 2010-ben rekordszezont futó és BL-győztes Zanettit nem vitte ki, pedig akkor lett volna egy komoly jobbhátvédje. Maradona Cambiassót sem tartotta elég jónak világnézeti problémák miatt, nem arra a pártra szavazott ugyanis, mint amire ő. Ezzel a két játékossal Maradona is meg tudta volna szilárdítani a védelmét, és szinte biztosan nem kapott volna négyet a németektől a nyolc között.

Sabellának a bal oldalon volt lyukas posztja, ott próbálta ki a legtöbb játékost, volt, hogy még a bordeaux-i Orbánt is bevetette, de rájött, hogy ő sem lesz hatékony megoldás. Az ellenben igen, hogy Rojo a középpályáról támogatást kap, és besegít neki Mascherano vagy Biglia. A másik oldalon erre Zabaleta nincs rászorulva.

Sabella jó taktikusként valószínűleg a négy évvel ezelőtti, németek elleni 1-4-et pozitív energiává tudja átalakítani Messiben, Agüeróban, Mascheranóban, Demichelisben és Higuainban, akik akkor átélték a bukást. Ez egy olyan érzelmi többlet, ami döntő lehet egy esetleges krízishelyzetben, a döntőben. (Az argentinok a németekkel ellentétben még nem játszottak hátrányban, igaz, ők sem sokat, mert Ghána ellen Kloséval három perc alatt visszataláltak a meccsbe.)

Argentína 24 év után jutott újra vb-döntőbe, és a mostani csapat tulajdonságai jellemezték az 1986-ban győztes, 1990-ben döntős csapatukat is. Ott is volt egy hipersztár, Maradona, akit jó, de nem világklasszis futballisták vettek körül. Maradona húzta be őket a döntőkbe - legalábbis 86-ban -, de a segédei, Valdano, majd Caniggia nélkül nem jutott volna oda. Természetesen most Messi Maradona, és annyival könnyebb dolga van, hogy neki egyszerre van Valdanója meg Caniggiája: Higuain és Agüero vagy Lavezzi, attól függően, melyik játszik. Messihez felnő néha még a negyeddöntőben megsérült Di María is, a védelemben meg a 86-os és 90-es középhátvéd, Ruggeri jelenleg Mascherano.

Sabella lemásolta a múltban nyertes mintát, három nap múlva kiderül, ötlete újra sikert ér-e. Annyi már biztos, hogy hírnevet szerzett neki.



15%
3990 Ft
3392 Ft
15%
9999 Ft
8500 Ft