Edit
10 °C
27 °C
Index - In English In English Eng

A tavaly júniusi eufóriát tesszük mérlegre Andorrában

2017.06.09. 08:11

Magyarország hatodik világbajnoki selejtezőjét Andorrában játssza péntek este 20.45-től, és ha minimálisra csökkenő továbbjutási esélyét meg szeretné őrizni, akkor nyernie.

De hát anélkül is, az önbecsülés miatt kötelező a győzelem, az iménti mondat csak a kötelező sablon volt.

Európa hatodik legkisebb állama az ellenfél ugyanis, amelyiknek ugyan már volt figyelemre méltó eredménye, legyőzte Albániát vagy Fehéroroszországot a múltban 2-0-ra, az előző selejtező sorozatot azonban nulla ponttal fejezte be.

Most már annál biztosan jobbak lesznek, mert Feröer nem tudta legyőzni őket idegenben (0-0), és ezzel van egy pontja a világranglista 186. helyén álló országnak, amelyiknek a legjobb játékosa a spanyol harmadosztályból jön (Vieira, Atletico Monzon) valamint a finn első osztályból (Vales, SJK).

A jelenegi csoportállás:

  • 1. Svájc - 15 pont
  • 2. Portugália - 12
  • 3. Magyarország - 7
  • 4. Feröer - 5
  • 5. Lettország - 3
  • 6. Andorra -1.

Ettől még nem lesz könnyű ellenfél Andorra, mert műfüvön kell játszani, és biztosan sok szabálytalansággal fogják tördelni a játékot, és a szokottnál sokkal keményebbek lesznek, olykor durvák is.

A szezon végén pedig a magyarok hajlamosak a leeresztésre, noha épp tavaly júniusban ért el olyan győzelmet a magyar futballválogatott az Eb-n az osztrákok ellen (2-0), ami utcai népünnepélyt hozott. És hosszú évek után megmutatta, mégiscsak élet- és versenyképes a magyar futball.

A tavalyi osztrák győzelem után viszont a nagyágyúk (Svájc és Portugália) ellen nem sikerült még csak pontot sem szerezni. A svájciak 3-2-re nyertek az utolsó percben Budapesten, a portugálok a szokásos három simával léptek át rajtunk márciusban, és pár napja az oroszok is nagyon könnyedén játszottak (3-0). Utóbbi barátságos meccs volt.

Bernd Storck kapitánynak abban igaza van, hogy most kell nekifognia a jövő csapatának építéséhez, mert Gera Zoltán jelenléte a következő sorozatban már erősen kétséges, Dzsudzsák Balázs sincs a legjobb állapotban, holott neki a kora alapján még évekig ott lehetne a helye a középpálya valamelyik szélén. Kleinheisler László sem zárt jó szezont, Kalmár legalább játszott Dániában.

Az orosz meccs azonban arra is rávilágított, mennyire veszélytelenül képes labdát tartani és birtokolni a csapat. Fontos dolog lesz Andorrában a labda járatása, de ugyanolyan a fontos egy váratlan húzás, amivel a kapu elé lehet kerülni. Vagy épp egy pontos pontrúgás.

Eközben Storck arra hívta fel a figyelmet, hogy szervezettség nélkül semmire sem megyünk, de ez a jelen futballjában alaptétel, körülbelül csak Egervárinak nem esett le, hogy nem szakadhat szét a csapat, mert akkor még egy szerény képességű csapat is megtalálja a réseket, és ha van terület, akkor sokkal könnyebben passzol és alakít ki helyzetet.

Andorrában azért nagy a tét, mert ott csak lerombolni tudja magát egy a magyarnál jobb válogatott is. Ha hármat rúgunk, az lesz a kérdés, miért nem vágta be a negyediket is a szélső, ha megállunk kettőnél, akkor hirtelen felsejlik, de hát ennyit az osztrákoknak is lőttünk egy éve.

Noha a csoportot hibátlan mérleggel vezető Svájc is csak 2-1-re nyert a miniállamban, és a lettek is csak kapushibával nyertek 1-0-ra, Feröer pedig bajban volt, amikor uralnia kellett volna a játékot, és gólt lőni (0-0). És nekünk is meg kell szenvedni azért a kettőért is.

Nem kérdés, hogy egy kísérleti magyar válogatottnak is nyernie kellene, de pontosan emlékszünk mi arra, hogy Liechtenstein ellen micsoda szenvedés volt 2000-ben, és 0-0 a vége. Vagy éppen nem olyan távoli a Málta elleni 1-2 sem 2006-ból.

Akkor azonban nem egy német ült a kispadon.

Ebben bízhatunk most is, még ha olykor nem is érződik Storck mostani válogatottján a koncepció, ha indokolatlannak érezzük is Márkvárt behívását és kipróbálását. Más nevet is említhetnénk, de óhatatlan felmerül az emberben, ő nem azért játszik-e címeres mezben, mert éppen Felcsúton van?

Ha Storck nyugodt nyarat akar magának, akkor egy laza ötössel jövünk haza. Ha szenvedős a győzelem, a szeptemberi selejtezőkre - ismerve a szurkolói magatartást - nem csökken a csapat iránti feltétlen rokonszenv, de nagyon sokakban felmerül a kérdés: fejlődtünk-e valamennyit egy év alatt? Biztosan ennyit kellene tudnia a válogatottnak?

És ezek a kérdések még akkor is jogosak, ha ez a vb-selejtező nagyjából már a sorsolásnál eldőlt, mert reálisan nézve sem Svájcot, sem Portugáliát nem tudjuk verni a jelenlegi kerettel.

Nem azért, mert a ranglistán mindkettő toptízes, pusztán azért, mert olyan sebességgel, olyan technikai fölénnyel játszanak, ami számunkra elérhetetlen. Próbálkozni attól még kötelező.

De egy tavalyi nyár után nekünk jó lenne azt érezni, hogy a mi technikai fölényünk még mindig valós egy szerény képességű Andorra ellen. Hogy nem egynyári volt az Eb-teljesítmény.

  • Várható kezdőcsapat: Gulácsi - Bese, Vinicius, Lang, Kádár - Nagy - Gyurcsó, Kalmár, Kleinheisler, Dzsudzsák - Eppel.

A két válogatott korábbi mérkőzései:

  • 2012.09.07.: Andorra-Magyarország 0-5 (0-2) - vb-selejtező
  • magyar gólszerzők: Juhász, Gera, Szalai, Priskin, Koman
  • 2013.10.15.: Magyarország-Andorra 2-0 (0-0) - vb-selejtező
  • magyar gólszerzők: Nikolics, Lima (öngól)
  • 2016.11.13.: Magyarország-Andorra 4-0 (2-0) - vb-selejtező
  • magyar gólszerzők: Gera, Lang, Gyurcsó, Szalai