- Sport
- Futball-vb 2022
- labdarúgás
- vb 2022
- katar 2022
- világbajnokság
- 2010-es vb
- dél-afrika
- szubjektív vb
Zümmögő vuvuzelák, tökéletesen tippelő polip és a macsó spanyol válogatott
További Futball-vb 2022 cikkek
- Egy friss vizsgálat szerint hazudott a FIFA a katari vb-ről
- Messi megbánta, hogy lehülyézte ellenfelét a világbajnokságon
- Ötmilliárd embert ért el a katari labdarúgó-világbajnokság
- Mbappé végre elárulta, mit súgott Messi fülébe a vb-döntő után
- Röhög az egész osztály: a spanyol újságírónőnél Toni Kroos volt a vb legrosszabb játékosa
A 2010-es világbajnokság nem volt olyan régen, olvasóink többsége valószínűleg nem újságcikkekből hallott róla, hanem néhány mérkőzést biztosan látott is. Számomra ez a vb volt az első tévés fociélmény, amelyből legalább néhány emlékfoszlány megmaradt. Ugyanis nyolcéves voltam, amikor ezt a tornát rendezték, így annyi közös biztosan van az olvasókban és bennem, hogy mindannyiunknak ez volt az első afrikai rendezésű vb-je.
Tisztán emlékszem, a vb-ről onnan tudtam először, hogy a Kalász Suli általános iskolában valaki egyszer csak behozott néhány focis kártyát. Akkor így neveztük el a minden évben a boltokban megjelenő kis – talán ötdarabos csomagokban vásárolható – kártyákat, melyek minden szülő legvadabb álmait váltják valóra, hogy egy újabb szezonális dologra kéne rengeteg pénzt elvernie, hogy a gyereke az iskolában benne legyen a körforgásban.
Az őrület pedig berobbant, a téli szünetet követően ment a nagy cserebere az alsó tagozatban. Másodikos voltam akkor, otthon pedig egy elég határozott nemet kaptam arra a kérésemre, hogy én is szeretnék ilyeneket, így más megoldás után kellett néznem. Tanárgyerek létére verekednem nem szabadott, úgy meg pláne nem, hogy a kisváros másik általános iskolájában tanított édesanyám, szóval a balhé híre hamarabb odaért volna, mint én haza a beírásommal az ellenőrzőmben. Szóval a más megoldás egyet jelentett: valamelyik haverom nagylelkűségét kihasználva szerezni néhány kártyát, a többi csak a bizniszen múlik.
Hamar meglett a megmentőm, Zsíros Tomi cimborámtól – akivel egy napon és egy kórházban születtünk – öt olasz játékost kunyeráltam. Ebből a tanév végére, azaz a világbajnokság kezdetére összecserélgettem az egész argentin válogatottat – ez életem üzleti pályafutásának csúcspontja. Addigra a legtöbb gyerek tűkön ülve várta a vb-t, hiszen kedvenc csapatát már biztosan összeszedte valamilyen módszerrel, közben a csapból is a világbajnokság hivatalos dala, a Waka Waka szólt Shakirától, amit a lányok minden szünetben legalább egyszer el is táncoltak, szóval szinte minden gyerek valamelyest be lett oltva a vb-lázzal.
Akkoriban az argentin labdarúgó-válogatott olyan nevekből állt, mint Sergio Romero, Martín Demichelis, Ángel Di Maria, Javier Mascherano, Maxi Rodríguez, Jonás Gutiérrez, Gonzalo Higuaín (az egyedüli játékos a vb-n, aki mesterhármast szerzett), Carlos Tévez, Sergio Agüero, Martín Palermo vagy Lionel Messi. A kispad élén pedig Diego Maradona, akiről akkor csak annyit tudtam, hogy valaha a világ egyik legjobbja volt.
Június 11-én kezdődött a viadal, számomra aznap volt az utolsó fociedzések egyike a nyári szünet előtt. Addigra a legmenőbbek már hónapok óta a vb hivatalos labdájának replikájával, a Jabulanival jártak edzésre. A vb-n szereplő kapusok gyűlölték a labdát a kiszámíthatatlansága miatt, többek között ezért is született annyi fura gól azon a világbajnokságon.
De vissza a június 11-ei edzésre. Óvodáskorom óta „fociztam” (erősen idézőjeles kifejezés, borzasztóan rossz játékos voltam) az Egervári-Halmai Focisuliban, az edzőm, Gábor bácsi pedig különleges tréninggel készült a vb nyitónapjára. Dél-afrikai és mexikói válogatottra osztott minket, és lejátszottuk a tornát megnyitó meccset. Én dél-afrikai játékos voltam arra az edzésre, a csapatunk pedig 2–1-es győzelmet aratott Mexikó felett. Aztán jöttek értünk a szülők, és siettünk haza megnézni, hogy sikerült-e megjósolnunk az eredményt.
Ha jól emlékszem, hazaérvén a tévét pont az MTV emlékezetesre sikerült Nálunk a labda vb-himnuszára sikerült bekapcsolnom. Ez a szám K'NAAN Wavin' Flag trekkjének átirata, amit az MTV munkatársai énekeltek fel, és ha az emlékezetem nem csal, a mérkőzések előtti felvezetések legelején rendszeresen le is játszották a tévében, a klippel együtt. Következett a megnyitóceremónia, és az első meglepetés is, amiről először azt hittem, hogy a tévénk romlott el: a stadion mintha egy méhkaptárrá változott volna, a vuvuzelák folyamatosan zúgó hangja mindent elsöpört. (Hogy igazán nosztalgikus legyen ezt a beszámolót olvasni, ide kattintva tökéletes atmoszférát generálhat.) A hangzavar pedig a meccs kezdetével sem csendesült.
A világbajnokság első gólja pedig olyan lett, mintha csak így rendezték volna: Siphiwe Tshabalala egy tankönyvbe illő kiugratás után akkorát lőtt a bal felsőbe, hogy azt később Puskás-díjra is jelölték.
Tshabalala nevét akkor hallottam először, és nagyjából utoljára is, de ez a találat beleégett az emlékezetembe. A mérkőzés viszont 1–1-es eredménnyel zárult, így a pomázi focipályán tartott szimulációnk nem vizsgázott jelesre.
A mérkőzést követően azonnal tollat ragadtam, és az 1–1-et fel is írtam a vb-s poszteremre. Elek Bálint barátomtól kaptam egy magazinból kitépett, kihajtogatós ábrát, amin a csoportok, a mérkőzések és a rájátszás szerepelt, az eredményeket, illetve a továbbjutókat ki lehetett töltögetni. Persze ez a poszter sem volt teljesen átlagos, egy Playboy-szerű magazinból volt kitépve – amit így visszagondolva jó kérdés, hogy szerezhetett meg kis pajtásom –, így azt hiszem, a másik oldalon lengén öltözött nők pózoltak. De vb volt, nem ez számított…
Mivel a családomban nem nagyon akad labdarúgást szerető ember, így nem tudtam éjjel-nappal vb-t nézni, nem igazán szerették, ha a tévé előtt ültem. Ettől függetlenül Argentína összes csoportmeccsét megnéztem, az akkori kedvenc válogatottam vereség nélkül hozta le a kört. Kicsit furcsa is visszagondolnom, hogy meg sem kérdőjeleződött bennem, hogy a magyarok miért nem jutottak ki a világbajnokságra. 2001-es születésűként valószínűleg természetesnek vehettem, hogy mi ebből kimaradunk.
Az általam támogatott csapatnak aztán végül Németország parancsolt megálljt a negyeddöntőben. Ezt a meccset sajnos nem láttam, de ennyi idősen nem dolgozott bennem sokáig a gyász, váltottam a következő, még versenyben lévő válogatottra, a spanyolra. Mivel akkoriban Iker Casillas volt a kedvenc labdarúgóm, ez szinte magától értetődött, úgy meg pláne, hogy az elődöntőben a spanyolok 1–0-ra megverték a német válogatottat – a bosszú édes íze járta át a számat.
Az akkori spanyol válogatottnak nem volt nehéz szurkolni, még ha kisgyerekként nem is olvastam híreket, nem tudtam sokat a játékosokról, látszott, hogy egészen különleges ez a csapat másokhoz képest. Kapáslövések, csukafejesek, távoli bombák és pazar szabadrúgások – noha valószínűleg más csapatok is csinálták ezt, egyik sem tette ezt olyan stílusosan, mint a piros mezes csapat.
Iker Casillas a kapuban, a hosszú hajú Sergio Ramos és Carles Puyol a védelemben, Busquets, Xabi Alonso, Iniesta és Xavi a középpálya környékén, a macsós nevű Pedro, illetve Fabregas és Fernando Torres pedig a támadósorban.
Mindenre elszánt tekintetű, egytől egyig zseniális játékosok, akikre gyerekként könnyedén fel lehetett nézni.
Pláne abban az életkorban, amikor az ember egyik nap katona, az azt követőn meg mozdonyvezető akart lenni. Hogy is mondjam, nem nehéz ilyenkor spanyol focistakarrierre váltani a nagyravágyó álmokat.
Így vártam tehát a döntőt, ahol a holland válogatottal szállt szembe a spanyol. Még a meccs előtt az egyik testvérem mutatott egy videót, ahol egy polip megjósolja a világbajnokság döntőjének a kimenetelét azzal, hogy a spanyol zászlós dobozból vette ki az elrejtett finomságot. Pál a Polip – így hívta akkor a testvérem az egyedet (de tényeg Paul The Octupus néven futott az állat), a világbajnokságon a döntő előtt hét meccsből hetet eltalált, és spoiler alert: Pál a finálénál sem tévedett.
A meccs magyar idő szerint 20.30-kor kezdődött, de valamiért nagyon fáradt voltam, amikor leültem megnézni a találkozót. Számomra a mérkőzés első emlékezetes pillanata az volt, amikor Nigel de Jong keményen mellkason talpalta Xabi Alonsót. Az idő tájt láttam a Kung Fu Panda című animációs filmet, egyből ahhoz hasonlítottam a mozdulatot. Aztán meg is lepődtem, hogy csak egy sárga lapot ért mindez. Ha már sárga lap, feltűnt a meccs közben, hogy a holland válogatott játékosai folyamatosan szabálytalankodnak, utólag összeszámolva 14 sárga került kiosztásra a maratoni mérkőzésen, ebből kilencet a hollandok kaptak, Johnny Heitinga pedig egymaga kettőt, így ő a 109. percben kivált a mérkőzésről.
Szintén emlékezetes volt, amikor a remekül kiugratott Arjen Robben a tizenhatoson belül szemtől szembe került Iker Casillasszal. A holland lőtt, a kedvenc játékosom pedig a másik irányba vetődött, ám a kinyújtott lábáról pont akkorát pattant a labda, hogy elkerülje a spanyol kaput. Mit ne mondjak, ezzel a megmozdulásával sem lett kisebb a szememben Casillas. Akkor is felszisszentem, amikor már a rendes játékidő vége felé szögletet rúgtak a spanyolok, Sergio Ramos pedig teljesen üresen fejelt a kapu fölé. Lecsorgott a rendes játékidő, és ezt követően, amikor már a tetőfokára hágtak az izgalmak, sikerült elbóbiskolnom. Gundel Takács Gábor felemelt hangjára keltem, ahogyan harsogta a tévéből:
Iniesta, 116. perc, Iniesta, és nem volt les, Iniesta, a pontos gólok szerzője…
Onnantól pedig már nem volt csak hátra, és Spanyolország az első világbajnoki címét ünnepelhette, Hollandia pedig a harmadik elveszített vb-döntője miatt szomorkodhatott. Magamban én is megünnepeltem a spanyol győzelmet, közben pedig arra koncentráltam, hogy eljussak az ágyamig, és álmomban meg ott emelhessem fel én is a trófeát Casillas mellett.
1974 – Sörbe fojtottuk bánatunkat Cruyffék veresége után
1998 – Gólvágó kapus, agyonsztárolt brazilok, sátrazás és a Medve-tó
2002 – Titánból embert: avagy egy kilencéves srác Oliver Kahnnal közös fejlődéstörténete
2002 – A legrondább frizura a világon, mégis mindenki ilyet akart
(Borítókép: Andrés Iniesta lövésével dőlt el a 2010-es világbajnokság fináléja – Simon Bruty/Anychance/Getty Images)