Schäfer a páncélajtóba is fejjel előre beleugrott volna

„Azt még nem fogtam fel, milyen hatalmas dolgot értünk el így is, egyelőre sokkal erősebb bennem a keserűség amiatt, hogy ilyen közel voltunk a bravúrhoz, mégsem sikerült” – kezdte az interjút Schäfer András, aki szerdán a lefújás után Marco Rossi szövetségi kapitány vállán siratta a hat percen múló továbbjutást a halálcsoportból. 

A dunaszerdahelyi középpályást egyáltalán nem lepte meg a magyar válogatott kiváló teljesítménye az Európa-bajnokságon, és el is árulta, miért bízott a sikeres szereplésben.

Szerintem a legnagyobb dolog az, hogy mi valóban elhittük, hogy tovább tudunk jutni ebből a csoportból is. A csapatunk taktikája persze nem változott, ugyanúgy a biztonságos védekezésből indultunk ki Németországban is, de megvolt a haditervünk a továbbjutásra, és a meccset elnézve működött is. Egyszerűen balszerencsések voltunk, ezért nem jutottunk tovább – állítja.

A magyar válogatott hatalmasat küzdött a németek ellen, és csak percek választották el a továbbjutástól. Schäfer állítja, ha az Eb előtt nem is, a meccsek alatt már megvolt a respektje a mieinknek.

Sokan beszélnek arról, hogy az utolsó percekben, 2–2-nél a németek húzták az időt, és hogy ez mekkora eredmény tőlünk. Egyetértek velük, de mi már a szünet után megkaptuk a németektől a visszaigazolást,  mert amikor jöttünk vissza a pályára, láttuk az ellenfélen, hogy ideges. Mi mosolyogva jöttünk ki az öltözőből, a németek pedig kimondottan feszülten, látszott rajtuk, hogy óriási a nyomás a játékosokon.

Schäfer arról is beszélt, hogy sok statisztikai mutatóban ott vannak az élcsoportban az Eb mezőnyét tekintve.

Nézegettük a statisztikákat, amelyek közül sokban az elsők között vagyunk akár egyénileg, akár csapatként, de én azt mondom, van valami, amiben egészen biztosan mi voltunk az Eb legjobb csapata: mentális erőben és önbizalomban. Mi nemcsak hittük, hanem tudtuk is, hogy bennünk van ez a teljesítmény, és ezért a válogatott stábjának jár az elismerés.

Schäfer all-round középpályás – bár a klubjában kicsit más a szerepe, mint a válogatottban –, ezért számára különösen fontos volt, hogy ő szerezte a magyarok második gólját, ráadásul egy perccel a németek egyenlítése után, lélektanilag rendkívül fontos pillanatban. Amely eddigi élete csúcspontja volt.

Amikor láttam, hogy a kapuba kerül a labda, csak üvöltöttem és rohantam, azt sem tudtam, hol vagyok. Olyan érzés volt, mintha felhőkön futottam volna, aztán amikor a többiek utolértek, és letepertek, a földön el is sírtam magam. Mindig felíveljük Szala (Szalai Ádám – a szerk.) felé a középkezdést, most azonban annyiból más volt a helyzet, hogy a németek – még talán a gólt ünnepelve – teljesen szétcsúsztak, valahogy mindenki a saját bal oldalukra tolódott át, így Fityóval (Fiola Attila) kettő az egyben tudtuk megtámadni a második labdát. Végül én fejeltem le, és ahogy megláttam magam előtt a folyosót, tudtam, hogy Szala odateszi elém, és mindent beleadva rohantam tovább.

Egyszerre megható és mosolyogtató az a hasonlat, amellyel kissé önveszélyes előrevetődését leírja a fiatal labdarúgó:

Szala tökéletes labdát adott, én pedig úgy voltam vele abban a pillanatban, hogy bár láttam Neuert, ha egy páncélajtó lett volna előttem, abba is ugyanígy beleugrottam volna fejjel előre. Bevallom, a fejes közben már az is eszembe jutott, ha mellé megy, biztosan büntetőt kapunk, mert oldalról is löktek, és a kapussal is volt kontakt. Ha mellé megy a fejes, talán még ki is állítják a védőt a büntető mellé, de azért nem vagyok szomorú, hogy így alakult.

Schäfer arról is beszélt, hogy senki sem hibáztatta az első német gólt rossz kijövetelével elősegítő Gulácsit, az ilyesmi benne van a játékban. A játékos hangsúlyozta, hogy fejlődésének kulcsszereplője volt a magyar válogatottat a 2016-os Európa-bajnokságra kivezető edző, Bernd Storck, aki alatt Dunaszerdahelyen is rengeteget fejlődött a játéka.

Így, hogy a németek ellen jól játszottunk, és még gólt is tudtam szerezni, még viccesebb visszagondolni, hogy Bernd Storck mindig azt mondogatta nekem, figyeljem Joshua Kimmichet, és próbáljam azt csinálni, amit és ahogy ő tesz a pályán. Nagyon sokat köszönhetek a német szakembernek, sokat fejlődtem a keze alatt, elsősorban a rúgótechnikám, de a hatos posztot is neki köszönhetem.

(Borítókép: Schäfer András gólöröme a Németország-Magyarország mérkőzés alatt 2021. június 21-én. Fotó: Kai Pfaffenbach - Pool / Getty Images)