Arnold, Levente
17 °C
29 °C
Index - In English In English Eng

Egy osztállyal közelebb került a Sport utca két oldala

04
2019.05.20. 19:30
Egy tizenhatosnyi távolság választ el két budapesti stadiont egymástól. Ha az MTK és a BKV Előre egyszerre játszik a Sport utcában, két meccset is lehet követni. Vasárnap is volt erre lehetőség, az egyik helyen az MTK az életéért küzdött az NB I.-ben, míg a BKV Előre a felcsútiakkal játszott az NB III.-ban.

Tizenegyessel Holender Filip!” – kiabálta a mikrofonba Maros József, a Honvéd hangosbemondója, amikor a kezdőcsapat felsorolásakor a gólkirályjelölthöz ért. Nála nagyobb ovációt talán csak a csapatkapitány, Djordje Kamber kapott a lelátón lassan gyülekező kispesti drukkerektől, mindez az utcáról is tökéletesen hallható volt. Öt előtt pár perccel még sok vörös-fekete (fehér) mezes, sálas, sapkás szurkoló sietett a körút felől az Új Hidegkuti Stadion hármas beléptetőkapujához, nehogy lemaradjon az NB I. utolsó kezdőrúgásáról. A tét nem volt kicsi, a hazai MTK-nak a bennmaradás, míg az idegenben is otthonosan játszó Honvédnak a nemzetközi kupaindulás múlt ezen a találkozón.

Az utca mindkét oldalán

A Hungária körútról nyíló Sport utca különleges, és talán a világon is egyedülálló, több szempontból. Az alig néhány méter széles úttesten több villamossín fut, mint egypár kerületben összesen, de ez nem meglepő, hisz az utca végén található a Hungária kocsiszín, ahonnan a négyes-hatoson szolgálatot teljesítő Combinók is indulnak.

Az utcában ezen kívül még két épület áll. A jobb oldalon a három éve átadott Új Hideguti Nándor Stadion áll. Hatalmas, letisztult, hófehér homlokzat, egyenes vonalak és élek, sehol egy felesleges motívum, a modern futball követelményeinek minden tekintetben megfelelő, elegáns doboz.

Az utca másik oldalán szintén egy stadion áll − nem hiába Sport az utca neve − , ami viszont a régmúltból maradt itt. Szemből nézve egy átlagos, négyszintes bérháznak is tűnhetne a sárgás, itt-ott málló vakolatú épület, de a homlokzatra felerősített betűk eloszlatják a kételyt. Ez bizony a BKV Előre SC pályája, pontosabban az abból megmaradt tribün, amit még az 1930-as években kezdtek el építeni. Szerkezetében és kialakításában nagyon hasonlít Magyarország első igazi, fából épült futball-lelátóira, az 1910-11-ben átadott Üllői útira és Hungária körútira. A foci hőskorának egyik utolsó, és kétségkívül impozáns hazai hírmondója ez a pálya.

A két szemközti stadiont csupán egy tizenhatosnyi távolság választja el egymástól,

így alighanem ez a világ két, egymáshoz legközelebb eső stadionja.

A BKV Előre Stadionja tűnik izgalmasabb helynek, ahol az NB III. nyugati csoportjában tizedik hazai csapata a dobogóért küzdő Puskás Akadémia II.-vel játszik. 

Egy tribünről két meccset

Az utcában ácsorgó készenlétiseket szemmel láthatón nem nagyon izgatta a fél hatos harmadosztályú meccs, őket csak a félórával előbb kezdődő MTK–Honvéd-rangadó miatt parancsolták oda.

A hazai kispad mögötti súlyos vasajtó van, ami valójában egy időgép. Mögötte 1990-ben találja magát ez ember. A sötét folyosó végén halvány fény szűrődött ki az egyik helyiségből, ez vezette az ide tévedőket a büféhez. A pulton már sorakoztak a retró rántott húsos szendvicsek, terített asztalok a fal mellett és a terem közepén. Itt ültek a törzsvendégek, akik a hűtő tetején lévő tévén nézték a szomszédban zajló meccset. A vendéglő falát a közlekedési vállalat régi járműveinek fotói díszítik, egy-egy Ganz-villamos és Ikarus-busz kép között a korábbi bajnokcsapatok tablói lógnak. 

Miközben az 1990-es NB III. Duna csoport bajnokcsapatában kerestem az ismerős neveket, behallatszott, hogy történt valami odaát, a másik stadionban. Holender gólt lőtt, és egy lépéssel közelebb került a gólkirályi címhez. A 90-es BKV-bajnokcsapat tagja közt volt Tóth Iván is, aki most a Honvéd kapusedzőjeként örült a vezetésnek a túloldalon. A felfokozott hangulat nem tartott tovább egy percnél, Lencse László hozta vissza az MTK reményeit az egyenlítéssel.

 Az NB III.-as csapatok a pályára az I Will Survive záró taktusaira vonultak ki, de ez a zene most az NB I.-es meccshez jobban passzolt volna. A tribünön úgy jó kétszázan verődhettek össze ezen a délutánon, a néhány éves gyerekektől egészen az öregfiúkig. A vegyes társaság talán egyetlen közös tulajdonsága volt, hogy mindenki valakije valakinek. Vagy a gyerekek edzője játszik az egyik csapatban, mások a fiukat, unokájukat jöttek megnézni. Ezen a szinten a klubszínek csak keveseket vonzanak ki. A lent folyó játék csak ürügyet szolgáltatott a délutáni csevegéshez.

Az első beszédtémát a játékvezető feltűnése adta „Női bíró van!, Nahát, még ilyet...” hüledeztek a legtöbben a szokatlan látványon. Valóban, nem mindennapos dolog még, hogy női játékvezető kerüljön fel az országos keretbe, ezért a csapatok is csak ritkán találkoznak velük. Két, sokat meccset látott öreg egyből kapcsolt, egyikük fel is hozta, hogy szombaton „női BEK-döntőt” játszottak három villamosmegállóval arrébb, a Fradi-pályán, és hogy a Marozsán milyen gólt lőtt.

A meccset a vendégek kezdték jobban, azonnal letámadtak, mire válaszként a BKV védőlánca azonnal felbomlott, csak idő kérdésének tűnt a felcsúti gól. A helyzetre reagálva Menczeles Iván el is küldte a BKV cseréit melegíteni, akik közül hárman a szögletzászlónál álltak hosszú percekig mozdulatlanul, míg ketten vélhetően túl sokat ittak a kispadon, ezért a bokrok között könnyítettek magukon. A kaotikus állapoton a BKV csapatkapitánya, Miklósvári lett úrrá, aki jó söprögetőhöz illően takarította el a labdákat a kapu elől. Amit nem sikerült, azt Palásthy kapus védte, vagy az akadémisták totojázták el helyzeteket. A BKV a baloldalon erőltette a támadásokat, de a beadások sosem találtak embert a kapu előtt, többnyire a szögletek után jártak közel a Puskás kapujához.

A 31. percben egy hatalmas robbanás úgy törte meg a lassan csordogáló meccs csöndjét, mint Gripen vadászgép a budaörsi hétvége nyugalmát. „Mi van, megint vezet a Honvéd?” – kérdezgették egymástól az emberek, majd hamar kiderült, hogy Kanta József kiállítását üdvözölték ilyen kitörő örömmel a kispestiek. Hat perccel később már azt lehetett hallani, hogy Kamber nevét ismételgetik. „Ez eldőlt, az MTK megint kiesik” – nyugtázták sztoikusan a fejleményeket az első osztályú meccsnek hátat fordító nézők.

Alighogy lefújták az első félidőt, megjött a várt zápor is. Néhányan dacolva a körülményekkel, a tribün fedetlen teraszáról követték a másik meccset, ahonnan elég jó betekintés nyílt a szomszédos pályára. Akik a következő szezonban valamivel olcsóbban szeretnének MTK meccseket nézni, azoknak bátran ajánljuk ezt a lehetőséget. A lelátó legfelső, fapados sorából egyébként teljes panoráma nyílik az épülő Puskás Stadionra is.

A BKV Előre előrerúg és fut

A második félidő elején, a 49. percben a BKV talált egy gólt. Az ezúttal a jobb szélről beadott labdát Balogh Bence lőtte a hálóba. Balogh a csapat gólfelelőse, ha jó napja van, akkor meccseket tud nyerni a BKV-nak. A hazai szurkolók elmondták, hogy ha elég terület van előtte, akkor kevés védő veszi fel vele a futóversenyt. A csapat játéka is nagyrészt erre épül, valahogyan eljuttatni hozzá a labdát. Az előnyben lévő BKV ettől kezdve játszhatta a saját játékát. Kick and rush – avagy rúgd és fuss!

Közben David N'Gog duplája beállította a 4-1-es végeredményt a Hidegkutiban. Az MTK-ra a másodosztály, a Honvédra az EL-selejtező fog várni. Itt viszont még nem dőlt el semmi. A technikailag képzettebb, viszont a fizikailag kevésbé erős akadémista fiatalok próbálkoztak is, de lepattantak a BKV védelméről. A 73. percben az egyik labdaszerzés után sikerült indítani Baloghot, aki a kontra végén nem hibázott, és eldöntötte a meccset. A 91. percre maradt még egy kontra, nem meglepetés, hogy Balogh azt is belőtte. A mesterhármassal már 21 gólnál jár a szezonban, és második a bajnokság góllövőlistáján.

A győzelemmel a BKV előre lépett a tabellán, már a nyolcadikok, a Puskás Akadémia viszont lecsúszott a dobogóról a negyedik helyre. Az idényből még két forduló van hátra. Az MTK kiesése után, ősszel még egy osztállyal közelebb kerül egymáshoz a Sport utca két oldala.

BKV Előre - Puskás Akadémia FC II. 3-0 (0-0)

NB3. nyugati csoport, 28. forduló, BKV Előre Stadion, 200 néző, vezette: Molnár (Punyi, Pipicz).

BKV Előre: Palásthy – Girán, Miklósvári, Irmes (Györe, 46.), Szedlacsek (Kálmán, 81.) - Szegő, Csepregi, Ferkó, Tóth, Ihos (Sánta, 42.) - Balogh.

Puskás Akadémia: Ásványi – Papp K., Radó, Papp M. – Major, Radics (Szabó, 64.), Mim, Magyar, László (Körmendi, 64.) – Kiszely, Vörös (Ganbajar, 52.)

Gól: Balogh (49, 73., 91.)

Sárga lap: Tóth (46.), Györe (66.), Balogh (67.), Girán (81.)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!