16:00, December 02.
Ghána 0
Uruguay 0
al-Dzsanúb Stadion H csoport
16:00, December 02.
Koreai Köztársaság 0
Portugália 0
Education City Stadion H csoport
20:00, December 02.
Szerbia 0
Svájc 0
974 Stadion G csoport
20:00, December 02.
Kamerun 0
Brazília 0

A megyéből jutott a csúcsra a magyar labdarúgó

IMG-0427
2021.11.01. 17:44
Párját ritkítja a magyar futball történetében Monori Norbert eddigi pályafutása. A 22 éves támadó a létező szinte összes szintet megjárta, amelyet csak egy labdarúgó hazánkban végigjárhat. Kezdve a megyei negyedosztálytól a futsalligákon át egészen a profi szintig, az NB II-ig. A Szombathelyi Haladás támadója bő két éve még a megyei negyedosztályban futballozott, jelenleg a másodosztály egyik élcsapatának játékosa. Interjú.

Augusztus elején jelentette be a Szombathelyi Haladás, hogy három új játékost szerződtet a szezonkezdet előtt. Az egyik érkező Monori Norbert volt, akire a megyei első osztályban figyeltek fel a szombathelyiek, és annyira meggyőző volt a játéka, hogy leigazolták akkori klubjától, a Zsámbéki SK-tól. Nem mindennapi dolog a magyar futballban, hogy megyei bajnokságból érkező játékos kap szerződést egy profi klubtól, főleg ha a második vonal egyik élcsapata, a Haladás kínál szerződést amatőr ligában játszó futballistának. A 22 éves támadó érkezése óta már háromszor is betalált, az Ajka ellen győztes gólt szerzett a 86. percben. Monori Norbertet eddigi pályafutásáról és sikereiről kérdeztük, illetve arról, hogyan sikerült két év alatt a megyei negyedosztályból a Haladás gólvágójává válnia.

Hogyan ismerkedett meg a labdarúgással, mikor kezdődött a pályafutása?

Még általános iskolában kezdtem el focizni, de már szinte születésem óta a labdarúgás körül forog az életem. Van egy ilyen mondás a családon belül, hogy labdával születtem. Aktívan a futballal Budajenőn kezdtem el foglalkozni, ahol egyébként éltem is abban az időben. A Budajenő egy Pest megyei negyedosztályú, amatőr csapat. 2014-ig futballoztam ott, aztán lehetőséget kaptam a Videoton második csapatától.

Fehérváron kezdődött akkor a profi karrierje.

Igen, ebben az évben kerültem a Videoton utánpótlásához, ahol egy NB III-as meccsen kerettagja is voltam a második csapatnak, azonban lehetőséget a pályán nem kaptam. Nagyon szerettem a Fehérváron töltött éveket, élveztem a játékot a Vidinél, a mai napig hálás vagyok nekik, hogy lehetőséget adtak nekem. Azonban idővel úgy éreztem, hogy nem sikerül megragadnom a csapatban, és a profi futball közelében maradnom. Arra a döntésre jutottam, hogy eligazolok Fehérvárról a több játéklehetőség érdekében és amiatt, hogy megmaradjon a lehetőség, hogy profi futballista váljon belőlem. Ekkor váltottam és igazoltam Balatonfüredre. 

A klubváltás után komoly törés következett a karrierjében. Mi történt pontosan?

Amikor elkerültem Balatonfüredre, sajnos nem tudtam megfelelő ütemben fejlődni és játéklehetőséghez jutni. A legnagyobb probléma a sérülékenységem volt, mindössze egy évet töltöttem Füreden, de abból fél évig nem tudtam játszani, sérült voltam. Így természetesen itt sem tudtam stabil kerettaggá válni. Hamar rájöttem, hogy innen is tovább kell állnom, ha játszani szeretnék, amikor egészséges vagyok. Megpróbáltam eligazolni egy szezon után, és több csapatnál is próbajátékon részt venni, de nem sikerült csapatot találnom magamnak, nem bíztak sehol bennem, így visszamentem Budajenőre, a megyei negyedosztályba. 

Ezután is megmaradt a remény, hogy valaha profi futballista lesz? 

Természetesen, nem vagyok feladós típus, nem vesztettem el a hitem, és tudtam, hogy a labdarúgással szeretnék foglalkozni. Újra elkezdtem a Budajenőben focizni, és mellette kispályás tornákon és futsalcsapatoknál játszottam, hogy formában maradjak. Szerencsére ebben az időben újra formába lendültem, és a 2019/2020-as szezonban hét mérkőzésen 25 gólt szereztem. Ennek köszönhetően is felkeltettem a megyei első osztályú Zsámbéki SK csapatának figyelmét, ahol lehetőséget biztosítottak nekem, hogy mutassam meg, milyen potenciál rejlik bennem. 

Hogy sikerült a Zsámbékon töltött egy éve?

Egyszerűen fantasztikusan. A mai napig hatalmas köszönettel tartozom Bodó László edzőmnek, aki lehetőséget adott nekem és mindenben segítette a fejlődésemet. A 2020/2021-es szezonban amit lehetett, megnyertük a Zsámbékkal. Bajnokok lettünk, a megyei kupát is mi nyertük, továbbá a gólkirályi és az év játékosának járó díjat is én kaptam. A vezetőedzőnk lett az év edzője, vagy említhetem azt is, hogy a Fair Play-díjat is a mi csapatunk kapta. Ennek köszönhetően már a zsámbéki szezon közben felfigyeltek rám NB III-as csapatok, és érkezett is több megkeresés. Azonban a Haladás jelenlegi edzőjének, Németh Szabolcsnak is felkeltettem az érdeklődését, aki több alkalommal még a tavalyi szezon alatt lejött Zsámbékra, és megnézett. Szerencsére neki is tetszett, amit látott, így amikor kinevezték a Haladás edzőjévé, biztosított afelől, hogy ad nekem lehetőséget próbajátékra a csapatnál. Sikerült is élnem a bizalommal, és szerződést ajánlottak.

Hatalmas ugrás lehetett a megyei bajnokságból az NB II egyik legerősebb csapatához kerülni. Hogy teltek Szombathelyen az első hetek, és hogy sikerült a beilleszkedés?

Az első hetek és a beilleszkedés nagyon nehezen ment, de ez elsősorban az én személyiségemből fakad. Általában csendesebb típus vagyok, aki nehezebben nyit új emberek felé és kezd el beszélgetni. Ennek ellenére egy idő után már úgy éreztem, hogy a csapattársak elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Természetesen elképesztően nagy különbség volt számomra egy megyei csapatból a Haladás öltözőjébe kerülni, ahol az összes játékos profi. Az öltözőben nem éreztem viszont azt, hogy megye I-es játékosként tekintenének rám, mindössze annyit, hogy hatalmasak az elvárások velem szemben. 

Élvezi a játékot a szenvedélyes szombathelyi szurkolók előtt
Élvezi a játékot a szenvedélyes szombathelyi szurkolók előtt
Fotó: szkphotography / Szombathelyi Haladás

Hogy sikerült kezelni a környezetváltozást és az újabb, sokkal komolyabb elvárásokat?

Segítségemre volt az is, hogy a barátnőm is leköltözött hozzám Szombathelyre, továbbá pár ismerősöm is a városban él, közülük az egyik futsalozik, így könnyebb volt kezelnem a környezetváltozást, és segítették a beilleszkedésemet. Természetesen közelről sem összehasonlíthatók az elvárások, amelyek a megyei bajnokságban voltak és amit elvárnak a másodosztályban. Eleinte nehezen is tudtam felvenni a ritmust, leginkább fizikai hátrányban szenvedtem, ami a játék sokkal gyorsabb iramából fakad. Köszönettel tartozom az egész szombathelyi stábnak, amiért az első edzés óta bíznak bennem, annak ellenére hogy komoly hátránnyal érkeztem a csapathoz. Fokozatosan beépítettek a csapatba, és szerencsére a második mérkőzésemen már sikerült is betalálnom, sőt az Ajka ellen én szereztem a győztes gólt, így úgy gondolom, hogy jó úton járok. 

Így, hogy megkapta a lehetőséget, amellyel sikerült is élnie a profik között, milyen célok lebegnek a szeme előtt? 

Nem szeretek hosszú távú célokat kitűzni, és igyekszem két lábbal a földön maradni. Nem jellemző rám az ilyenfajta tervezés, inkább lépésről lépésre szeretnék haladni. Idővel szeretnék a kezdőcsapat állandó tagja lenni, mivel eddig csak a Magyar Kupában kaptam lehetőséget kezdőjátékosként. Nagyon erős keretünk van, így ez sem lesz egyszerű, de jelenlegi célomnak ezt mondanám, meg persze a folyamatos fejlődést.

Az Ajka ellen Monori Norbert volt a különbség
Az Ajka ellen Monori Norbert volt a különbség
Fotó: szkphotography / Szombathelyi Haladás

A bajnoki cím és a feljutás szóba jött már csapaton belül?

Nagyon óvatosak vagyunk csapaton belül is, amikor célokat tűzünk ki, mert tudjuk, hogy rendkívül erős a másodosztály mezőnye. Természetesen eljátszottunk már a gondolattal, hogy a bajnoki címet is kitűzhetjük magunk elé, főleg akkor, amikor az első helyre ugrottunk a tabellán, de csak ismételni tudom magam: nagyon hosszú még a szezon. 

A története párját ritkítja a magyar futballban: ilyen rövid idő alatt ilyen komoly szintet lépni és megállni a helyét a profik között is. Mit gondol, mennyi esélye van amatőr bajnokságokból a tehetségesebb futballistáknak, hogy hasonló karriert fussanak be? 

Úgy gondolom, hogy mindig van feljebb. Egyre több játékosmegfigyelő látogatja már az amatőr bajnokságok edzéseit is, így nyitva áll a lehetőség, hogy a tehetséges játékosok felhívják magukra a figyelmet. Az én esetemben is így volt, ahogy említettem is, több NB III-as csapattól is megkerestek a tavalyi szezon közben, így próbajátékokon is részt vettem náluk, de mindvégig a Haladás válaszára vártam. Addig nem akartam egyik harmadosztályú csapathoz sem elköteleződni, amíg választ nem kaptam Szombathelyről. Az én esetemben is igaz volt, hogy sosem adtam fel az álmomat, még akkor sem, amikor visszakerültem a megyei negyedosztályba. Azonban azt nem szabad elfelejteni, hogy az is nagyon fontos, hogy milyen edző áll a játékos mögött. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy Zsámbékon Bodó László volt az edzőm, aki mindenben támogatott és segítette a fejlődésemet. Akármennyire tehetséges vagyok, nélküle nem tartanék itt. Az enyémhez hasonló karriert be lehet járni az alacsonyabb megyei osztályokból is, ám kell hozzá egy jó edzői háttér, kitartás, szorgalom és kemény munka. Remélem, hogy a jövőben is meg tudom hálálni gólokkal és jó játékkal a Haladásnak azt, hogy bíztak bennem és esélyt adtak nekem. 

A csapattársak már sokkal nagyobb bizalommal keresik Monorit a passzaikkal
A csapattársak már sokkal nagyobb bizalommal keresik Monorit a passzaikkal
Fotó: szkphotography / Szombathelyi Haladás

A Haladás következő mérkőzése hétfő este 20 órakor, a Diósgyőr ellen következik Miskolcon, a szombathelyiek győzelmükkel visszavehetik a vezetést a bajnoki tabellán.

(Borítókép: szkphotography / Szombathelyi Haladás) 



  • Hírek
  • Hírek