Kornélia
1 °C
14 °C

Sallai Roland: Még most is kiráz a hideg, ha az Eb-kijutásra gondolok

D  YT20201112030
2021.02.06. 12:09
Bár még csak 23 éves, Sallai Roland mostanra alapembere lett az Európa-bajnokságra kijutó magyar labdarúgó-válogatottnak és a Bundesliga idei szezonjában remeklő Freiburgnak is. A fiatal középpályással beszélgettünk többek között eddigi karrierje csúcspontjáról, az álmairól, a korábban szintén profi labdarúgó édesapjáról, valamint arról is, elolvassa-e a róla szóló cikkeket. Interjú.

Kijelenthető, hogy élete formájában futballozik az utóbbi időben?

Nagyok az elvárásaim magammal szemben, így soha nem vagyok maradéktalanul elégedett a teljesítményemmel, mindig szeretnék jobb és jobb lenni. Bízom benne, hogy a mostaninál is van még feljebb, 

de tény, hogy most már szerencsére hosszabb ideje jó formában tudom segíteni a klubcsapatomat és a válogatottat is.

Az Európa-bajnokságra való kijutással és a Freiburg eddigi remek szereplésével egyértelműen a mostani a legemlékezetesebb szezonja az eddigi pályafutásában?

Ha minden szempontból rangsorolnom kellene az eddigieket, azt hiszem, igen. Az előző csapataimnál is voltak szép időszakaim,

de a mostani sikerek valóban azt mondatják velem, hogy ez a karrierem legjobb idénye.

Viszont még közel sincs vége, és ahogy az előbb is említettem, maximalista vagyok, remélem, a közeljövő is sok örömet tartogat.

Mennyire volt megterhelő a koronavírus miatt a korábbiakhoz képest sűrűbb menetrend a válogatott és bajnoki meccsekkel?

Talán abból a szempontból leginkább, hogy kevesebb idő maradt a pihenésre, főleg a téli szünetben. Az Európa-bajnokság miatt nyáron sem lesz nagyon lehetőség rá, de ez egy édes teher, alig várom, hogy pályára léphessek a kontinensviadalon. Addig persze a Bundesligában is kiemelkedőt kell nyújtani, de a profi futball ilyen, nem a pihenésről szól.

Az utóbbi hetekben sérülés miatt több mérkőzést is kihagyott. Köze van esetleg mindehhez ennek az „erőltetett menetnek”?

Nincs, az Eintracht Frankfurt elleni meccsen ráléptek a lábamra, és aláfordult a bokám. Sajnos az ilyesmi elkerülhetetlen és nyilván bosszantó, de folytatom a rehabilitációt, és remélem, minél előbb visszatérhetek.

Hétvégén a Bundesligában a Borussia Dortmundot fogadják, ám Christian Streich vezetőedző egy hétközi sajtótájékoztatón elárulta, ezúttal sem állhat a csapat rendelkezésére. Mikor láthatjuk újra a pályán?

Nagyon bíztam benne, hogy már a Dortmund ellen játszhatok, de az orvosi stáb még jobbnak látta, ha kihagyom a találkozót. A következő bajnokin viszont a Werder Bremen ellen remélhetőleg már magam mögött tudom a sérülést, és ott lehetek a mérkőzésen.

Ha már az imént a nemzeti csapat is szóba került, mit jelent önnek a sikerrel vett pótselejtező, és hogy a nyáron az Európa-bajnokságon képviselheti Magyarországot?

Óriási dolog annak ellenére, hogy a ciprusi APOEL színeiben a Bajnokok Ligája csoportkörében is bemutatkozhattam, karrierem eddigi csúcspontja.

Leírhatatlan az a boldogság, amit az Izland elleni győzelem után éreztem, még most is kiráz a hideg, ha visszagondolok rá. Tényleg alig várom, hogy pályára léphessek az Eb-n a Puskás Arénában. Remélhetőleg addigra a vírushelyzet is lehetővé teszi, hogy több tízezer magyar szurkoló előtt játszhassunk, és együtt éljünk át felejthetetlen pillanatokat.

Megadták a módját az ünneplésnek?

Igen, ahogyan azt a tévében is láthatták, már a pályán elkezdtük, aztán az öltözőben folytattuk. A többiek biztosan Telkiben is, de sajnos nekem rögtön a meccs után vissza kellett utaznom Freiburgba, így abból kimaradtam.

Egybehangzó vélemények szerint a jövő magyar válogatottjának Szoboszlai Dominik és Sallai Roland lehet a vezére. Mekkora felelősség ekkora elvárásoknak megfelelni?

Egyrészt nagyon jó érzés, hogy ezt gondolják rólunk az emberek, másrészt viszont valóban nagy felelősség is. 

De szerintem Dominik nevében is mondhatom, mindketten azon leszünk, hogy megfeleljünk a várakozásoknak.

Most már ő is a Bundesligában játszik majd hétről hétre, ahol szintén nagy a nyomás és a konkurenciaharc, de ettől lehet igazán fejlődni.

Foglalkozik egyébként az ehhez hasonló hangokkal, elolvassa például az önről szóló cikkeket? A Kicker magazin például az elmúlt fél év 12. legjobb szélsőjének választotta a német bajnokságban, azt gondolom, hallotta...

Természetesen hallottam, nagyon jólesett, és örültem neki, az efféle pozitív visszajelzések csak megerősítenek abban, hogy jó úton járok. Viszont tizenegyen még vannak előttem, úgyhogy adott a feladat: szépen lassan előrelépni a ranglistán. Ami a kérdést illeti, a nap 24 órájában azért nem azt figyelem, mit írnak rólam, de ha van egy nagyobb cikk vagy egy szakmai elemzés a játékomról, azt mindig elolvasom.

A szaklap korábban arról is beszámolt, hogy az edzője szerint sokkal nyugodtabb lett, amikor megkapja a labdát; látványos a fejlődése. Sallai Roland is így látja?

Abszolút, kiegyensúlyozottabb lett a játékom és a teljesítményem, ez pedig nagyban Christian Streichnek köszönhető, rengeteget szoktunk beszélgetni. Nagyon sokat segít, hogy miben tudnék még jobb lenni, tovább fejlődni, és ezt a pozitív tendenciát szerencsére szezonról szezonra tapasztalom magamon.

Mentális trénerrel is dolgozott, vagy milyen eszközöket használ egy Bundesliga-klub ezen a téren?

Igen, többek között hetente vagy kéthetente mentális tréner is segíti a felkészülésemet, ezen a szinten ez elengedhetetlen. Emellett sokszor egyéni videózásokat végzünk a szakmai stábbal, és bár sokan nem szeretik, ha rávilágítanak az esetleges problémákra, 

én abszolút nyitott vagyok erre, sőt igénylem is, hogy tudjam, mit kell kijavítanom a következő meccsekre.

Örök érvényű törvény szerintem, hogy a hibákból lehet a leginkább tanulni és építkezni.

Milyen területeken várna még javulást saját magától?

Nem ragadok ki egy-egy dolgot, azon is szeretnék dolgozni, ami jobban megy, és azon is, ami kevésbé. Senki sem lehet tökéletes, de törekedni kell rá, ehhez pedig nem szabad csak egy játékelemet vagy tulajdonságot fejleszteni.

23 évesen alapembernek számít egy Bundesliga-csapatban. Ott tart a karrierje, ahol elképzelte, hogy mostanra tartania kell?

Most úgy érzem, hogy igen. Korábban előfordult, hogy megkérdőjeleztem,

amikor például Palermóból Ciprusra igazoltam, tudtam, hogy egyet visszalépek, de bíztam abban, hogy ez kell ahhoz, hogy utána kettőt léphessek előre.

Szerencsére így történt, rengeteget fejlődtem az APOEL-nél, gólokat szereztem, gólpasszokat adtam, játszottam a BL-ben, és aztán ezt a teljesítményt koronázta meg egy freiburgi szerződés.

Mennyire gondolkozik előre? Hosszú távon milyen célokat tűzött ki maga elé?

Természetesen vannak álmaim, minden futballista arra vágyik, hogy egyszer egy topliga topcsapatában szerepeljen. Konkrétumot nem szeretnék elárulni, de azon vagyok, hogy ezt megvalósítsam. Ehhez azonban még rengeteg munka vár rám Freiburgban, úgyhogy most csakis erre koncentrálok.

Korábban a magyar, az olasz és a ciprusi élvonalban is szerepelt. Mekkora a különbség a német és az imént említett pontvadászatok között?

Az olasz is topbajnokság, bár ott inkább a taktika dominál. A ciprusi és a magyar azért messzebb állnak, legalábbis ami a színvonalat illeti, mert Magyarország infrastrukturálisan szerintem már előrébb tart mindegyiknél. Sokat tanultam a Serie A-ban, de a saját stílusomat figyelembe véve leginkább a Bundesligát érzem ideálisnak.

Németországban nagy hagyománya van annak, hogy a légiósok minél hamarabb elsajátítsák a nyelvet. Könnyen boldogult ezen a téren?

A nyelvtannal néha azért akadnak problémáim, az nem egyszerű, de a legtöbb beszélgetést megértem, és beszélni is tudok már németül. Ami esetleg nem megy, azt pedig elmondom angolul. Igyekszem ezen a téren is fejlődni.

Édesapja, Sallai Tibor szintén profi futballista volt. Ő a legnagyobb kritikusa?

Persze, évek óta, de most már ő is érzékeli, mekkora tapasztalat van mögöttem, és hogy helyükön tudom kezelni a dolgokat.

Olyannyira, hogy amikor meccsek után beszélünk, előre tudom, mit szeretne mondani,

melyik jelenetet fogja kiemelni, úgyhogy meg is előzöm, és inkább én mondom ezeket.

Mennyire volt egyértelmű, hogy a hagyományokat követve önből is profi sportoló válik majd?

Egyáltalán nem. Kiskoromban már fociztam, de semmifajta nyomás vagy terelés nem jött édesapám részéről. Voltak persze kilengések, kételyek, néhányszor abba is hagytam, de aztán mindig újrakezdtem. A családom pedig mindenben támogatott, aztán nyolcévesen eldöntöttem, hogy focista szeretnék lenni, és mindent az edzéseknek és a mérkőzéseknek rendeltem alá.

Ha ígérhetne neki valamit, vagy akár a Freiburg, illetve a magyar válogatott szurkolóinak a 2021-es futballévre, mi lenne az?

A nemzeti csapattal szeretnék hasonlóan remek évet produkálni, mint amilyen a 2020-as volt. Nehéz lesz überelni, 

de biztos vagyok benne, hogy aki felhúzza a címeres mezt, 110 százalékot ad majd ki magából minden mérkőzésen.

A Freiburggal, remélem, folytatjuk a jó szereplést a Bundesligában. És hogy mit ígérnék édesapámnak? Azt majd személyesen neki elmondom.

(Borítókép: Nego Loic (k) gólöröme a Magyarország–Izland labdarúgó-Európa-bajnoki pótselejtező mérkőzésen a Puskás Arénában 2020. november 12-én. Mellette Nikolics Nemanja (b) és Sallai Roland. A magyar válogatott 2–1-re győzött, ezzel története során negyedszer kijutott az Európa-bajnokságra – Fotó: MTI / Illyés Tibor)