Klára
18 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Egyetértek Dárdai programjával, én leszek a felelőse

barczir4
2020.07.31. 13:39
Időszerű, hogy a magyar futball átlépje most már az árnyékát – mondja az MLSZ új sportigazgatója, Barczi Róbert, aki nyolc terület igazgatását kapta meg. Barczi Nyíregyházáról indult, a futball minden szegmensét bejárta, élete nagy lehetősége előtt áll. Azt is elárulta, 2025-re mivel lenne elégedett.

Nem volt futballtörténelmi jelentőségű az a meccs, amit 1989. július 28-án, Dömsödön, 300 néző előtt rendeztek, és amelyen az U16-os magyar válogatott 1-0-ra kikapott Franciaországtól. A magyar középpályán Forrai Attila, Barczi Róbert, Sándor Tamás, a csatársorban Kovács Zoltán játszott.

A francia névsorban nem találtunk olyat, aki később nagy karriert futott be, eljutottak néhányan az élvonalig, de nem az 1973-as korosztályra épült az 1998-ban világbajnoki címig jutó csapat.

El kell ismerni, hogy ezúttal az ellenfél akár több góllal is nyerhetett volna

– írta tudósításában a Népsport.

Ezt az Aranykalász Kupán lejátszott meccset azért kerestük elő, mert Barczi Róbertnek ehhez köthető az első kellemetlen ébredése, hogy valami nincs rendjén a magyar futballban, és a bajok gyökerei egészen mélyen keresendők.

„Bennem maradt ez a vereség, igen. Nem mondom, hogy fociztam a meccsen, mert ötször értem labdába, ami az én posztomon igen kevés. KO-győzelmet láttunk, nem voltunk ugyanabban a súlycsoportban a franciákkal. Ezek után kisebb meglepetésemre az edzőink azt emelték ki, 1-0-ra ki lehet kapni. Akkor éreztem, mennyire domináns szerepe van az eredménynek a szemléletünkben. Belülről azt éreztem, esélytelenek vagyunk, csak kapkodtam a fejem, pontosabban passzolt, gyorsabban gondolkodott az ellenfél, csak szaladgáltunk a labda után. Akkor éreztem először, hogy valamit nem csinálunk jól.

Akkor azt is éreztem, hogy egy jól kinéző eredmény fontosabb, mint maga az összkép. Ez a magyar korosztály nem volt rossz, mégis megmutatkozott már a szakadék. Talán akkor aggódtam először a magyar futballért,

és ez az aggodalom hol fokozódott, hol enyhült, de megmaradt az azóta eltelt 30 évben” – mondta a most 47 éves Barczi Róbert, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) májusban kinevezett sportigazgatója.

Barczi a futballt egy csípősérülés miatt hagyta abba 20 évesen, a tanulás felé fordult, földrajz–testnevelés szakon tanári diplomát szerzett szülővárosában, Nyíregyházán, majd később jogi és közgazdasági ismeretekkel képezte tovább magát. Van edzői licence is, tavaly a franciaországi sportegyetemen, Limoges-ban államvizsgázott. Megjárta a futball minden szintjét, tanított kis faluban, volt a Szabolcs megyei futballszövetség főtitkára, volt egy időszaka a versenyszférában, míg az MLSZ-nél versenyigazgató, UEFA-meccsek ellenőre is volt, de korábban még újságíróként is tudósított néhány mérkőzésről.

Az MLSZ-től nyolc terület felügyeletét kapta meg, ezért felvetettem neki, hogy most valójában egy futballforradalom zajlik-e. Finomított a kifejezésen, szerinte a megújulás lehet inkább a megfelelő szó, amivel jellemezni lehetne a folyamatokat. Nyolc területet hatalmas munka irányítani, felügyelni, az ugyanakkor könnyebbséget jelent, hogy a nyolc terület nagyon összefügg egymással. Úgy véli, jó embereket választott maga mellé, akikkel a megújulás, egy új kultúra megteremtése megvalósítható.

A korosztályos válogatottakat Fehér Csaba fogja össze, aki a holland képzést testközelből ismeri, hiszen profi éveit ott töltötte, és a PSV-vel játszott például BL-negyeddöntőben is 2006-ban. Az edzőképzés Fórián Zsolt kezébe került, aki két évig a Debrecen második csapatának volt az edzője az NB II.-ben, és egy rövid ideig az NB I.-es ETO FC Győrt is irányította, több akadémián megfordult, képzett szakember, testközelből ismeri a viszonyokat, látja, hol lehet fejlődni. Energikus, ég a tudásvágytól. A felnőttképzést Sontra Tamás vezeti, a sporttudományos területet Szilas Ádám.

Barczi úgy látja, hogy a 2016-os Európa-bajnokság és az F csoport megnyerése Portugália és Izland előtt megmutatta, hogy van érték a magyar futballban. Egy mentálisan és fizikálisan kellően felkészített válogatott képes volt felvenni a harcot az európai középmezőnnyel. Azt is bebizonyította ugyanakkor az Eb, hogy a meglévő értékek három-négy meccsre elegendőek. Hogy ez több legyen, hogy tartósan maradhasson esélye a magyar válogatottnak a legjobbakkal szemben, a gyerekektől kell felépíteni valami egészen mást, jobbat, jobban.

Mint sokan mások a múltban, ő is megállapította, hogy a 6–8 évesek ugyanolyan ügyesek Magyarországon, mint bárhol a világon. 19 éves korukra viszont jól láthatóak a hiányosságok, ezekről pedig őszintén, önkritikusan kell beszélni.

„A trükkös, fifikás, kreativitással teli magyar futball valaha a világ előtt volt. A technikának a gyors játéknál is érvényesülnie kell, bele lehet építeni a képzésbe, nem hiszem, hogy ez lehetetlen lenne. Mert arról is őszintén kell beszélni, hogy vannak periódusok, amikor nem vagyunk elég gyorsak. A labda nélküli mozgásokban is lehet gyorsulni. Mondhatnám, hogy csak egy picit kell fejlődni, de ezzel nem biztos, hogy a valóságot mondom.”

Kiválasztás, képzés, fiatalok felépítése

– ezt a hármas egységet jelölte meg, ahol nemcsak változtatásokra van szükség, hanem az egész országban egységes szempontrendszerre is. A múltban is voltak próbálkozások reformokra, de ezek nem voltak egységesek, most ezt határozottan megkísérlik.

Barczi-Robert-2-foto-mlsz hu 960px
Fotó: MLSZ

„Nem tudatosan voltak kiválasztva a jó mozgáskoordinációjú, futballra alkalmas gyerekek” – állapította meg. Most az egész országra kiterjedő kiválasztási szempontrendszert készítenek, nemcsak akkor, hanem utána is folyamatosan és egységesen mérik a gyerekek eredményeit. Akinek nem jó a teljesítménye, megfelelő szakanyagokkal segítséget szeretnének adni neki, felkészítőinek, hogy a következő mérésnél már minden rendben legyen. Hogy pontosan milyen mérések lesznek, még kidolgozás alatt van, a gyorsasági állóképességet gondolják a legfontosabbnak. Nincsenek a 3 ezer méteres futás ellen, mert a keringésről fontos adatokat mutat meg, de a célzott sprintek, a posztokra specializált sprintek már a mai futballban prioritást élveznek.

A 8–14 éveseket képző klubok közül az MLSZ kiválaszt 30-35-öt úgy, hogy az egész országot lefedje.

Megtiltják, hogy 14 éves kor alatt régión kívülről igazoljanak.

A megfelelő képzést szeretnék helybe vinni, hogy a nevelőklubok már az akadémiáknak tálcán kínálhassák a legjobbjaikat. Ezeket a klubokat folyamatosan ellenőrzik év közben, és ha nem az előírásokat hajtják végre, akkor kikerülnek a rendszerből, vagy csökken a támogatásuk.

A belga auditáló vállalat, a Double Pass már 2013-ban megérkezett Magyarországra, az akadémiák átvilágítása volt a feladata. Ajánlásokat fogalmazott meg, ilyen volt például az egyéni képzés, ezért is nyomasztó szembesülni azzal, hogy a 2019-es jelentésben nemhogy fejlődött volna ezen a téren egy-egy akadémia, visszaesés tapasztalható. Mindez szankció nélkül megtehető.

Az akadémiai képzés finanszírozását az állam vállalta magára. Barczi szerint az is megvalósítható, hogy a klublicenc egyik részeként megjelenjen az utánpótlás-nevelés színvonala. A magyar válogatott érdeke, hogy a játékosok külföldön meghatározó szerepet játsszanak.

Nem tesznek le arról, hogy a piaci viszonyoknak megfelelően működjenek a klubok.

Jó a viszonya a felcsúti akadémiát irányító Takács Mihállyal, akárcsak a többi akadémia vezetőjével, ám annak még jobban örül, hogy valamennyi akadémia között van már információáramlás, elfogadták és megértették ennek szükségességét.

A fiatalok beépítése egy külön szakma, ezt kezdik itthon is felismerni. Egy 18 éves, a saját korosztályában tehetséges gyerek, ahogy belép a felnőttek közé, már nem lesz a leggyorsabb, nem lesz a legügyesebb, fizikailag pedig akár a sor végére is kerülhet, amit mentálisan is fel kell dolgoznia. Külföldi klubok tudását próbálják apportálni ezen a területen, ezért például a Salzburg, Zilina vagy a Slavia Praha vezető szakembereit szeretnék vendégül látni, hogy osszák meg tapasztalataikat, mire kell figyelni.

Érdemes megnézni szerinte Tammy Abraham példáját is, aki 22 évesen a Chelsea kulcsemberévé vált, ám előtte két szezont is kölcsönben a másodosztályban töltött, előbb a Swansea-nél, majd az Aston Villánál.

Barczi még egyszer visszautalt a bevezetőben említett meccsre, mert ahogy elkezdte a tanulmányait, rádöbbent, a terhelés adagolása nem volt tudományosan beállítva, nem tudták felépíteni a játékosokat, mert ennek akkor nem volt kultúrája, és még most is inkább esetleges, nem a tudatosság a jellemző rá.

„Büszke voltam, hogy ennek a csapatnak a tagja lehettem, de be kell látni, hogy több volt egyénileg a játékosokban. Mi még focicsukát húztunk a farmerhez, úgy mentünk iskolába, minden alkalmat megragadtunk, hogy futballozhassunk. Van olyan tervünk, hogy edző vezessen testnevelés órát, hogy a labdaérintések számát növeljük az iskolákban.

Bizonyított tény, ha valaki 10 ezer órát foglalkozik valamivel – és mindez tehetséggel is párosul – jó eséllyel komolyabb eredményt, karriert érhet el. Akkor szinte napi szinten követhettem nyomon, hogy az elképesztően jó alapképességekkel rendelkező Sándor Tamásból nem jön ki a tudása.

Lenyűgözött a játéka, és nagyon szurkoltam, hogy még komolyabb karriert fusson be, és kicsit szomorú voltam, hogy nem tudott magasabbra jutni, Európa legjobb labdarúgói között lett volna a helye. Az a feladatunk, hogy mostantól ilyen ne fordulhasson elő.”

2014-ben elkészült Dárdai Pál és a szakma öregjeinek vezetésével egy program. Erről az akkor is a Hertha utánpótlásában dolgozó edző azt mondta, ha ezt végrehajtják, akkor nyolc év múlva lesz magyar futball. El sem kezdték.

„A program sarokpontjaival, meglátásaival maximálisan egyetértek. A magyar futball nem olyan gazdag, hogy a már említett Dárdai, Szabics Imre, Lőw Zsolt meglátásairól lemondhatna. Ma már nem érdemes azon elmélkedni, hogy mi miért indult vagy nem indult el, de mostantól felelős vagyok érte, hogy mindez kiegészülve, és a részleteket kidolgozva megvalósuljon.”

Ötéves távlatban úgy gondolja, ha a korosztályos és felnőtt válogatottnál, valamint klubszinten kezdeményező futballt lát, hogy ki akarjuk és merjük a labdát hozni, akkor már fontos lépés történt. Mert mindez azt is jelenti, hogy az alapok lerakása sikerült.

Dárdai és Storck csapataira is egyaránt jellemző volt, hogy az egyik legegyszerűbb poszton, jobbhátvédben kényszermegoldásokat láthattunk. Lovrencsics Gergőt középpályásnak képezték, Fiola Attila középről húzódott ki, Lang Ádámra is igaz ez a megállapítás. Bodnár László volt az utolsó, aki dinamikusan tudta segíteni a támadást és a védekezést egyaránt.

„Ha öt év múlva már nem talált megoldásaink lesznek azon a poszton, vagyis lesz három jó képességű 20-21 éves, kifejezetten arra a posztra megálmodott játékos, az már jelez valamit. Ám még ennél is merészebb, nagyra törőbb céljaink vannak.

A futballt támogatók eredményeket szeretnének látni a pénzükért, és teljesen időszerű, hogy a magyar futballnak át kell most már lépnie az árnyékát” – összegzett.

(Borítókép: MLSZ)