A legszebb férfiszerelmet adta nekünk a futball
A világ valószínűleg legalulértékeltebb játékosa, Franck Ribéry szombaton csapata legjobbja volt a Dortmund ellen, ő rúgta az első gólt, gólpasszt adott, majd már biztos győzelemnél az utolsó tizenöt perce lecserélte őt Carlo Ancelotti.
Hogy miért nevezem a legalulértékeltebbnek? Mert kvalitásai alapján Messivel és Ronaldóval lehetne együtt emlegetni, de az elmúlt évtizedben sosem fért oda az Aranylabda közelébe, amiben leginkább kibírhatatlan természete játszott főszerepet.
Jól emlékszünk, micsoda hisztériát csinált, amikor egy év után a Bayern Münchentől Spanyolországba, a Realba vagy a Barcelonába akart átigazolni, mert akkor, 2008 táján még egyáltalán nem tűnt úgy, hogy a két sztárcsapat mellé oda fog érni a német klub. És mivel senki nem akart túl sok pénzt fizetni érte, és a Bayern is meg tudta győzni arról, hogy ez a csapat igenis sikereket tartogat számára, lehiggadt, azóta pedig a német sztárklub motorja. Az más kérdés, hogy a francia válogatottból aztán inkább elűzték összeférhetetlen természete miatt, de a Bayern München más.
Évről évre kreativitást, erőszakosságot és persze gólokat, gólpasszokat szállít a német csapatba, már amikor éppen nem sérült. Nekem például szilárd meggyőződésem, hogy Alabából is ő csinált futballistát, az osztrák válogatott játékos rengeteg bizalmat és labdát kapott Ribérytől.
Visszatérve a jelenbe, szombaton a 74. percben Ancelotti lekapta a pályáról, és Douglas Costát küldte be a helyére. Először úgy tűnt, Ribérynél szokás szerint elgurul a gyógyszer, és hevesen gesztikulálva kezdett el magyarázni az olasznak, de az olasz mester a lehető legegyszerűbben és a legszebb módon szerelte le a játékost.
Mint apa a dühöngő gyermekét, előbb megölelte, majd megpuszilta a franciát, aki ettől elolvadt, és mosolyogni kezdett. Ennél a jelenetnél nem is lehet jobban bemutatni, mennyire nagyszerű csapat lett a Bayern Münchenből az elmúlt években.