93 évesen meghalt a világrekorder futballedző
További Futball cikkek
- Szoboszlai után újabb magyar név a Liverpool kiszemeltjei között
- „Nincs bizonyíték, nincs bizonyíték” – megdöbbentő hangfelvétel a Real–Barca botrányáról
- A Manchester Unitednél megégett edző veheti át a Bayern München kispadját
- Szoboszlaiék helyett Londonban köthet ki a portugál edző
- Az idény végén távozik Londonból a Chelsea egyik legkeményebb futballistája
Meghalt Rudi Gutendorf, a német futballedzőt 93 évesen érte a halál - jelentette a Reuters. Az edző világrekorder volt, pályafutása során 55 csapat kispadján ült, köztük 22 válogatott irányított.
Európát leszámítva az összes kontinensen irányított válogatott csapatot, Európában klubcsapatokat edzett. A Nyugtalan Rudi, vagy a futball misszionáriusa - ilyen jelzőkkel illették az 1926. augusztus 30-án, Koblenzben született Rudolf Gutendorfot. Itt olvashatja róla írt portrénkat.
A koblenzi futballista 10 éves futballista karrierje során összesen 90 Oberliga meccs jutott, de a játék szeretete arra biztatta, hogy sose hagyja el a sportágat, így lett edző. A szakmai alapjait nem is akárki tanította meg neki. Sepp Herberger amellett, hogy az 1954-es világbajnok német csapatot építette fel, a szakember képzést is vezette. Gutendorf tőle sajátította el a szakma összes fortélyát és egy ideig kisebb csapatoknál próbálta valóra váltani a padban tanultakat.
1955-ben Svájcban kezdte az edzősködést a FC Blue Stars Zürichnél, majd hat évvel később már Tunéziában, az US Monasztirnál találta magát. 1968-ban, Bermudán lett először szövetségi kapitány, majd 1972-ben már Chilében dolgozott, még Salvador Allende elnökkel is sok időt töltött együtt a Santigón kivüli birtokán: "Gyakran találkoztunk a birtokán, szerette a whiskyt, aztán helikopterrel vitt mindig vissza a városba."
A vb-re egyik csapatát sem vitte ki, de az olimpiára kétszer is eljutott. 1988-ban Iránt, 1992-ben Kínát segítette a részvételhez. Ahogy emlékirataiban leírta, akkor jutott először eszébe, hogy abba kellene hagyni. De azért még Zimbabwe, Mauritius, majd Ruanda következett. Utóbbiról így írt:
Azt hiszem életem legfontosabb állomása volt. A népirtástól megsebzett, kivéreztetett kelet-afrikai ország túl volt a polgárháborún, a népirtáson. Együtt ültek a csapatom játékosai, hutuk és tuszik. Olyanok, akiknek az apja néhány éve még kölcsönösen vágta el a másik torkát.
Elhitettem velük, hogy a bosszú nem segít, a játék öröméért tiszteljék egymást. Azt hiszem megértették, életem legboldogabb pillanata volt."