További Futball cikkek
- Rotterdamban találhatták meg Jürgen Klopp utódját a liverpooliak
- Szexuális erőszak miatt tartóztatott le a brit rendőrség két élvonalbeli futballistát
- Hamarosan eldől egy fontos kérdés Gulácsi Péter és Willi Orbán csapatánál
- A Chelsea tönkreverésével hozta győzelmi kényszerbe riválisait az Arsenal
- Olyan történt Pakson, mint február eleje óta egyszer sem – kupadöntőt ért
A napokban jelenik meg Steven Gerrard önéletrajza, amiben részletesen ír karrierje legnagyobb pillanatairól, köztük viszonyáról a volt Liverpool-edző Rafa Benítezzel. Kiderült, hiába érte el a futballista élete legnagyobb sikerét a spanyol írányítása alatt - a 2005-ös BL-győzelmet -, sosem rajongtak egymásért.
Gerrard elmeséli, hogy kapcsolatukat meghatározta egy furcsa epizód, ami nem is vele, hanem anyukájával történt meg: első találkozásuk bizarrul alakult Benítez miatt.
2004 nyarán Gerard Houllier helyére Rafa Benítezt nevezték ki a Poolhoz, de a menesztett francia nagyon jóban volt Gerrarddal, annyira, hogy a futballista édesanyjával elrepült őt megnézni Portugáliába, az Európa-bajnokságra.
"A reptéren Benítezbe botlottak, Houllier be is mutatta neki az anyukámat. Mire Benítez első kérdése ez volt: Steven szereti a pénzt? Azon kívül, hogy hello, hogy van, örülök, hogy találkoztunk, azonnal ezt kérdezte az anyámtól. Mégis, miféle kérdés ez?"
Nem csoda, ha Gerrard ezek után távolsággal állt a trénerhez, aki viszont még nagyobb távolsággal Gerrardhoz.
"Nem tudom, miért, de Benítez nem igazán kedvelt engem. Bármikor felhívhatom az összes liverpoolos edzőmet, kivétel Benítezt. A sajtóban és az újságírók előtt mindig Gerrardnak hívott. De nem csak ott, az öltözőben is, és csak engem. Mikor csapatot hirdetett, becenevén szólított mindenkit, ám én folyton Gerrard voltam. Életünk legnagyobb sikerét együtt értük el, mégsem alakult ki köztünk semilyen kapocs."
Csak rontott a helyzeten, hogy 2009 elején Benítez nyilvánosan lejáratta magát - Gerrard szerint is. A klasszikus tényes sajtótájékoztatóról van szó, amire Gerrard így emlékszik.
"Kényelmesen vezettük a bajnokságot, épp hazaértem, bekapcsoltam a tévét, kezdődött Benítez sajtótájékoztatója, ami átlagos, mindennapi tájékoztatónak tűnt, de aztán előhúzott egy papírt a zsebéből. A Manchester Unitedről kezdett beszélni, hogy több esetben elnézőek voltak velük a bírók, és hogy Alex Ferguson olyanokat engedhet meg magának, amit más nem. Tények, tények, tények, tények, állandóan ezt ismételgette, aztán a meccsbeosztást és a versenynaptárunkat is Ferguson nyakába varrta. Csak markoltam a karfát, és miatta is zavarban éreztem magam. Mi a fene történik itt? A hétvégén aztán 0-0-t játszottunk Stoke-ban, a United 3-0-ra lelépte a Chelsea-t, elvesztettük a fókuszt, megzavarta a fejeket Benítez. Később a válogatottban a unitedesek elmesélték, Ferguson csak ült, nevetett a tévé előtt Rafán, és azt hajtogatta, a markomban van, a markomban van."
Nem kell mondani, a United előzött, és megnyerte a bajnokságot.
(A könyvből a Daily Mail közöl részleteket.)