Emília
18 °C
26 °C

Elek kapufájára ne építsünk mítoszt

HUS 8951
2016.07.11. 15:53
Annyiszor hallottuk, hogy a létszámemelés nélkül ki sem jutottunk volna, hogy visszanéztünk a múltba, mennyivel lettek kedvezőbbek a feltételek. Érdekes adatra bukkantunk. Storckot az öt legjobb kapitány közé soroltuk, és megválaszoltuk azt is, milyen üzenetet kapott a magyar futball.

A felcsúti kettes

Az Európa-bajnokság előtt az egyik francia futballmagazin (So Foot) mellékletében ugyanúgy hat oldalt kapott a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor, mint a legnagyobb sztárok, Mesut Özil, Moussa Sissoko vagy épp Ivan Rakitić.

Magyar játékos bemutatása fel sem merülhetett, hiszen ismeretlenek voltak. A négy Eb-meccs után viszont Király Gábor a legnagyobb újságokba is bekerült – nemcsak a melegítője, hanem elsősorban a trükkjei miatt –, Nagy Ádámot az öt legígéretesebb tehetség közé sorolták, Gera Zoltán gólja lett a legszebb a csoportmeccseken lőtt találatok közül. Sőt, versenyben van az Eb gólja címért is, jól halad.

A magyar futball szintet lépett, most már a fiatalokon a sor, hogy ne a politikából kerüljön ki a legismertebb játékosunk, azaz a miniszterelnök.

A címlapon egyébként – két migráns, vagyis Rakitić és Sissoko közé – tették Orbán nevét, a cikk eleje is arról szól, hogy mielőtt kiváltotta a nemzetközi közösség rémületét, élvonalbeli futballista akart lenni.

Bernd Storck

Az öt legjobb edzői teljesítmény között ott a helye, hiszen a magyar válogatottban mindössze két európai topligás játékos volt, ráadásul ők is marginális szereplői voltak a Bundesligának.

A fizikai felkészítésre ugyanakkor nagyon jól ráérzett a német szakember, átemelte a régebben, a Herthánál megszerzett tudását. Azt is igazolta, hogy meccselni, stratégiát építeni is tud. A magyar csapat sikerei biztosan eljutottak Németországba is, a kapitány is feljebb lépett az edzői rangsorban.

Storck gyorsan felismerte, hogy kizárólag csapatként lesz esélyünk, és a védelem szervezettségét már megkapta Dárdaitól, így az Eb előtt tudott a támadások felépítésével foglalkozni.

Rajta kívül Antonio Conte alakított nagyot az olaszokkal, ha nem húzzák ki a középpályáját a németek elleni negyeddöntőre – sérülések, eltiltások –, legyőzhette volna a világbajnokot. Chris Coleman is nagyszerűen vezette Walest, és hát Fernando Santos is Portugáliát, még ha nem is láttunk tőlük virtuóz meccseket. Lars Lagerback is bejutott a nyolc közé Izlanddal, ahol 2004-ben járt amúgy a svédekkel, és akkor veretlenül esett ki velük, Zlatan Ibrahimovićcsal a csapatban.

Löw kisebb csalódást okozott a németekkel, bár neki sem volt egyszerű a franciák elleni elődöntő: kiesett a védelem közepe, egy ember a középpályáról, egy pedig centerből.

Mit adott a magyar futball az Eb-nek?

Látszólag egy nem várt győzelmet, két döntetlent ünnepeltünk, no meg az összesítésbeli 13. helyet, de a valóságban ennél lényegesen többet. Legalábbis érzelmileg, önmagunknak. Megvan a hit, hogy tartalmas munkával, nem csak az összetartás szólamaival, a magyar játékosokból is sokat ki lehet hozni.

A tartalmas munka következménye, hogy Ausztria ellen volt olyan támadásunk, amit a West Ham edzője, Szlaven Bilics a Barcelona összjátékához hasonlított. Ilyen gólt eredményező passzokra több mint egy évet vártunk.

Láthattuk, hogy Izland ellen tudunk labdát birtokolni, nyomás alá helyezni egy jó játékosokból álló riválist.

Portugália ellen szembetűnő volt, hogy egy igazi topcsapattal szemben Szalai Ádám képes szabadrúgásokat kiharcolni – erre a döntőben alkalmatlanok voltak a franciák –, amiket Dzsudzsák Balázs értékesített.

Griezmann nem boldog

A franciák legjobbja 6 gólig jutott a tornán, ha a döntőn befejeli a hetediket, akkor minden más.

Így megkapta még a torna legjobb játékosa díjat, ami nyilván kevéssé érdekli, hiszen nem azt a címet, hanem az aranyat és az azzal járó dicsőséget akarta.

Belgium ellen pedig nyilvánvalóvá vált, hogy fiatal világklasszisokkal felálló sztárcsapat ellen is volt valós esély az egyenlítésre. Ilyet sem éltünk át a közelmúltban. Olyat ellenben igen, hogy négyet kaptunk – ahogy a végén a belgáktól is –, és közünk sem volt a meccshez. Ezúttal más a helyzet, a négygólos vereség más volt.

A szeptemberi vb-selejtezők persze nem lesznek könnyűek, mert a csoportunkban van az Európa-bajnok és a mindig jó teljesítményt nyújtó Svájc is. Ez az egyetlen olyan csoport, amelyikben három minimum Eb-nyolcaddöntős ország kapott helyet.

Milyen üzenetet kapott a magyar futball?

Az utolsó napokban a Werder edzője, Viktor Skripnik egyik játékosáról, Kleinheisler Lászlóról beszélt. „Igazi edzésmunka és képzés nélkül jött ide” – mondta. Az ukrán edző nem akárki, Lisztes Krisztiánhoz hasonlóan benne volt az utolsó bajnoki címet szerző brémai csapatban.

A szavai nem sértőek, inkább meg kellene fogadni. A felcsúti edzők tanulhatnának belőle, mert most nem lehet bebújni amögé, hogy őket mindig a miniszterelnök miatt kritizálják. Skripniknek valószínűleg fogalma sincs arról ugyanis, hol pallérozódott a játékos.

Terror

A franciák megmutatták, hogy a fenyegetettség ellenére képesek megőrizni a rendet. Nem indultak jól, Marseille-t szétverték az orosz huligánok. Ráadásul az első napokban még sztrájkok is voltak szerte az országban, ez sem könnyítette meg a közlekedést, de napokig tartó káosz nem alakult ki, és az oroszok távozásával a huligánprobléma is megszűnt.

Tartani lehet viszont attól, hogy a közeljövőben már egyetlen olyan torna sem lesz, amikor egy távoli petárda miatt ne rándulna görcsbe a meccsre tartók gyomra. Együtt kell élni majd azzal, hogy átfut az ember agyán, tényleges veszélyben van-e azok után, amit hallott.

Ahogy azt is meg kell szokni, hogy a stadionokban mesterlövészek pásztázzák majd a terepet, az érkező drukkereket. Ha csak a büfébe szaladunk ki a helyünkről, akkor is ott áll majd egy katona egy nem kis távcsöves puskával. A kommandósokhoz már hozzászoktak a drukkerek, itt a következő, amivel – alighanem – meg kell barátkozniuk. És míg a rohamrendőrrel olykor lehet szelfizni az utcán, a mesterlövész nem túl barátságos.

Szurkolók

A következő Eb-n a sok helyszín – 13 európai város, köztük Budapest – miatt nem lesz egyszerű a szurkolók vándorlása. Egy bakui csoportmeccs után Bilbaóba menni például 2 napba is beletelhet. Egyre kisebb az esély arra, hogy a különböző nációkból érkező drukkerek megállnak egy benzinkútnál, és beszélgessenek, zászlókat, kitűzőket cseréljenek. 

Viszont a következő Eb-n előfordulhat, hogy nem kell 7 eurót fizetni egy sörért vagy kóláért, ahogy Franciaországban, mert lesznek olcsóbb helyszínek. Az ajándéktárgyak 15 és 45 euró között voltak, azok ára nem fog mérséklődni itthon sem, ez is előrelátható.

Mit kaptunk ettől a tornától?

Portugália győzelme sokakban ébresztette fel a 2004-es Eb-t, amikor a görögök tudtak nyerni defenzív futballal. Van részigazság a párhuzamban, de azért a portugálok labdabiztonsága szembetűnő volt az első perctől kezdve. Nem esetlenül, pontrúgásokra várva mozogtak.

Már Izland ellen is megvolt a sebességük, csak még a csoportmeccseken ott állt a védelemben Ricardo Carvalho, aki miután kikerült a csapatból, és Fonte foglalta el a helyét, érezhetően stabilabb lett a védekezés.

A portugálok rengetegszer próbálkoztak egyébként a meccseken – ez egyáltalán nem volt jellemző a görögökre -, de gyakorta pechesek voltak, centiken múlott egy lesgóljuk például. 121-szer lőttek kapura, ezzel elsők lettek holtversenyben a 60 perccel kevesebbet túlórázó franciákkal.

Portugália régebben sokkal nyíltabban támadott, most ehhez nem voltak meg az emberei, nem volt olyan tízes játékosuk, mint valaha Rui Costa, aki helyzetbe tudta hozni a társait a kapu előtt. A védekező középpályás posztján volt most túlkínálat, és Santos mester nagyon jó egységbe szervezte őket.

És ezúttal is igazolódott, meccset lehet nyerni jó csatársorral, egy nagy tornához a védelem elengedhetetlen.

Mivel kicsik a különbségek, és védekezni a többség megtanult, 1988 óta nem volt olyan torna, hogy a győztes ne kényszerült volna hosszabbításra. Jó esetben csak egyszer, a portugálok ugyanakkor háromszor.

Tanácsos volna, ha Elek kapufája köré nem épülne olyan mítosz itthon, mint Tichy Lajos kapufája köré épült 1962-ben. Bent volt a labda, de a játékvezető nem vette észre, a csehszlovákok a döntőig mentek.

Igen, ha bemegy Elek lövése, 4-3 nekünk, de mivel addig kiegyenlítettek könnyen, lehet, nem úsztuk volna meg a negyedik gólt sem. Ne keltsünk olyan látszatot, hogy csak rajtunk múlt, hogy Portugália nem ment haza a csoportmeccsek után. Legyünk büszkék a 3-3-as meccsre, mert semmilyen előjele nem volt, hogy olyan tempóban tudunk játszani, és távolról hármat is lövünk. 

Mert ha már kapufa. Ha Ronaldo büntetője befelé pattan az osztrákok ellen, egészen biztosan másként állnak neki az utolsó csoportmeccsnek ellenünk. Magyarország ráadásul az első helynél előbb már nem juthatott volna a csoportban.

Létszámemelés

A létszámemelés igazi nyertese Portugália, hiszen a régi lebonyolítási rendszerben ezzel a produkcióval a csoportban maradtak volna. Igaz, sokkal többet kockáztattak volna ellenünk, ha nem megfelelő nekik a harmadik hely.

Persze nekünk sem jött rosszul, hogy most először 24 csapatosra bővült a mezőny. Ha viszont az van az eredeti kiírásban, hogy csak 2 csapat jut tovább, akkor a selejtezőkön a román–magyar és az északír–magyar tétje egész más. Feltehetően több kockázatot vállal Storck, ha csak az első két hely jelent továbbjutást.

Nem árt viszont rögzíteni, hogy a múltban mennyi ország ugrott neki a selejtezőknek, mert így azt is láthatjuk, mekkora volt a túljelentkezés.

Torna Induló országok Kijutó országok Magyarország a selejtezőben Magyarország a tornán
2016, Európa-bajnokság 53 23 3. hely Észak-Írország és Románia mögött, pótselejtezőn Norvégiát vertük 13. hely
2012, Európa-bajnokság 51 14 3. hely Hollandia és Svédország mögött nem jutottunk ki
2008, Európa-bajnokság 50 14 6. hely, Bozsik Péterrel indultunk, Várhidi Péterrel fejeztük be, Moldova is előttünk, csak Málta mögöttünk. nem jutottunk ki
2004, EB 50 15 4. hely, Svédország, Lettország és Lengyelország végzett előttünk nem jutottunk ki
2000, Eb 49 14 4. hely Románia, Portugália és Szlovákia mögött nem jutottunk ki
1996, Eb 47 15 4. hely Svájc, Törökország és Svédország mögött nem jutottunk ki
1992, Eb 34 7 4. hely, a szovjet, olasz, norvég csapat végzett előttünk nem jutottunk ki
1988, Eb 32 7 3. hely a későbbi győztes Hollandia és Görögország mögött nem jutottunk ki
1984, Eb 32 7 4. hely Dánia, Anglia és Görögország mögött nem jutottunk ki
1980, Eb 31 7 2. hely a görögök mögött nem jutottunk ki
1976, Eb 32 4 2. hely Wales mögött nem jutottunk ki
1972, Eb 32 4 1. hely a bolgárok előtt, a rájátszásban a románokat vertük 4. hely a 4-es döntőben
1968, Eb 31 4 1. hely a keletnémetek előtt, a rájátszásban a szovjeteket itthon 2-0-ra vertük, idegenben hármat kaptunk nem jutottunk ki
1964, Eb 26 4 Walesen, az NDK-n és a franciákon átlépve kijutottunk, oda-visszavágós párharcok voltak 3. hely
1960, Eb 17 4 Kettős vereség a szovjetektől nem jutottunk ki
1954, világbajnokság 25 11 Lengyelország ellen játék nélkül kijutottunk 2. hely
1958, világbajnokság 27 9 A bolgárok előtt kijutottunk Nem jutottunk tovább a csoportból
1994, világbajnokság 38 13 4. hely a görögök, oroszok és az izlandiak mögött Nem jutottunk ki
2018, világbajnokság 54 13 Szeptemberben kezdődik a selejtező   

És azt is láthatjuk az utolsó négy sorból, milyen konkurenciát kaptunk a világbajnokságokon.

1954-ben selejtező nélkül mentünk ki – nyilván bárkit elvertek volna Puskásék –, de nagyjából hasonló volt a kijutottak aránya, mint a mostani Eb-re. Ezzel persze nem szeretnénk semmit levonni az Aranycsapat érdemeiből, de tény. Ahogy azzal sem lehet vitatkozni, hogy az utóbbi időszakban most voltak a legkedvezőbb esélyek a kijutásra.

Most látszik, mennyire válik el az Eb és a vb mezőnye, mennyivel egyszerűbb Eb-helyet szerezni. Hiszen tízzel több van. Hivatalosan a 13. helyen végeztünk ezen az Eb-n, 30 évvel azután, hogy legutóbb nagy tornára kijutottunk. Két év múlva a vébén épp 13 európai csapat szerepelhet a rendező oroszok mellett.