Vince, Artúr
5 °C
11 °C

Orosz Pál: A kudarcok is kellettek, hogy idáig jussunk

CER 3024 1
2020.11.23. 21:35
A Ferencváros 25 év után jutott be újra a Bajnokok Ligája csoportkörébe, ahol bár kőkemény csoportba került, féltávnál már szerzett egy pontot, és a világklasszisokkal felálló Barcelona, valamint a Juventus ellen sem vallott szégyent. Az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatójával, Orosz Pállal beszélgettünk az eddig szerzett tapasztalatokról, de a múlt és a jövő is szóba került az interjú során.

Mik a legfontosabb tapasztalatok, amelyeket a Ferencváros szerzett a Bajnokok Ligája csoportkör féltávjához érve?

Hogy ez egy teljesen más kávéház. Mindig is mondtam, hogy mi a jelenlegi lehetőségeinkkel és feltételrendszerünkkel egy klasszikus Európa-liga csoportkörös csapat vagyunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden évben be is jutunk oda, de a háttér adott, úgyhogy reményeink szerint viszonylag gyakran elérhetjük.

A BL másfajta játszótér, elég, ha csak a csapatértékeket vizsgáljuk, óriási a differencia köztünk és az ellenfelek között, ez pedig a pályán is megmutatkozik. Pont nemrég néztem, a mi keretünk nagyjából 28 millió euró körül mozog, a Juventusé 708, a Barcelonáé 878, de még a Dinamo Kijevé is 100 fölött van...

Nem reális tehát arról beszélni, hogy nyerjünk ellenük, de természetesen óriási élmény és büszkeség, hogy egyáltalán itt lehetünk, és a legmagasabb szinten képviselhetjük a magyar labdarúgást. Az hatalmas dolog, hogy egy pontot már szereztünk, és az is, hogy világsztárok ellen léphettek pályára a játékosaink. Egy kisgyereknek, ha elkezd futballozni, mindig az az álma, hogy az éppen aktuális Messi és Ronaldo ellen játszhasson, ez nekünk most megadatott.

Milyen visszajelzéseket kaptak a legyőzött csapatoktól (Djurgarden, Celtic, Dinamo Zagreb, Molde), esetleg más riválisoktól?

Meglepődtek néhányan, voltak, akik kifejezetten örültek, hogy ellenünk játszanak, hallelujáztak, hogy milyen jó lesz, aztán nem lett jó... Vegyes volt egyébként a reakció, 

a Celticnél például óriási szeretettel és tisztelettel fogadtak minket, és bár a lefújás után rendkívül csalódottak voltak, már a lelátón odajöttek nekünk gratulálni.

De a csoportkörös meccseket követően is pozitív visszajelzések érkeztek, Barcelonában vagy éppen a Juventus elleni vereség után is dicsérték a csapatunkat az ellenfelek.

Egyértelműen kijelenthető, hogy az oda-visszavágós rájátszást leszámítva a Fradi profitált az egymeccses BL-párharcokból?

Az ellenfeleinknek szintén ugyanebben a rendszerben kellett játszaniuk, ha ezt nézem, akkor nem, de nyilván egy meccsen mindig könnyebb bravúrt elérni, mint kettőn. Ez egy ilyen helyzet, tudomásul kellett venni, hogy ez az év teljesen más, mint a többi, és alkalmazkodni hozzá. Remélhetőleg nem lesz több ilyen, mert nehogy azt higgye valaki, hogy mi örültünk például annak, hogy a szurkolóink egyszer sem buzdíthatták a csapatot a stadion lelátóiról. Nem beszélve arról a több milliárd forintos bevételkiesésről, ami a Fradit sújtja.

Mikor érezte azt először, hogy 25 év után újra meglehet a Bajnokok Ligája-főtábla?

Végig hittem benne, mert érezhetően mindenki nagyon akarta ezt a sikert. Amikor persze kaptuk sorban az ellenfeleket, akkor azért nem volt őszinte a mosolyom, finoman szólva nem volt egyszerű a sorsolásunk, többnyire mindig az aktuálisan legerősebb ellenfelet kaptuk. Elég csak a Celticet vagy azt a Dinamo Zagrebet említeni, amely ellen az előző szezonban csúnyán megégtünk. A szakmai stáb azonban Szerhij Rebrov vezetésével minden meccsre remekül felkészítette a csapatot. 

Óriási egységet éreztem, és ez azoknak is köszönhető, akik nem a frontvonalban dolgoznak, hanem az irodákban végzik a munkájukat, vagy a stadionban, hogy minden rendben legyen.

Emiatt voltam végig bizakodó.

Mindenki tudja, hogy ön az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója, azt azonban talán kevesebben, hogy pontosan mi a szerepe az egyesület életében?

Ez nem egy one man show, vannak bizonyos titulusok, amik feltételeznek dolgokat, de a topmenedzsmenttel közösen hozzuk meg a klubot érintő legfontosabb döntéseket.

Egy jó vezető szerintem nem attól jó vezető, hogy mindenhez ért, hanem, hogy megtalálja azokat az embereket, akik az adott területen az egyik legjobbak, és utána hagyja őket dolgozni. Ha állandóan beleszólsz a munkájukba, azzal egy dolgot érsz el: hátráltatod őket.

Természetes, hogy kell lennie egy bizonyos kontrollnak, de szerintem a Fradi most ettől a szemlélettől működik remekül.

Mire a legbüszkébb, mit tart a klub legnagyobb sikerének az elmúlt tíz évben?

Voltak sikerek, de említsük meg, voltak rendkívül nehéz időszakok is. 

De talán az a legnagyobb eredmény, hogy honnan hová jutottunk.

Amikor Kubatov Gáborral közösen átvettük a klub irányítását, megbeszéltük, hogy az elején kinyitjuk az összes szekrényt, essen ki minden csontváz, hogy utána tiszta lappal, teljesen átlátható módon tudjunk építkezni. Áldatlan állapotok uralkodtak, több hónapja késtek a fizetések, nem voltak befizetve a számlák, most pedig itt ülünk ebben a csodálatos stadionban, van egy minden igényt kielégítő edzőközpontunk, és stabil, rendezett háttérrel rendelkezünk. Erre, azt hiszem, joggal lehetünk büszkék. Szakmailag pedig természetesen a mostani Bajnokok Ligája csoportkör a legnagyobb sikerünk. Persze most nem lehet megelégedni és beleülni ebbe a helyzetbe, dolgozni és fejlődni kell tovább.

Van olyan kudarc, amelyet szívesen törölne az emlékeiből? Esetleg amin, ha utólag lehetne, változtatna?

Nincs, mégpedig azért, mert minden kudarc kellett ahhoz, hogy most ott tartsunk, ahol. Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, a pofonok csak megerősítenek, helyre billentenek a célok eléréséhez. De a legnehezebb időszak az volt, amikor nem volt jó a kapcsolat a klub és a szurkolók között. Viszont arra is szükség volt ahhoz, hogy most kifejezetten korrekt és együttműködő viszonyban legyünk a Táborral. Illetve van még egy fájdalmas emlékem, amikor a régi stadionba megérkeztek a markolók, és az egyik ilyen birodalmi lépegető belemart és lerántotta a B-közép felőli rész lelátóját... Persze csodálatos a mostani aréna, amikor a Chelsea jött a nyitómeccsre, csak ámultak a világsztárok, 

de azért ott, akkor egy pillanatra olyan volt, mintha a szívemből is kitéptek volna egy darabot.

Az elmúlt két év nagyszerű szereplése és az ezzel járó pénzbevételek bebetonozták az FTC-t az NB I első helyére?

Mindenki a bevételekről beszél, de azért azt sem szabad elfelejteni, hogy kiadásaink is voltak bőséggel. Nemrég mondta nekem valaki, hogy könnyű a helyzetünk, beesett most 15 millió euró a BL-szerepléssel. Mi az, hogy beesett? Tíz éve dolgozunk érte, ráadásul, ha valaki megnézi a magyar adózási szabályokat, láthatja, mekkora összeget kell befizetni belőle az államháztartásba. Közel másfél milliárd forintot adók formájában utalunk a nagyszerű BL-szereplés után kapott UEFA pénzből! Nem kiveszünk, hanem beteszünk az állam kasszájába, szerintem elég jelentős összeget, ezt érdemes rögzítenünk. Az elmúlt két bajnokságot persze meggyőző fölénnyel nyertük, és

kétségtelen tény, hogy eljutottunk oda, ami már akkor kifejezett cél volt, amikor elkezdtük a munkát: a Ferencváros minden évben bajnokesélyes a magyar élvonalban.

Óriási hiba lenne azonban azt hinni, hogy innentől simán nyerjük majd a bajnoki címeket, a riválisok és a saját szempontjaink miatt is.

Bár nem tűnik úgy, hogy erősítésre szorulna a keret, mindig történnek változások. Milyen posztokra nézelődnek mostanában leginkább?

Nem szívesen mondanék posztokat, nem akarok felesleges feszültséget generálni. Egy szurkoló mindig azt szeretné, ha az a játékos, akit ő szeret, mindig itt maradna. Egy játékoskeret azonban folyamatos mozgásban van, a futballistának ugyanis – a drukkerekkel ellentétben – az adott csapat az egyéni karrierjében egy állomás. Az más kérdés, hogy szerencsére legtöbbször érzelmi kötődés is kialakul az egyesülettel, de ha olyan kvalitású futballistáról beszélünk, akire igény van esetleg máshol, akkor muszáj mérlegelni.

Besic, Ramírez, Somália, Nagy Ádám – csak néhány név azok közül, akik a Ferencvárosból igazoltak a magyar NB I.-nél magasabban jegyzett bajnokságokba.

Olyan szerződést kell kötni a játékosokkal, hogy a klub ne járjon rosszul a távozásuk esetén. Egyrészt, milyen morális alapon gátoljuk meg valakinek a fejlődését, másrészt, ilyen esetben látnánk egy abszolút demotivált embert a pályán, aki nem fogja már azt a teljesítményt nyújtani, amit előtte megszoktunk tőle. Így pedig megközelítőleg sem fogunk olyan ajánlatot kapni érte legközelebb, mint amit visszautasítottunk. De ez már üzlet, amelynek a paramétereit úgy kell meghatározni, hogy a végén mindkét fél jól járjon.

Többször hangoztatta, hogy többen felelnek az átigazolásokért, Kubatov Gábor elnök úrral, Hajnal Tamás sportmenedzserrel és Szerhij Rebrov vezetőedzővel vitatják meg szakmai dolgokat. Jellemzően egyezik a véleményük, vagy nem mindig akkora az egyetértés?

A végén csak az jön ide, akire mindannyian rábólintunk. Viták persze vannak, de mindig közös álláspontra jutunk egymással. Olyan nem fordulhat elő, hogy leigazoljuk X-et, nem válik be és megy a mutogatás, hogy tessék, minek jött ő ide, őt te hoztad. Nem. Mi hoztuk. És ha jó, akkor is mi hoztuk. Ezért rendkívül fontosak ezek az egyeztetések.

Mekkora a kereslet a ferencvárosi futballisták iránt? Voltak esetleg topcsapatok, akik érdeklődtek jól teljesítő játékosokért?

Biztos vagyok benne, hogy ha lemegy a BL-ben a három hátralévő mérkőzés és nyit a téli átigazolási ablak, megmozdul majd a piac. Nagy valószínűséggel fogunk ajánlatokat kapni, akkor majd az imént elmondott paraméterek alapján mérlegeljük őket.

Viszont most már látva a válogatott és a mi teljesítményünket is, szemrebbenés nélkül mondhatunk nagyobb összegeket, mint mondjuk két-három évvel ezelőtt.

A magyar labdarúgás ugyanis magasabb polcra került az utóbbi időszakban, mint ahol korábban volt.

Szerhij Rebrov az imént már szóba került, a legtöbben őt tartják a siker fő kovácsának. Bár az ukrán mester is nyilatkozta, mennyire szeret itt dolgozni, a képességeire alighanem külföldön is felfigyeltek már. Meddig lehet ő a Fradi edzője?

Nehéz erre a kérdésre válaszolni, de szerencsére valóban jól érzi magát nálunk, és ezalatt nemcsak a Ferencvárost, hanem Budapestet is értem. Jelenleg ez egyáltalán nem téma.

Évről évre magasabban van a léc és nőnek az elvárások az FTC-vel kapcsolatban. Lehet fokozni a mostani helyzetet, és ha igen, mi lehet a következő cél?

Mindenekelőtt meg kell nyerni a bajnokságot, azzal tudjuk magunknak újra megteremteni az esélyt, hogy jövőre is a Bajnokok Ligájában szerepeljünk. De mint mondtam, jelenleg Európa-liga csoportkörös csapatnak tartom a Ferencvárost, ahol ráadásul tavaly bebizonyítottuk,

hogy még egy Espanyol, CSZKA Moszkva, Ludogorec erősségű négyesben is reális esélyünk lehet akár a továbbjutásra,

hiszen egy gólon múlt, hogy kiestünk. A legfontosabb viszont, hogy megmutattuk magunkat Európában, és szeretnénk is itt maradni!

(Borítókép: Czerkl Gábor/Index)