Menyhért, Mirjam
17 °C
28 °C
Index - In English In English Eng

Dárdai levezette, mi a magyar futball legnagyobb deficitje

GettyImages-1074367744
2019.01.21. 17:30
Nem verték nagy dobra, Dárdai Pál még tavaly újabb egy évet kapott a Herthától, elégedettek vele, meghosszabbították a szerződését. A magyar futballra csekély befolyása van, de azt nem hagyja, hogy elhiggyék, jól dolgoznak itthon. Már nem az az edző, aki négy éve volt.

A negyedik tavaszát várja a Hertha élén, eddig hagyományosan az őszi szezon sikerült jobban. Amikor kinevezték 2015. februárban, 24 pontot ért el, azzal maradt bent a csapata. Azóta tavasszal a 20 pont is elérhetetlen volt. A kupában áll a Hertha, február hatodikán a Bayernt fogadják, a sztárcsapatot a bajnokságban már legyőzték. Ez a tavasz most a Hertháé lehet?

A felkészülés tendenciája nem azt mutatja, hogy a miénk lesz. Ha húsz pontot szerzünk, örülni fogunk, mert megesett az is, hogy csak 17 jutott. Volt néhány olyan meccs a rövid szünetben, amelyen nem néztünk jól ki. Dolgoznunk kell keményen, vagy még keményebben, ahogy eddig. Ha minden edző így jár Berlinben - az előttem lévőknek sem sikerült a felívelő tavasz -, akkor lehet, hogy máshol kell keresni a hibát, nem a kispadon. Továbbra is kevés az olyan játékosom, aki a legmagasabb szintet képviseli, aki a fontos helyzetekben jókat húz, megvan ehhez a rutinja, képessége.

Nürnbergben mindenesetre győztek vasárnap. Tudta, hogy az ötvenedik győzelme volt?

Nem figyelem a statisztikákat. Carlo Ancelotti jól írta az önéletrajzi könyvében, hogy van, akitől energiát kapsz, és van, akinek adsz. Vannak épp elegen, akik elszívják az energiádat. Ha edző vagy, lemész a pályára, és leszívnak, kiüresedsz. Magadat adod, energiát eközben nem kapsz senkitől. Nekem kell adnom energiát, sokan vannak a csapatban, szinte mindenkinek. Aztán hazamegyek, és a családom tölt fel. Kifáraszt az egész. Ezért nincs időm a statisztikákat nézegetni, bár gondolom, az újságokban volt szó erről. Egy biztos, nem strigulázom, mennyinél tartok.

Játékosként ön áll az első helyen 286 Bundesliga-meccsel a Herthánál, az edzők közül még ketten, vagy már csak ketten vannak ön előtt.

Az egyik biztosan Jürgen Röber, a másikra, ha tippelnem kellene a 70-es évekből Helmut Kronsbein. Röberrel jó csapatunk volt, a másikról én is csak olvastam, hallottam.

Amikor kifutnak a pályára a csapatok, és felállnak a kezdéshez, mit néz meg először?

Magunkat. Játékosként sem izgatott az ellenfél. Akkorra már tudjuk, hogy az ellenfél milyen hadrendet választott, és az öltözőben azt már kielemezzük. Az volt a megérzésem, hogy a 4-1-4-1-et jelöli a nürnbergi kolléga. Amikor kijön a kezdő, van egy órám felkészülni. Tömören lehet sulykolni a játékosokban, pontosan azt történt, amire számítottunk. Az A terv lép életbe, öt védővel állunk fel, magasra feltoljuk a védekezésünket az első 20 percben. Hittem abban, hogy lehozhatunk végre egy olyan félidőt, amikor 2-0-ra vezetünk, és úgy megyünk a szünetre. Nem így lett, a Nürnberg egy lecsorgót bevert, káoszhelyzet mindig adódik. Önmagunkon múlik, hogy mennyi. 1-1 után kezdhettünk mindent elölről. A második félidőben viszont fel sem kellett állnom a padról, nyugodtan ülhettem, mert az ötvenedik és a hetvenedik percben jött a következő gólunk.

A gyengén sikerült felkészülési eredmények ellenére sem volt drukk önben?

Azért aludtam kissé nyugtalanabbul, mert nem tudtam, Marko Grujic játszhat-e. Vasárnap reggel tízkor sétáltunk egyet, és akkor döntöttem el, beteszem 60 percre. Többre nem mertem reszkírozni, mert ugyan már rendben van a lába, de ilyenkor könnyű izomsérülést szenvedni. Ezért lecseréltem.

Miért annyira meghatározó játékosa ő a jelenlegi Herthának?

Most először fordult elő, hogy nem a középső polcra nyúltam az áruházban, hanem megengedhettem, hogy eggyel feljebb, a felső sorból válasszak. Először van ilyen játékosom, sajnos csak kölcsönben, a Liverpool alkalmazásában van. A meccs előtti szerdán egymásnak eresztettem az A és a B csapatot, volt rendesen bíró, Grujic a B-ben volt, és 1-0-ra megverték az A csapatot. De teljesen mindegy, hogy én mit gondolok róla, sokkal fontosabb, mit mutatnak a számok.

Ha a szerb Grujic kezdett, és sokat játszott, 2,4-es a pontátlagunk, erre azt hiszem, nyugodtan elmondható, hogy viszi a hátán a csapatot. Ilyen átlaggal a Bajnokok Ligájára is esélyesek lennénk, ilyen átlaguk a dobogós csapatoknak van.

Ehhez nem kell kommentár. Ha nem is csinál semmit, már a puszta jelenlétével megnyugtatja a társakat. Tudják, stabilitást kapnak tőle. Ha nincs a pályán, akkor 0,7-es a pontátlagunk, ilyen produktummal kiesőjelöltek lennénk. Ehhez sem kell különösebb kommentár, ennyit jelent a felső polc. Ha kiesett a tengelyből, mindenki másra hatással volt. Ha nem lesz sérült a folytatásban, akkor lehet egy szép tavaszunk. Ha kiesik, akkor ki kell találnom valamit. Valahogy kompenzálni kell.

Mennyire nehéz megújulni hétről-hétre? Egy topcsapatnál egészen más a motiváció, de egy középcsapatnál mások a célok. Hogy lehet tűzben tartani egy ilyen csapatot, ennyi játékost?

Nem olyan egyszerű megújulni. Egy ilyen klubban az edzői sors szépsége, hogy improvizálni kell, csavarni a dolgokon, különben kiismernek, és pillanatok alatt megvernek. A Bayernnek, a Dortmundnak egészen más problémái vannak. Ebben a korban, az eddig megszerzett tapasztalatommal jó klubnál vagyok. Már nem az az edző vagyok, mint négy éve. 12 csapat harcol a kiesés ellen, mi is, nem szabad áltatni magunkat. Aki mást mond, nem lát a dolgok mélyére. Hat csapat van, amelyiknek lényegesen jobbak a lehetőségei, velük nem tudunk versenyezni. Nagyon szép feladat, ha behozzuk a csapatot a hetedik helyre, mert az azt jelenti, hogy az egyenrangúak közötti bajnokságot megnyertük. Az pedig egyértelműen siker. Amikor elkezdünk jól szerepelni, van néhány győztes meccsünk zsinórban, mindenki álmodozik, a sajtó pedig már a Bajnokok Ligájában lát bennünket. Az messze van, igaz a játékosokra hatással van. Mindig mondom, csak hat hétre tudok előre tervezni. Egy edző felelősséggel addig láthat el, hathetes szerződése van.

Az előző szezonban voltak ajánlatai Németországból, más országból is, most is kitartóan ostromolják?

Tavaly kaptam, most nem kapok. Tudják, hogy nem foglalkozom velük, most még csak azt sem érzékelem, hogy keresnének. Tudják, hogy a családom Berlinben él, jó helyen vagyok. Ráadásul nyugodt lehetek, mert decemberben már meghosszabbították újabb egy évvel a szerződésem. Van a klubnak egy opciós joga, leültünk az év végén, és megkaptam a soron következő évemet. Folytatódik a tanulási folyamatom.

Mondana egy konkrétumot, hogy milyen ez a tanulási folyamat?

Az ősszel valamit nem csináltunk jól. Az idei őszi statisztikák alapján ugyanis azt látjuk, hogy

a Hertha futja a legkevesebbet a 18 csapatból, a párharcok megnyerésében is visszaestünk. Amikor átvettem a csapatot, sokkal többet futottunk. Ha az edzéseket nézem, az akarat és az agresszivitás megvan.

A meccsen ennek épp az ellenkezőjét látom. Épp fordítva kell legyen. A gyengébb edzés után a meccsen kellene, hogy hasítsanak. Az okokat keressük. Vagy szét vannak edzve, de lehet, hogy más okozza a blokkot. Ezért arra törekszünk, hogy jobban harapjanak, hogy az edzésen észlelt agresszivitás még egyszer előjöjjön, akkor is, ha ráállnak a cipőnkre. Hogy ne hajtsák ki magukat a héten, mert az edzésen nem lehet meccset nyerni.

Sokszor panaszkodott a múltban a csapata sebességére. Ez már az a Hertha, amit erre a szezonra tervezett?

Van már, aki megüti azt a szintet sebességben, amit én szeretnék. Csak hogy a sebesség nem elég, ha nem párosul megfelelő játékkészséggel. A nagy kluboknál az összes játékosnál megvan mindkét tényező. A nagy klubok megoldják a kötelezőt négy védővel, nekünk olykor öt kell, ahogy Nürnbergben is. A szlovák Duda lassabb, mint a legkomolyabb szint, de a futballtudása nagyon jó. Kalou sem fog már gyorsulni, de neki is megvan a készsége, az intelligenciája. Az ausztrál Leckie már abszolút nemzetközi szint sebességben, de neki a futballtudását csiszolni kell, mert az még nem elég. Ott van Selke, csörtet, fut, brusztol egy teljes meccsen, a centerek közt gyors, de a játékkészségét javítani kell, mert lőni, a labdát lekészíteni még nem tud a megfelelő szinten. Vedad Ibisevic ezekben kimagasló, csak neki már a sebessége megkopott. Pár évvel ezelőtt ő komplett volt, nem is a Herthában játszott. Vedad most is gólpasszokat adott Dudának, ő remekül készít elő.

Jastrzembinski szélvészgyors, de még neki is vannak hiányosságai, ha beszűkül, vagy ott van Palkó. Aránylag gyors, megvan a játékkészsége, de vékony, ha beszorul, kitolják, lelökik a pályáról. Lazaro jól szervez, jól passzol, magam is kíváncsi vagyok, meddig tudjuk megtartani, mert benne minden megvan. Már csak három játékos van itt 2015. februárról, amikor átvettem a csapatot.

Ezeket a felsorolt képességeket, tulajdonságokat kell mérlegre tenni, összeadni, szorozni, hol nyerünk, és hol veszítünk, és akkor kijön egy eredmény. Legalábbis papíron.

De akkor még mindig ott van az ellenfél, a mérnöknek könnyebb a dolga, mert amit megtervez az asztalon, az valószínűleg állni fog, és működik, maradandó lesz. Egy edző kicsivel nehezebb feladatot vállal. Mert az edző tervez, de a Jóisten odafent végez, és sok mindent másként láthat.

Ha az edzők fizetési rangsorát nézzük, rendszeresen felülteljesít a csapatával, a közvetítési jogdíjakból többet kap a Hertha, mint négy éve. Emellett elég sok pénzt hozott már a játékosok felépítésével, eladásával. Nem lehet ilyenkor, három jó szezon után a bérét felfelé vinni?

Nem így működik a klub és én sem. Erős közepes fizetésem van, nem sok, nem is kevés. A pénz nem minden, itt nyugodtan dolgozhatok, ha elrontok valamit, maximum én tudom, mi volt az. Nem szeretnék visszaélni a helyzettel. Az a fontos, hogy nem szólnak bele semmibe. Ez mondjuk nem csekély felelősség is, mert így nem mutogathatok senkire, ha nem megy. Ha nem megy, miattam nem megy.

Egyszer láttam a bankszámlámat, amikor abbahagytam a futballt. Nem viccelek. Egyszer mentem be a bankba megnézni, hányadán állok.

Mert amikor befejeztem, a futballista bérem és a kezdő edzői fizetés között nagy volt a különbség. Akkor kellett ránéznem, mennyi maradt, hol kell húzni a szíjon. Mindig van annyi a zsebemben, amennyi kell, szerencsés vagyok 16 éves korom óta. Volt nekem is mit ennem, a családomnak is, és félre is tudtam tenni.

A klubnak még így is 70 millió eurós tartozása van, de ez már sokkal kényelmesebb, mint amikor 100 felett jártunk. Már van egy alap, de a vezetőket nem lehet nyomás alá helyezni. Nem mondhatom azt egyik napról a másikra, hogy kérek 200 millió eurót, nem nyújthatok be egy listát, amivel vállalom a Bajnokok Ligáját. Nem tudom nyomás alá helyezni őket, sem magamat, de az apró lépések, a sok itt nevelt fiatal beépítése, Weiser és Brooks értékesítése mind megalapozott volt, jól jöttünk ki az üzletből. Most már szerencsére nem akarnak elmenni innen a fiatalok, hanem kíváncsiak ők is a projektre, mi épül, és hogyan épül. Miközben érzik, hogy fejlődnek, tudunk segíteni nekik.

Tegyük fel, hogy van egy húszpontos lista, amit egy Hertha által kiszemelt játékosnak tudnia kell. Egy magyar játékos mit tud ezek közül? Csak a végeredményt látjuk, hogy a Hertha még csak nem is érdeklődik a magyar mezőny iránt.

A magyar ligát, amióta nem vagyok kapitány, nem igazán nézem. Valaha még kiszúrtam Forró Gyulát, behívtam a válogatottba, ma már nem tudom, hol játszik.

A magyar játékosoknak van egy nagy deficitjük. Ez pedig az első labdaérintés.

Hatalmas a hátrányuk, olykor már a gyerekeknél is. Hogy veszem le, hová pattan, megmarad-e a sprintsebességem egy labdaátvételnél, vagy már korrigálni kell. Ha rossz irányba veszem át kedvező helyzetben, már lesre futhat a csatár.

Az első érintés lenne a legfontosabb, és a hazai foci fejlődésének a gátja?

Szerintem igen, mert ha háromszor hozzá kell érni, már nincs lehetőség egy jó és fontos passzra, oda a helyzet. Minél rövidebb az idő, és szűkül a terület, annál kevesebb az esély a jó vagy a még jobb a döntésre, passzra. Ha futni kell az első érintésnél a labda után, még nagyobb a nyomás, ketten ronthatnak rád, még kisebb az esély a helyes döntésre. Nézzük meg Kroost, Modricot, fent van a fejük, ismerik és érzik a játékot, tudják, mi történik, mert megvan a biztonságuk. Őket nem lehet utolérni a védekezőknek, ha a klasszisok úgy akarják, maximum futni tudnak utánuk. 

Iniesta lehozta a pályafutását komoly párharcok nélkül, mert tudta, milyen messzire pattanhat tőle a labda, ha nem játszotta meg egy érintésből. A biztonság hozza a kikezdhetetlen mentális erőt. Minden pszichológia.

Most ugyan a középpálya közepéről beszéltem, talán azért, mert én is ott játszottam. De ugyanez igaz egy szélsőnél is. Rossz tempót választ, közel pattan vagy távol, és máris esélyt kap a védő. Ha sokszor elugrik a labda a remélt helytől, netán hosszú lesz, már kint is van. Én otthon, kisgyerekként az összes garázsajtónak kirúgtam a szellőzőjét, mert arra céloztam. Rá lehet venni a gyerekeket a több munkára, még ha nehezebb is az internet korszakában, de a labda az egyedüli, ami konkurálhat a kütyükkel.

A futball nem annyira bonyolult, bár Magyarországon szokás túlbonyolítani.

Ez a deficit elég ahhoz, hogy ne is figyeljen magyar játékost? Vagy a Bundesliga ne legyen kíváncsi rá?

Ez a deficit elég ahhoz, hogy ne lehessen könnyen eltüntetni, és ez meghatározza, mennyire kelendőek a mi játékosaink, hová juthatnak el. Az első labdaérintés fontos és érzékeny limit. Ezt a hátrányt már az akadémiákon is rendkívül nehéz eltüntetni. A szűkülő térhez és időhöz már 8-10 évesen hozzá kell szoktatni a gyerekeket. Játékosan, nem erőltetve.

Vegyünk egy konkrét példát. Portugália az ellenfél. Ha egy rossz első érintés után elveszíti valaki a labdát, mert rárontottak, és elvették tőle, a második helyzet nem lesz egyszerűbb. Ha akkor is rossz megoldás jön, már nem megy oda egy harmadikért, elbújik, nem megjátszható.

Akkor a csapattárs kerül rosszabb helyzetbe, mert nem oda teszi a labdát, ahová kellene, ahová az ösztöne súgja. Minden csúszik, a csapat szerkezete deformálódik.

Ha viszont az első és a második, valamint a harmadszori érintés is jól sikerül, akkor már a következő alkalommal akár még egy cselt is megenged magának a játékos. Tele lesz önbizalommal, ami átragad a társra, és kikerekedik egy jó fíling. Öcsi bácsi is azt mondta, akkor vagyok nyugodt, ha nálam van a labda. Nem véletlenül mondta. Ha nálunk nem nyugodtak a játékosok a tudattól, nem érünk el hatást.

Milyen volt a bizottsági ülés december végén? Szabics Imre és ön ott volt rajta, Gellei Imrét láttam még a fotókon, a bizottság magyar tagjait nem.

Elmondták, miben léptek előre, és megnéztük, min kell változtatni. Egy kérésem volt, nem akarok hazamenni feleslegesen, mert az időmbe egyre kevésbé fér bele. Azt kértem, vigyük végig, amit elkezdünk, mert nem lehet minden két évben újat kezdeni, mert sohasem érünk a végére. Olyan ez, mint a szántás,

ha a paraszt megáll a sor közben az ekével a közepén, abból nem eszünk kenyeret. Egyből nem engedek, nehogy azt higgyék otthon, hogy jól dolgoznak.

A befektetett pénzt látom, a jól képzett játékosokat nem. Mindenki házra vágyik, ha nincsen pénze és még nincs telek sem, akkor nekikezd tanulni. Össze kell kaparni a tudást, és lehet, hogy öregségére, de épül valami, és lesz egy ház. Nézhet jól ki egy stadion, szépek a pályák, de ha nincs játékos, akkor a hibát kell keresni. Az NB I.-es edzők nem hiszem, hogy akkorákat tévednének játékrendszerben, amikor összerakják a csapatot. De abban tévednek, hogy nekik csak annyi a dolguk, hogy nyerjenek a hétvégén. Nekik észlelni kell a hibákat, megkeresni a bajt a gyökerénél. Klubok nélkül nem lesz futball. Ha rossz az első labdaérintés a gyereknél, mondják el, hogy rossz. És követeljék meg, hogy javítsa ki. Ne nagy pályán, mert ott a gyerek kétszer ér hozzá, nem fejlődik semmit. A kis játékokban, 3-3 ellen érdemes erre odafigyelni.

Az MLSZ Szakmai Bizottságnak decemberi értekezlete
Az MLSZ Szakmai Bizottságnak decemberi értekezlete
Fotó: MLSZ

Ez a bizottság hová szeretne eljutni?

Az akadémiákon már nem lehet beleszólni a képzésbe. Ott már egyébként is késő. 8-14 évesen kell javítani, a tanulás aranykora a futballban 12-13 év. Azokat az edzőket kell jól képezni. Ott kell belenyúlni a rendszerbe, manipulálni. Vannak lelkes edzők, magam is úgy érzékelem. Számon kell kérni, az iskolában sincs másként. Számonkérés nélkül tanul eleget a gyerek? Ha a feleség nem kér számon, akkor a férj sem ér időben haza, hanem marad még egy sörre a haverokkal.

Ha milliárdokról van szó, még szükségszerűbb a számonkérés. Itt jön be az MLSZ.

A magyaroknak vág az eszük, gyorsan fordulnak, ezeket a képességeket kell magasra fejleszteni.

Hol látja magát február hetedikén?

Mi lesz akkor?

A Bayern elleni kupameccs másnapja.

A Bayernt nehéz lesz megverni, de nekünk az egy fontos meccs, mert telt ház lesz, és próbálunk kitalálni valamit, amivel meg lehet őket lepni. A Hoffenheim ellen jó benyomást keltett a Bayern, ha ősszel volt is egy-két gyengébb meccsük, tavasszal nem lehet ebben bízni. Próbálom addig átállítani a saját játékosaimat a szerda-szombat ritmusra, hogy szokjanak hozzá. Nem véletlenül tettem be a programba egy kőkemény edzőmeccset. Messze van még az a meccs, de nem tettem le arról, hogy egyszer Berlinben kupadöntős lehessek. Ha már játékosként nem sikerült.

Ezt az anyagot az Index olvasóinak támogatásából készítettük.