Írország-Svédország

Az írek egész végig olyan tempóban játszották, hogy a svédek kb. levegőhöz sem jutottak az első félidőben. A másodikban folytatták, de aztán a végére nagyon kijött a technikai különbség, és a svédek 2-3 helyzetből csak összehoztak egy gólt. Pedig az írek tényleg nagyon akartak, végig keményen, veszélyesen játszottak, és Ibrahimovicnak még momentumai sem voltak. Ettől függetlenül az utolsó 10-15 percre úgy felhozták magukat, hogy kicsit tényleg megérdemelték az 1 pontot. Az írek azért büszkék lehetnek, mert ilyen játékkal egyáltalán nem tűnnek reménytelennek mondjuk az olaszok ellen

És mindezt szakmailag arra alapozom , hogy baromi jó vele játszani a FIFA 15-ben.

A gól után ugyan tényleg kicsit rákapcsoltak, de pár komolyabb támadáson kívül szinte semmit nem csináltak. Kicsit sajnálom is az íreket, mert láthatóan megrohadnak a pályán, és sokkal jobban játszanak a svédeknél, de ameddig a játékosaik nagy része technikailag nem üti meg egy erősebb bajnokság szintjét, addig kizárólag abban bízhatnak, hogy a most frissen beállt Robbie Keane talán képes megrázni magát

Na, csak megvan a svéd egyenlítés, miután egy villámtámadással és egy gyönyörű sarkazással Ibra a kapu mellett találta magát, de a beadását végül nem Larsson, hanem szegény Ciaran Clark fejelte a saját hálójába.

Mondtam, vagy nem mondtam korábban, hogy egy ír favágó bénázása lesz a lóherések veszte?

Nyilván sokat számít, hogy az ír csapat nagy része nem a Premier League-ben, hanem a rúgd és fuss! ligában, az angol másodosztályban, illetve onnan lefelé játszik. Ezért annyira nem kéne meglepődni, hogy egy-egy ír játékos úgy ér a labdához, mintha a lábát eddig csak sétálásra használta volna.

A mostani meccset látva ez tűnik a svédek egyetlen esélyének, hogy valamelyik favágó ír hátul megpróbálja mondjuk a levegőben eltalálni a labdát, hogy aztán a lecsorgóból Ibrahimovic kiegyenlíthessen. Persze erre számítani nem túl profi dolog, de a svédek legalább azzal próbálkozhatnának, hogy beívelgetik a a labdákat a védelem mögé.

Coleman konkrétan hülyét csinált megint a védelemből és egészen a 16-oson belülig cipelte a labdát, hogy aztán Hoolahan bevágja a beadást. Sokat elárul, hogy még Ibrahimovic is hátul volt az akció eleje óta, ami egészen nyomasztó annak tudatában, hogy a svédek az első félidőben szinte semmit sem mutattak.

Azóta mondjuk rákapcsoltak, és hiába rombolja jól a játékot az ír védelem, ha a beadásoknál az írek rendszeresen összevissza kapáloznak, sokszor a saját kapujukra is veszélyesen.

Valószínűleg nincs, és nem is lehet, mert ez velem történt 2009-ben. A skóciai Ayrben található University of West of Scotlandre jártam akkor, és pont adták a Franciaország-Írország pótselejtezőt a vébére.

Meccsnéző társam John és Johnny volt, két teli szájjal vigyorgó rezidens, akiket úgy lehetett legjobban megkülönböztetni, hogy Johnny pár fokkal gyorsabban darálta az angolt, mint John, mert Dél-Írországból jött, ahol úgy beszélnek, mintha már az anyatejben is amfetamint toltak volna.

Szóval John és Johnny nagyon bízott a csapatban, a franciák sem tűntek verhetetlennek, és a meccs is kiegyensúlyozott volt. Aztán megtörtént ez:

Mondanom sem kell, hogy a kelta focis mezt hordó John, és a tizedik Guinessét vedelő Johnny sikító görcsöt kapva hadováltak Henry kezezése láttán. John felrúgta az asztalt, Johnny még gyorsabban beszélt, mint valaha, és félő volt, hogy ott helyben felrobbban az agya.

Magyarként természetesen nekem teljesen halál mindegy volt a végeredmény, de harmadik falhoz vert korsó után úgy éreztem jobb, ha most szépen kisomfordálok a bárból, és visszamegyek skót cimboráimhoz, akik hozzám hasonlóan már évek óta izgalmak nélkül figyelik a selejtezőket.