Vilhelmina
12 °C
28 °C

A tartalékos finnek ellen nincs vállalható vereség

2018.09.09. 13:28
Egyre masszívabb a lejtmenet a 2016-os mámoros Európa-bajnokság után. És nem látszik, hol a vége. A görögök ellen a lelkeknek már jót tenne egy pont.

Túlvagyunk az első Nemzetek Ligája-meccsen, Magyarország 1-0-ra elveszítette Finnország ellen. Játékban helyenként a finnek fölé nőtt a válogatott, többet birtokolta a labdát, a kapu előtt most azonban elhagyta a csapatot az a szerencse, ami általában a finnek elleni találkozókat jellemezte. A finnek ezúttal sem voltak szerencsések, kétszer is a kapufa hárított a kapus vagy a magyar védelem helyett.

Rúgott gól nélkül maradt a vereség, és a vészmegoldásként érkező Marco Rossinak nem sikerült az a bravúr, ami Dárdai Pálnak Bukarestben (1-1), öt nap együttlét és felkészülés után nem jött össze egy pont sem.

Nagy különbség volt viszont az akkori helyzettel, hogy Dárdai a Pintér-korszak kiradírozása után vissza tudott nyúlni az Egervári-féle csapat maradványaihoz.

Most ellenben nincs ilyen alap, amire bármit is építeni lehetne.

Hiszen hiába iktatjuk ki a féléves Leekens-időszakot, Bernd Storck utolsó meccsein sem volt egyetlen lendületes, megtervezett támadásunk, nem voltak begyakorolt, stresszes helyzetben nagy biztonsággal előhúzott elemek, csak az esetlegesség, a görcsösség, és a véletlenek.

Rossi egy kis arculatot adott a csapatnak, még ha nem is markánsat, mert volt bedobás és szöglet után egy érezhetően most tanított variáció, igaz Sallai és Lang egyszer sem találta el ezekből a kaput, így pedig csak a bosszankodás maradt.

Ami pozitívum: ebben a csapatban több fantázia volt, mint a négy Leekens-meccsben összesen.

Ez sem sok, hiszen most is jobblábas játékos volt balhátvédben (Fiola Attila), de ezt most tényleg a kényszer szülte. Pontosabban Kádárt nem merte ugyanis a szélre tolni, a vidis Tamás Krisztiánt nem merte beállítani a védelem szélére.

Ezen a meccsen látszott igazán, mennyire fájdalmasan rossz döntés volt a kedvesen hízelgő Leekenst idehozni. Mert ha Rossi csak a két júniusi meccset megkapja, többet gyakorolhatott volna, és akkor még közelebb lettünk volna a döntetlenhez.

Akármilyen ijesztő is ezt kijelenteni, de a hazai futball jelenlegi állapotában a döntetlen már egy komoly cél a finneknél.

Felelősséget persze, ahogy megszokhattuk, senki sem vállalt a korábbi kinevezésért, pedig megállapítható, Rossi az öt megkapott napban jobban formálta a csapatot, mint a 69 éves belga öt hónap alatt.

Több Rossi volt ebben a csapatban a meccs elején és a meccs végén, mint Leekens bármikor. Az olasz rövid idő alatt nyomot hagyott, míg a belga akárhogy igyekezett is, pontosan azt a semmit tette hozzá, amit előre lehetett garantálni, csak az MLSZ-ben nem merte/akarta/tudta kinyitni senki a szemét.

És még ez sem volt elég most a pontszerzéshez, mert a tartalékos finneknek van egy jól begyakorolt alapjátékuk.

  • A középpályás Përparim Hetemaj (Chievo),
  • a csatár Joel Pohjanpalo (Leverkusen),
  • és a kokainfogyasztás miatt két évre eltiltott támadóközéppályás Roman Eremenko (Szpartak Moszkva)

most a keretben sem voltak.

Ettől még Lod, aki a spanyol másodosztályú Gijón játékosa 70 méteren keresztül hasított a labdával, embereket cselezett ki. Ilyet magyartól ebben az évezredben sem láttunk, és hát a spanyol kettőben sincs játékosunk.

Nekünk nem igazán vannak tartalékaink. Mondhatjuk, persze, hogy

  • Nagy Ádámmal lehet jobb a középpálya,
  • Elek Ákossal stabilabb,
  • Korhut Mihállyal veretesebb a bal oldal,
  • egy motivációját visszaszerző Dzsudzsákkal lendületesebb a bal szél.

De ők is ott voltak már néhány megalázó vereségénél. Egyébként pedig ez a csapat képezi 70 százalékban a jövőt, 2020-ra velük kell kijutni.

Mit oldunk meg, ha nem ezt?

Rossi ugyan aprólékosan felkészítette a csapatát arra, hogy agresszíven a párharcokat fogják keresni az elején, és a labdavesztés után gyorsak és rámenősek lesznek.

A finnek sablonokat játszottak, improvizáció alig volt a játékukban, és már ez is sok nekünk.

nem tudott mit kezdeni Rossi információjával a magyar középpálya és a magyar védelem.

Ráadásul Kádár ilyen rosszul nem mozgott egyszer sem az utóbbi időkben, mint most a gól előtt. Hogy Fiola rosszul helyezkedett, abban kevés meglepő van, a Vidi meccsein is láttunk erre példát, most pedig egy számára ismeretlen poszton volt.

Az ilyen agresszivitáshoz persze nem könnyű hozzászokni, még akkor sem, ha Kovácsnak most voltak olyan nemzetközi klubmeccsei, amikor bátran és harcosan közlekedett a pályán.

Ezen a meccsen azonban nem emelkedett ki. A gólunkat önkritikusan magára vállalta, mert életveszélyes helyen veszített labdát. A finnek tudták, ő fogja szervezni a játékot, őt kell kivenni, vele kell sokat ütközni. Kovács készített le Stiebernek is egy labdát még az első félidőben.

Kovács önkritikájára egyébként jelest kaphatna, mert ő tette fel a kérdést is a meccs után, mit fogunk megoldani, ha nem ezt?

Azt is tudták a finnek, hogy Szalait fogja keresni a magyar játékosok a labdák többségével, akit faragtak is az első perctől a finn védők. A Hoffenheim csatára egyenlíthetett volna, Kovácstól remek átadást kapott, de nem tudta jobban megemelni a labdát Hradecky felett.

Sallai Roland és Kleinheisler László keveset tettek hozzá a támadásokhoz, ahogy a csereként beküldött Kalmártól sem emlékszünk igazán ígéretes megoldásra.

Szomorú belegondolni, hogy a magyar futball legnagyobb ígéretének tartott

Sallai eddigi 9 válogatottságából egyszer volt győztes csapat tagja, amikor Feröer ellen becserélték a 89. percben.

De ott volt Andorrában (0-1), Luxemburgban (1-2), és hát szombat este Tamperében (0-1) is. A kazahok elleni megaláztatást (2-3) hagyta ki az elmúlt 15 hónapban.

A görögök ellen kedden persze lehet javítani, de ezt sokkal könnyebb mondani, vagy leírni, mint megvalósítani. Ahhoz ugyanis még sokkal fegyelmezettebben kell játszani, és igen, ők is nyomást fognak gyakorolni azokra a játékosokra, akiket sebezhetőnek látnak. Kovácsnak nem lesz több ideje az átadásokra, de agresszíven fogják szívni a vérét, hogy ne tudjon cselt csinálni.

A pontrúgások után kialakuló helyzetekből pedig még több kell, hogy egy bemenjen.

Csakhogy a görögök sokkal képzettebbek a finneknél, jobb csapatokból érkeznek, nem utolsósorban győztes meccs élményével, hiszen 1-0-ra verték Tallinnban az észteket. Amikor mi kijutottunk az Eb-re, ők pedig a csoport hatodik helyére süllyedtek, akkor is mindössze egy pontot szereztünk ellenük.

Tanulni kell a vereségből – talán mindegyik játékos elmondta. Mintha ők tehetnének arról, hogy nem tanították meg őket futballozni 18 éves koruk előtt. Az edzőink azonban nem akartak tanulni a vereségekből már jó sok éve.

Mert bármit is mondjon Bozsik Péter korábbi kapitány jelenlegi szakértő,

a finnek ellen nincs vállalható vereség.

Mert a majdnem az nem. A majdnem döntetlenért nem jár pont.