Adalbert
7 °C
17 °C
Index - In English In English Eng

Apró kis életjelet mutatott a magyar futballszakma

GettyImages-1182784721
2020.08.21. 08:23

A vasárnapi Bajnokok Ligája döntőben a PSG kispadján ott ül majd Thomas Tuchel mögött a 25-szörös magyar válogatott Lőw Zsolt is a kispadon. Lőw Magyarországon szerezte edzői licencét, de egy percet sem dolgozott itthon, mert németországi légióskodása után előbb a Salzburghoz került, majd onnan Lipcsébe, a francia klub pedig egymillió eurót fizetett érte, hogy megszerezhesse. A szaktudása többet ér jelenleg, mint amikor játékosként klubot váltott, akkor nem fizettek ennyit érte soha. Visszanéztük, mely magyar edzők ültek BEK- és BL-döntőben a kispadon.

Fontos hozzátenni, hogy régebben az edző mögött nem volt stáb, de a jelenkor futballja ebbe az irányba halad, a világbajnok francia Didier Deschamps mögött például már 20 specialista gyűlt össze.

Guttmann, egy igazi forradalmár

Nem balett-tanárként lett híres a Kispesten született Guttmann Béla, így örök rejtély marad, hogy az eredeti szakmájában mire vihette volna.

Futballedzőként viszont nagyon jól látható karriert hagyott maga mögött: 1961-ben és 1962-ben is megnyerte a BEK-et a kvázi esélytelennek tartott Benficával.

Ráadásul nem is akármilyen ellenfelekkel szemben, shizen előbb a Barcelonát (3:2), utóbb a Real Madridot (5:3) verte meg. Az ellenfeleknél csak magyar gólszerző volt: az előbbin Kocsis és Czibor voltak eredményesek, egy évvel később pedig Puskás ért el mesterhármast a vesztes csapatban.

Guttman a két siker után pénzügyi vitába keveredett a portugálokkal, és otthagyta őket, és még meg is átkozta: 100 évig nem nyertek semmit, mondta búcsúzóul. Ezt az átkot Európa-szerte ismerik, sőt, évtizedeken át jobban ismerték, mint a magyarok.

Guttmann jellegzetes szobrot kapott Lisszabonban, a két kupa van a hóna alatt.

„Nincs szupermaximum” – ezt 1964-ben nyilatkozta a Labdarúgásban Hoffer Józsefnek, aki arról kérdezte, miért van vándormadár élete. Úgy érvelt, miután a maximumra emelt egy csapatot, az tovább nem tud lépni, neki pedig mennie kell.

Azt mondta, hogy az olasz csapatok kezdetben kirúgták őt, ezért megfordította sajátos meccsét, és 5-4-re már ő vezetett, mert ötször ő mondott fel.

Még legnagyobb klubsikerei előtt Brazíliába is elvitte a modern futballt, ahol az új játékrendszereket kezdte oktatni a helyi csapatoknak.

Akinek a halálhíre félbeszakította a francia kormányülést

„Nem fodrásznak jöttem, hanem edzőnek” – ezzel a mondattal lépett be a már BEK-győztes Ajax öltözőjébe 1971-ben a temesvári Kovács István. A legnagyobb sztárok ugyanis megkérdezték tőle, hogy tetszik neki a hosszú haj, ami a korszak lázadásának szimbóluma volt.

A csapat legnagyobb sztárja, Johann Cruyff egy labdával tesztelte a pályán az új edzőt: izomból passzolt felé, de Kovács könnyedén kezelte le a labdát, kiállva a próbát. Talán ez a két momentum is közrejátszott abban, hogy Kovács indulása zökkenőmentes legyen az Ajaxnál.

Az átvett örökségnek volt súlya, hiszen az Ajax 1971-ben megnyerte a BEK-et, de egy év múlva csak második lett a holland bajnokságban. Kovács nagy eredmények nélkül érkezett 1971-ben, az Ajax tulajdonosai azonban bíztak benne, a szerződtetésének persze volt olyan értelmezése is, hogy olcsó volt. Kovácsnak ráadásul a keresetéből vissza kellett utaljon Romániának, ez volt akkor a szokásjog. Ceaușescu nem is akarta megakadályozni szerepvállalását, ugyanis Kovács jó viszont ápolt a diktátor feleségével.

Kovács vezetésével az Ajax 1972 és 1973-ban is megnyerte a BEK-et, előbbin 2-0-ra nyertek az Interrel szemben, utóbb pedig 1-0-ra a Juventus ellen. Ő is duplázott, ahogy Guttmann a Benficával.

Tíz esztendő kellett, hogy ismét jó irányban fejlődjön a világ labdarúgása, és a védekezést felülmúljuk. A látványos támadó futballhoz keresi mindenki az utat. A klubok vezetőiben még mindig előjön a félelem, hogy jobb nem kikapni, de a játékosok már lázadoznak. Ki akarnak bontakozni, nem pedig alkalmazkodni a vak fegyelmű védekezéshez. Mi ennek a korszerű futballnak az alapja? Hogy mindenki tudjon védekezni és támadni egyaránt, poszttól függetlenül. Már a kiválasztásnál arra kell törekedni, hogy ilyen alanyok kerüljenek a csapatokhoz. A többi csak mese. Az Ajaxnál hetente kétszer legalább a fejjátékot gyakoroltatjuk. Minimum 178 centi, 78 kilós játékosokat kerestek, akik elbírták, hogy a térdig érő sárban is jól játszanak az év 7 hónapjában. Sikerült Cruyff-fal és Keizerrel megértetnem, hogy kivételes képességeiket a csapat érdekei vetik alá, még tüneményesebbek lesznek. De főként: hasznosabb lesz a játékuk. A gyémántból briliáns lett. Úgy csiszoltam. Azt hiszem, nem hat dicsekvésnek, de én megnyitottam az egyéni kezdeményezés csapját. Szétfeszítettem a sablonokat, megadtam a lehetőséget az egyéni tehetség szerinti játékra. Neeskens és Hulshoff nőtt fel hozzájuk

– ezt a Népsportnak nyilatkozta.

25-30 ajánlata volt az Ajaxszal elért sikerei után, végül a franciákét fogadta el 1973-ban, ahol szövetségi kapitány lett, igaz, nem valami sikeres. Megteremtette viszont azt az edzőközpontot, amit a mai napig csodál a világ Clairefontaine-ben. Az egységes szakmai elvek pedig kihozták az első nagy francia csapatot, ami Platini vezetésével 1984-ben Európa-bajnokságot nyert.

Amikor Jacques Chirac elnök 1995-ben értesült Kovács halálhíréről, megszakította a kormányülést, hogy felállhasson az edző tiszteletére.

Akit a duplázó Kovács is irigyelt

1986-ban Sevillában Kovács tanítványa, Jenei Imre nyerte meg a legrangosabb európai trófeát a Barcelona ellen. A Steaua volt az első kelet-európai csapat, amelyik a kontinens legjobbja lett.

Az ünneplésen ittuk a pezsgőt a kupából, Pisti átölelt és azt mondta: irigyellek téged. Hogy? Te engem? Hiszen te kétszer nyerted meg. Igen, de én idegen csapattal. Mentoromnak tekintem, és nem felejtem el, hogy amikor megkérdeztem, hogy sikerült ilyen eredményekre jutnia, nagyon egyszerűen azt válaszolta: hagyom őket játszani. Én is ezzel próbálkozom. És még valami: fejleszteni kell a játékos pozitív vagányságát, a bevállaló készségét, de nem a sunyiskodó, csalafinta vagánykodást

– Jenei Imrétől van az idézet, aki a Steauával nyerte meg a BEK-et.

Jenei a szülővárosában, Aradon kezdett futballozni, még 20 éves sem volt, amikor a Steaua leigazolta. 1957-től tizenkét éven át játszott a hadsereg csapatában, 254 meccsen szerepelt, hétszer volt eredményes. Háromszoros bajnok lett, a válogatottban tizenkétszer lépett pályára, az 1964-es tokiói olimpián ötödik lett a csapattal. 35 éves volt, amikor megkapta a Steaua kispadját, ahova aztán nem kevesebbszer, mint hétszer tért vissza – az első fél szezon után egyből mennie kellett például. Az első meccsét 1972. augusztus huszadikán játszotta, a Marosvásárhelyt verték 4-2-re.

1984-ben már harmadszor tért vissza a Steauához. Stílusa akkorra forrott ki, és akkor volt olyan játékosanyag, amelyik képes volt megvalósítani az elképzelését, a gyors rövid passzos játékot.

A csapat pszichológusaként is jól működött, mindig nagyon rövid megbeszéléseket tartott a meccsek előtt, mert tudta, teljesen leszívná a játékosokat, ha hosszú értekezéseket tartana. Ehelyett több rövid, mindig csak egy problémára koncentráló diskurzust hozott össze. Míg ma az utolsó pillanatokig titkolják az edzők, hogy milyen összeállításban küldik a csapatukat a pályára, Jenei már egy nappal előbb összerakta a kezdőt. Butaság szerinte feszültségben tartani a játékosokat a meccs estéjéig, ha feszültek, talán más problémák kerülnek előtérbe, és ki tudja, mi történhet:

A tisztelet volt a kulcsszó számomra. Mindig mondtam, a játékosok emberi lények, és megérdemlik, hogy meghallgassák őket. A kritika mindig konstruktív, de a tiszteletnek kölcsönösnek kell lennie.

A játékosokat például sohasem szidta meg, ha veszítettek, inkább a győzelmek után volt mindig kemény. A Barcelona ellen megnyert döntő gól nélkül ért véget a rendes játékidőben, a folytatásról így emlékezett meg:

„Öt emberem volt a tizenegyesekre, de közülük Pițurcăt lecseréltem. Az nem volt kérdés, hogy Majaru és Bölöni lőni fog, mert technikailag ők voltak a legképzettebbek. Utána viszont szóltam Radunak, ő is készüljön. Erre azt felelte: Imi bácsi, nekem reszket a lábam, nem akarok lőni. A másik csere, Iordănescu sem vállalta, akkor a két fiatal, Lăcătuș és Balint odaállt elém, és azt mondták, ők meg akarják nyerni a meccset, Európa legjobbjai akarnak lenni! Azt akarják, hogy én legyek Európa legjobb edzője. Rábólintottam, ők is rúgtak, és a sors úgy hozta, csak ők ketten lőtték be. Duckadam pedig mind a négyet megfogta.”

A tizenegyesekről így vallott: „Azzal a játékossal, amelyiknek feljebb megy a pulzusa, mint a meccs alatt egy alaphelyzetben, nem szabad rúgatni, mert nagyobbnak látja a kapust, mint maga a kapu. Pedig a kapu hét méter 32 centi, egy jól eltalált lövést igen nehezen tud hárítani a kapus, nem tud úgy kinyúlni, hogy esélye legyen.”

A román diktátor, Nicolae Ceauşescu nagy fogadást rendezett a tiszteletükre. Örült a sikernek, gratulált, de felhívta a figyelmet, hogy most aztán már más trófeákat is kell nyerniük.

„A lelkemre kötötte, legközelebb, ha lehet, 90 perc alatt győzzünk, ne a hosszabbításban, mert az nem gazdaságos.”

Puskás Ferenc edzőként veszített a Wembley-ben

Az 1971-es BEK-döntőben Puskás Ferenc ült a Panathinaikosz kispadján a totális futball atyja, Rinus Michels és az Ajax ellen. Görög csapatot ilyen magaslatba először Puskás juttatott. A Pana a Slovant kettős győzelemmel, az Evertont és a Crvena zvezdát idegenben lőtt gólokkal ejtette ki a döntőig menetelve.

A Crvena zvezda a korszak egyik emblematikus csapata volt, és a belgrádi meccsen 4-1-re nyertek is a szerbek, a visszavágón viszont a nagy ász, Dragan Dzsajics eltiltása miatt nem kapott lehetőséget. Ezt ki is használták a görögök, Antoniadisz duplájával és Kamarasz találatával 3-0-ra alakult az eredmény a 65. percben. A hajrában már nem változott az állás, így idegenben lőtt gólokkal Puskásék mentek tovább.

A fináléban nem volt sok esélyük a görögöknek az Ajax ellen, már az ötödik percben hátrányba kerültek, aztán a hajrában szedték be a másodikat. A Wembley-hez Puskást jó élmények fűzték játékosként, ebben a döntőben távol állt a sikertől edzőként.

Csernai esélyes volt, de elbukott a Bayernnel

Csernai Pál játékos-pályafutását a Csepelben kezdte, 1955-ben kétszer volt válogatott – testvére, Tibor, olimpiai bajnok is volt –, a forradalom után, huszonnégy évesen viszont Németországba emigrált. A Karlsruhe igazolta le, a tíz hónapos kényszerű eltiltás után ott folytatta, végül huszonnyolc meccsen hat gólt lőtt náluk.

1959-től hat éven át volt a Stuttgarter Kickers játékosa. 1966-tól tartományi edző lett, utánpótláscsapatai sikeresek lettek a szövetségi tornákon, ezzel alapozta meg későbbi karrierjét. Az Aranycsapat középhátvédjével, Lóránt Gyulával dolgozott együtt az Eintracht Frankfurtnál 1977-ben, innen együtt kerültek a Bayern Münchenhez.

Csernai volt az utolsó olyan magyar edző külföldön, aki komoly csapattal figyelemre méltó sikert ért el.

A Bayern Münchennel két bajnokságot nyert (1980, 1981), a Bajnokcsapatok Európa Kupájában döntőig jutott 1982-ben. A Bayern akkori elnöke, Willie O. Hoffmann elnevezte Pál-rendszernek azt a szisztémát, amit a bajorok játszottak.

„A tévéközvetítéseket akkor már a PAL-System szerint sugározták, innen az elnök szójátéka” – adott magyarázatot Csernai.

A matematika egész pályáját végigkísérte, a hegyvidéki gimnáziumban az egyik tanára fejben oldatott meg velük feladatokat. „Mindig hasznát vettem ennek, matematika tanár is vagyok, ahogy Ottmar Hitzfeld is” – mondta.

„Különös figura volt, egyik nap rajongtunk érte, másnap gyűlöltük, de amíg vele dolgoztam, soha nem éreztem fáradtságot, még a meccsek után sem” – jellemezte Csernait a világbajnok Paul Breitner. „Egy edzőnek mindig az a feladata, hogy fizikálisan és mentálisan topállapotba hozza a játékosait. Én sem tettem mást. Breitner nyilatkozatát eddig nem hallottam, de az biztos, hogy gazdaságosan futballozott a csapatom, és ha nem is mi voltunk a legerősebbek akkoriban, kétszer is aranyérmesek lettünk. Annyi véletlen pedig nem létezik, hogy ez az edző és a játékosok munkája nélkül összejöjjön.”

Az 1982-es BEK-döntőben a Bayern München váratlanul alulmaradt az Aston Villával szemben, White góljára nem volt válaszuk. Csernai előzőleg arra gondolt, ha a csapatmunka dönt, abban is jobbak, és még jobb képességű játékosai is voltak. A szerencse azonban elpártolt mellőle, a legnagyobb helyzeteket is kihagyták, míg a másik oldalon egy szép akciót öt méterről, csak a kapussal szemben állva befejeztek az angolok. Dremmler elcsúszott előtte, Weinert megforgatták, Augenthaler pedig nem a legjobban helyezkedett.

Az angol edző, Tony Barton is elismerte, szerencséjük volt, különösen, mert kapusát, Rimmert a 9. percben le kellett cserélni, a helyére beálló Spink pedig élete legjobb napját fogta ki.

Csernainak voltak még nevezetes győzelmei, de kiugró sikere már nem. Később dolgozott a Dortmundnál, a Herthánál, a Benficánál és a Fenerbahcénél, legvégül pedig Sopronban. Válogatottnál egyszer vállalt munkát, Észak-Koreában.

Schwartznak nem sikerült megtörnie az Intert

Az 1908-ben Temesrékason született Schwartz Elek balhátvédként indult, Temesvárról került Franciaországba 1932-ben, ahol aztán 1948-tól kezdett edzősködni. Francia és német klubcsapatok irányítása után 1957-ben elvállalta a holland válogatott vezetését, és egészen 1964-ig szövetségi kapitány is maradt, végül a Benfica kedvéért hagyta el a holland csapatot.

Az 1965-ös BEK-elődöntőben 5-0-val lépett át a Vasas ETO Győrön, a BEK-döntőben pedig jöhetett a címvédő Inter, amely a szerencsének köszönhetően hazai pályán játszhatott. A portugálok tiltakoztak, de az UEFA-t mindez nem hatotta meg, hiszen már korábban kijelölték a helyszínt. Az olaszok akkor járatták csúcsra a catenacciót, így a védekezésre fókuszáltak, Jair a 42. percben lőtt gólja után pedig védekezhettek kedvükre, a portugálok nem találták meg az utat a kapuhoz.

„Az Internek 2-3 veszélyes akciója volt, egyébként magunknál tartottuk a kezdeményezést. Érzékenyen érintett bennünket a kapus, Costa Pereira sérülése, de meggyőződésem, ha ezt a meccset semleges helyszínen játsszuk le, akkor most a Benfica lenne a győztes” – értékelt Schwartz.

A döntő után ugyan még volt egy év a szerződéséből,  de nem maradt Lisszabonban, hanem a Frankfurthoz szerződött 7500 márkáért. Később megfordult még a Portónál, a holland Dordrechtnél és a Sparta Rotterdamnál, az 1860 Münchennél és a Racing Strasbourgnál is, de többször nem jutott el olyan magaslatra, mint a Benficával.

(Borítókép: Zoumana Camara, Lőw Zsolt, Arno Michels és Thomas Tuchel 2019-ben. Fotó: Jean Catuffe / Getty Images)