Pál
-5 °C
0 °C
Index - In English In English Eng

Halálba fejelik magukat a focisták

l
2019.11.03. 16:42 Módosítva: 2019.11.03. 19:15
Szinte minden agyi- és idegrendszeri eredetű betegség kockázata a sokszorosa a futballistáknál, derítette ki egy brit kutatás, ami nem az összefejelésekre és esésekre, hanem a fejesekre vezeti vissza az agykárosodást. A futball nem létezhet fejelés nélkül, de az egyértelmű, hogy hamarosan lépni kell valamit a fejek védelmében.

Miközben az amerikaifutballisták fej- és agysérülésével egyre többet foglalkoznak a 2000-es évek eleje óta – és lesújtóbbnál lesújtóbb eredményekre jutnak a kutatók –, addig viszonylag kevés figyelem jut a futballisták agykárosodására, amit újabb és újabb tanulmányok szerint nemcsak két játékos összefejelése, hanem önmagában a fejelés is okoz. A 2014-es, brazíliai világbajnokság után – főleg a német–argentin döntőn történtek miatt – előtérben volt a futball és az agyrázkódás kapcsolata, de utána gyorsan visszakerült a néha-néha felbukkanó témák szintjére.

Ez most könnyen változhat. Egy októberben ismertetett, a Glasgow-i Egyetem (University of Glasgow) által 30 ezer alanyon végzett kutatás szerint viszont hasonlóan súlyos a futballisták helyzete is:

  • az Alzheimer-kór ötször,
  • a motoneuron-betegség (MND) négyszer,
  • a demencia három és félszer,
  • a Parkinson-kór pedig kétszer nagyobb arányban alakul ki labdarúgóknál, mint az átlagembereknél.

A glasgow-i kutatás eredményei egy több éve már egyre erősebben pedzegetett problémára mutattak rá: minden egyes fejes egy kisebb(-nagyobb) agyi traumát eredményez a játékosok fejében. Az elmúlt években egyre elfogadottabbá vált, hogy a kontaktsportok esetén nő a neurodegeneratív betegségek esélye, ám a mostani eredményekig vitatták, hogy a futballban is fennáll-e hasonló veszély.

A 2018 januárjában indított vizsgálatot a korábbi angol válogatott és Aston Villa-játékos, Jeff Astle 2002-es halála indította, közvetve. Az 59 éves korában meghalt Astle demenciában szenvedett, az agykárosodásához szinte biztosan a fejelések miatt a fejét ért folyamatos ütések vezettek. A család már akkor, 2002-ben szerette volna, ha ezt komolyabb vizsgálattal igazolják, és bár ez el is indult, de hamar abbamaradt a kutatás technikai hiányosságok miatt.

Az angol futballszövetség és a játékosszakszervezet végül csak sok év múlva, Astle családjának folyamatos lobbizása után vágott bele az újabb, már jobban megtervezett kutatásba, ami végül kimutatta a futball és az agykárosodás közti direkt kapcsolatot.

Régóta tudjuk már, hogy közvetlen kapcsolat van a fejet érő folyamatos ütések – mint például amit a bokszolók szenvednek el – és a degeneratív idegi elváltozások között, mint amilyen a demencia. Ez a régóta várt kutatás most bizonyította, hogy ugyanez a kapcsolat áll fenn a korábbi futballistáknál is, ez pedig olyan kérdéseket vet fel, amik közvetlen hatással lesznek a modern labdarúgásra. Fontos, hogy építsünk ezekre az eredményekre, és vizsgáljuk a modern, könnyebb labdák hatását is

– emelte ki az agykárosodással foglalkozó brit szervezet, a Headway a kutatási eredmények kapcsán.

A kutatásban egyébként 23 átlagember és 7676 korábbi, 1900 és 1976 között született futballista eredményeit hasonlították össze, ezek alapján jutottak a megnövekedett egészségkárosodási kockázat tényére.

Ez még csak a kezdet

A kutatást részben pénzelő angol futballszövetség, az FA elnöke, Greg Clarke arról beszélt, hogy ez még csak az első lépés a futballban rejlő egészségügyi kockázatok teljes megértése felé vezető úton: „A teljes futballközegnek látnia kell, hogy ez még csak a kezdete annak, hogy megértsük ezt az összetett problémát, és rengeteg kérdésre kell még választ találnunk, az FA pedig eltökélt abban, hogy ebben minden segítséget megadjon.”

A folytatásban konkrétabb kérdésekre keresik majd a választ a fejsérülésen belüli problémákat külön-külön kezelve, árulta el a játékosok szakszervezetét vezető Gordon Taylor, míg a skót futballelnök, Ian Maxwell azt tette hozzá, hogy ez akár oda is vezethet, hogy komoly átalakításokat eszközöljenek az amatőr- és utánpótlásfutballban. A pontosabb vizsgálatok egyébként a modern, könnyebb labdák hatását is vizsgálják majd, a legtöbb, már lefutott kutatás ugyanis a több évtizeddel ezelőtt használt, még jóval nehezebb labdák által okozott károsodást mutatták ki.

A nőkre veszélyesebb

Egy 2018-ban publikált amerikai kutatás, ami 49 női és 49 férfi, egyaránt amatőr játékos MRI-vizsgálatait összehasonlítva arra jutott, hogy nagyjából azonos fejelésmennyiség mellett a nőknél ötször nagyobb károsodást tapasztaltak a fehérállományban, mint a férfiaknál.

Pedig a kutatók kifejezetten figyeltek arra, hogy a lehető legjobban hasonlító alanyokat válasszanak: mindenki hasonló korban kezdett el futballozni, nagyjából ugyanannyi évig játszottak, és hasonló sűrűséggel játszották le a mérkőzéseiket. A 108 fős minta alapján viszont nem volt túl tág maga a vizsgálat, ami azt sem kutatta, hogy a kimutatott károsodás milyen fizikai vagy mentális problémákhoz vezethet.

Az akkori kutatást egyébként még úgy kommentálta több, a kutatásban részt nem vevő tudós, hogy az agykárosodást leginkább az összefejelés, illetve a fej földdel való érintkezése okozza, a 2019-es skót tanulmány viszont ezt a tézist cáfolta a folyamatos, apró ütközések okozta kár kimutatásával – igaz, több kutató már akkor is úgy vélte, hogy minden, a fejet érő ütés hatással van a későbbi agykárosodásra.

A futball fejelés nélküli világa

Ezért is állt elő még 2018-ban a sporttal kapcsolatos feji traumák legnevesebb szakértője, az NFL-es CTE-kutatásokban (krónikus traumatikus enkefalopátia) is központi szerepet vállaló Dr. Bennet Omalu azzal a felhívással, ami korlátozná a profi futballban a fejelések lehetőségét – és így számát –, és teljesen betiltaná a fejjátékot a 18 éven aluli játékosok esetében.

Semmi értelme nincs, hogy egy nagy sebességgel mozgó tárgyat az ember a fejével próbáljon meg irányítani

– mondta akkor Omalu, hozzátéve, hogy a még fejlődés alatt álló aggyal rendelkező fiatal, 12–18 év közötti játékosoknak egyáltalán nem szabadna fejelnie a futballpályán. „Az emberi agy egyfajta ballonként lebeg a koponyában, és minden egyes fejeléssel károsodik. A futball ezáltal növeli az agykárosodás veszélyét, ami később demenciához és CTE-hoz, vagyis agysorvadáshoz vezethet” – vélte Omalu.

Biztosan ez a jó út?

Bár a fejelés betiltása (vagy korlátozása) furcsán hangzik, hiszen a fejjáték alapvető dolog a futballban, a felvetés olyannyira nem Omalu újszerű, a sportághoz esetleg nem kötődő elgondolása, hogy az amerikai futballszövetség (USSF) már 2015-ben bejelentette, hogy 2016-tól kezdve betiltják a 10 éves korosztálytól lefelé a fejesek gyakorlását és játékban alkalmazását, a 11–13 éves korosztálynak pedig heti 30 percben korlátozták a fejesek gyakorlását.

Az amerikai példa még nem ragadós, de ha az ő eredményeiket látva, a mostani glasgow-i kutatás után belengetve Anglia lép, és tényleg betiltja a fejelést az utánpótlás-korosztályoknál, szinte biztos, hogy egész Nyugat-Európa követi majd őket.

A fejelés sosem volt tiltott a futball szabályai szerint, bár eleinte – érthető okokból – nem volt túl népszerű, a labdák ugyanis nagyon nehezek voltak, esős időben még jobban megszívták magukat, így komolyabb nyak- és fejsérüléseket okoztak a fejesek. Még 1958-ban is arról cikkezett egy angol magazin, hogy a futballöltözők a fejüket ért ütéstől megszédült játékosokkal vannak teli.

A fejes nélküli futball viszont nem hogy távoli jövőnek, de inkább csak fantáziának tűnik, annyira szerves része a játéknak. Sőt, egyes amerikai edzők szerint azok a gyerekek, akik később kezdik gyakorolni a fejelést, hátrányba kerülnek a többiekkel szemben, hiszen egy technikás területen elmaradásuk lesz.

Valami lépés viszont várható, a kérdés az, hogy ez 10-20 éven belül megszületik-e, ahogy szinte minden más sportág lépett az agyrázkódások veszélye miatt. A krikettben agyrázkódáscserét vezettek be, a rögbiben évekkel ezelőtt akciócsoport alakult, hogy csökkentsék az agyrázkódások számát, a baseballban alacsonyabbá tették a dombot, amiről a dobójátékos dob, hogy adott esetben a labda kisebb erővel találja el az ütőjátékos fejét, a hokiban (már jó régen) sisakot adtak a játékosokra, az NBA-ben a hárompontos bevezetése segített csökkenteni az ütközések számát, hiszen széthúzta a játékteret, az NFL-ben pedig évről évre egyre több ütközésfajtát tiltanak a CTE-kutatások előrehaladtával.

A futballban ugyanez a tizenhatoson kívüli fejelés betiltása lehet – rettenetesen sokat nem venne el a játékból, mégis csökkentené az agykárosodás kockázatát. Hogy ez lesz-e a megoldás, azt nem tudni, de hogy az elmúlt nagyjából 5 évben egyre több, a futball és az agyrázkódás kapcsolatát vizsgáló kutatás miatt lassan lépni kell majd a szabályalkotóknak, az szinte biztos.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)

Főbb források: BBC | The Ringer