Simon, Szimonetta
1 °C
15 °C

James és társai: mi szóltunk, ők megcsinálták

2014.07.11. 14:57
A világbajnokság előtt 46 játékost emeltünk ki, akikre érdemes lehet odafigyelni. James Rodríguez azóta világsztár lett, a mexikói kapusból, Guillermo Ochoából mém lett a brazilok elleni hatalmas védései miatt, a hollandok védelme sorra darálja be az ellenfeleket. Egytől egyig megmutatjuk, hogy vizsgáztunk.

A játékosok értékelése után zárójelben a WhoScored.com mérkőzésosztályzatainak átlagát mutatjuk, illetve hogy hány percet játszottak a világbajnokságon a negyeddöntők végéig.

Jackpot

James Rodrígueznél nagyobb felfedezettje aligha lesz már ennek a világbajnokságnak, ahhoz nagyjából az kellene, hogy a brazil Hernanes vagy éppen a német Julian Draxler hét gólt lőjön válogatottja utolsó meccsén.

A Monaco kolumbiai támadójának játékára szinte nincsenek is szavak. Öt meccsen hat gólt lőtt, mindegyik mérkőzésen betalált, Japán ellen pedig két gólpassza is volt. Uruguay ellen duplázott, az egyik ráadásul egészen parádés találat lett, talán az idei világbajnokság legszebbje. 21 évesen 45 millió eurót adtak érte a franciák, ha így fejlődik, megdöntheti Gareth Bale 100 milliós átigazolási rekordját. Az biztos, hogy a következő évtizedben még sokat találkozunk a nevével, és arra is fel lehet készülni, hogy lassanként érkeznek a 23 éves koráig mit ért el James Rodríguez és Lionel Messi vagy Cristiano Ronaldo összehasonlítások. A Real Madrid persze máris vinné CR mellé a középpályára. (400 perc, 8,4-es átlag)

A Brazília–Mexikó mérkőzésen örökre megjegyezhettük Guillermo Ochoa nevét, aki fantasztikus védésekkel tartotta a 0-0-s állást. A vb előtt legalább annyira bíztunk benne, mint amennyire ő magában – érvényes szerződés nélkül vágott neki a nyárnak, most sorban állnak érte a csapatok, többek között az Arsenal, bár ő a Bundesligába vágyik. A hollandok elleni kiesésről nem ő tehetett, Wesley Sneijder elképesztő erejű lövésére nem mozdulhatott, Klaas-Jan Huntelaar lövését pedig Tim Krul legyen a talpán, aki kivédi. (360 perc négy mérkőzésen, 7,02-es átlag)

Öten is  a csoportkör válogatottjában

A WhoScored a saját értékelései alapján ezt a 11-et találta a csoportkör legjobbjának: közülük öten is szerepeltek a listánkon.

Keylor Navas az eredeti körből kimaradt, de Tóth-Szenesi kolléga gyorsan kiemelte az első meccsük előtt. Azóta többször is láthattuk, mire képes a Costa Rica-i kapus, a védelem mellett neki is oroszlánrésze volt a negyeddöntős szereplésben. Az már túl jó lett volna, ha a hollandok ellen tizenegyest is hárít, vagy épp kettőt, ahogy Krul. (510 perc, 7,55-ös átlag)

A holland védelemből négy játékost emeltünk ki, a mutatónk így 75 százalékos. Daley Blind a spanyolok ellen két gólpasszal járult hozzá a sikerhez – Robin van Persie csukafejesénél is tőle érkezett a labda –, Stefan de Vrij betalált a 2010-es világbajnoknak. Bár Daryl Janmaat csak három meccsen játszott eddig – ő lett az egyik áldozata Louis van Gaal nagy variálásainak –, akkor viszont nem volt vele gond. Egységként nézve ennél a hármasnál nincs jobb védősor, de összességében is csak a brazil David Luiz és a német Mats Hummels volt jobb náluk egyénileg, illetve az argentin Marcos Rojo és a Costa Rica-i Giancarlo Gonzalez tudta csak felvenni velük a versenyt. Ám ők négy válogatottban szerepelnek, ők pedig egymás mellett. Egyedül Bruno Martins Indivel fogtunk mellé, de róla majd később. Louis van Gaal Blindet állítólag a Manchester Unitedhez is vinné, de a többiek iránt is növekszik a kereslet. (Blind: 480 perc, 7,44-es átlag; De Vrij: 452 perc, 7,61-es átlag, Janmaat: 270 perc, 7,57-es átlag)

A svájci Ricardo Rodriguez ugyan csak négy meccset játszott, de eddig így is a torna legjobb védője volt. Bekerült a WhoScored adatai szerint a csoportkör válogatottjába is. Ecuador ellen rögtön két gólpasszal kezdett, és úgy hozott ilyen átlagot, hogy a franciák ellen – akárcsak a csapata – pocsékul játszott. Az ellenfelek az ő oldalán szinte nem is tudtak rendes támadást vinni. (390 perc, 8,12-es átlag)

Hasonló igaz az elefántcsontparti Serge Aurier-re, aki szintén benne volt a csoportkör legjobbjaiban. Neki Japán ellen volt két gólpassza, így nagy szerepe volt abban, hogy fordítottak, még ha a továbbjutás nem is lett meg. Jobban játszott, mint a holland hármas, egyedül a görögök ellen esett vissza a teljesítménye. Állítólag az Arsenal áll legközelebb a leigazolásához. (270 perc, 7,65-ös átlag)

Miralem Pjanic annyira kiemelkedett a bosnyák válogatottból, hogy jelenleg is a torna ötödik legjobb teljesítménye az övé a WhoScored szerint, és ebben van is valami. Irán ellen volt a legjobb, ott gólt és gólpasszt is jegyzett, de a többi meccsen is a legjobbja volt válogatottjának. Még Argentína ellen is, ahol lejátszotta a Manchester City-s Edin Dzekót a pályáról. (270 perc, 8,2-es átlag)

Nem okoztak csalódást

Szupersztárnak még nem neveznénk ki őket a vb-n látottak alapján, de a következő kategóriába került játékosok kiegyensúlyozott, jó formát mutattak kiesésükig.

David Ospinának, a kolumbiai kapusnak Uruguay ellen volt a legtöbb dolga, azon a meccsen tette a dolgát, ahogy egy kapusnak kell. Nem volt olyan kiemelkedő mérkőzése, mint Ochoának vagy az amerikai Tim Howardnak, de így is a harmadik legjobb kolumbiai volt James és Juan Cuardaro mögött. (445 perc 7,26-os átlag)

21 évesen egy vb-n így védekezni, ahogy Raphael Varane tette, nem kis munka, de hát már a BL-döntőben is láthattuk a Realban, hogy nem véletlenül került oda. Nem ő volt a legjobb a franciáknál, de elsősorban az Ecuador elleni szenvedés húzta le a teljesítményét. A németek ellen például csapata legjobbja volt az elvesztett negyeddöntőben. (389 perc, 6,91-es átlag)

Frickson Erazo viszont pont Franciaország ellen domborított főleg az ecuadori csapatban. Karim Benzemának esélye sem volt ellene, nem véletlen, hogy az a meccs 0-0 maradt. Csapata legjobb védője volt, a most 26 éves védő megérett arra, hogy Európába kerüljön. (270 perc, 7,08-as átlag)

Az uruguayi José María Giménez teljesítményét főleg James Rodríguezék rontották le, de így is szép volt, amit a mindössze 19 éves védő mutatott a vb-n. Diego Godínt persze még nem érte be, de az, hogy ilyen formában volt annak ellenére, hogy az Atlético Madridban alig játszott Godín és a brazil Miranda mögött, elismerésre méltó. Védőtársa mellett csak az eltiltásáig remeklő Luis Suárez nyújtott nála jobbat a csapatból, a jövő uruguayi védelme egyértelműen rá épül. (270 perc, 6,87-es átlag)

Luke Shaw egyetlen meccset kapott Roy Hodgsontól az angoloknál, a már tét nélküli, Costa Rica ellenit, de a bal oldalon hiba nélkül hozta le a találkozót, 18 évesen. Azon a mérkőzésen játszottak legjobban az angolok, ő is közéjük tartozott. A Manchester Unitedre is készen áll már. (90 perc, 7,07-es értékelés)

Nigéria mind a négy meccsén kezdett Kenneth Omeruo, aki a bosnyákok ellen volt a legjobb, de az értékelés szerint az egész vb-n csapata legjobbja volt, pedig még csak 20 éves. Fejjel szinte verhetetlen középen, most ott játszatták, de bármelyik szélre ki tud húzódni. (360 perc, 7,44-es átlag)

Koke csupán másfél meccset kapott a spanyoloknál, pedig már vagy egyből kezdenie kellett volna, vagy a hollandok elleni gyalázat után kellett volna rábízni a középpályát. Lényegében akkor küldte be Vicente del Bosque, amikor már mindegy volt, Chile 2-0-ra vezetett ellenük, amikor becserélte, az Ausztrália elleni mérkőzés pedig tét nélküli volt. Chile ellen még a félidőben beállva is sokkal jobb volt, mint előtte Xabi Alonso vagy Sergio Busquets, de az ausztrálok ellen is lejátszotta Real középpályását. Busquetsben még van egy vb, kezdhet hozzászokni, hogy Koke lesz a társa azon is, meg már előtte a 2016-os Eb-n is. (135 perc, 7,31-es átlag)

James Rodríguez mögött a második legjobb kolumbiai egyértelműen Juan Cuadrado volt. 35 millióért sokan megvennék a Fiorentinából, a Barcelona, az Arsenal,  és a Manchester United nevét is lehet olvasni. Sokoldalú, öt meccsen négy gólpassza és egy gólja volt, igaz, az büntetőből. Brazília ellen fájóan gyengén játszott, addig viszont nem volt vele gond. (386 perc, 7,5-ös átlag)

Julian Green kicsit kakukktojás itt, hiszen mindössze 13 percet játszott, de az első labdaérintése gól lett a nyolcaddöntőben, az adott reményt az amerikaiaknak, hogy fel lehet állni Belgium ellen 2-0-ról. Ráadásul nem is akármilyen gól lett, amivel pluszban a világbajnokságok nyolcadik legfiatalabb gólszerzője lett. (13 perc, 7,15-ös értékelés)

Egy döntetlen és két vereség volt Dél-Korea teljesítménye – a csapatból csak Szon Hung Min és Ki Szung Jung játékát lehetett kiemelni. Ők vitték vállukon a csapatot, Szon Algéria ellen a 4-2-es vereség ellenére a mezőny, nemcsak csapata legjobbja volt, de ő sem tudta megmenteni a válogatottat. (247 perc, 7,19-es átlag)

Kolumbiaiból nem elég, amilyen vb-jük volt. Jackson Martínez két meccsen kezdett, Japán ellen duplázott, Jamesszel kiválóan megértik egymást, tőle kapta mindkét gólpasszt akkor, ezért furcsa, hogy Brazília ellen nem kapott lehetőséget, még akkor sem, amikor már 2-0 volt és nagyon kellett volna a gól. Balszélsőt és csatárt játszott, ezekben a legjobb. (194 perc, 7,26-os átlag)

Még nem árt, ha kicsit érnek

A svájci Josip Drmic nem volt túlzottan rossz, de nagyon jó sem. Csatár létére nem lőtt gólt, Honduras ellen ugyan volt két gólpassza, de a jobb ellenfelekkel szemben teljesen eltűnt. Még csak 21 éves, most került a Nürnbergből a Leverkusenbe, ez a váltás a válogatottnak is sok jót jelenthet. (251 perc, 6,91-es átlag)

Bruno Martins Indi kicsit kilóg a holland védelemből, mert miközben a többiek remekül játszottak, neki viszonylag sok hiba jutott, de még van két meccse, hogy ezen javítson. Persze azt se felejtsük el, hogy közben volt egy agyrázkódása is. (324 perc, 6,5-es átlag)

A francia Paul Pogbában rengeteg lehetőség van, de ebből csak Nigéria ellen láttunk bármit is, és nem elsősorban a vezetést jelentő fejesgóljára gondolunk. Honduras ellen örülhetett, hogy nem piros volt az a sárga lap, ennél sokkal több higgadtság kell tőle, mert amíg ilyen forrófejű, utazni fognak rá a kiállítás reményében. (354 perc, 7,36-os átlag)

Az olasz Marco Verratti, az angol Ross Barkley, a svájci Granit Xhaka, a portugál William Carvalho és a francia Antoine Griezmann egy kalap alá  került, hiszen viszonylag kevés lehetőséget kaptak, akkor viszont sem túl sok jót, sem túl sok rosszat nem csináltak. Nyilván a jövőben számítanak rájuk, mert fiatalok, tehetségesek, de ha kezdőként játszhat valaki egy vb-meccsen, meg kell mutatnia, mire képes, hogy ott is maradjon a kezdőcsapatban. Ez egyiküknek sem sikerült. Verrattinak volt ugyan egy gólpassza, de a harmadik csoportmeccsre kikerült a csapatból, Barkley két csere után csak Costa Rica ellen kezdhetett. Xhaka ugyan négyszer is kezdett, de kétszer le kellett hoznia Ottmar Hitzfeldnek, mert nem volt meggyőző, Carvalhónak másfél mérkőzéssel kellett beérnie, Griezmannt pedig ötből kétszer is kitúrta Olivier Giroud a kezdőcsapatból Didier Deschamps-nál. (Verratti: 132 perc 7,09-es átlag; Barkley: 145 perc, 6,5-es átlag; Xhaka: 323 perc, 6,76-os átlag; Carvalho: 135 perc, 6,85-ös átlag; Griezmann: 295 perc, 6,76-os átlag)

Iránra a védekezés miatt emlékszünk majd főleg, erre Askan Dedzsagah-nak is rengeteg energiája elment, ennél ő támadóbb felfogású játékos, ez viszont csak időnként látszott. Sok szabadrúgást harcolt ki, és a keresztlabdáival is próbált segíteni a támadásoknál, amikor lehetősége engedte. (231 perc, 6,8-as átlag)

Ghána balhéi rányomták a bélyeget a játékra is, nem nagyon ment nekik. Christian Atsu háromszor is kezdett, de nagyon szürke volt, sem gól, sem gólpassz nem került a neve mellé. (239 perc, 6,81-es átlag)

Costa Rica volt a meglepetéscsapat, náluk Joel Campbellnek egy kiváló meccse volt. Uruguayt sokkolta, azzal kezdődött a Costa Rica-i csoda, utána viszont sokkal jobban figyeltek rá, ez nagyban közrejátszott abban, hogy már sem gólja, sem gólpassza nem volt. De ahogy Iránnak, az ő energiájuk is főleg a védekezésre ment, szinte csak kontrából lett volna esélye, de bármennyire gyors, nem tudott ezzel érvényesülni. Az első meccs után már arról beszéltek, hogy Arsene Wenger így már nem tudja kihagyni az Arsenalból, ám a következő három alapján nyugodtan kölcsön adhatja még egy évre, mert a PL-ben is tudnak ennyire vigyázni egy játékosra. (415 perc, 6,9-es átlag)

A céltáblát talán súrolta

Niko Kovac egyből bedobta a brazilok elleni nyitómeccsen a mély vízbe Mateo Kovacicot, de nem jött be ez a húzás. Nem sokat tett hozzá a játékhoz, pedig a brazilok sem voltak valami nagy formában. Utána még kétszer csereként lépett pályára, de semmire nem ment ezalatt, pedig az Interben hozzászokhatott, hogy minőségi ellenfelek ellen játsszon. (111 perc, 6,21-es átlag)

Szafir Taider ugyancsak az Inter középpályása, de tőle is nagyon keveset láttunk. Belgium ellen végig pályán volt, de inkább a németek ellen játszott jobban – azért nem jól –, a többi középpályás meggyőzőbb volt nála a nyolcaddöntőben. (168 perc, 6,44-es átlag)

Japán leszerepelt, Honda Keiszuke és Ucsida Acuto kivételével szinte senkit nem lehetett kiemelni tőlük. Az első két meccsen, amikor kezdett Jamagucsi Hotaru, nagyjából tűrhető volt, Kolumbia ellen viszont nem tudta stabilizálni a középpályát a padról beállva. (208 perc, 6,39-es átlag)

Nagy csalódás volt szinte minden, amit Jefferson Montero csinált az ecuadori válogatottban. Annak ellenére nem tudott érvényesülni a jobb szélen, hogy Antonio és Enner Valencia kellő módon lekötötte a védelmek figyelmét. Gyorsnak gyors, de ezzel semmire sem ment. (230 perc, 6,3-as átlag)

Az első két meccsen kapott 10, illetve 19 percet Adam Lallana, mindkétszer hátránynál állt be, de semmi újat nem hozott a támadójátékba. Costa Rica ellen, amikor Roy Hodgson a „jövő és Frank Lampard” jeligére nevezett kezdőt, csak Daniel Sturridge és ő nem tudott bizonyítani. A southamptonos szezonja alapján is többet lehetett várni tőle. De majd a Liverpoolban. (91 perc, 6,12-es átlag)

Akikről lemaradtunk

A belga Kevin de Bruyne a Wolfsburgban ugyan nem volt alapember, de a vb-n az egyik vezéralakja volt válogatottjának. Kellett is, mert Eden Hazard nagyon formán kívül volt, szinte egyik meccsen sem nyújtotta azt, amit vártak tőle.

A Costa Rica-i védelem alappillére volt Giancarlo Gonzalez, aki az év elején igazolt az amerikai Columbus Crew-hoz. BL-t nyerő csapat védelmét ugyan nem lehet rá építeni, de megmutatta, hogy tökéletesen tud irányítani egy egységet, amivel az elődöntőt is majdnem elérte Costa Rica. Járt már Európában, egy szezont volt a Valarengában, de lehet, hogy nagyobb klubnál is megállná a helyét.

Marcos Rojo, az argentinok védője a Sportingban már alapember, most a vb-n is bizonyít, könnyen lehet, hogy már a nyáron lecsap rá egy BL-ben induló nagy klub.

Az ecuadori Enner Valencia ugyan az év elején igazolt a mexikói Pachucához, de könnyen lehet, hogy hamarosan Európába kerül a vb-n három gólt rúgó csatár.

Szaid Belkalem az őszt már a Watfordnál kezdi, de lehet, hogy a váltással megérte volna megvárni a vb végét. Az algériai védelemben jól játszott, lehet, hogy az angol másodosztály fölött is megállná a helyét.

Memphis Depay lett az utóbbi meccseken Louis van Gaal kedvenc cseréje. A PSV szélsője Ausztrália és Chile ellen is betalált, mi lesz még, ha már kezdőként számítanak rá rendszeresen a válogatottban.

Ahmed Musa nagyon keletre került Nigériától, hiszen a CSZKA Moszkva játékosa, de a fiatal támadó jól játszott a vb-n, Messiék ellen duplázni is tudott, az ilyen teljesítmények pedig fel szokták kelteni a nagy csapatok figyelmét.

Nem lehet véletlen az a statisztika, hogy a Chelsea fiatal támadója, Romelu Lukaku 32 meccsen csak 7 gólt lőtt a válogatottban, ráadásul ebből csak három született tétmeccsen. 190 centis, 100 kilós, bivalyerős, de nem igazán tudott érvényesülni egy védelem ellen sem. Egy gólt lőtt a vb-n, amikor 90 perccel fáradtabb védők közé küldte be Marc Wilmots – ott nagyon élt, de a kezdéstől ezt várná tőle az ember. Nem csoda, hogy az Atlético Madrid nem akarja belevonni a Chelsea-vel folytatott üzleteibe és hogy már inkább Divock Origiről beszélnek, ha belga csatárt említ valaki. (161 perc, 6,53-as átlag)

Volt Raheem Sterlingnél rosszabb angol játékos a vb-n, de Liverpool fiatal támadójától sem sokat láttunk. Az olaszok és Uruguay ellen kezdett, akkor jobban is játszott, de emlékezetes megmozdulása nem nagyon volt. Gyors, technikás, de sem középen, sem a jobb szélen nem tudott veszélt okozni Danny Welbeck és Wayne Rooney társaságában. (182 perc, 6,53-as átlag)

Ők majd a klubjukban bizonyítanak

A francia Eliaquim Mangala és a német Erik Durm egyetlen percet sem kapott, míg a mexikói Diego Reyes, a belga Adnan Januzaj, az angol Rickie Lambert, a japán Kakitani Joicsiro, az olasz Ciro Immobile, a német Julian Draxler és a ghánai Majeed Waris olyan kevés lehetőséget kapott, hogy nem lenne igazságos értékelni a játékukat.

  • Diego Reyes: 45 perc, 6,26-os értékelés
  • Adnan Januzaj: 60 perc, 6,62-es értékelés
  • Rickie Lambert: 3 perc, 5,93-as értékelés
  • Kaitani Joicsiro: 4 perc, 6-os értékelés
  • Ciro Immobile: 88 perc, 5,84-es átlag
  • Julian Draxler : 14 perc, 6,27-es értékelés
  • Majeed Waris: 71 perc, 6,02-es átlag