Vilmos
11 °C
22 °C

A vb csodája a stadionon kívüli lelátó

000 15A8BD
2018.06.14. 20:20
Amikor 2010 decemberében Oroszország kapta a 2018-as világbajnokság rendezését, két dolgot lehetett biztosra venni: a hatalmas ország a méretei miatt a csapatoknak és a szurkolóknak is elég nagy logisztikai gondot okoz majd, illetve hogy a költségekkel nem nagyon törődve eléggé megalomán vb-t kapunk majd.

Utóbbinak az lett az eredménye, hogy a tizenkét vb-helyszín felét, hat stadiont dedikáltan a világbajnokságra építettek meg, vagy újítottak fel a nulláról. Összesen több mint 5 milliárd eurót költöttek a 12 helyszínre,

ebből 1,5 milliárd Euró csak a Szentpétervári Stadion iszonyatosan elhúzódó projektjére ment el, amivel ez lett a világ legdrágább futballstadionja.

A csúszások, drágulások szinte az összes helyszínnél általánosak voltak, a csúcsot viszont nem csak árban, de időben is a szentpétervári helyszín tartja, hiszen az ötszörösére nőtt ára mellett az eredetileg tervezetthez képest ötször annyi ideig is épült.

Az építkezéseknél egyébként nem a drágulás és csúszás volt a fő probléma, hanem hogy az egyik legismertebb nemzetközi emberi jogvédő szervezet, a Human Rights Watch (HRW) jelentése szerint a munkálatok során 17 munkás vesztette életét. Jelentésében arra is kitért a szervezet, hogy a FIFA nem tudta megfelelően igazolni, hogy felügyeli az építkezéseket pont a tragédiák, illetve a munkások kizsákmányolását elkerülendő.

Észak-koreai rabszolgák

A brit The Guardian és a norvég Josimar is arról írt, hogy Szentpéterváron rabszolgamunkának beillő körülmények között dolgoztattak észak-koreaiakat. A brit lap szerint legalább 190 koreai dolgozott a Szentpétervári Stadionon augusztus és november között pihenőnap nélkül, napi 11 órán át, átlagosan 10-15 dolláros napi bérért, a többi külföldi munkáshoz képest alulfizetve, rossz lakhatási körülmények között. (A Josimar valamivel kevesebb, 110 észak-koreai munkásról írt.)

A vb-n meghalt 17 munkás közül egy a Szentpéterváron dolgozó észak-koreaiak közül került ki, szívrohamot kapott.

Oroszország mérete nem kíméli a csapatokat sem – hát még a szurkolókat –, pedig még a legkeletibb stadion is csak az ország közepén, az Ural keleti oldalán, vagyis Európa tövében van, igaz, már épp Ázsiában. Távolságok azért így is vannak, a legkeletibb Jekatyerinburg és a legnyugatibb Kalinyingrád között 2500 km a távolság, és bár a csapatok nyilván már a csoportkörben játszott meccseikhez passzintották a vb-központjuk helyét, elég nagy a szórás az első két hétben utazandó távolságok között: a 32 csapatra váró átlagos távolság 2676 km, a legnagyobb nyertes Kolumbia, amire csak 759 km vár, miközben van öt válogatott is, aminek 4000 km fölötti távot kell megtennie, az abszolút vesztes közülük is Svédország a maga 4636 km-ével.

A korrupció által tüzelt csúszások és túlárazások, illetve a munkakörülmények jelentette – nem elhanyagolható – problémákon fölül egyébként elég változatos, és a többségét nézve impozáns stadionokat alkottak az oroszok, és a megalománia sem üt át 50-60 ezres, később totális kihasználatlanságra ítélt pályákon.

A látványt igyekeztek az elhelyezéssel is javítani, a stadionok kétharmada valamilyen nagyobb víztömeg mellé került, ami főleg az éjszakai kivilágítással remek képeket eredményez majd. Két helyszín esetében egyébként egy már jól bevált mintát követtek, a Kalinyingrád Stadiont a Bayern München pályájáról, a szaranszki Mordovia Arénát pedig a dél-afrikai Soccer City Stadionról másolták.

A vb legtöbbet mutogatott stadionja természetesen a Jekatyerinburg Aréna lesz, ahol csak egészen rendhagyó módon tudták megoldani, hogy egy új stadion építése nélkül eleget tegyenek a FIFA által előírt minimális befogadóképességnek, ezért a stadion két oldalát kibontva az épületen kívül húztak fel óriáslelátókat a kapuk mögé.

Az egyedi megoldás révén már több mint fél évvel a vb kezdete előtt elég nagy hírverést kaptak az orosz létesítmények, pedig még Jekatyerinburgban is akad érdekesség az ideiglenes lelátók mellett, méghozzá az, hogy a régi stadion homlokzatát megtartva, azon belülre épült a hipermodern létesítmény.

Hasonló megoldással éltek a legendás Luzsnyiki stadionnál is Moszkvában, ahol a külső vázat megtartva teljesen kibelezték az épületet, és vadonatúj stadiont építettek bele, felszedve az eddigi műfüves borítást is, hiszen a vb-re úgyis csak rendes fűvel ellátott pályák alkalmasak.

A vb-projekt keretében sikerült történelmi hiányosságokat is pótolni, a 2014-ben átadott moszkvai Szpartak Stadionnal ugyanis (addig) 92 éves története során először lett saját pályája a Szpartak Moszkvának – ez a vb-re a Szpartak vörös-fehér színeit kékkel kiegészítve orosz színekbe öltözik majd.

Dizájnját tekintve egyébként csak a pénzhiány miatt erősen lebutított Rosztov Aréna kivételével mind különleges pálya lett:

  • Kazanyban a világ legnagyobb kültéri kivetítője, a korábban vizes vb-nek is helyet adó Kazany Aréna külső fala várja majd a szurkolókat,
  • Nyizsnyij Novgorodban tökéletes körformára épített, 11 ezer tonna acélból összerakott tetőszerkezet magasodik a város fölé,
  • Szocsiban a téli olimpiáról már ismert stadiont építették át,
  • Szamarában az orosz űripar előtt tiszteleg a tervezői szerint meteorkrátert, oldalról nézve viszont inkább valamilyen űrjárművet formázó, 65 méter magasba nyúló aréna,
  • Volgográdban 45 ezres fonott kosarat álmodtak meg,
  • a hiperdrága Szentpétervár Stadion pedig ha az árát nem is indokló, de ultramodern berendezéseket kapott, a pályája kihúzható a napra, a teteje pedig behúzható, ha nem megfelelő az időjárás.

A 12 helyszínből négy már vizsgázott a 2017-es Konföderációs Kupán, de hogy ötmilliárd euróért milyen vb-helyszíneket kapunk, csak ezután derül majd ki élesben.