A hétvége igazi rangadóján már túl is vagyunk
További Futball cikkek
- Dibusz Dénes: Ez a döntetlen nem jelenti azt, hogy ujjgyakorlat lesz a bosnyákok legyőzése
- Marco Rossi: Vannak idióták, akik szerint nincs értelme a Nemzetek Ligájának...
- Varga Barnabásék percekre voltak a még nagyobb bravúrtól, hazai döntetlen Hollandiával
- A magyar válogatott sokkal jobb teljesítményt nyújtott, közel állt a győzelemhez Hollandia ellen
- Visszavág a szexbotrányba keveredett bírónő: Nem én vagyok, AI-jal hamisították!
Rengeteg érdekes dolog történt a szombat délutáni Nottingham Forest - Derby County rangadón, melyet az East Midlands derby néven is emlegetnek: példának okáért csaknem negyedszázad után újra Clough nevétől hangos Nottingham; mindkét csapat új vezetőedzőt nevezett ki a héten, és a végén a Derby megőrizte a Brian Clough kupát.
Angliában számos pikáns helyi rangadó van: a számos londonitól kezdve a liverpooli klubok Merseyside derbyjén és a Tyne-Wear derbyn (Newcastle-Sunderland) át a kelet-angliai derbyiig (Ipswich-Norwich), de az egyik legérdekesebb kétségtelenül az East Midlands derby.
Az, hogy két jelentéktelen, közép-angliai város csapatából tényező lehetett az angol fociban, szinte kizárólag a zseniális Brian Cloughnak köszönhető, aki először a Derbyt hozta fel az élvonalba a hatvanas évek végén, majd megnyerte velük a bajnokságot is, majd tíz évvel később a Forestet juttatta fel, rögtön utána bajnokságot nyert velük is, és kétszer egymás után megnyerték a BEK-et, a BL jogelődjét is, amely ma, a lazán röpködő fontmilliók korában még viccnek is durva lenne.
Brian Clough 2005-ben halt meg, addigra a Forest és a Derby is visszavedlett az első és a másodosztály között liftező kiscsapattá, sőt, előbbi még a harmadosztályt is megjárta utána. Az egymástól alig 20 kilométerre fekvő két város rangadója 2007 óta a Brian Clough Trophyért is megy: ahányszor egymás ellen játszanak tétmeccset, az mindig egy kupadöntő is egyben. (Ez december óta a Derbyé.)
Már Brian halála után a fia, Nigel Clough (játékosként a Forest csatára volt) évekig edzette a Derbyt, és szóba került néhány hónapja a Forest menedzsereként is, de végül nemet mondott, és maradt a Burton Albionnál, amely most ugyanúgy másodosztályú, mint a Forest és a Derby.
Hülye klubtulajdonosok az A52-es autópálya mentén
Ráadásul mindkét csapat eseménydús időszakon van túl, olyannyira, hogy az elmúlt öt találkozásukon mindig más menedzser ült a Derby és a Forest kispadján is. Elképesztő egybeesés, hogy mindkét klub most a héten váltott edzőt, azaz Mark Warburton és Gary Rowett is a nagy rivális ellen mutatkozott be a kispadon.
A két klub közül a Nottingham helyzete cifrább: a szebb napokat látott csapatot 2012-ben vette meg a kuvaiti Al-Hasawi család, melytől a szurkolók pénzt és dicsőséget vártak, helyette azonban a tragikomédiákban gazdag angol klubfocin belül is az egyik legdilettánsabb klubtulajdonosnak bizonyultak. Az elnök Fawaz Al-Hasawi négy és fél év alatt eddig hét menedzsert rúgott ki (nem számítva az átmeneti megoldásokat), a Bajnokok Ligájáról hadovált, úgy, hogy közben eladogatta a klub legjobb fiatal játékosait. Nem is kerültek a feljutás közelébe sem, sőt, most azért kell drukkolniuk, hogy a Forest ki ne essen a harmadosztályba.
A Derby ennél egy fokkal jobban menedzselt klub, noha Mel Morris tulajdonosnak egyre kevesebb támogatója van, miután sorozatosan rugdossa ki a menedzsereket, eredmény azonban sehol. Márpedig a Derby többször is a feljutás kapujában volt, mégis elbénáztak mindent: két éve februárban például a Kosok vezették a Championshipet, innét sikerült aztán nemcsak a feljutást jelentő helyekről, de még a rájátszásra jogosító első hatból is kicsúszni májusra. Steve McClaren bele is bukott a kudarcba, hogy aztán vissza is térjen, miután Morris későbbi jelöltjei (Paul Clement, Darren Wassall és Nigel Pearson) különböző okokból, de mind távozzanak. McClaren újra playoff helyezésig repítette a Derbyt, a klub azonban most januárban jó szokás szerint megint összeomlott, és reálisan nézve már nincs esélye a feljutásra az idén sem.
Gólszerző: Clough!
Most azonban lehet, hogy mindkét klub végre jót húzott: mind a Nottinghamhez érkező Mark Warburton, mind pedig a Derby kispadjára leülő Gary Rowett a legjobb feltörekvő angol menedzserek közé tartozik. A korábban még brókerként is dolgozó Warburton a Rangerst vitte vissza a skót első vonalba, előtte pedig a Brentfordot hozta fel a Championshipbe, Rowett pedig az olcsó és gyengécske játékoskeret ellenére élcsapatot csinált a Birminghamből, mielőtt az ősszel érthetetlen okokból ki nem rúgta az új tulaj, és leültette a helyére Gianfranco Zolát, akivel a Kékek eddig két (!) meccset nyertek tizennyolcból.
Mindkét új edzőnek tehát óriási volt a tét, és rögtön egy ilyen presztízsmeccsen kellett megmutatniuk, mit tudnak. A meccs a hazaiaknak indult jobban, hiszen már az ötödik percben vezetett a Forest, miután Zac Cloughról (csak névrokon!) elfeledkeztek a vendégek védői. Az első félidő a számos saját nevelésű fiatallal felálló Foresté volt, a Derby csak szenvedett.
A szünetben viszont Rowett cserék nélkül is felrázta annyira a Kosokat, hogy a vendégek hat perc alatt fordítottak a cseh Matej Vydra és az egykori angol válogatott csatár, David Nugent révén. A Derby kézben tartotta a meccset, további gólokat is szerezhetett volna, de a végén mégis beszorult, és a hosszabbításban a spanyol Daniel Pinillos egy fejesgóllal egyenlített, és az első félidőt tekintve igazságos döntetlennel végződött a rangadó, a hazai szurkolók viszont tényleg úgy ünnepeltek a végén, mintha bajnokságot nyertek volna, pedig még korántsem biztos, hogy jövőre is a másodosztályban játszhatnak.