Frigyes
17 °C
25 °C

Ki ad végre 100 millió eurót a leghipszterebb futballtehetségért?

GettyImages-872521112
2018.06.17. 11:02

2017 őszén Twitteren, illetve focis fórumokban elég sokszor lehetett a Lazio-középpályás Sergej Milinkovic-Savic nevébe botlani, ő volt a futballhipszterek nagy kedvence, de aztán 2018 telétől, tavaszától a mainstreamebb média is átvette a narratívát, miszerint a jövő nagy középpályása jó 100-150 millióért igazol majd egy BL-sztárcsapathoz Olaszországból.

Ha ez a történet ismerősen hangzik, az nem véletlen, Paul Pogba 2016-ban már túl volt ezen, és ha francia játékos manunitedes igazolása kudarcnak nem is tekinthető, azért a 105 millió eurós vételárát egyelőre nem igazolta.

Sergej Milinkovic-Savic Katalóniában futballozó apja, Nikola Milinkovic miatt a spanyolországi Lleidában született, de még gyerekkorában visszaköltöztek Szerbiába, ahol a Vojvodina akadémiájára került testvérével, a mostani Torino-kapus Vanjával. 19 évesen a belga Genkhez igazolt, ahol egyetlen szezon – amiben öt gólt szerzett – elég volt, hogy a Lazio remek megfigyelőhálózata kiszúrja.

Első szezonjában, 2015-16-ban egyből kezdő lett a bajnokságot végül nyolcadik helyen záró csapatban, miközben vezéralakja volt a 2015-ben U20-as vb-t nyerő szerb válogatottnak is. Teljesítménye szezonról szezonra jobb lett a Serie A-ban, a 2016-17-es idény végén minden sorozatot nézve 7 gólja és 8 gólpassza volt, ezt idénre 14 gólra és 7 asszisztra javította, miközben a felnőtt válogatottban is bemutatkozott 2017 végén.

Erőssége, hogy segíti a támadójátékot, nagyon kreatív, jól passzol és cselez, és ahogy a gólok számából látszik, elég pontosan is lő, ráadásul a szabadrúgásai is veszélyesek. Elsősorban ebben jó, de intelligenciája, ereje és a hosszú lábai miatt védekezni is jól tud, ha épp arra kényszerül – nem csoda persze, hogy hosszú lábai vannak, hiszen 192 centi magas.

Ami pedig az intelligenciáját illeti, sokkal rutinosabb játékosok sem érzékelik és látják meg hamarabb a társak, illetve az ellenfél mozgását, mint ő. Pontosan tudja, hova kell adnia a labdát, és hogyan (laposan vagy magasan), hogy az a legjobban érkezzen. Ez lehet 15 méteres beívelés, 20 méteres passz, vagy jó 50 méteres indítás egy labdaszerzés után. Ő sem hibátlan persze,

aggodalomra ad okot, hogy az előző Serie A-szezonban a legalább 10 meccset játszó játékosok közül övé volt a legtöbb labdavesztés, és őt szerelték második legtöbbször a ligában.

Simone Inzaghi taktikájában a középpálya közepén szélén játszott a Lazio 3-5-2/3-5-1-1-es felállásában, ahol kellő biztosíték volt mögötte és mellette ahhoz, hogy bátran mehessen előre. Nem mintha nem tudna védekezni, de felesleges arra pazarolni az energiáit, bár így is a klasszikus box-to-box középpályás szobra lehetne.

Saját játékát egyébként inkább Yaya Tourééhoz, mint Zinedine Zidane-éhoz hasonlítja, példaképének pedig a már a Manchester United-középpályás honfitársát, Nemanja Maticot tekinti.

Pogbához visszakanyarodva pont ott rejlik Milinkovic-Savic játékában is a csapda, hogy ha nem kap elég területet előre, és elég biztosítást hátulról, a játéka elemi lényege veszik el. Megfelelő középpálya előtt 10-es poszton, vagyis irányítóként is világklasszis lehet, de pusztán a Lazióban mutatott teljesítménye nem garancia a szupersztárságra.

Épp ezért meglepő, hogy a szerb válogatottnál miért vártak olyan sokáig a bevetésére, főleg úgy, hogy akár a spanyol válogatottban is játszhatott volna, hiszen kettős állampolgár.

Néha érdemes egyébként figyelni azért Sergej Milinkovic-Savic bátyjára, Vanjára is, aki 2017 őszén az olasz kupában jó 30 méterről lőtt kis híján szabadrúgásgólt – hatalmas kapufáig jutott –, pedig ugye papíron cserekapus.

A 100 milliós lehetséges ár kapcsán pedig nem árt megjegyezni, hogy amikor a Lazio megvette a szerbet a Genktől, a szerződésbe foglalták, hogy a Genké lesz a következő vételár fele. Ezt 9 millió euróért kivásárolta később a Lazio, alighanem sok tízmillió eurót spórolt maguknak.

Ráadásul ezt duplán jól tették, azzal kiegészítve, hogy 2017 nyarán 70 millió eurós ajánlatra is nemet mondtak a szerbért, azóta ugyanis főleg a Paris Saint-Germainnek köszönhetően kilőttek a játékosárak, és simán megkaphatják a 100 millió fölötti összeget is Milinkovic-Savicért.

Őket érdemes még figyelni

Cristian Pavón, Argentína

Normál esetben nem sok figyelmet kellene fordítani egy 22 éves támadó középpályásra az argentin válogatottban, ahol a támadóhármast többnyire Ángel di María, Sergio Agüero és Lionel Messi adják. Csakhogy a szövetségi kapitány Jorge Sampaoli maga mondta Pavónról, hogy ő lesz Messi új partnere a pályán, mert a páros kifejezetten jól megérti egymást, és hát nem nagyon kell jobb ajánlólevél egy vb előtt, mint hogy valaki Messi legjobb játszótársa az argentin válogatottban.

A Boca Juniors 22 éves játékosa hihetetlen sebessségel futja be a pálya bármelyik szélét (inkább a jobbon játszik azért előszeretettel), az sem lenne meglepetés, ha a végén ő lenne a torna leggyorsabb játékosa. Kapura nem annyira veszélyes, inkább azzal teremt helyzetet, hogy szinte teljes sebességgel cselezi át magát a védők között, ami Messi mellett elég is lehet a sikerhez.

Izland ellen 15 percet kapott Ángel Di María helyén, a beállása után két perccel már büntetőt is kiharcolhatott volna, de a játékvezető – a visszajátszások alapján – tévesen nem fújt. A negyedóra alatt mutatott aktivitása miatt lehet, hogy a másik két csoportmeccsen több lehetőséget kap.

Hirving Lozano, Mexikó

Ugyan már Európában játszik, de még nem akkora név a mexikói Hirving Lozano, aki első PSV-s szezonjában egyből 19 gólig jutott 34 meccsen (javítva utolsó Pachuca-idényén, amikor 37 mérkőzésen 18-szor talált be). Lozano klasszikus inverted winger, vagyis olyan szélső, aki befelé szeret cselezni – jelen esetben ő ugyan a bal szélen játszik, de befelé törve jobb lábbal erősebb a támadójátékban.

Ugyan közelebb játszik az oldalvonalhoz, mint Luis Suárez, de a gólerőssége, és mivel a PSV-be igazolt, elkezdték az uruguayi csatárhoz hasonlítani. Nem alaptalanul, főleg, hogy Lozano is elég temperamentumos, még ha harapásra egyelőre nem is vetemedett.

Az idei mexikói keret erősebb, mint a korábbi vb-ken, ha sikerül végre túljutniuk a nyolcaddöntőn sorban hat próbálkozás után, abban Lozanónak nagy szerepe lehet. Mivel a szuperügynök Mino Raiola képviseli, 2-3 vb-gól is elég lehet neki, hogy benyomják egy sztárklubba.

Hakim Zijecs, Marokkó

Lozanóhoz hasonlóan a marokkói Zijecs is már a holland bajnokságban játszik – nem csoda, hiszen Hollandiában is született –, egészen pontosan a PSV-rivális Ajaxnál, ahol ugyan nem annyira meggyőző a két szezon alatt szerzett 19 gólja, ám ha azt nézzük, hogy átlagban minden második válogatottmeccsén betalál, már jobban látszik, miért is annyira fontos Marokkó számára a támadó középpályás.

Kevés dologtól irtózom jobban, mint amikor bárkire rásütik az adott ország Messije címet, aminél persze csak a 2000 lakosnál kisebb falvak Messije a rosszabb, Zijecs esetében viszont még állhat is a hasonlat. Normál esetben a koreai, skót, vagy madocsai Messi lustán arra utal, hogy valaki ügyesebb a társainál, nem pedig arra, hogy az adott játékos cselezésben, védelmet átütő halálpontos passzokban és gólszerzésben is messze-messze az átlag fölé nő.

Zijecs viszont ilyen játékos, kiegészítve azzal, hogy alacsony, szupergyors, és még ballábas is.

Ugyan már 25 éves, globális szupersztár tehát már nem lesz, de egy jó vb-szerepléssel simán túlnőhet a holland bajnokságon, ahol több poszton is megfordulva öt éve hozza a tízgólos átlagot szezononként.

Hollandiában született, az U21-es korosztályos csapatig jutott náluk, de végül a marokkói válogatottat választotta – milyen jól, Hollandiával ugyanis várhatott volna a következő vb-ig - , ahol 18 meccsen 9 góllal érkezik a vb-re. A tornán viszont ne a megszokott hollandiai játékát várják, az Eredivisie ugyanis nagyon támadóbarát liga, nincs túl sok olyan védő, mint Sergio Ramos vagy Pepe, akik ellen a vb-csoportban kell majd küzdenie Zijecsnek, de ha hagynak neki fél méter helyet, bárkinek gondot okozhat.

Az erősen betömörülő Irán ellen is aktív volt, több nagy helyzetet is összehozott, de a gól végül nem sikerült.

Pione Sisto, Dánia

Az Ugandában született, de családjával alig párhónaposan Dániába költöző Pione Sistót arra teremtették, hogy egy Premier League-középcsapat kultikus szintig jutó szélsője legyen. Jelenleg a Celta Vigo játékosa, de ez nem valószínű, hogy sokáig így maradt, főleg, hogy a dán válogatottban a Tottenham-sztár Christian Eriksen játszik mellette a középpályán, és simán felhúzhatják egymás teljesítményét.

Manapság már nem sokra megy egy szélső elitsebesség nélkül, ez Sistónál is adott, ahogy az életveszélyes lövéseket szállító jobb láb is, Sistónál viszont nem a végsebesség, hanem a gyorsulás halálos – felvezetés közben meg-megállítja a labdát, apró cselekkel kitalálja, merre szeretne mozdulni a védő, majd a másik irányba kitörve állva hagyja azt.

A nagy nyomástól sem ijed meg, sőt, külön élvezi, ha minél nagyobb a tét, 2016-ban az Európa Ligában például kétszer is betalált a Manchester United ellen még a Midtjylland játékosaként, majd a spanyol bajnokságba igazolva a Barcelona ellen is gólt lőtt, de a vb-pótselejtezőn is fontos szerephez jutott, az írek ellen 5-1-re megnyert második meccsen két gólpasszt is adott Eriksennek.

A Peru elleni első csoportmeccsen az ő indításával kezdődött a végül győztes gólt szállító akció, de emellett is nagyon sokat mozgott a szélen.

Li Szungvo (Lee Seung-woo), Dél-Korea

Önmagában Li Szungvo neve lehet, hogy nem mond sokat, de ha azt is említjük mellé, hogy ő volt egyike azoknak a játékosoknak, akik miatt eltiltották az  átigazolástól a Barcelonát, már közelebb járunk, hogy mekkora tehetségről van szó. A 20 éves koreai szélső 2011-ben igazolt a Barcelonához, 2016-ig a La Masia, vagyis az akadémia ificsapatait erősítette, majd kapott egy meccset a B csapatban is. 2017-ben a Serie A-ból kieső Veronához igazolt, ott egy szezon alatt 16 meccsen 1 gólig jutott. 

De akkor mi is annyira izgalmas benne?

Egyrészt az, hogy a Barcelonának visszavásárlási opciója van rá, ami a Verona kiesésével és egy jó vb-szerepléssel gyorsan aktiválható is lenne, hogy aztán a Barca profitáljon a koreai jó játékán.

Másrészt pedig az, hogy ő volt az, aki sorra döntötte Lionel Messi korosztályos gólrekordjait a La Masiában előre haladva: az U13-as csapatban például 39 gólt lőtt 29 meccsen. Játékstílusa is hasonlít az argentinéra, sokat és jól cselez, a pálya középső részén mozog, csakhogy 16-17 éves kora után elmaradt a hatalmas ugrás a fejlődésében. A sebessége viszont megmaradt, és a tottenhames Szon Hungminnel összejátszva ezt ki is szokták használni a válogatottban – első válogatottságát gólpasszal ünnepelte, és a koreaiak négy felkészülési meccséből hármon is kezdő volt, és mind a négyen játszott.

Goncalo Guedes, Portugália

Guedes inkább a +1 kategória, hiszen a portugál már egy sztárcsapatnál játszik, még ha a Paris Saint-Germain jól el is dugta egy kölcsönszerződéssel a Valenciába. A PSG a 2016-os Eb után januárban vette meg a tornán győztes Guedest 30 millió euróért a Benficától, de bekerült a lehetséges felfedezettek közé, igazán szem előtt ugyanis még nem sokat csinált.

A vb előtt azért rákapcsolt – a portugálok utolsó felkészülési meccsén két gólt is szerzett Algéria ellen a hihetetlenül gyors szélső, aki ezzel akár a vb-kezdőcsapatba is bejátszhatta magát.

A gólszerzés mellett előkészítésben is elég jó, az előző szezonban kilenc gólpasszával a legjobb volt a végül BL-indulást jelentő negyedik helyen végző Valenciában. Bár nagyon tehetséges, lehet, hogy a Paris Saint-Germain a pénzügyi fair play-gondok miatt kénytelen lesz eladni, a vb pedig tökéletes alkalom arra, hogy felkeltse maga iránt az érdeklődést, már ha a Valencia valahogy nem éri el, hogy végleg megtarthassa a gyors és jól cselező szélsőt.

A 3-3-as spanyolok elleni rangadóhoz nem sokat tett hozzá, de nem az eredeti posztján, hanem a pálya közepén játszott, ahol a sebességét is nehezebben tudta kihasználni. A csoport két gyengébb ellenfele, Marokkó és Irán ellen még bizonyíthat.