Ilona
17 °C
32 °C

Csallóközi boldogság: 25 év után európai kupában a DAC

DKRCS20170408013
2018.05.19. 19:33
A DAC szereplése mindig több, mint foci. Dunaszerdahelyen 22 ezren laknak, a stadionban pedig többen vannak 10 ezernél is.

Megvan! Sikerült. A szlovák labdarúgó bajnokság első osztálya, vagyis a Fortuna Liga nagyon izgalmasan alakult az idén, de az utolsó fordulóban a dunaszerdahelyi DAC 4-0-ra nyert idegenben a Rózsahegy ellen és ezzel dobogós lett, és kijutott az Európa Ligába, ez pedig utoljára éppen 25 éve sikerült a csapatnak. A DAC, vagyis a Felvidék „magyar” csapata az alapszakaszban is viszonylag magabiztosan jutott be a hatcsapatos felsőházi rájátszásba, ahol aztán fordulatos szériákkal megjárta a mennyet, a poklot, de végül szerencsére a mennyben végzett.

Biztató április, rosszul induló május

Előbb áprilisban egymás után négy meccset nyert a csapat, amivel a második helyre jött fel, ám ekkor következett egy bosszantó, három vesztes meccsből álló széria. Ráadásul a finis előtt három meccsel, a bajnokságot végül könnyedén megnyerő nagyszombati Spartak Trnava ellen durván indult a meccs. A DAC az első 15 percben nem csak két gólt, de két piros lapot is bekapott, ami eltiltásokat vont maga után.

Csakhogy a következő meccs, vagyis az utolsó előtti forduló éppen az örök rivális, a pozsonyi kékek, vagyis a Slovan Bratislava ellen kiemelkedően fontos lett volna, mert az ezüstérem volt a tét.

A DAC végül egy teltházas, küzdős meccsen, ha pechesen is, de kikapott. A Slovan védekezett inkább, de valahogy talált egy gólt egy szöglet után, míg a DAC csak helyzetekig jutott, igaz még az utolsó percben is volt egy kapufája, illetve egy a gólvonalról kivágott lövése.

Sportszerűtlen leeresztés

Ugyanebben a körben a DAC nem csak a Slovannal szemben maradt alul, de még az érem is veszélybe került, mert a még dobogóesélyes ellenfél, a negyedik helyezett zsolnai MŠK Žilina is feljött rá, mert 6-0-ás megalázó vereséget mért a már bajnok nagyszombatiakra.

A szinte teljesen magyar lakosságú Dunaszerdahely szemszögéből a foci mindig egyfajta nemzeti, identitási ügy is, ráadásul az idén a fő riválisok kivétel nélkül a „szlovák nemzettudat” legfőbb fellegvárai voltak, gondolhatunk akár a Nagyszombatra, akár Zsolnára (amely Túrócszentmárton mellett a Matica Slovenska szlovák nacionalista mozgalom szülővárosa), akár a pozsonyi Slovan világára.

A szerdahelyi szurkolók körében természetesen azonnal adódott a feltételezés, hogy a nagyszombatiak, a pozsonyiak és a zsolnaiak majd összefognak a DAC ellen. Ennek annyi hangulati alapja biztosan van, hogy a többi szurkológárda nem igazán kedveli a DAC „magyarságát”, a szövetség idén is sok pénzbüntetést kiosztott a magyarellenes rigmusok miatt.

A sárga-kékek szurkolói legfőképpen azzal vívták ki a szlovákok ellenszenvét, hogy soha sem csinálnak titkot a klub magyar identitásából, a meccsek előtt a csapathimnusszá vált „Nélküled” című dallal melegítenek, a meccs elején és végén a magyar himnusszal fanatizálnak (ha lehet erről beszélni a javarészt nem magyar játékosok esetében) és a meccs során is kizárólag magyar nyelvű rigmusokkal szurkolnak, gyakran csendül fel a Ria-Ria-Hungária.

Vécépapír és halkereskedelem

A szlovák fociban amúgy kevesebb az állami pénz, így csak nagyon gazdag üzletemberek engedhetik meg maguknak a klubtulajdonlást. Ebből sok vicces helyzet adódik. A bajnok Spartak Trnava tulajdonosa, a vasútban érdekelt nagyszombati oligarcha Vladimir Poór például jó barátságban és üzleti kapcsolatban áll Ivan Kmotrikkal, a Slovan Bratislava tulajdonosával, az egyik leggazdagabb szlovákkal (energetika, egészségügy, élelmiszeripar, ingatlanpiac, tévés hírcsatorna.) Viszont a két klub szurkolói különösen nem kedvelik egymást. A DAC-tulaj Világi az olajipar mellett hússal, tejjel, sörrel, borral, vendéglátással is foglalkozik, de vannak erdei, földjei is.

Különösen pikáns két ádáz üzleti ellenfél, a Zsolna és a Rózsahegy tulajdonosának viszonya. Egészen ritka, hogy két milliárdos, így Milan Fiľo, a rózsahegyi MFK Ružomberok gazdája és a rimaszombati születésű, félig magyar Jozef Antošík, a zsolnai MŠK Žilina tulaja egyaránt két, amúgy teljesen különböző üzletben motorozik, mindketten vécépapírból és halkereskedelemből gazdagodtak meg.

Bonyolult szisztéma

Na de térjünk vissza a focira! A szlovák válogatott mostanában kifejezetten erős és bár a szlovák klubfoci kevésbé acélos, a magyarhoz hasonlóan a 2018-2019-es kupaidényben négy csapatot delegálhat Európába. Hogy pontosan mely klunokat, nem ennyire evidens, mert a rendszer elég bonyolult. A bajnok BL-szereplése és a 2-3. helyezettek EL-indulása nem volt kérdéses, de a negyedik kiadó helyért a kupaküzdelmek és egy speciális play-off rendszer is szóba jött.

Győzelem és büdzsékérdések

Ám a döntés szerencsére a DAC kezében maradt és a csapat idegenben élt is a lehetőséggel, 4-0-ra verte a rózsahegyi csapatot, az MFK Ružomberokot.  A DAC tehát kijutott, de vajon öröm-e a nemzetközi kupaszereplés?

Természetesen a szurkolóknak biztosan, de az első forduló azért anyagilag nem feltétlenül főnyeremény. Főleg, ha valami nagyon nehezen megközelíthető helyre kell utazni, és bár a DAC jó anyagi helyzetben van, hiszen Világi Oszkár dunaszerdahelyi üzletember, a Slovnaft és a Mol olajvállalatok top-vezetője tőkeerős tulajdonos, de a szlovák fociban messze nincsen annyi pénz, mint a magyarban.

A DAC pedig költ rendesen, a korábban a Honvéddal magyar bajnokságot is nyerő olasz Marco Rossi vezetőedző mellett több válogatott, így a magyar Kalmár Zsolt és a szlovák Erik Pačinda, valamint a korosztályos válogatott Mervó Bence és Vida Kristopher is a klubnál futballozott ebben az évadban. Ott van még a panamai Erick Davis is, akit akár a vb-n is láthatunk.

A sok sérüléssel bajlódó és így nem igazán értékelhető Mervó mellett, a jó pár gólt szerző Vida (aki az utolsó meccsen is két gólt lőtt) és Kalmár összességében nem keltett csalódást, de azért nem váltak kiemelkedő vezéregyéniséggé sem, és kellett egy kis idő, amíg megszokták a kemény szlovák légkört.

A szlovák bajnokság színvonala technikai tudásban ugyan talán nem erősebb magyarénál, de keményebb a játék, pár idén látott meccs alapján úgy tűnik, mintha kevesebb lenne az idő és a hely, a bírók pedig jobban engedik a durvulást.

Ahogy az egyik szakember mondta, a dél-amerikai és dél-európai alattomosan szabálytalankodó és színészkedő foci, valamint az elsősorban brit, német férfiasan kemény foci között, ahol nem illik hisztizni, a szlovák egyfajta átmenetet képez, van itt minden, de az biztos, hogy nagyon nem érdemes az ütközések után fetrengeni, a játékot sokszor meg sem állítják ilyenkor.

Akadémia és stadion

Visszatérve a kiadásokra, Dunaszerdahelyen eszi a költségeket a 300 gyereket foglalkoztató akadémia és a most épült vadonatúj stadion, a Mol Aréna is. A végső állapotában majd 12 700 fős stadion nem kis befektetés, összesen 22,5 millió euróba (6,8 milliárd forintba) kerül.

A DAC sok pénzt fogyaszt, a futballfanatikus tulajdonos támogatásai mellett a klub folyamatosan pályázik a szlovák és magyar állami, illetve a városi forrásokra is.

Világiék egy borzalmas éra után jöttek. A korábbi tulajdonos, a Bécsben élő Khashayar Mohseni iráni orvos-vállalkozó idején annyira elfogyott a pénz, hogy akadt eset, amikor a csapatbuszba nem tudtak már tankolni és a játékosok fizetés helyett inkább a tippmixen fogadtak a saját meccseikre. Aztán persze lebuktak és súlyos eltiltást kaptak, a klub pedig büntetőpontokkal bűnhődött.

Nemzeti büszkeség

Immár azonban a DAC amolyan kulturális érték is, ami persze, ha a hazai klubfoci hangulatából indulunk ki, nehezen érthető, de a klub tényleg a szlovákiai magyarság egyik legfontosabb közösség-formáló ereje.

A magyarok túlzott nemzeti büszkeségét olykor természetesen igyekszik is a szlovák szövetség visszafogni, ilyenkor a dunaszerdahelyiek cseleznek, furmányoskodnak.

A leleményes szurkolóknak a magyar zászló betiltására például frappáns válaszuk volt.

Máskor beadványokat írnak, amelyben győzködik a szövetséget, hogy az „Isten áldd meg” kezdetű daluk eredetileg egy imádság, és hát, mennyivel szebb dolog imádkozni a csapatért, mint szidni az ellenfelet. Azt persze nem lehet állítani, hogy a bírók édesanyja, vagy az ellenfél soha ne kerülne elő a stadionban, de a dunaszerdahelyi szurkolók biztatása tényleg rendkívül sportszerű a hazai NB I-hez képest.

Talán ezért is érzi magát olyan jól itt az anyaországi elit is, mert a DAC meccsein tényleg sokan felbukkannak, járt már itt Orbán Viktor, Mészáros Lőrinc, Tiborcz István is, míg Csányi Sándor, Hernádi Zsolt, vagy Kövér László visszatérő vendégnek számítanak.

Vonzáskörzet

A klub nem csak a nézők, de az utánpótlás-neveléssel is igyekszik összefogni a régió magyarjait. A városban kollégium is működik a gyerekeknek, a régióból nagyon sok magyar gyerek jár a sárga-kékek edzéseire, ahol 15 éves korig magyarul mennek az edzések, utána pedig már döntően szlovákul és angolul - meséli Németh Krisztián, a FC DAC Labdarúgó Akadémia vezetője. A helyi vezetők szívesen tanulnak a külföldiektől, a Bayern München és az Arsenal a mintaadó, utóbbitól szaktanácsadót is igazolt a klub. (A Bayernnel 1988-ban egyébként találkozott a DAC az UEFA-kupában.)

A vonzáskörzet úgy is működik, hogy egy vertikális hadművelet keretében kis túlzással minden ligában van már csapata a DAC-nak. Az első csapat az első ligában játszik.

A második ligás KFC Komárno ugyan nem a DAC, de a dunaszerdahelyiek tavaly négy tehetséges fiatal játékost kölcsönadtak, ők játéklehetőséghez jutottak, a révkomáromi csapat pedig megmenekült a kieséstől.

A DAC B pedig a harmadik osztályban játszik, ez a csapat a Dunaszerdahelytől 5 kilométerre fekvő Nyékvárkony csapata.

Kisebbségi nehézségek

A DAC tehát a helyi magyaroknak valóban fontos ügy, már csak azért is, mert bár politikailag mostanában kevesebb támadás éri a kisebbségi közösséget, de a magyarság még sincs könnyű helyzetben. Szlovákiában szinte mindenütt laknak magyarok. Az együttélés alapvetően békés, a politika sem szít ellentéteket, közös a V4 projekt, Orbán Viktor és Robert Fico (aki lemondása után is Szlovákia valódi vezetőjének tartanak) jóban vannak, Bugár Béláék Most–Híd formációja pedig benne van a kormánykoalícióban.

Magyargyűlölet inkább csak ott tapasztalható, ahol nem élnek magyarok. Ami viszont aggasztó, hogy éppen a fiatalabb korosztályokban, az egyetemeken és a szlovák katolikus egyház égisze alatt működő intézményekben érezhető nagyobb elutasítás.

De akkor miért mondjuk, hogy a magyarok nincsenek könnyű helyzetben? Leginkább azért, mert óhatatlanul apad a közösség. Három tehetséges felvidéki magyar fiatal közül

  • egy szlovákul folytatja a felsőbb tanulmányait, valamelyik nagyvárosban kezdi a karrierjét és könnyen elveszíti identitását,
  • egy Magyarországon jár egyetemre, majd az anyaországban marad, mert a szlovák érvényesüléséhez a szlovák nyelv ismerete már hiányzik neki,
  • egy pedig máshol külföldön tanul (sokszor egyébként Csehországban), ő sem feltétlenül tér majd vissza a helyi magyar közösségbe.

A Csallóköz

Ugyanakkor a Csallóköz azért még mindig nagyon nagy többségében magyar. Ami itthonról egységesen Felvidék, az kint nem így néz ki. A Csallóköz, amely Európa legnagyobb folyami szigete, egy 84 kilométer hosszú és 15–30 kilométer szélességű terület két Duna-ág között. Ezt a térséget régen nem kötötte erős kohézió a Pozsony-Nyitra vonaltól északra fekvő felső régióhoz, vagyis a történelmi Felvidékhez.

Régiós esélyek

A DAC mezén egy különös felirat látszik: Kukkónia. Ez Csallóköz hagyományos elnevezése, amely egy „kukkoló” béka hangjára utal. A Kukkónia társulásnak vannak turisztikai, közlekedés-fejlesztési (bicikliutak fűzére), gasztronómiai tervei is.

Ma még a régió turisztikai potenciálja eléggé kiaknázatlan, kár is lenne tagadni, hogy a síkvidéki Csallóközben kevesebb a látnivaló. de azért van a környéken pár neves fürdő, a nagymegyeri, a nyárasdi és a dunaszerdahelyi, ahogyan a Duna különböző mellékágai, zárásai, holtágai körött nagyon vadregényes a biciklizés, túrázás, evezés.

Dunaszerdahelyen működik Szlovákia legjobb tematikus étterme, a Villa Rosa, és a legmagasabbra kalibrált két szálloda egyike, a nyékvárkonyi Hotel Amade Chateau luxushotel.

A főváros is nagyon közel van, de mégis a pozsonyi elit inkább a másik szlovákiai tophotelt (a Grand Hotel Kempinski High Tatrast) preferálja, ez az impozáns hegyi luxus-szálloda Csorba-tónál fekszik.

A DAC viszont kivétel, a csapat ugyanis tényleg az egész kinti magyarság ügye, mindenki szurkol neki.

Ez még akkor is igaz, ha amúgy a DAC-ban mindenféle náció játszik, a pár magyar mellett túlsúlyban vannak a szlovák, illetve a nem magyar idegenlégiós focisták (voltaképpen a DAC – Slovan rangadón is több magyar bukkant fel a Holman Dávidot és Saláta Kornélt is felvonultató Slovanban, mint az eltiltott Kalmárt és a sérült Mervót nélkülöző DAC-ban.)

Ám a 22 ezres városban így is simán megtelik a nagyobb rangadókon az immár 10 ezer főnél is többet befogadó stadion, és ezzel a dunaszerdahelyi a leglátogatottabb szlovákiai futballklub.