Antal, Antónia
-6 °C
-2 °C

Telek András: A Fradi-szurkolók akkor is ünnepeltek, ha kikaptunk

Az-en-fradim-12.02
2020.12.02. 15:44
A Ferencváros labdarúgócsapata 25 év után szerepel ismét a Bajnokok Ligája csoportkörében. Ez alkalomból úgy döntöttünk, hogy Az én Fradim címmel hatrészes visszaemlékező sorozatot indítunk, az akkori csapat néhány játékosát vendégszerzőnek kérjük fel. Alább annak a Telek Andrásnak a sorait olvashatják, aki meghatározó szerepet játszott a BL-főtáblás FTC-ben.

A XIX. kerületben laktunk, ott nőttem fel, oda jártam iskolába is. Alsó tagozatos voltam, amikor egy iskolai focitornán néhány osztálytársammal együtt felfigyeltek ránk és lecsábítottak a Honvédhoz. 

Mivel azonban mindannyian a Ferencvárosnak szurkoltunk, a pozitív visszajelzés után inkább úgy döntöttünk, hogy a Fradihoz jelentkezünk próbajátékra.

Így kezdődött minden. Már gyerekként is óriási megtiszteltetés volt a zöld-fehér klub mezét viselni, ráadásul remek társaságba kerültem, és a sikerek sem maradtak el. Hajdu Attilával ketten a válogatottig is eljutottunk, nagyon szép emlékeim vannak azokból az időkből.

Ez azonban még csak a kezdet volt, 1989-ben ugyanis felkerültem a nagycsapathoz!

Labdát már sokszor szedtem előtte az NB I-es meccseken, és több játékost is ismertem a keretből, Albert Flóri, Balogh Tonó, Nagy Zsolt, Szűcs Misi vagy éppen Wukovits Laci egy-két évvel előttem kapták meg a lehetőséget.

Velük, valamint a többi játékossal egy öltözőben ülni azonban maga volt a beteljesült álom. És hát a pályán sem lehetett ránk panasz, három bajnoki címet és négy Magyar Kupát nyertünk közösen.

Pályafutásom csúcsát viszont természetesen a Bajnokok Ligája-szereplés jelentette – alighanem rajtam kívül is így vannak vele még jó néhányan...

Tökéletes korban voltam, 25 évesen már megvolt a kellő tapasztalatom ahhoz, hogy ne ijedjek meg a világsztároktól, de még mindig fiatal voltam, így bennem volt a lendület, fizikailag és szellemileg is a topon éreztem magam.

A sorsolás után nem hittem volna, hogy pontot, pontokat szerzünk majd a csoportban. Ehhez képest nagy meglepetéseket okoztunk, égett bennünk a bizonyítási vágy, és szerencsére ez a pályán is többször nagyszerű teljesítményt hozott elő belőlünk. Minden mérkőzés felejthetetlen marad a számomra, de ha mégis választanom kellene, hogy melyik volt a legkedvesebb, akkor a Real Madrid elleni hazai 1–1-et mondanám.

Ami még nagyon megmaradt bennem, az az emberek és az ország szeretete, hatalmas támogatást kaptunk a szurkolóktól. 

Megható volt az a hangulat, ami körülvett minket, még a vereségek után is úgy ünnepeltek minket a drukkerek,mintha nyertünk volna.

Illetve a felkészülésünk is emlékezetes volt: a Petneházy Lovasparkban, elzárva a külvilágtól, az akkori körülményekhez képest teljesen profi környezetben semmi másra nem kellett koncentrálnunk, csak a futballra és a meccsekre.

25 év elteltével sincs ez másként, mert bár a lehetőségek nyilván összehasonlíthatatlanok, most is csak a mérkőzések és a labdarúgás számít.

Márpedig a Ferencváros ezúttal is nagyszerűen szerepel, még ha az eredmények sajnos nem is alakultak jól, a mutatott játékra nem lehet panasz.

Bebizonyította a csapat, hogy igenis helye van a Bajnokok Ligája főtábláján.

Nagyon szurkolok, hogy a Torinóban mutatott teljesítményt át tudják menteni a fiúka Barcelona elleni összecsapásra is, és összejöjjön az a bravúr, amire már a Juventus ellen is rászolgáltak volna!

Hajrá Fradi!