Jusztina
3 °C
16 °C

Most lenne itt az ideje, hogy egy kicsit igazat adjunk Orbán Viktornak?

2014.06.18. 01:54 Módosítva: 2014-06-19 09:19:16
Európa válságban – röviden így összegezhető a sporttörténelmi szerda. Két ok miatt írtunk történelmet. Az egyik, ha meglepő is: a hollandok most először verték Ausztráliát. Ezzel el is dőlt, hogy ők – elsőként – biztos nyolcaddöntősök. A nap mégsem róluk szólt, még ha a vébé eddigi legjobb meccsét is játszották. Hanem a spanyolokról, akikkel olyan csúfság esett, mint még senkivel, és Chiléről, akiknek lassan brazil-túladagolásuk lesz.

A világban egy új korszakváltás történik, melynek a magyar kétharmados forradalom is ennek következménye (...)  a régi nyugati életmód fenntarthatatlan, rövidesen összeomlás következik be (Orbán Viktor, 2011)

Rájár a rúd a világbajnokokra mostanában. Az 1900-as években tizenhat világbajnokságot rendeztek, tizennégyen indult a címvédő (az elsőn ugyebár még nem volt, aki a címet védte volna, míg a másodikon nem indult az elsőt megnyerő Uruguay: nem jöttek át Európába az 1934-es vb-re, miután sok európai csapat nem ment át Dél-Amerikába, az épp Uruguayban rendezett 1930-asra).

Abból a tizennégy világbajnokságból mindössze egy volt, amelyen a négy évvel korábbi győztes nem élte túl a csoportkört – és ehhez történetesen Magyarországnak is köze volt. A brazilok 1966-ban világbajnokként mentek az angliai vb-re, ahol halálcsoportba kerültek: Portugália és Magyarország volt az ellenfelük (valamint a bolgárok). A nyitómeccsen Bulgáriát még verték, de aztán négy napon belül tőlünk és a portugáloktól is kikaptak, így csoportharmadikként mentek haza.

Ezután eltelt 36 év hasonló csúfság nélkül. A világbajnok mindig továbbjutott a csoportjából – bár jellemzően csak a második helyen –, és amikortól egyből egyenes kiesés rendszer volt, csak egyszer esett meg, hogy ne került volna a legjobb nyolc közé. A legközelebb az argentinok voltak az égéshez: 1986 bajnokaként az 1990-es vébén csak csoportharmadikok lettek. Szerencséjükre akkor a 24 csapatos mezőnyben a harmadik helyezettek egy része is továbbjutott – Argentína ezek egyike volt, hogy aztán a döntőig jusson, és ott végül csak egy 85. perces tizenegyesgóllal, kettős emberhátrányban kapjanak ki a németektől.

Viszont az ezredforduló óta most rendezik a negyedik világbajnokságot, és ez már a harmadik, ahol a címvédő nem éli túl a csoportkört. A franciák 2002-ben estek ki hasonlóan ötlettelen, kiábrándító játékkal, nyeretlenül, egyetlen ponttal, az olaszok a legutóbbi vébén szintén utolsók lettek, két döntetlennel és egy vereséggel.

A spanyol válogatott ennél akár jobb is lehet, számszakilag legalábbis: ha a szintén kiesett, de a hollandok ellen a vb eddigi legjobb meccsét játszó ausztrálokat megverik a B csoportban az utolsó meccsen, akkor 3 ponttal, nem utolsó helyezettként és nem nyeretlenül mennek haza. Valójában azonban Del Bosque csapatával esik meg először, hogy címvédőként két vereséggel kezd, és már biztos kiesőként kezdi az utolsó meccsét.

Mert hát ugye hatvannégy évvel azután, hogy egy brazíliai vb-n, a Maracanában a spanyolok 2-0-ra verték Chilét, szerda éjjel Chile verte a spanyolokat 2-0-ra, visszavágva nemcsak az ötvenes meccsért, hanem a több mint kétszáz éves gyarmati és függőségi viszonyért is – már ha ez számít bárkinek arrafelé. A dél-amerikaiak most kilencedszer vb-szereplők, és negyedszer jutottak tovább a csoportból. Négy éve és 1998-ban is az egyenes kieséses szakasz első meccsén kiestek, 1962-ben viszont rendezőként bronzérmesek lettek.

Most az előbbi sorminta követésére van esély, ha ugyanis a papírforma szerint másodikként jutnak tovább – az utolsó meccsüket a náluk jobb gólaránnyal szintén 6 pontos Hollandia ellen játsszák –, akkor a 16 között valószínűleg a házigazda brazilokkal találkoznak. Ahogy történt négy éve is és 1998-ban is a nyolcaddöntőben – és mindkétszer sima háromgólos vereséggel (2010: 0-3, 1998: 1-4) estek ki.

De még a mostani meccsükre visszatérve. Ez volt ezen a vébén az ötödik Dél-Amerika–Európa mérkőzés, és ebből a negyedik, amit Dél-Amerika nyert meg (az egy kivétel Svájc nehézkes Ecuador-verése volt).

Az persze általános tendencia, hogy az amerikai kontinensen rendezett világbajnokságokon a dél-amerikaiak jobbak – a dél-amerikai vb-ken, továbbá a két mexikóin és az USA-ban rendezetten is csak brazil, argentin vagy uruguayi arany volt –, míg Európában az európaiak (de itt már volt kivétel: az 1958-as svéd vb-t Brazília nyerte). Az már figyelemreméltóbb ugyanakkor, hogy négy éve a csoportkörben és az egyenes kieséses szakaszban lejátszott összesen 12 ilyen meccsből hatot nyertek európaiak, volt három-három döntetlen és dél-amerikai győzelem (igaz, a győzelmek többsége az egyenes kieséses szakaszban jött).

Szóval meglehet, hogy a mostani világbajnokság Európa alkonyáról fog szólni? Bár az A csoport éjféli meccsén a horvátok simán verték Kamerunt (így Ausztrália és Spanyolország után az afrikai válogatott lett a harmadik kieső), az így 3 pontos Olicék még így is lépéshátrányban vannak a 4-4 pontos Brazíliával és Mexikóval szemben. Vagyis az utolsó körben a még gólt sem kapott csodakapussal felálló Mexikót verniük kellene (döntetlennel csak akkor mennének tovább, ha a brazilok kikapnának Kameruntól, de hát hamarabb lesz Rudolf Gergely a Costa Rica-i Campbell ékpárja az Arsenalban, mint hogy ez megtörténjen), másképp az A és B csoport három európai csapatából egy marad talpon.

Lehet, hogy igaza volt Orbán Viktornak, hogy eljött Európa alkonya, hogy tényleg nyitni kell kelet felé? És akkor most itt lenne az ideje, hogy egy kicsit igazat adjunk neki?

Csütörtök éjjel Anglia–Uruguay, szintén kiesési rangadó – ha Cavaniék nyerik, az őszi Eb-selejtezőkre felvesszük a türkmén szurkolói sálunkat.