Eszter, Eliza
16 °C
29 °C

Az új Puskás-stadion: 200 milliárdért kapunk kevesebbet

puska stadion cover
2017.03.07. 07:00 Módosítva: 2017-03-13 11:10:58

A magyar közvélemény szinte megbénult, amikor kiderült, hogy 190 milliárd forintból épül fel az új Puskás Ferenc Stadion. Aztán a sokkból felocsúdva eszünkbe jutott pár ünneprontó kérdés a monumentális projekt kapcsán.

  1. Van-e bármilyen racionális magyarázat a stadion árára?
  2. Az eredeti tervekhez képest végül megőrzik-e a régi Népstadion helyi védettség alatt álló lelátóját, vagy az ikonikus lépcsőtornyokat, ahogy az korábban elhangzott?
  3. Lesznek-e a stadionban a futballon kívül hat-hét másik sportágnak is edzőtermei, ahogy mondták?
  4. Világszinten is egyedülálló építészeti bravúr lesz-e az új létesítmény, ahogy ígérték?
  5. Lehet-e már most látni olyan tervezésbeli hiányosságot, ami tovább fogja emelni a projekt költségeit?

Ha nincs ideje elolvasni a cikket, akkor a válaszok röviden:

  1. nem igazán
  2. nem és nem
  3. nem
  4. nem
  5. igen

Mivel mindenkit a pénz érdekel a legjobban, először is lássuk, hogyan nőtt ötszörösére az új Puskás költségvetése az évek alatt (Hadházy Sándor, Orbán Viktor, Vígh László, Fürjes Balázs, Lázár János):

Az ár nőtt, a stadion csökkent

Bár Lázár János bemondta a végső árat, számos olyan kapcsolódó költség van, ami ebben nincs benne, továbbá az sem tiszta, hogy a korábban nagydobra vert, világszinten is egyedi koncepcióhoz képest mi épül meg valójában.

Egy biztos, az új Puskás-stadion épülete lényegesen kisebb lett annál, mint amiről szó volt, miközben az ára még lényegesen nagyobb:

Fotó: mnsk.hu

Fogalmunk nincs, hogy mi kerül ennyibe az új Puskás Ferenc Stadionon. Az az egy tűnik gyanúsnak, hogy mi nem: a stadion.

Mihez képest?

A kormány közleményében és a bejelentés óta megjelent cikkekben csak úgy repkedtek a külföldi példák, amikhez képest egész olcsó vagy éppen irreálisan drága a projekt, nem nagy meglepetés, hogy az utóbbiból volt több.

Csakhogy ez a stadion Magyarországon épül, így túl sok értelme nincs más országokkal példálózni, mert eltérőek a munkabérek, az anyagköltségek és minden más is.

Szerencsére nálunk is épült, épül néhány mostanában, amikkel prímán össze lehet hasonlítani az Istvánmező születendő ékkövét. Lehet, hogy ezek kisebbek, ám a stadionok árát egy székre eső költségben szokás számolni, ráadásul annak, hogy a Puskás nagyobb, arányaiban nem kellene megdrágítania az építést, sőt – elvileg – még valamivel gazdaságosabbá is tehetné. Az alanti táblázatból is elég jól látszik, hogy a méret növekedése rendszerint az egy székre eső ár csökkenésével jár.

Felmerülhetne még, hogy az új Puskás sokkal jobb minőségű lesz a már megépült vagy éppen épülő létesítményeknél, esetleg kategóriákkal nagyobb lesz benne a luxus. Ezt szintén kizárhatjuk, tudván, hogy a Groupama például az év új stadionja volt Európában, a Hidegkuti-arénában pedig az egy főre eső sky-boxok aránya valószínűleg világviszonylatban is egyedülálló (a Hungária körúton 5 300 nézőre jut 42 darab, míg a Puskásban 67 000-re lesz 84). 

Ami a főépület mellett megvalósítandó egyéb építményeket illeti, a Puskás építésébe közúti átépítések és gyalogoshidak tartoznak, míg a szombathelyi beruházásban benne van a teljes területrendezés mellett egy sportcsarnok is, Fehérváron pedig egy kilátótorony és egy közpark. Nem mellékesen, a Ferencváros stadionjánál például a bontás is része volt az árnak, míg a Puskásnál ezt külön intézték (4 milliárdért).

Egyébként pedig ezeknek a stadionoknak a többsége egyformán az UEFA legmagasabb kategóriájába esik, az MTK pályája is főként csak a kapacitása miatt nem kaphatta meg a négyes fokozatot.

Vegyük észre, hogy a sportcsarnokkal felturbózott szombathelyi létesítményt, illetve az MTK ékszerdobozát leszámítva az új Puskásban kétszer-háromszor annyi az egy székre vetített költség, mint máshol, vagy még egy kicsivel magasabb.

A kevesebb néha több

Bár a kormány a 2016-ban az európai közbeszerzési hatóságnak megadott – és egészen a bejelentésig mélyen titkolt – 180 milliárdos árra hivatkozik egyetlen hivatalos becslésként, az új Puskás árára vonatkozóan számtalan összeg elhangzott már korábban.

2011-ben 35 milliárdról beszélt a kormány, 2013-ban 60-80 milliárdról, 2014-ben 90-100 milliárdnál jártunk, 2015-ben pedig egy 90-110 milliárdos költségkeretre mondta azt a projektet frissen átvevő kormánybiztos, hogy a terveket megnézve aggódik, ebbe sem fognak beleférni.

44.gif
Grafika: mnsk.hu

Be is jelentette, hogy egyszerűsíteni fognak a létesítményen, amivel több tízmilliárdos nagyságrendben spórolhatnak. A nagy egyszerűsítés végére a stadion elvesztette funkciói jelentős részét, illetve lényegében mindent, ami építészetileg igazán különlegessé tette volna.

A lefaragások mértékét jelzi, hogy a létesítmény bruttó beépített összterülete 72 ezer négyzetméterrel, azaz 30 százalékkal csökkent. Az ára viszont közel a duplájára nőtt.

Az új Puskásban semmi olyan extra nem lesz továbbá, ami az igazán drága stadionoknál meg szokta emelni a költségeket. Nem lesz zárható tetőszerkezet, föld alól elővarázsolható atlétikai pálya vagy mozgatható gyep. A közbeszerzésből ismerhető részletek alapján egy optikailag feltuningolt, számos elemében az FTC-stadionra emlékeztető arénának tűnik, háromszor akkora méretben, tízszeres áron. 

Fürjes Balázs tán maga sem gondolta volna, hogy ennyire tökéletesen megjósolja a jövőt, amikor 2015 tavaszán azt mondta a tervek leegyszerűsítéséről:

A kevesebb néha több.

És pontosan ez is történt: a stadion kevesebb lett, az ára meg több.

Nem fogjuk lebontani a Puskás-stadiont

2012-ben Orbán Viktor elmondta, hogy a szakértőkkel való hosszas konzultáció után arra jutottak, megőrzik a régi Népstadiont, még a felső karéjt sem bontják el, hanem megerősítik. Aztán előbb a felső karéjról derült ki, hogy mégiscsak el kell bontani, majd a lelátóról, végül a lépcsőtornyokról (ún. pilonok). Csak a régi „toronyépület” maradhatott meg (a név annak szól, hogy egykor 10 emeletesre tervezték), minden más dózer.

A ledózerolt stadion
A ledózerolt stadion
Fotó: Jászai Balázs

Természetesen lehetetlenség eldönteni, hogy tényleg túl nagy kockázat lett volna megtartani a lépcsőtornyokat vagy a lelátót. A bontás indoklásában „hat évtized időjárási viszontagságai”, illetve a szerkezet elöregedése szerepel, ugyanakkor a berlini olimpiai stadion 1936-ban épült, aztán 2004-ben befedték – ráadásul egy magyar cég segítségével –, vagyis az idő múlása önmagában nem magyarázat.

Ettől még persze lehet, hogy a Népstadion jobban le volt rohadva.

A baj az, hogy a statikusok 99,9 százaléka egy ilyen esetben nem vállalja fel azt a kockázatot, hogy megfelelő állagúnak ítéljen egy építményt, mivel ha később mégis összedől, akkor őt keresztre feszítik. Amit viszont elbontottak, arról sosem derül ki, hogy esetleg még száz évig vígan állhatott volna. Vagyis egy régi épület halálos ítéletét nem olyan nehéz megszerezni.

Az pedig ad némi táptalajt a rosszindulatú feltételezéseknek, hogy a régi stadion teljes elbontásának szükségessége azt követően került elő a cilinderből, hogy Fürjes Balázs bejelentette a meglévő koncepció leegyszerűsítésének és jóárasításának szükségességét. Ami lehetetlen lett volna a régi épületrészek megtartása mellett. Például mert a pilonok jelölték ki a stadion kerületét, ha nem tudják ezeket beljebb hozni, akkor nem lehetett volna csökkenteni az épület méretét sem.

Mindenesetre elég komoly kétségeket támaszt a projekt előkészítettségével kapcsolatban, hogy a bontási kényszer csak azután derült ki, miután a régi elemek megtartásához igazították az egész koncepciót.

Szellemek és szakértők

Amióta csak a stadion felújítása felmerült, nem volt olyan megszólaló az ügyben, aki ne említette volna meg a régi karéjok közt lakozó szellemeket: Puskás Öcsiét, az Aranycsapatét vagy az Európa-rekordot futó Iharos Sándorét. A helyi védettségen túl ez volt a legfőbb indok az épület megőrzése mellett.

2012 márciusában még az volt a terv, hogy a régi Népstadiont felújítják és atlétikai stadionként használják, az új Puskást pedig mellette építik fel. Aztán rájöttek, hogy erre nincs elég hely, ekkor ismét rátaláltak a kétezres évek elején egyszer már felmerülő „megőrizve felújítás” megoldásra (lásd 2006-os tervpályázat).

A 2012 nyarán kiírt ötletpályázatra adta be Skardelli György a „stadion a stadionban” koncepciójú tervét, azaz a régi stadiont megtartják, sőt kiegészítik az örökre tervben maradó másik karéjjal, majd beleépítik az új stadiont, ami futópálya nélkül, és meredekebb lelátóival szépen elfér a régi épületen belül. A köztes teret meg kitöltik mindenféle funkciókkal, a szokásos üzlet-, konferencia-központ és sportmúzeum mellett például edzőtermeket létesítenek számos más sportág számára, és a tetején panoráma-futópályát a lakosságnak. Az építész egy évet dolgozott a terveken.

9k=-2
Grafika: mnsk.hu

Bár Skardellit előbb formai okokra hivatkozva kizárták, később mégis az ő megoldása lett a befutó, amit 2013. április 15-én kormányhatározatba is foglaltak (lásd keretesben jobbra).

A Kormány 1207/2013. (IV. 15.) Korm. határozata a Nemzeti Olimpiai Központ megteremtéséről

(A Kormány) egyetért azzal, hogy a Nemzeti Olimpiai Központban az új Nemzeti Stadion – a jelenlegi Puskás Ferenc Stadion pilonjainak külső kontúrja és az új lelátók közötti hasznosításra alkalmas terület kialakításával – többek között az alábbi, sport és egyéb funkciók megvalósítására is alkalmas legyen:

a) edzőtermek, konferencia helyszín, mélygarázs, szálloda, egyes edző és versenypályák,

b) jégkorong, labdajátékok, asztalitenisz, vívás, ökölvívás, birkózás, és további küzdősportok edzőtermei,

c) sporthoz kapcsolódó kereskedelmi egységek, üzletek,

d) a kapcsolódó létesítmények igényeit egész évben ellátó éttermek, valamint gasztronómiai koncepció megvalósítása,

e) sportolói és lakossági igényeket kielégítő fitneszközpont,

f) a stadion legfelső szintjén kivilágítható panoráma futópálya.

Az ekkor végsőnek szánt építési terveket Skardelli munkaadója, a Közti Zrt. készítette 2 milliárd + 650 millió forintért, megbízásos alapon, arra hivatkozva, hogy az ő jogelődjük tervezte a régi stadiont, így ők a kapcsolódó szellemi jogok tulajdonosai (a végösszegből a 2015. szeptemberi módosításban kiszedtek 450 milliónyi feladatot).

Ez nem szokatlan megoldás, ugyanakkor volt már rá példa, hogy ilyenkor a megrendelő egyszerűen megvette a szellemi jogokat, és mással terveztetett. Épp a Köztitől vásárolta meg a Magyar Nemzeti Múzeum a saját terveit 40 millió forintért 2010 januárjában, mielőtt kiírta volna a nyílt pályázatot az intézmény fejlesztésére.

A tervekről és az általuk képviselt koncepcióról Vígh László kormánybiztos számtalanszor elmondta, hogy egészen egyedülálló módon megőrzik a régi Népstadion értékeit, miközben otthont adnak egy csomó sportágnak. Mindent alapos és gondos döntési folyamat előzött meg:

„Az elmúlt egy évben itthon és külföldön több száz tárgyalás, szakértői egyeztetés történt az új stadionról. A beruházást lebonyolító Nemzeti Sportközpontok szakemberei hazai és nemzetközi sportszövetségek vezetőivel, a MOB irányítóival, az UEFA és FIFA szakértőivel, sportközgazdászokkal, külföldi stadionok üzemeltetőivel, építészekkel, mérnökökkel és még sok más terület szakértőivel közösen alakították ki a beruházás végleges koncepcióját.”

A konzultációs igyekezetről egy 2014 májusában nettó 150 millióért kötött „tervellenőri, költségszakértői és tanácsadói” szerződés is tanúskodik, a feladatokat az Óbuda konzorcium (Óbuda Group) kapta.

Aztán jött Fürjes Balázs 2015-ben, és egyszerre kiderült, hogy a „stadion a stadionban” koncepció lényegében kivitelezhetetlen, az edzőtermeket vagy a hotelt pedig elhibázott dolog lenne belepréselni. Utóbbi megállapítással természetesen a megkérdezett szakszövetségek és a tanácsadók is mélyen egyetértettek. Köztük az a Lagardere nevű cég, ami az FTC stadionjának üzemeltetője, illetve az elhíresült olimpiai megvalósíthatósági tanulmány társszerzője, amibe – kicsi a világ – az Óbuda Group is bedolgozott egyébként. 

Hogy akkor viszont mégis mi a búbánatért fogadták el, majd dédelgették évekig a nettó 2,2 milliárd forintért megvásárolt terveket, arról egy szó sem esett. Viszont a Közti kapott még 801 millió forintot az átdolgozásukra. Azaz a mostani tervek ára 3 milliárd forint volt, ami a stadion árán felüli költség.

Nagyon persze ne elegyünk meglepve a kormány szakértőin. Ahol a miniszterelnök hosszas tanácskozás után képes az alábbi következtetésre jutni, ott mégis mit várhatunk egy mezei kormánybiztostól?

Megnéztük, hogy mennyibe kerülne, ha bontanánk, és az jött ki, hogy a bontás többe kerül, mint az építés.

A régi Népstadiont végül 4 milliárdért bontották el, nagyjából ötvenszer olcsóbban, mint amennyi pénzből az új Puskást építik. Erre már nem is nagyon lehet mit mondani.

És azt se feledjük, hogy a bontás nyomán kialakult helyzet erősen megkérdőjelezi a Közti nélkülözhetetlenségét, hiszen nem nagyon maradt épület, amihez jogtulajdonosként csak ők nyúlhattak volna hozzá.

A cég nélkülözhetetlensége így lényegében abban merül ki, hogy a lépcsőtornyokat majd az eredeti tervek alapján rekonstruálják. Égessenek meg egy pauszpapír máglyán, de szerintem még Öcsi szellemét sem zavarta volna, ha építenek egy hasonló lépcsőházat, aztán beborítják a jól ismert áttört betoncsipkével.

Nagyon éles versenyt fogunk lebonyolítani

Fürjes Balázs 2017. február 28-án egy interjúban azzal támasztotta alá a beruházás árának racionalitását, hogy nyílt közbeszerzés volt:

„Egy versenyárat kaptunk. Mi annyit tudunk tenni, hogy kiírunk egy nagy, nemzetközi tendert, és

a piac beárazza a stadiont."

Lehet, hogy csak én nem értem a dolgot, de nem azt mondta Lázár János, hogy a közbeszerzési hatóságnak a magyar állam adott meg egy 180 milliárdos irányárat a pályázat kiírásakor? A nyilvános pályázatban ugyanakkor 1 forintos névleges ár szerepelt, így nem egyértelmű, hogy a 180 milliárdos keret ismert volt-e a pályázók számára. Mondjuk azt azért elég nehéz volna elhinni, hogy a győztes konzorcium csak úgy magától 5 százalékon belüli összeget adott meg ehhez képest, a vesztes meg 8 százalékot tévedett, mindketten felfelé eltérve a tervektől. 

De miért maradt el a várt árverseny? Fürjes így beszélt a közbeszerzésről 2015 tavaszán:

„Egy nyílt tenderen egy nagyon éles versenyt fogunk lebonyolítani, hogy a különböző magyar és vélhetően – bizonyosan – részt vevő külföldi kivitelező cégek szorítsák csak le azt az árat, és versengjenek egymással, azért hogy minél takarékosabban lehessen megépíteni”.

Ezzel szemben a kiírásra végül mindössze két pályázó jelentkezett, az árak leszorítása pedig olyan jól sikerült, hogy nemhogy lefelé licitálás nem volt, de mindketten valamivel magasabb ajánlatot nyújtottak be a vártnál.

A győztes – az opciós 7,15 milliárdos növeléssel együtt – 10,5 milliárddal lépte túl a becsült árat, amit lehet alig 5-6 százaléknak is nevezni, de attól még nagyon sok pénz.

A külföldi cégek rohama is elmaradt, ami vagy azért történt, mert az európai építőipar dúskál a 600 millió eurós projektekben (nem), vagy azért, mert évtizedek alatt megtanulták, hogy egyetlen munkaórát se pazaroljanak magyar közbeszerzéseken való indulásra, mert nálunk csak a haverok nyerhetnek. Ebben egyébként elévülhetetlen érdemei vannak a korábbi MSZP–SZDSZ-kormányoknak is, 2003-ban például 7(!) útépítési tenderből záratták ki az összes külföldi pályázót, a legkülönbözőbb ürügyekkel.

Ami pedig a magyar cégeket illeti, ilyenkor általában az történik, hogy

aki megfelel a feltételeknek, de tudja, hogy úgysem nyerhet, inkább el sem indul.

Cserébe pedig később kap valami feladatot. Fullos kényelem, zéró árverseny, és mindenki jól jár (csak az nem, aki fizet, de őt meg nem kérdezte senki).

Amennyire meglepő például, hogy a csúcsmodern kecskeméti üzemében fantasztikus acélszerkezeteket gyártó KÉSZ Zrt. nem vett részt valami konzorciumban a tenderen, annyira valószínű, hogy később mégiscsak ott látjuk majd őket az építők között.

A két nyertesről, a Magyar Építőről és ZÁÉV-ről nyílt titok, hogy nem teljesen függetlenek Mészáros Lőrinctől. Ami nem jelenti azt, hogy ne lennének alkalmasak a feladat tökéletes elvégzésére. Mindkét cégnek kifejezetten jó híre van a szakmában, és mindketten fel tudnak mutatni számtalan szép és minőségi munkát az elmúlt időszakból. Mondhatnánk, nem véletlen, hogy megtetszettek a felcsúti aranyembernek.

Lehetett-e volna olcsóbban ugyanezt?

Egy faktor egészen biztosan nem segítette a stadion árának csökkentését, méghozzá az idő.

Ugyanis ez a projekt nem csak úgy a nagy semmibe épül, kész lesz, amikor kész lesz alapon. Az új Puskásban 2020 nyarán Európa-bajnoki meccseket kellene játszani, mivel Budapest 2014-ben sikeresen pályázott a sok (13) helyszínes Eb-n való közreműködésre. Főként annak köszönhetően, hogy beígértük az új stadiont. Igaz, akkor még egy eléggé másmilyent, viszont 2018 végi határidővel. Ami most tart 2020 elején, ha minden klappol.

Nem kell hozzá műszaki vagy közgazdasági végzettség, hogy érezzük, a határidő szűkülése és az Eb közeledése igen kedvezőtlen pozícióba hozta a megrendelőt a kivitelezőkkel való alkudozás során. Avagy az „olcsón, jót és gyorsan” nem létező kombináció az építőiparban sem. Mivel a minőségből nem lehet engedni, mert nemzetközi elvárások vannak, meg nem is lenne jó, ha a fejünkre dőlne az egész pár év múlva, a határidő pedig adott, így az ár növekedése garantált volt.

Minél több volt a csúszás, és minél fenyegetőbben közeledett 2020 nyara, annál inkább az építők diktáltak, hiszen a megrendelő nem volt alkupozícióban. Vagy fizet, vagy rendezheti az Eb-t a húszezres Groupama Arénában. Ha viszont ez bekövetkezne, azzal olyan mélyre ásnánk el magunkat az UEFA-nál, hogy akár át is jelentkezhetnénk az ázsiai szövetségbe.

Vagyis az építkezésre szánt összeg 190 milliárdosra hízásában jelentős szerepe volt a csúszásoknak, amiknek története önálló kisregény.

Papíron már három éve áll

Bár 2007-ben már a Gyurcsány-kormány is eljátszott az építés gondolatával, a NER beköszöntéig fennmaradó három évben nem sokra jutottak a dologgal. 2010-ben aztán ránk virradt a történelem hajnala, és bekerült a következő év költségvetésébe 500 millió forint egy megvalósíthatósági tanulmány és kapcsolódó ügyeinek finanszírozására.

Aztán jött 2011-ben a második Fidesz-kormány által elfogadott első koncepció, majd azóta még néhány, miközben az elképzelések – mint láthattuk – ingadoztak, mint a középparaszt.

A legoptimistább verzió szerint 2011-ben elindult volna a bontás, és 2014-ben kész lett volna a stadion. Aztán egy kicsit hátrébb sorolódott a projekt a Fradi, illetve a Debrecen arénája mögött, így Giró-Szász András szóvivő 2011 őszén már 2012-es bontásról és 2015-ös befejezésről beszélt. 2012 tavaszán jött az új ötlet, hogy a régi Népstadion mellé épüljön az új Puskás, a terveket 2014-re ígérték, az átadást 2016-ra. 2012-ben Vigh László kormánybiztos közlése szerint 1 milliárd forint jutott az előkészítésre.

2013 nyarának végén, a Közti Zrt.-vel kötött tervezési szerződés aláírásakor Vígh László már 2017-es befejezésről beszélt, amiből szeptemberre 2018 eleje lett. Ebben az évben a projekt előkészítésére összesen 5,3 milliárdot szánt a kormány.

2014-ben elkészültek a tervek, a bontás kezdetének pedig megjelölték 2015 májusát, azaz a bontás idejéhez hozzáadva az építésre szánt nagyjából három évet a befejezés 2018 vége felé tolódott.

2015 májusában azonban nem a bontás jött, hanem Fürjes Balázs. A beruházás nemrég kinevezett új felelőse 2015 őszére ígérte a bontás kezdetét, hogy 2016-ban elkezdődhessen az építkezés, amit 2019-ben fejeznek be. Ehhez képest a bontásra vonatkozó közbeszerzést csak 2015 őszén írták ki, az ajánlatok beadási határideje november vége volt, a befejezés határideje pedig a szerződés aláírását követő 8 hónapban volt megszabva.

A pályázatot a ZÁÉV Zrt. – Föld-Trans 2001 Kft. konzorciuma nyerte, a szerződést 2016 elején kötötték meg, nettó 3,9 milliárd forint értékben. A bontás februárban kezdődött el és 2016–2017 telén fejeződött be.

Az új Puskás-stadiont építő konzorcium kiválasztásának határideje 2017 januárjában járt le, a szerződést pedig februárban írták alá a Magyar Építő – ZÁÉV konzorciummal 142,85 + opcionális 7,15 milliárd forint értékben, ami nettó 150, bruttó 190,5 milliárdot jelent.

(Javítás: Bár a KKBK sikeres közbeszerzési eljárásól kiadott február 24-i közleménye szerint "a kiíró Nemzeti Sportközpontok a szerződést megkötheti", a valóságban ez még nem történt meg, a szerződést várhatóan március végén írják alá.)

A pályázat első, 2016. novemberi kiírásában még 32 hónap állt az építő rendelkezésre a befejezéshez, ezt decemberben megtoldották 3 hónap üzemeltetéssel. Ha március végén indul az építkezés, akkor

az új Puskás Ferenc stadion 2019 végére készülhet el, az Európa-bajnokság előtt mindössze hét hónappal, ami egy ekkora projekt esetében az utolsó utáni pillanat szinonimája. 

(A cikkel egy napon megjelenő Magyar Közlöny szerint elvileg két hónappal 2019 vége előtt kell kész lennie, azaz 8 hónappal az Eb előtt. Lásd keretesben.)

A Kormány 1098/2017. (III. 6.) Korm. határozata a Nemzeti Olimpiai Központ megteremtése érdekében szükséges intézkedésekről

(…)

2. kiemelt fejlesztési célnak tekinti a budapesti Istvánmező rehabilitációs programját, különösen a Nemzeti Olimpiai Központ megvalósítása programot, amely során új, legmagasabb UEFA kategóriájú, legalább 65 000 fő befogadására alkalmas új Puskás Ferenc Stadion létesül;

(…)

Határidő: az új Puskás ferenc Stadion vonatkozásában: 2019. október 31.

A csúszás bekövetkezésének egyébként vannak nevesíthető felelősei, a projektet kormánybiztosok felügyelték, őket meg a miniszter, akinek szintén van főnöke. A kormány politikai presztízsének, és a gigaprojekt népszerűségnek azonban nem tenne túl jót, ha arról szólna a kommunikáció, hogy ezt akár olcsóbban is ki lehetett volna hozni, például ha nem ad hoc hozzuk a döntéseket, és nem a saját random elképzeléseinkhez keresünk azt alátámasztó szakértőket. Helyette sokkal egyszerűbb kijelenteni, hogy teljesen normális és átlagos ár a 190 milliárd forint.

Ami kimaradt a 190 milliárdból

Miként arról már volt szó, a bruttó 190 milliárdos keret az építés alapköltségét és az arra opcionálisan rakható 5 százalékot tartalmazza. Egészen pontosan mondjuk ez is 190,5-re jön ki, de mi az a félmilliárd. Ennél lényegesebb, hogy ebben nincs benne sem a tervezés 3 milliárdja, sem a bontás 4 milliárdja, sem az ilyen-olyan tanácsadói szerződések, sem a projekt ellenőrzési feladataira vonatkozó megbízás összege, utóbbi egyelőre még nem ismert.

Vagyis az a 190 milliárd már most simán megvan 200 is. Miközben a stadion drámaian összement.

Fotó: mnsk.hu

De itt csak akkor állnak meg a projekt költségei, ha mindenki gyalog jön. Ugyanis – bár ez eddig senkinek sem tűnt fel – a Puskás Ferenc Stadion építésére vonatkozó szerződésből lényegében kimaradtak a parkolók. A Skardelli György által megadott információk szerint 566 darab lesz belőlük az épületben, a tervmódosításkor kötött szerződésben „kb. 600” szerepel. A hatályos jogszabály viszont hasonló funkciójú épületeknél 15 nézőnként követel meg egy parkolóhelyet, ami a durván 67 000 ezres kapacitás esetében 4 466 darabot jelent, azaz majd 4 000 hiányzik.

A kiviteli tervben szereplő parkolók kizárólag a sportolóknak, VIP-vendégeknek és egyéb hivatalos személyeknek lesznek fenntartva. A tervmódosítás szövege szerint „a nézők parkolása várhatóan az istvánmezei területtől átellenben lévő vasúti terület felett kialakítandó parkoló lemezeken lesz biztosítva”. Amire nyilván el kell majd költeni néhány milliárdot, de közben úgy lehet tenni, mintha ez nem is tartozna a stadion árához.

Szóval lehet, hogy a 190 milliárd lehetetlenül soknak tűnt, de még ezt is vissza fogjuk sírni. Hát nagyjából így néz ki az új Puskás Ferenc stadion története meg az ő átlagos árazása.