20 éves a loboncos cseh emelése, ami lefagyasztotta Figóékat
Az 1996-os angliai futball Európa-bajnokságról két gól ivódott belém, hiába rúgott Paul Gascoigne is egy nagyszerűt, az nem égett a retinámba. Amelyek megmaradtak, azok közül egyik a német Olivier Bierhoff döntőbeli aranygólja. Nem a sporttörténelmi jelentősége vagy a kivitelezése miatt, hanem azért, mert ezzel végett vetett Csehország csodás sztorijának, és a számomra a torna gólját lövő Karel Poborsky igazi megdicsőülésének is betett. Panenka után vagy mellett így is ő lett a leghíresebb cseh Eb-góllövő, és vált legendássá a Poborsky-emelés.
A húsz évvel ezelőtti Eb-n nem sokan fogadtak volna arra, hogy Csehország túléli a csoportmeccseket, mert a németekkel, olaszokkal és oroszokkal szerepeltek együtt. Aztán a torna egyik első szenzációja lett, hogy Nedvedék 2-1-re megverték a Maldinivel, Dino Baggióval, Costacurtával, Ravanellivel felálló olaszokat. A csehek a németek mögött egy győzelemmel, egy döntetlennel és egy vereséggel léptek tovább. Hirtelen egyre többen fedezték fel magukban a szunnyadó cseh szurkolót Magyarországon is, és szorítottak a semmiből jövő kiscsapatnak. Hátha összejön megint egy dánokéhoz hasonlító sztori.
Az éppen húsz éve játszott negyeddöntőben sem a csehek voltak a favoritok, Portugália válogatottja csupa nagy névből állt már akkor is: Luis Figo, Paulo Sousa, Rui Costa, Fernando Couto, csak hogy párat említsünk. De egy gólra sem futotta tőlük.
A cseheknél viszont az 53. percben jött Poborsky, aki loboncával inkább illett volna az argentin válogatottba, vagy egy hippikommunába. Könnyebb is volt őt erről megjegyezni, mert a nevét egészen a góljáig nem sokan tudták. Poborsky a kaputól úgy harminc méterre szerzett labdát, aztán azonnal megindult a kapu felé, remek ütemben támadott, négy-öt portugál is csak nézte, mit csinál.
Karel Poborský on lob - Czech Republic v... par footballismylife>
Már a megindulása is zseniális volt, de a befejezés szemtelen és technikailag is tökéletes. Poborsky nagy sebességgel érkezett, de így is laza emeléssel csapta be a kint kószáló Vitor Baia kapust. Újra és újra visszanézve a felvételt is csak az jut eszembe a természetesnek tűnő mozdulatsorról: milyen egyszerű a futball.
Poborsky visszaemlékezése szerint azért nem volt elég egyszerű, abban a néhány pillanatban, míg a labdát nézte, átfutott a fejében, túl magasra emelte, csak a kapu mögé fog leesni. Nem így lett. Megszületett egy utánozhatatlan gól és egy legenda.
„Egy csomó fiatal futballista nem ismert engem játékosként, de a gólomra emlékeznek, rengeteg ember látta. Jó érzés, hogy hagyok hátra valamit, még ha ilyen módon is" – mondta Poborsky a góljáról az UEFA-nak.