Elza
-4 °C
4 °C

Vincze Ottó: Karnyújtásnyira az ég és a csillagok

Az-en-fradim-10.19
2020.10.20. 13:27
A Ferencváros labdarúgócsapata 25 év után szerepel ismét a Bajnokok Ligája csoportkörében. Ez alkalomból úgy döntöttünk, hogy Az én Fradim címmel hatrészes visszaemlékező sorozatot indítunk, az akkori csapat néhány játékosát vendégszerzőnek kérjük fel. Alább annak a Vincze Ottónak a sorait olvashatják, aki 1995-ben az első csoportmeccsen duplázni tudott a Grasshoppers otthonában. Múltról, álmokról, szurkolókról, egy felejthetetlen mérkőzésről.

25 év.

Miért kell hirtelen elmenned? Olyan jó volt veled az elmúlt negyed évszázad. De eljött az idő, tudom, és most ezennel elengedlek. Büszkén, boldogan, mosolyogva.

Identitás. Család és szenvedély.

Hétéves lehettem, amikor apai nagyapám azt mondta az egyik Fradi-győzelem után, amit a rádióban hallgattak a barátaival együtt a borospince előtt üldögélve, hogy nekünk, fradistáknak, ha nincs győzelem, akkor boldogság sincsen.

Ez a mondata örökre megmaradt bennem. Papa, a másik papa, a nagybátyáim és az édesapám mind a Ferencvárosnak szurkoltak. Mi pedig továbbvittük ezt az érzést az öcskössel.

Ottó mint zsonglőr. Forrás: Kurír 1995. július, 200. szám / Arcanum adatbázis
Ottó mint zsonglőr. Forrás: Kurír 1995. július, 200. szám / Arcanum adatbázis
Fotó: Arcanum Digitális Tudománytár

Kiindulópont. Ózd. Álmok.

Jól fociztam, hamar észrevettek. Jött a távirat a postaládába. Pecsét, aláírva: Albert Flórián. Apám megkönnyezte, pedig kemény ember. Költöztünk. Serdülőcsapat. Három év, három bajnoki cím! Büszkeség ebben a mezben játszani. A legjobbak között is a legjobbnak lenni! Ez volt belekódolva a levegőbe, amit nap mint nap a Népligetben magunkba szívtunk. Közben mindannyian arról álmodoztunk, hogy egyszer majd ott, az Üllői úton, a felnőttben pályára léphetünk. Addig maradt a labdaszedés. A tábor előtt. Édesanyám, kedves anyám, csak az a kérésem, hogy…

Nagyon szeretem a régi meccseket visszanézni. Van bennük valami különleges és izgalmas. Hogy megannyi eltelt év után hogyan látod a múltat és önmagadat viszont. A teljesítményedet és a fiatalságodat.

„A 90-es években mindenki táncolt. És micsoda tánc volt...”

Brüsszel, 1995 augusztusa.

Magyar bajnokként az Anderlecht ellen. Az első nemzetközi tétmeccsem Fradi-mezben. A meccs napján, délelőtt sétáltunk a belvárosban.

Mindenhol csak a mi szurkolóink. Elfoglalták az utcákat és a tereket. Zengett a Hajrá, Fradi! Atyám, ilyen is csak nekünk van. Ennyire fanatikus szurkolótáborunk.

Így, velük biztosan könnyebb lesz a majdnem lehetetlen. Legyőzni a házigazdát, a nagy vadat.

Elkezdődik a meccs. Előtte az öltözőben feszültség a levegőben. Pozitív vibrálás. Látom az idősebbeken az elszántságot. Gyerünk és harcoljunk! Kispadon ülök. Csalódott vagyok, de elszánt. Játszani akarok! A srácok fantasztikusan küzdöttek, én meg beálltam és próbáltam felnőni hozzájuk. Lisztes zseniálisan indítja Zoránt. Klasszis ilyenkor nem hibázik. 1–0 ide. Vezet a Ferencváros. Vége, nyertünk. Csalódás, hitetlenkedés az ellenfélnél. Nálunk meg az öröm.

Vincze Ottó és Lisztes Krisztián. Forrás: Szegedi Napló 1995. szeptember 107. szám / Arcanum adatbázis
Vincze Ottó és Lisztes Krisztián. Forrás: Szegedi Napló 1995. szeptember 107. szám / Arcanum adatbázis
Fotó: Arcanum Digitális Tudománytár

Budapest, Üllői út. Visszavágó.

Óriási a tét. Egész nap feszülten várjuk az estét. Megérkezünk a stadionba. Az egész ország mögöttünk, őrület a köbön. Az öltözőben Dezső bá és Simi is pörög. Hajdu Atti és Manci beszélgetnek. Nyilas poénkodik, mint mindig. Miről vagy kiről? Nem mindegy?!

Gyerünk ki, és harcoljunk az álmainkért. Ez van a fejekben. Telt ház, nem emlékszem már az elejére, csak a végére. Goran berúgja, és robban a stadion. Állj! Még hátravan a java.

És ott, akkor Hajdu Attila megérkezett. Fantasztikusan védekeztünk az ő vezérletével. A mai napig kiráz a hideg az utolsó 20 perctől. Sikerült! Őrület és káosz mindenhol. Bejutottunk.

Sorsolás.

Real Madrid, Ajax, Grasshopers. Micsoda nevek! A világ elitje, a világ legjobbjai. Boldogok voltunk. Várt ránk az ég és a csillagok.

Zürich, 1995. szeptember 13.

Esik az eső. Az előjelek nem túl jók, többen hiányoznak az alapemberek közül. Az előjáték sem sikerült, vereség a Vasas ellen. Újra Svájcban vagyok, visszatértem. Bizonyítani akarom, hogy jó játékos vagyok, Fradi-szintű. Ez volt az álmom ott, kisgyerekként Ózdon és utána a Népligetben is. A volt társaimra is gondoltam, akikkel együtt nőttem fel. Hármunknak sikerült. Zavának, Rudinak és nekem. A serdülő-bajnokcsapatból. Ja, és a kisöcsém, Gábor is ott ült a kispadon. Szeretem őt nagyon. Sosem volt könnyű neki focistaként az öcsémnek lenni. Óriási szíve van. Igazi fradista.

Krisztián történelmi gólja. Forrás: Kurír, reggeli kiadás, 1995. szeptember, 252. szám / Arcanum adatbázis
Krisztián történelmi gólja. Forrás: Kurír, reggeli kiadás, 1995. szeptember, 252. szám / Arcanum adatbázis
Fotó: Arcanum Digitális Tudománytár

Elkezdődött a mérkőzés. A hazaiak nagyon jönnek, óriási a nyomás a csapatunkon. Ismét mellettünk a szív, a sok ezer szurkoló a stadionban, és persze egy kis szerencse is. Harcolunk és küzdünk.

Félidő és Dezső bá. Ledorgál, mert gyengén játszom az első félidőben, de Simi közbelép és megment. Pályán maradok. Gyors skerázás ki az öltözőből, nehogy meggondolja magát a Mester. Itt az idő, hogy valamit létrehozzak. Valami rendkívülit, ami elfedi az addigi csalódottságot, ami fölé nő a fájdalomnak. Lisztes belövi az elsőt, a többi pedig már történelem.

GÁBOR ÖCSÉM BEROHAN, ÉS A NYAKAMBA UGRIK. SOSEM FELEJTEM EL AZT A PILLANATOT. DRÁGA CSALÁDOM, REMÉLEM, BÜSZKÉK VAGYTOK RÁNK. NAGYPAPÁIM FANATIKUS FRADI-DRUKKERKÉNT MÁR NEM ÉLHETTÉK EZT MEG. KÖSZÖNÖM KNÉZY JENŐNEK! TUDJUK, HOGY MIÉRT. FELEJTHETETLENNÉ TETTE A FELEJTHETETLENT.

Csendben érkeztünk Zürichbe, de hangosan távoztunk onnan.

2020. Ősz.

Déjà vu érzésem van. Barcelona, Juventus, Dinamo Kijev. Újra a legjobbak ellen. Boldogságpillanat(ok).

Barcelona, 2020. október 20., Camp Nou.

A Ferencváros bajnokcsapata 25 év után ismét sikerrel harcolt meg a Bajnokok Ligája csoportköréért. Fantasztikus siker, amit hosszú út előzött meg. Generációk nőttek fel és vártak rá. De a koronavírus-járvány közbeszólt, és nem lehetnek ott a szurkolók a legendás Camp Nouban, hogy segítsenek.

De tudjátok meg srácok, ti, aki pályára léptek, hogy egy nemzet, egy nép szorít értetek. A labda kerek még mindig. Nincs mitől félni, legfeljebb izgulni addig, amíg el nem kezdődik. Játsszatok és küzdjetek hát magatokért és értük, értünk is. A Ferencváros hatalmas és örök. Zöld és fehér. A gyep zöld, a labda fehér. Ez a Fradi-szín, ez a Fradi-szív.

A Ferencváros TC történetének könyve 1899 óta íródik megállás nélkül. Mi 25 éve már beleírtunk egy fejezetet. Most rajtatok a sor!

Karnyújtásnyira az ég és a csillagok!

(Borítókép: Index.hu)