Oszkár
20 °C
29 °C

Németország „migránscsapata” hódító útjára indult

GettyImages-1297921105
eb spot

München, Euro2020

Helyszíni tudósítás

2021.06.18. 20:00
A több száz, bevándorlók által alapított egyesület közül a Türkgücü München az első olyan klub, amely elérte a profi szintet Németországban. A harmadosztályban szereplő labdarúgócsapat azonban további célokért küzd a pályán és azon kívül is. Münchenben Maximilian Kothny ügyvezető igazgató adott exkluzív interjút az Indexnek.

Négy éve még a hatodosztályban szerepeltek, múlt ősszel pedig még a másodosztály is elérhető közelségbe került. Végül a Bundesliga 3.-ban a 13. helyen végeztek, ami az utóbbi évek teljesítményét figyelembe véve remek eredmény. Mi a siker titka?

A siker kulcsa egyértelműen a világos vízió és a határozott célok. A hatodosztályban új elnöke lett a csapatnak, aki azt mondta, hogy a következő négy évben már a Regionalligában (negyedosztály) szeretné látni a csapatot. A terv az volt, hogy amilyen gyorsan csak lehet, véghez vigyük, amit elterveztünk. A vízió tehát világos volt, gazdasági sikereket szerettünk volna elérni, ehhez pedig elengedhetetlen volt, hogy a futballpályán is sikeresek legyünk. Amikor két év után már a negyedosztályban voltunk, éreztük, hogy hamarosan az országos bajnokságnak számító harmadosztály elérése sem lehetetlen feladat. Befektettünk, jó játékosokat szerződtettünk, ez is hozzájárult ahhoz, hogy most ott vagyunk, ahol. Az átlagosnál nagyobb a játékosmozgás nálunk, de ez logikus, és sok ember nem érti, hogy miért ezt az utat járjuk. Például a hatodosztályban olyan játékosokra volt szükségünk, akikkel fel tudtunk jutni. Az ötödosztályban azonban ez már nem elég, hiszen szintén a feljutásért küzdöttünk. Három-négy játékost megtartottunk, és sok játékost igazoltunk, hogy ismét egy szintet feljebb léphessünk.

Június közepe van, hogy haladnak a mostani nyári igazolásokkal?

Kilenc új játékost már szerződtettünk, és minden bizonnyal még négy érkezőt hamarosan bejelentünk.

Tavaly februárban nevezték ki ügyvezető igazgatónak, akkor 23 éves volt. Nem érezte, hogy túl korai ilyen nagy fába vágni a fejszéjét?

Mindenekelőtt arra gondoltam, hogy ez egy óriási kihívás. Átfutott az agyamon, hogy ha most nem használom ki a lehetőséget, akkor örökké bánni fogom. Részemről a lehető legkeményebb munkát végeztem, és igyekeztem mindennap tanulni. Nem voltam felkészülve minden élethelyzetre, a tapasztalat hiányzott. A labdarúgás az életem, a közeg az otthonom, korábban egy menedzserirodánál dolgoztam, de egy klub mindennapjaiban azelőtt nem vettem részt. Máskülönben olykor előny, ha fiatal vagy, hiszen amikor hibázol, azt mondják, nem baj, tanulnia kell még. Úgy gondolom, hogy én is sokat fejlődtem, rengeteg szituációt kellett megoldani az utóbbi időben, gondolok itt például a koronavírus-járvány okozta helyzetre vagy a stadionkérdésre.

Merthogy saját stadionja nincs a klubnak. Nem is tervezik, hogy lesz?

Jelenleg az olimpiai stadionban a pályafűtést alakítják ki, ez azt jelenti, hogy a legtöbb mérkőzésünket ott fogjuk játszani a következő idényben. Ez függ persze az egyéb rendezvényektől és a koncertektől is. Az 1860 München marad a Grünwalder Stadionban, így egyik pálya sem lesz túlterhelve. A klubnál elsősorban egy saját edzőközpont kialakításán dolgozunk, ezt három-öt éven belül szeretnénk megvalósítani. Ez sem egyszerű feladat, konzultálnunk kell a várossal, hiszen München növekszik, egyre kevesebb a szabad terület, ráadásul drága is. Saját stadion építése egyelőre nincs napirenden.

Milyen a kapcsolata Hasan Kivran tulajdonossal?

A tulajdonos, aki egyben a klub elnöke is, tulajdonképpen a mentorom. A kezdetekben szükségem volt rá mint támaszra. Huszonhárom évesen egész egyszerűen nem lehet komoly szakmai döntéseket egyedül meghozni. Ez egy természetes folyamat. Amikor a felettesed látja, hogy rendszeresen jó döntéseket hozol, magabiztos vagy, kialakul a bizalom. Sok dologra nem is jut ideje, egy elnöknek az a fontos, hogy hétvégén, amikor kimegy megnézi a csapatot, győzni lássa azt. Nem érdekli, hogy hogyan néz ki a stadion üzemeltetőjével kötött bérleti szerződés, vagy hogy mikor jár le egy játékos szerződése. Az én feladatom, hogy jól osszam be a büdzsét, ha pedig át kell gondolni valamit, azt közösen tesszük; jó viszonyt ápolunk egymással.

Az nem vitás, hogy jó úton jár a csapat, de meddig lehet még nyújtózkodni?

Nagy célunk, hogy 2023-ig feljussunk a másodosztályba. Ehhez azonban időközben több kisebb célt kell elérnünk. Lehet, hogy van egy nagyon jó csapatod, de ha nyolc játékos megsérül a szezon elején, akkor máris változik a helyzet. Az elképzelésünk világos, a célunk a Bundesliga 2., mindent beleadunk, hogy sikerrel vegyük az akadályokat. Ha azt mondanám, hogy elégedettek vagyunk azzal, hogy a harmadik ligában szerepelünk, miért küzdenénk? Nem tudnék jó játékosokat idecsábítani, és gazdaságilag sem tudnánk sikereket elérni.

A klubot 1975-ben török bevándorlók alapították. Az utóbbi években az egész Európai Unióban felerősödtek a bevándorlásellenes hangok. Hatással volt ez a klub életére?

Korábban többször is beszéltem a klubhoz kötődő török ajkú játékosokkal vagy olyan külföldiekkel, akik később sokra vitték. Cacau például 18 évesen itt kezdte németországi pályafutását, innen igazolt Nürnbergbe, aztán Stuttgartba, majd onnan lett német válogatott. Megkérdeztem tőlük, hogy milyen volt itt korábban, volt-e valamilyen különleges történet. Akkoriban jóval nehezebb volt integrálódni egy társadalomba, mert a városokban különböző negyedek alakultak ki, a törökök itt, amazok ott és így tovább. Később rájöttek, hogy a sport segíthet az integrációban. Ha például egy török csapat egy akármilyen bajnokság résztvevője, találkozik más csapatokkal, a játékosok találkoznak más emberekkel, ismerkednek, közben pedig a saját közösségüket is erősítik.

Van társadalmi üzenete egy olyan csapatnak 2021-ben is, mint a Türkgücü München?

Bízom benne. Ha Németországot nézzük, a vendégmunkások nagyon fontosak voltak – és jelenleg is azok – az ország gazdaságának. Klubunk alapítója is a sporttal próbálta közelebb hozni egymáshoz az embereket és a különböző kultúrákat. Ez többnyire sikerült is neki. Van azonban egy réteg, amely ezt nem akarja megérteni és elfogadni. Vannak emberek, akik a saját világukban élnek, de azt gondolom, a következő öt-tíz évben ez is megváltozik majd, mert a multikulturalitás elkerülhetetlen. A sportnak pedig meg kell ragadnia a lehetőséget, hogy mindenkinek otthont kínáljon.

A mai napig ápolják a török hagyományokat?

Nem egyszerű. Természetesen a címerünk magáért beszél, az egyik fele Törökországot, a másik Münchent szimbolizálja. Probléma viszont, hogy a harmadosztályban szigorúbb szabályok vannak: azok a játékosok, akiknek csak török állampolgárságuk van, nem léphetnek pályára, mert nem kaphatnak játékengedélyt. Az élvonalban és a másodosztályban nem így van, nálunk azonban ez a helyzet. Ez az oka annak, hogy olyan török játékosokat tudunk csak szerződtetni, akiknek vannak német gyökerei.

Továbbá a hazai mérkőzéseinken nemcsak helyi sült kolbászt kínálunk a büfében, hanem dönert is, igyekszünk autentikus környezetet varázsolni. Az utánpótlásban egyébként jóval több török fiatalt foglalkoztatunk, sőt bármely etnikumhoz tartozónak otthont jelentünk.

Mennyi utánpótláscsapattal működnek jelenleg?

Ebben a pillanatban hat együttesünk van, de a következő szezontól már nyolc gárda kezdi meg az idényt. Képzett edzőkkel és játékosmegfigyelőkkel dolgozunk, nagy terveink vannak.

Mit gondol, a Bajorországban élő fiatal törököknek lehet a Türkgücü München a legjobb opció?

Nagy a versengés a tehetséges fiatalokért, és nemcsak Münchenben, hanem Bajorországban. Itt a Bayern, az 1860 München, az Unterhaching, az Augsburg, az Ingolstadt. Nyilván az Augsburg is vonzóbb nálunk, hiszen a felnőttcsapata a Bundesligában szerepel. Azonban ha látványosan jó utánpótlásbázist építünk, ez változhat. Mi egyelőre a közösségformáló erőnkben bízunk, ami miatt minket választhatnak.

A játékospiacon előnyt élvez egy török gyökerekkel rendelkező futballista, mint egy nem török, másik labdarúgó, akinek hasonló kvalitásai vannak?

Abszolút. Amikor identitásról beszélünk, fontos, hogy minél szorosabb legyen a kapocs a szurkoló és a klub között.

Mennyi klubtagot számlálnak jelen pillanatban?

Körülbelül 800 tagunk van, ennek legalább a fele török. Köztük nagyon sok a fiatal.

Elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben Mesut Özil, Ilkay Gündogan vagy Emre Can valamilyen szerepet vállal a klubnál?

Nehéz kérdés, elképzelni el tudom. Akinek hasonló víziója van, mint nekünk, örömmel látjuk a klubnál, függetlenül attól, hogy hívják.

Ön beszél törökül?

Tervben van, hogy megtanulom, de jelenleg annyi a tennivalóm, hogy nem fér bele az időmbe. Egyre többet megértek már, de beszélni még nem tudok.

Lehet a Türkgücü München a következő Hoffenheim vagy RB Leipzig Németországban?

Nem. A Hoffenheim és a Leipzig is lényegesebben nagyobb költségvetéssel működik és működött korábban is. Földrajzilag is kedvező helyen található mindkét együttes, míg itt, Münchenben két, nemzetközileg ismert csapat is létezik. A sportszakmai fejlődést tekintve azonban természetesen követendő példa a Hoffenheim és a Leipzig is, erre az útra szeretnénk mi is lépni.

(Borítókép: Filip Kusic, a Türkgücü München játékosa Münchenben, Németországban 2021. január 22-én.  Fotó: Sebastian Widmann / Getty Images)