Úgy játszott, mint akinek a lábán selyemkesztyűk voltak – edzőként tán még jobb lett

bl 2018
2022.06.23. 06:02
Ötvenéves lett minden idők egyik legnagyszerűbb futballistája, aki aztán edzőként néhány év alatt valóságos legenda lett. Döntött el világbajnoki és Bajnokok Ligája-finálét remek megmozdulásokkal, cselt neveztek el róla, egymaga ejtette ki a történelem egyik legjobb teljesítményével a címvédő brazilokat, mégis sokaknak egy elképesztő agyeldurranás képe ugorhat be elsőként róla. Amit a labdarúgásban meg lehet nyerni, azt a neve mellé írhatjuk, már csak az a kérdés, hogy mikor és hol tér vissza a kispadra Zinédine Zidane.

A háború elől menekült a családja, büszke arab gyökereire

Zinédine Yazid Zidane 1972. június 23-án, algériai származású család ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot a dél-franciaországi Marseille-ben. Szülei, Szmail és Malika 1953-ban, az algériai háború kezdete elől menekültek Párizsba, ahol kevés munkát találtak a régióban, így a 60-as évek közepén Marseille elővárosába, La Castellane-ba költöztek.

Kötődöm az arab világhoz, ez a szüleim révén a véremben van. Nagyon büszke francia vagyok, ugyanakkor a gyökereimre és a sokszínűségemre is büszke vagyok

– mondta később Zidane az Esquire-nek.

Apja raktárosként és éjjeliőrként dolgozott, miközben édesanyja háziasszonyként gondoskodott a családról, amely a környék normáihoz képest elég jó körülmények között élt. Marseille-ben hírhedten magas volt a bűnözési és munkanélküliségi ráta, de édesapja szigorú neveltetését egyfajta jelzőfénynek tartotta karrierje során.

Helyi sztárokat csodált, na meg Maradonát

Ötévesen a környéken kezdett el futballozni, majd tízévesen kapta meg első igazolását a szintén helyi US Saint-Henri együttesénél. Itt másfél évig játszott, amikor az SO Septemes-les-Vallons edzője meggyőzte a klubigazgatót, hogy érdemes lenne elcsábítani a fiatalt, aki 14 éves koráig itt pallérozódott. Ekkor a francia szövetség által szervezett egyik háromnapos edzőtábor során a Cannes megfigyelőinek tekintetét vonzotta magára, az övét pedig egy bizonyos Diego Armando Maradona, aki ezen a nyáron (1986) világbajnoki címre vezette az argentin válogatottat.

Egy teljesen másik szinten járt

– mondta Maradonáról, akinek a teljesítménye kitörölhetetlen nyomot hagyott Zidane-ban.

Maradona 1986-os világbajnoki remeklése

Felnőve amúgy az argentinon kívül marseille-i klasszisokat csodált, Blaz Sliskovicot, Enzo Francescolit, na meg az aranylabdás Jean-Pierre Papint, az együttes 1989 és 1992 között sorozatban négyszer lett bajnok, nyert Francia Kupát, 1993-ban pedig Bajnokok Ligáját, miután két évvel korábban a még BEK néven futó sorozatban ugyancsak döntőzött.

Itt egy fél mondatot muszáj szentelni az OM-nek, ugyanis az 1991-es finálé elvesztése előtt néhány játékos megsérült, ezt megelőzendő pedig 1993-ban a Valenciennes elleni meccset állítólag Bernard Tapie klubelnök megvásárolta, hogy a játékosok nyugodtan készülhessenek a Milan ellen. A vizsgálatok eredményeként az 1993-as bajnoki címet így elvették, egy évre rá pedig hiába lett második az együttes, kizárták az élvonalból is.

Túl kellett élnie az utcán, agresszióval válaszolt a sértegetésekre

Így vagy úgy, Zidane végül sosem játszott a marseille-i klubban, a cannes-i hathetes tervezett időszakból négy év lett, majd itt is mutatkozott be a profik között 1989-ben.

Első edzői azt tapasztalták, hogy a fiatal játékos érzékenyen reagál arra, ha családját vagy az arabokat sértegetik, és hajlamos akár a becsmérlő szurkolóknak nekimenni is ezért. Első heteit főként takarítással töltötte, mivel megbüntették azért, mert megütötte a gettói származásával gúnyolódó ellenfelét. Edzője, Jean Varraud próbálta arra ösztökélni, hogy a haragot fordítsa a játékra való összpontosításra inkább.

Pályafutása későbbi szakaszában is láthattunk tőle agresszív(abb) megnyilvánulást (lásd később), ezt pedig egy belső konfliktus alakította ki nála, mivel algériai franciaként élt a kultúrák között, és így kellett túlélnie La Castellane kemény utcáit felnövése közben.

Az első gólja autót ért

No de vissza a játékához, mert szerencsére inkább ezzel hívta fel magára a figyelmet.

Első gólját 1991. február 10-én a Nantes elleni 2–1-es siker során jegyezte, a győzelmi ünneplés részeként pedig egy autót kapott Alain Pedretti klubelnöktől, aki még korábban megígérte neki, hogy első cannes-i találatát ekképpen honorálja majd.

Tehetsége gyorsan feltűnt, rendkívül technikája pedig előrevetítette azt, amit a későbbi évtizedekben megtapasztalhattunk. Első teljes szezonjában negyedik helyen zárt a Cannes, amely így története első európai kupaidényére készülhetett.

A kettős terhelést nem bírta el az 1987-ben élvonalba feljutó kiscsapat, és a következő idényében utolsó előttiként kiesett, ez pedig a legjobb játékosok távozásával járt.

Irány Bordeaux! Pápá, Milan – csak a Bayern állította meg a menetelést

Főszereplőnk is ide tartozott, 1992-ben vitte őt a másodosztályt megnyerő Bordeaux, amely rögvest negyedikként zárt – nem utolsósorban Zizou tíz góljának köszönhetően –, majd ezt a helyezését meg is ismételte.

Az 1995–1996-os évadban az Intertotó-kupából indulva egészen döntőig menetelt az UEFA-kupában, ahol végül csak a Bayern München bizonyult túl nagy falatnak – az út során a Roberto Baggio-féle AC Milant az idegenbeli 2–0-s vereség ellenére sikerült kiejteniük a franciáknak.

Az együttesben együtt szerepelt Bixente Lizarazuval és Christophe Dugarryval, akivel később az 1998-as hazai világbajnokságon is játszott, de erről majd később.

Két angol klub is kikosarazta!

Nem sokon múlt, hogy az európai kupamenetelésről lemaradjon, hiszen 1995-ben a Premier League-győztes Blackburn Roverst irányító Kenny Dalglish szerződtette volna Dugarryval együtt, de állítólag Jack Walker klubtulajdonos a következőkkel hárította el a dolgokat:

Minek akarnád Zidane-t szerződtetni, amikor nálunk van Tim Sherwood?

A futballisták későbbi pályafutását tekintve ez egy igen megmosolyogtató felvetésnek tűnhet...

De aki azt gondolná, hogy csak a Blackburn vezetése nem érezte a Zidane-ban rejlő potenciált, téved, hiszen később jött a Newcastle United válasza.

Barry Silkman futballügynök szerint Zidane játékjogát 1,2 millió fontért felajánlották a „szarkáknak”, de a középpályást megfigyelve arra jutottak, hogy nem lenne elég jó az angol élvonalhoz.

Zidane 1996-ban a Ligue 1 legjobb játékosa lett, a Bordeaux pedig nem is tudta már megtartani.

A BL címvédőjénél kötött ki – de a végső siker kapujában rendre elbotlott

Ekkor viszont már Európa topklubjai versengtek a kegyeiért, és végül a Bajnokok Ligája címvédője, a Juventus kaparintotta meg, alig 3,5 millió euróért, ami ha hinni lehet a transfermarkt.de-nek, alig a fele volt a korábbi vételárának.

A sikerek sem maradtak el érkezésével, megnyerték az Interkontinentális Kupát, majd az olasz bajnoki címet is elhódították 1997-ben, őt pedig a liga legjobb külföldi játékosának választották meg. Ázsiója masszív emelkedésbe kezdett, ez év decemberében olyan sztárokkal szerepelhetett együtt az Európa álomtizenegye és a Világ legjobbai összecsapáson, mint Ronaldo és Gabriel Batistuta.

A Juventusban közvetlenül a támadó Alessandro Del Piero mögött játszott, ő pedig így emlékezett vissza a francia játékára.

Zidane-nak elképesztő tehetsége volt, ami kiegészült azzal, hogy egyedül az érdekelte, hogy a csapatot segítse, az önzőség legkisebb szikrája nélkül. Egyedülálló képességei voltak ahhoz, hogy nagyszerű játékos legyen, miközben remek csapatember is. Nagy szerencsém, hogy vele futballozhattam.

A címvédés a Bajnokok Ligájában viszont nem jött össze az együttesnek, a Puhl Sándor vezette müncheni fináléban a dortmundi Paul Lambert remek védekezését nem lehet kellőképpen kiemelni a francia zsenivel szemben.

Az 1997–1998-as évadban hét góllal járult hozzá a Juventus bajnoki címéhez, az együttes pedig sorozatban harmadszor is bejutott a BL-döntőbe, ezúttal viszont a Real Madrid bizonyult erősebbnek. Zidane ebben a két BL-idényben 21 meccsen 13 gólpasszal, no meg öt találattal segítette az együttest.

Egy évvel később az elődöntőben a Manchester United jelentette a végállomást, ráadásul a bajnoki hetedik hely csak Intertotó-kupa-indulást ért. 2000-ben visszatért az együttes BL-be, de már a csoportkör a búcsút jelentette az olasz rekordbajnok számára, Zidane pedig két piros lappal vétette észre magát, a másodikat azért, mert lefejelte a hamburgi Jochen Kientzet...

Világ- és Európa-bajnok, valamint aranylabdás lett

Eddigre viszont már alaposan feltöltötte a vitrinjét!

Az 1996-os Európa-bajnokságon még nem számított nagy sztárnak, az elődöntőig jutó franciáknál mindkét alkalommal sikeresen értékesítette a büntetőpárbaj első lövését a kieséses szakaszban, de a csehek a négy között így is felülmúlták riválisukat.

A hazai rendezésű világbajnokságon viszont már remekeltek a franciák, és Zizou játékának nagyban köszönhetően csúcsra is értek: a remek középpályás a brazilok elleni álomdöntőben két gólt is fejelt a 3–0-s siker során.

A brazilok elleni vb-döntőn két gólt fejelt

Nem csoda, hogy az egészen kivételes 1998-as évére végül megkapta az Aranylabdát, valamint a FIFA év játékosa címet is, ez utóbbit 2000-ban és 2003-ban is kiérdemelte később.

A francia válogatott a 2000-es Európa-bajnokságon a csoportkör zárás ugyan kétszer is vezetve 3–2-re kikapott a társrendező hollandoktól, ezt követően viszont már nem hibázott, a negyeddöntőben Spanyolországot verte meg 2–1-re a rendes játékidőben, majd a portugálokat és az olaszokat egyaránt aranygóllal, ugyancsak 2–1-re. A feszült végjátékot hozó elődöntőt amúgy épp Zidane büntetője döntötte el a 117. percben.

Világrekordért váltott klubot

A Juventust 2001-ben a Real Madrid kedvéért hagyta el, akkori világrekordot jelentő 77,5 millió eurónak megfelelő summáért cserébe.

Mekkora összeget jelentett mindez? Az 50 legnagyobb összegű transzfer között a mai napig megtalálható (jelenleg a 29.), egyedüliként a 2009-es árrobbanás előtti érából. 

Mivel mindenki kíváncsiságát felkeltettük ezzel a mondattal, a 63. helyen áll Luís Figo 2000-es Barcelona–Real Madrid-vonalon történő átigazolása (60 millió euró), Hernán Crespo a 69., aki ugyancsak ekkor váltott a Lazio mezére, 56,81 millióért, a követők képzeletbeli dobogójára pedig még Gianluigi Buffon (77., 52,88 millió) 2001-es megszerzését lehet feljegyezni (ő épp a Juvéhoz került).

A BL-győzelem is összejött – csodagóllal

Ami pedig a Juventusnál kétszer is az utolsó lépcsőnél csúszott el, a Real Madridnál rögvest összejött, 2002-ben megnyerte a Bajnokok Ligáját – méghozzá az ő egészen csodálatos találatával alakult ki a 2–1-es spanyol siker a Bayer Leverkusen elleni fináléban.

Az európai Szuperkupa és az Interkontinentális Kupa elhódítása után a spanyol bajnoki cím is összejött, valamint két hazai Szuperkupa, 2003 után viszont nem került újabb trófea a vitrinbe.

Az első három madridi évében egyaránt két számjegyű gól és gólpassz díszelgett a neve mögött, majd a sérülések miatt kissé visszaesett, de az utolsó idényében 20 kanadai pontot (9+11) így is termelt a királyi gárdában.

Az utolsó hazai meccsén, a Villarreal elleni 3–3 során a lelátón 80 ezer szurkoló egy emberként fejezte ki háláját a madridi játékáért:

Köszönet a varázslatért.

Nem akármilyen befejezés...

A 2006-os világbajnokság a remek francia játékos hattyúdalának számított, a sorozatban 11 vb-meccset megnyerő címvédő (és többek között Kakával, Ronaldinhóval és Ronaldóval felálló) brazilok elleni negyeddöntős teljesítményét minden idők egyik legnagyszerűbbjének tartották, a torna végén ő lett a németországi viadal legjobbjának megválasztott futballistája is.

A brazilok elleni káprázatos meccse

Az olaszok elleni finálé, karrierje utolsó profi fellépése volt.

Ez pedig emlékezetesre sikeredett…

Már a 7. percben a középpontba került, amikor finom panenkás mozdulattal a lécre pörgetett egy büntetőt, ami a gólvonal mögé pattant, így vezetéshez juttatta a franciákat, de a 19. percben Andrea Pirlo szöglete után Marco Materazzi fejesével egyenlítettek az olaszok.

A két gólszerző az egész meccs során gyakran került szóváltásba, voltak elkésett belépők, veszekedések, a 110. percben pedig eljött a töréspont. Materazzi összeráncolt homlokkal nézett Zidane-ra az újabb találkozásukat követően, amire a francia odaszólt neki, hogy ha ennyire kell neki a meze, a meccs után odaadja neki. Az olasz sem volt rest:

A mezed helyett inkább a nővéred kellene

– vetette oda.

A többi pedig már történelem, Zidane agya elborult, mellbe fejelte az olasz védőt, amiért piros lapot kapott, a squadra azzurra pedig büntetőpárbajban negyedszer is a világ tetejére ért.

Úgy játszott, mint akinek a lábán selyemkesztyűk voltak

Del Piero magasztalására fentebb már kitértünk, de azért lássunk néhány további gondolatot is a futballközegből Zizouval kapcsolatban.

Átment egy, kettő, három, négy, öt, hat játékoson is – fenséges volt. A lába a labdával beszélt

– mondta Jean Varraud, az első cannes-i edzője.

Különleges játékos, olyan helyeket kreált a pályán, ahol nem is volt. Nem számított, hol kapja a labdát, hogyan érkezik, bárhogyan kihámozta magát a helyzetből. Csodálatos meglátásai volt, és szenzációs technikája

– dicsérte korábbi torinói társa, Edgar Davids.

Ki volt a legjobb, akivel valaha játszottam? Zinédine Zidane

– vélte a napokban a Manchester Unitednél, a Real Madridnál, a Milannál, a PSG-nél és az angol válogatottnál azért igen nagy sztárokkal együtt játszó David Beckham.

Uralja a labdát, egy sétáló látványosság, és úgy játszik, mintha mindkét lábán selyemkesztyű lenne. Miatta megéri kimenni a stadionban, ő az egyik legjobb, akit valaha láttam

– mondta ezt már Alfredo Di Stéfano 2013-ban, pedig a Real Madrid legendája aztán tényleg rengeteg szenzációs futballistát látott 2014-ig tartó élete során.

Zidane a mester. Az elmúlt bő tíz évben senki sem volt hozzá hasonló, ő világ legjobbja

– vélekedett róla anno az egyetlen háromszoros világbajnok futballista, a brazil Pelé.

Technikailag úgy gondolom, hogy ő a királya a játék alapjainak, a labda kontrollálásának és a passzolásnak. Nem hiszem, hogy bárki képes felvenni vele a versenyt, amikor a labda átvételéről és annak megjátszásáról van szó

– mondta ezt már egy háromszoros aranylabdás, Michel Platini.

Az ember, akiről cselt neveztek el

Edzőlegendák mellett tanult

A francia zseni 2010 novemberében José Mourinho ténykedése mellett különleges tanácsadó lett a Real Madridnál, a következő nyáron pedig sportigazgatóvá léptették elő. 

Carlo Ancelotti 2013-ban segédedzőként alkalmazta a blancóknál, 2014 nyarán pedig a B-csapatnál, a Real Madrid Castillánál lett tréner – igaz, megfelelő papírok híján névlegesen nem ő volt a vezetőedző.

Miután meglettek a szükséges iratai, a Rafael Benítezzel gyengélkedő királyi gárda 2016 január 4-én menesztette a spanyol edzőt, helyére pedig két és fél éves szerződéssel bejelentette Zidane érkezését. Mit mondjunk, remek húzás volt!

Rögvest az első meccs egy 5–0-s Depor elleni kiütés volt, majd egy 2–1-es sikerrel megtörték a Barcelona 39 összecsapás óta húzódó veretlenségi szériáját az el Clásicón, az idény végén ezüstérmes, az Atlético Madrid legyőzésével pedig BL-győztes lett a gárda.

Zidane lett a hetedik ember, aki játékosként és edzőként is Bajnokok Ligáját tudott nyerni.

Akadtak trénerek a futball történetében, akik villámgyorsan felértek Európa csúcsára, és olyanok is, akiknek ez szűk idő alatt többször is összejött, de olyan rajtot, mint Zidane, senki sem tudott venni.

Senki sem kezdett edzőként úgy, mint Zizou

Ott volt a legendás liverpooli Bob Paisley, aki az ugyancsak Realt irányító Luis Carnigliához hasonlóan négy év alatt szerzett két BEK/BL-trófeát, az immár 32 trófeával álló Pep Guardiola karrierje első három évében ért fel kétszer a csúcsra, José Villalonga pedig 2,5 év alatt nyert két BEK-et a Reallal.

Most, hogy perspektívába helyeztük, jegyezzük meg, Zidane fél év után BL-t nyert, másfél év után kettőnél járt, két és fél év alatt pedig háromszor ért a csúcsra!

Közben 40 meccses veretlenségi szériával új spanyol csúcsot állított fel a királyi gárda, amely öt év után visszahódította vele a bajnoki címet, nyert Spanyol Szuperkupát, két európai Szuperkupát és két klubvilágbajnokságot.

Hogy miért nem hármat?

Mert a harmadik BL-győzelme után alig két és fél év edzősködés után köszönte szépen, és távozott a királyi gárdától!

Meglepő búcsú a csúcson

Zidane azért állt fel a kispadról, mert a két és fél év alatt mindent megnyert az együttessel, és úgy gondolta, a csapatnak akkor egy új impulzusra, másik útra volt szüksége ahhoz, hogy a csúcson maradjon.  

Azonban sokan, köztük a klub korábbi elnöke, Ramón Calderón is azt harsogták, hogy Florentino Pérezék nem megfelelően kezelték a játékospolitikát, itt pedig elsősorban Cristiano Ronaldo Juventushoz távozása (117 millió euróért cserébe), valamint a francia által nem túlságosan kedvelt Gareth Bale megtartása jelentette a végső lökést Zidane-nak, aki a portugálhoz ragaszkodott volna, a walesit viszont elengedte volna.

A spanyol trónra visszatérés egyik fő pillére amúgy az volt, hogy Zidane még a portugál klasszist sem félt gyakran pihentetni, erősen rotált együttese (20 futballista is legalább 1000 percet játszott a La Liga-idényben!) pedig így a végjátékban is kellően friss maradt.

Edzői pályafutása első évében több trófeája (3) volt, mint veresége (2), 2017 nyarán a Spanyol Szuperkupával 7–7-re módosult a mutató, az újabb klubvilágbajnoki cím után pedig még mindig szoros volt a verseny (8–10), de a 2017–2018-as bajnokságot csupán a harmadik helyen, a Barcától 17 ponttal lemaradva zárta, és a Liverpool elleni BL-győzelem sem tudta meggyőzni a folytatásról.

Visszatérés a királyi gárdához és a trófeákhoz

Azt nehéz lenne állítani, hogy Julen Lopetegui könnyű örökséget vett volna át, viszont azt is, hogy sikeresen tette volna, és csupán 14 meccs (ebből hat zakó) után megköszönték a munkáját. Nem éppen fényes hónapokon volt túl, hiszen az oroszországi világbajnokságon szereplő spanyol válogatottól azért rúgták ki a helyszínen még a rajt előtt, mert kiderült, hogy a torna után átveszi a királyi gárda irányítását... Sevillában azért megtalálta a számítását később, az Inter 3–2-es legyőzésével például Európa-ligát nyert.

Na de vissza a Real Madridhoz, amely Santiago Solarival már lényegesen jobban teljesített (vele lett meg a harmadik klubvilágbajnoki cím), de hiába a 32 meccsen felmutatott 22 győzelem, a szezon érdemi része pillanatok alatt elúszott: február 27-én az idegenbeli 1–1 után otthon 3–0-ra kikapott a Real a Király-kupa elődöntőjében a Barcelonától, négy napra rá ugyancsak Santiago Bernabéuban szenvedett vereséget a Barcától, így 12 pontos hátrányba kerülve a bajnokságban, három nappal később pedig megint csak saját közönség előtt az Ajax nyert 4–1-re az amszterdami 2–1-es Real-siker után, ezt pedig nem tolerálhatta a vezetőség (bár a Valladolid elleni 4–1-es siker szépségtapasznak jó volt legalább).

Március 11-én jött vissza Zizou, és 2022 nyaráig szóló szerződést kötött az együttessel. A 2019–2020-as évad ígéretesnek tűnt, mivel érkezett Eden Hazard, Luka Jovics, Éder Militao, Ferland Mendy, Rodrygo és sokan mások több mint 350 millió euróért cserébe, 2020 januárjában pedig újabb trófeát nyert a csapat, az Atlético Madrid elleni büntetőpárbaj ezúttal a Spanyol Szuperkupáról döntött.

Jött a koronavírus-járvány, és azzal együtt a három hónapos focihiány is, ez a szünet viszont óriási változást hozott a csapatnál: előtte négy meccsből hármat is elbukott (érdekes módon csak a Barca elleni hazai bajnokit nyerte meg), az újrakezdés után viszont június 14. és július 16. között sorozatban tíz meccset nyert meg a Real, amely így újra bajnok lett.

Ez már a 11. trófeája volt a Real Madrid vezetőedzőjeként, amivel az örökranglista második helyén áll a kilencszeres bajnok Miguel Munoz (14) mögött.

Ekkora aligha gondolták a szurkolók, hogy ez lesz (egy jó darabig legalábbis biztosan) az utolsó a klubnál.

Bizalomhiány és távozás

A Real a 2020–2021-es szezonban – 11 év után – trófea nélkül maradt, a La Ligában a városi rivális Atlético Madrid mögött második lett, a Bajnokok Ligájában a későbbi győztes Chelsea búcsúztatta az elődöntőben, a Király-kupában pedig már a 32 között kiesett, a francia pedig újra távozott.

A francia az AS című sportnapilapban megjelent nyílt levelével búcsúzott.

Kedves madridisták, húsz éve, amikor először betettem a lábam Madridba, majd felvettem a fehér mezt, érzem, hogy körbevesztek szeretettel. Mindig is éreztem, hogy valami különleges van köztünk

– kezdte érzelmes felütéssel a 48 éves tréner.

A JÁTÉKOSKÉNT VILÁG- ÉS EURÓPA-BAJNOK ZIDANE ELMONDTA, A 2018-as távozásával ellentétben EZÚTTAL MÁS VOLT A HELYZET. EGYSZERŰEN NEM ÉREZTE A BIZALMAT A KLUB FELŐL, HOGY KÖZÉP- ÉS HOSSZÚ TÁVÚ TERVEIT MEGVALÓSÍTSA.

Hozzátette, tisztában van azzal, hogy egy akkora klubnál, mint a Real Madrid, ha nem nyer semmit, akkor az edzőnek mennie kell. Ugyanakkor véleménye szerint a vezetők elfelejtették, milyen eredményeket ért el korábban a csapattal és a szakmai stábbal, illetve milyen napi kapcsolatban volt velük, valamint a körülöttük dolgozó 150 személlyel. Éppen ezért nagyon fájt számára – és az egész csapatnak –, hogy a vereségek után mindig arról olvasott az újságokban: mennie kell a kispadról.

„Ezek szándékosan kiszivárogtatott, és az újságokban megjelenő üzenetek voltak, amelyek negatív hatást gyakoroltak a csapatra. Kételyeket ébresztettek és félreértésekhez vezettek.”

Csak a válogatott jöhet szóba?

A távozása meglepte Pérezt, aki hozzátette, pontosan tudja, hogy Zizou álma a francia válogatott irányítása.

Harcoltam érte, hogy maradjon, a búcsúlevelét pedig biztos vagyok benne, hogy nem ő írta. Minden jót kívánok neki, a klubnál mindenki elismeri. Pontosan tudom, hogy a francia válogatott szövetségi kapitánya akar lenni, és abban is biztos vagyok, hogy ez sikerülni fog neki. 

Ki ne emlékezne, a világbajnoki címvédő a 2021-re halasztott Európa-bajnokságon a magyar, a német és a portugál csapattal került egy csoportba, egy győzelemmel és két döntetlennel a kvartett élén végzett, de a Svájc elleni nyolcaddöntőben hiába fordított Karim Benzema duplájával és Paul Pogba találatával 3–1-re, a végjátékban ellenfele egyenlíteni tudott, és büntetőkkel továbbjutott.

A meglepő búcsú úgy tűnt, kapóra jön Zidane-nak, de a francia szövetség megerősítette tisztségében Didier Deschamps-ot, akivel októberben Nemzetek Ligáját nyert a válogatott.

Újabbat egyhamar aligha fog, ugyanis a mostani kiírásban pocsékul szerepel az együttes: négy forduló alatt otthon kikaptak a dánoktól és a horvátoktól, a 2018-as vb-döntős ellen idegenben is csak 1–1-re végeztek, ahogyan Ausztriában is, két ponttal pedig utolsó az együttes a négyesben, és már biztosan nem kerülhet be a final fourba. 

Az Aranylabda-várományos Karim Benzema és az újabb szenzációs idényt futó Kylian Mbappé vezette gárda ettől függetlenül így is a téli világbajnokság egyik fő esélyese, viszont ha a címvédő Katarban is leszerepel, aligha marasztalják tovább a torna után lejáró szerződésű Deschamps-ot.

Akkor pedig eljöhet Zidane ideje.

A legnagyobb trófeahalmozó trénerek*

  • 1. Sir Alex Ferguson 48
  • 2. Mircea Lucescu (Dinamo Kijev) 35
  • 3. Pep Guardiola (Manchester City) 32
  • 4. Valerij Lobanovszkij 28
  • 5. Jock Stein 26
  • 6. José Mourinho (Roma) 26
  • 7. Ottmar Hitzfeld 25
  • 8. Giovanni Trapattoni 22
  • ...Carlo Ancelotti (Real Madrid) 22
  • 10. Bob Paisley 20
  • ...Marcello Lippi 20
  • ...Louis van Gaal (Hollandia) 20

A 2013 óta BL-t/El-t nyerők össztermése

  • ...Rafa Benítez (klub nélküli) 12
  • ...Jürgen Klopp (Liverpool) 11
  • ...Unai Emery (Villarreal) 11
  • ...Jupp Heynckes 11
  • ...Zinédine Zidane (klub nélküli) 11
  • ...Diego Simeone (Atlético Madrid) 10
  • ...Thomas Tuchel (Chelsea) 10
  • ...Luis Enrique (Spanyolország) 9
  • ...Hansi Flick (Németország) 7
  • ...Maurizio Sarri (Lazio) 2
  • ...Julen Lopetegui (Sevilla) 1
  • ...Oliver Glasner (Frankfurt) 1

*a legalább egy jelentős európai kupasorozatot megnyerők listája

(Borítókép: Helios de la Rubia/Real Madrid via Getty Images)



  • Hírek
  • Csok