Elza
-4 °C
4 °C

A Kispest bajnoksága hollywoodi mesébe illik

Image uploaded from iOS (26)
2017.05.28. 08:34

Nem hiszed el, de most számítani fog, hogy hova szól a jegyed

- magyarázta egy órával a meccs előtt, még a stadionba masírozva őskispesti barátom. A nézők nélküli focira optimalizált NB I.-ben végül is érthető volt, hogy mindenkit meglepett, hogy most szurkolók is lesznek a Kispest-Vidin.

Bár ez volt lényegében bajnoki döntő, még a legrutinosabb kispesti drukkerek is hüledeztek, hogy tele lesz a stadion. Úgy, hogy ráadásul olyan szektorrészek is tömve voltak a Bozsikban, amiket felnőtt életemben én még kinyitva se láttam. "Boldog-boldogtalan itt van most" - magyarázta még, miközben megelőztünk egy 20 fős olasz csoportot.  

A Honvéd infrastruktúrája se sok szurkolóra van kiépítve, így a stadionon belül nagyjából 40-50 perc alatt lehetett sörhöz jutni, vécére menni pedig a félidei szünetben csak a legőrültebbek próbálkozhattak.  De a kitartó magyar drukkereknek mondjuk az ilyesmi a legkevesebb, fordítva lett volna inkább meglepő. 

Ennyit számít egy jó edző

A kispestiek pedig boldogan gyülekeztek, már csak azért is, mert ha éppenséggel kikapnak a Viditől, akkor is nagyszerű szezonjuk volt. A költségvetésük, a játékosaik fizetése nagyjából negyede-ötöde a kormány által dédelgetett gazdag csapatokhoz, a Felcsúthoz, a Fradihoz vagy a Vidihez képest. Az se lett volna az évtized meglepetése, ha kiestek volna 12 csapatos elsőosztályból, ehelyett stabil, néha pedig kimondottan szórakoztató játékkal behúzogatták a meccseket, az utolsón pedig elég volt nem kikapniuk a Viditől, és bajnokok.

Olasz vonal is tolta a szekeret

Az egyik kulcsszerepelő biztosan az olasz edzőjük, a visszahívott Marco Rossi volt, aki sztárfocistának kevésbé mondható játékosokból is kilegózta, hogy mit kell játszani, ha némi túlzással ez fejelni tud, a másik futni, a harmadik meg beadni. Szezon közben ráadásul elvesztették két kezdőjátékosukat, Prossert elvitte a Felcsút, Botka Endre pedig inkább a Fradit választotta.

A másik nagy ász pedig egy 30 éves olasz, az irányító Lanzafame volt, akit korábban bunda miatt jó időre eltiltottak, de focizni nem felejtett el, és az olasz másodosztályból is sikerült idecsábítani. Persze mindig igazságtalan keveseket kiemelni, sokan játszottak egyszerre életük legjobb formájában, a teljesség igény nélkül a gólkirály Eppeltől, a szintén a válogatott közelébe kerülő Gróf kapuson át a megbízhatóan ügyes saját nevelésű focistáikig. 

 Jó volt az idő, a Videoton már rég nem a Sousa-féle bombaerős csapat, mindenki bizakodva várta Kispesten a kezdést. Bár akikkel beszélgettem, mindenkiben volt még némi hitetlenkedés, egyszerűen évtizedek óta el voltak szokva attól, hogy akár komolyan szóba kerülhet egyáltalán, hogy megnyerhetik a bajnokságot. Plusz az az általános narratíva is sokszor előjött, hogy Orbán nem biztos, hogy engedi, hogy ne a kettes számú csapata nyerjen. Ráadásul a nemzetközi kupában a Vidi kiemelt lenne, úgyhogy még az MLSZ-nek is az az érdeke, hogy kikapjon a Honvéd.

Jött a durvulás

Az általános jókedvet viszont percek alatt őrült feszültséggé változtatta maga a meccs. Bár az elején majdnem volt a Vidinek egy tiszta ziccere, messze nem a játék volt feszültségkeltő, hanem a bíráskodás. Bár mindkét csapat hajlamos volt dobálni magát, aztán rinyálni, elég látványosan a Vidinek fújtak.

Mindenhol szidják a bírót, bármi is az eredmény, de a lelátóról az látszott, hogy tényleg felháborítóan összerugdalják a kispestieket. Ha valaki csinált egy cselt, beleszálltak hamar, Lanzafame talán még egy jókora maflást is kapott, amit nyilván ott se fújtak le. Ráadásul a fehérváriak teátrális színészkedésekkel is megtolták az egészet, szinte komikus volt, ahogy benga hátvédek sírva összerogynak egy vállukra tett kéz miatt, vagy teli torokból üvöltöznek a bíróval, ha 5-ből egy szabálytalanságot lefújt nekik is.  

Így már az első húsz percben egyre gyakrabban zendült fel a "mocskos csaló"  Bognár bírónak, a fetrengő fehérváriaknak pedig a "rohadj is ott meg" volt még a legidézhetőbb jókívánság. Bár a Vidi nem volt a helyzet magaslatán, igazából helyzetük se nagyon volt, mégis megijedtek a szurkolók. "Döbbenet" – mormolta előttem egy öregúr, mellettem a sálját szorongatva ismételgette egy lesokkolt szurkoló, hogy "így sanszunk se lesz". Már azt találgatták sokan, hogy ha adnak egy ajándéktizit a Videotonnak, esetleg ki is állítanak valakit, akkor lesz-e annyi csapatban, hogy felálljon úgy is, hogy közben agyonrúghatják őket.    

Tiszta Menekülés a győzelembe utánérzés volt, ami a Videoton kedvezményett helyzete miatt hamar átfodult különböző típusú kormánykritikává is, például az első félidő közepén már skandálták a "Szopjon az Orbán"-t  is vagy valami hasonlót. 

Menekülés a győzelembe, 1981

De lement az első félidő gól nélkül, és igazából még inkább a Kispest irányította a játékot. A Videoton nem tudni, mit is akart, sokszor ragadtak lesen, homályba passzoltak, még az egyébként ügyes délszláv csatáraik se érezték a ritmust különösebben. A Kispest pedig feltűnően gyakran próbálkozott a fehérváriak jobboldalán, ahol Szolnoki jobbhátvéd látványosan nem tudta szabályosan megállítani az egyébként nem különösebben gyors Lanzafamét, később le is cserélték Szolnokit.

A második félidő elején volt kis szünet, mert a fehérvári drukkerek túltolták a pirót, és a füsttől nem lehetett látni a pályán. De annyira, hogy még a szemközti tribünön is égett szag volt percekig, pályán se lehetett túl jó letüdőzni ezt. A bíráskodás viszont szerencsére kiegyenlítettebb lett, ezzel párhuzamosan a meccs is kicsit izgalmasabb.

Lőtt egy szép gólt a Honvéd, ahol a gólpasszt pont King, a nigériai jobbhátvéd adta, akinek érdemei elismerése mellett évekig felrótták, hogy képtelen normálisan beadni. Most tökéletesen adta be távolról Eppelnek, nagy hős is lett mindkettő.   

Lazovics-operajelenet

A legnagyobb jelenet mégse a focihoz kötődött, ugyanis Danko Lazovics személyében új Youtube-sztár születhetett a meccsen. Egy semmilyen szituációnál ugyanis hirtelen őrületesen elvágódott, háromszor megpördült még fekve, üvöltve csapkodta a földet, szinte nekem is elkezdett sajogni tőle a bokám. Elnémult a nézőtér is, senki nem látta, hogy történt-e egyáltalán valami, de ilyen iszonyatos fájdalomnál biztos volt, hogy legalábbis leszakadt a lábfeje vagy kettétört a sípcsontja. Mások egy elszakadt Achilles-nél nem jajgatnak feleennyire se.

Aztán nyilván pontosan egy másodperc alatt gyógyult meg teljesen, amikor rájött, hogy nem ette meg a bíró, kapott is érte bőven nézőtérről. Az évszázad színészkedése volt, nemzetközi szinten is kiemelkedő műsor. Aztán esett csak le nekem is, hogy Lazovicsnak bőven van történelme fetrengős szimulálásban. Mindenestre most már ha előttem ütné el egy lovaskocsi, akkor is várnék pár percet, hogy ez most komoly-e.

Utána inkább a Vidi nyomott, de igazán nagy helyzete lehetett volna Honvédnak is, csak a végén rendre elszúrták a csapatok. Nem volt túl jó meccs, de ahogy közeledett a vége, úgy alakult át közös bulivá az egész. Mindenki érezte, hogy nincs annyi a Videotonban, hogy fordítson, ezért többen már 10-12 perccel a vége előtt elsírták magukat a hihetetlen bajnoki cím miatt. 

Nekem azt magyarázta egy középkorú forma könnyek közt, hogy olyan ez mint a mesében, és Hollywoodba illik az egész sztori. A haverja meg, hogy nem is tudja, hogyan kéne bajnoki címet ünnepelni 24 év után, elfelejtették.  Azért tett egy fogadalmat egy kád sör megivására, biztos, ami biztos. A lefújás után tényleg olyan is volt, mintha lassan rázódtak volna csak bele az ünneplésbe.

Bár volt némi rövid hivatalos örömködés is játékosokkal, a buli csak akkor indult be igazán, amikor rég vége volt minden programnak, és az utcán lehetett petárdázni, vedelni, és feltehetőleg pár játékossal is nem hivatalosan összefutni. Volt talán száz gránátvetős rohamrendőr kinn, de ők is jó fejek voltak, és hagyták vadabb bulit is a stadion körül. A Vidi ma különösen antipatikus és impotens csapat benyomását keltette, nem is sajnálta őket senki kicsit se, de balhét se akart senki, bőven elég volt, hogy eltűntek.  

Nyilván a meccs után azonnal beindul az okoskodás is, hogy mire lehet elég a Kispest a BL-ben. Mondjuk arra biztosan képesek, amire a többi magyar csapat az elmúlt években. Olyan hangok is voltak, hogy nem veszi-e át őket valami fideszes politikus vagy stróman, most, hogy kiderült, hogy sikeresek. De őket meg lehetett győzni azzal, hogy a mostani tulaj, „Hemi papa” is elképesztően fideszes, neki már csak nem kell eladnia. De az okoskodást mindenkinél elég hamar átvette a legegyszerűbb örömködés, okoskodni holnap is lehet.

És van is okuk tiszta szívből örülni. Igaz, hogy a remek edzőjüket, Rossit elveszítik, mert Dunaszerdahelyen folytatja, de ez a tényleg mesébe illő, váratlan bajnokságuk olyan sztori, aminek egy-egy részletét még 50 év múlva is mesélhetik az akkori Kispest-drukker nagypapák.