Szoboszlai Dominik: Én vagyok önmagam legnagyobb kritikusa

A magyar labdarúgó-válogatott és az angol bajnokság élén álló Liverpool FC középpályásával, Szoboszlai Dominikkal többek között arról beszélgettünk...

• Melyik meccsen dőlhet el az angol bajnoki cím sorsa? 
• Milyen hangulatra számít Isztambulban a törökök elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen?
• Mit szólt Dárdai Bence döntéséhez, és volt-e bármilyen szerepe az utánpótlásban még német válogatottként szereplő középpályás meggyőzésében? 
• Mit jelentenek neki az egyéni díjak? 
• Melyik a kedvenc stadionja?
• Milyen statisztikák foglalkoztatják a ma már rendelkezésre álló temérdek adat közül?

Tavaly sérülés miatt a lelátóról kényszerült végignézni a Chelsea ellen drámai körülmények között megnyert Ligakupa-döntőt. Mekkora elégtétel, hogy a Liverpool ismét eljutott a fináléba, és ezúttal, ha minden jól megy, aktív részese lehet a Newcastle United elleni aranycsatának a Wembley-ben? 

Remélem nagyon, hogy így lesz – mondta Szoboszlai Dominik a vasárnapi mérkőzéssel kapcsolatban az AXA Tréningközpont médiatermében összegyűlt magyar újságíróknak. – Örülök ennek a döntőnek nagyon. A tavalyi győzelemnek is nagyon örültem, szerintem ez elég jól látszott a lefújás után készült képeken és videókon, ettől függetlenül nem volt jó érzés a lelátóról, tétlenül nézni a találkozót. Nagyon remélem, hogy rendes meccsmezben, a pályán is átélhetek egy hasonló győzelmet most. 

Felnőtt pályafutása minden eddigi szezonjában nyert legalább egy trófeát az aktuális csapatával. Ez a sorozat extra nyomást, vagy épphogy plusz önbizalmat jelent egy ilyen döntő előtt? 

Nem, ez egyáltalán nem nyomás. Ezzel inkább csak viccelődni szoktunk: jó belegondolni, hogy tényleg minden szezonomban nyertem valamit, akár Salzburgban, akár Lipcsében, akár itt, azzal, hogy tavaly összejött a Ligakupa-elsőség. Remélem, vasárnap már meg tudom nyerni az első trófeámat erre a szezonra, és akkor elszáll a maradék stressz is, hogy meg kell nyernem a Premier League-et, hogy ne szakadjon meg a sorozat. 

Most stresszel rajta? 

Nem ez a legjobb szó. Igazából onnantól úgy lennék vele, mi lenne, ha ebben a szezonomban nem csak egy kupát tudnék megnyerni... 

A Premier League-ben tizenöt ponttal vezetnek a második helyen álló Arsenal előtt. Mit gondol, hányadik fordulóban teszik biztossá az angol bajnoki címet? 

Olyan biztosnak tűnik, hogy megnyerjük?  

Abból a székből, ahol mi, újságírók ülünk, igencsak egyértelműnek tűnik a helyzetük... 

Legyen igazuk! Biztosan izgalmas lenne, ha pont az Arsenal elleni hazai bajnoki után érezhetnénk bajnoknak magunkat, ha jól tudom, az hátulról a harmadik meccs. Ha addig ugyanígy tudjuk folytatni, akkor megmaradhat az előnyünk, ugyanakkor egy pillanatra sem dőlhetünk hátra, mert a londoniak sosem adják fel. Nekünk is lesznek nehezebb meccseink még, mint ahogyan nekik is volt most a Manchester United ellen, aztán pedig jön hétvégén a Chelsea elleni otthon.

Így, hogy van ez a mostanra már kevésbé élesnek tűnő versenyfutás, hétvégén azért bekapcsolja a tévét, ránéz, hogy mit játszik egymással épp a United és az Arsenal? Vagy nem foglalkoztatja?

Otthon csak elvétve nézek focit a tévében. Eleget foglalkozok vele a mindennapokban. Ha szabadidőm van, próbálom a lehető legkevesebbet tölteni belőle labdarúgással, más csapatok nézésével. Az eredményeket követem, de többnyire ennyi.

Érez különbséget a sorozatok között?

Nem. 

Biztos? 

Az elején úgy megyünk neki mindegyik sorozatnak, hogy mindegyikben menjünk, ameddig csak tudunk. Voltak olyanok, hogy az FA-kupában valaki pihent, de ott is tovább akartunk menni, nem az volt, hogy előre elengedte a csapat a Plymouth elleni mérkőzést. Így, hogy itt vagyunk a Ligakupa-döntő előtt, semmivel sem tűnik kisebbnek a presztízse, mintha a másik három közül bármelyik aranyérmétől lennénk egyetlen meccsre. 

A Ligakupa-döntő után jön a válogatottszünet, ami azt jelenti, hogy jön a Törökország elleni oda-vissza telt házas Nemzetek Ligája-osztályozó is. Foglalkoztatja már ez a gondolat?

Még itt van előtte a Newcastle-meccs, amire fókuszálnom kell, és a keretben vannak még páran, akiknek fontos mérkőzésük lesz a hétvégén. Ettől függetlenül igyekszünk felkészíteni egymást arra a hangulatra, ami a Galatasaray stadionjában fogadhat majd minket az első mérkőzésen. A török szurkolók biztos, hogy nagyon oda fogják tenni majd magukat. Nehéz meccs lesz.  

Mikor volt erre idejük, egyáltalán hol beszélgettek a várható hangulatról? 

Van egy rendszeres videós meetingünk a kerettagokkal, és ott volt szó róla, hogy készüljön mindenki. Nem minden játékos futballozik hétről hétre ilyen stadionban, ilyen hangulatban, mint ami Törökországban vár ránk. Nem szabad, hogy ezt plusznyomásként élje meg bármelyikünk, mert egy erős rivális vár ránk, ami ellen a legkevesebb megingás sem fér bele. A visszavágón pedig arra lesz óriási szükségünk, hogy a mi drukkereink is megmutassák, fanatizmusban és szurkolásban hasonlóan erősek, mint a törökök.

Meg lehet egyáltalán szokni ezeket a stadionokat? Vagy bármilyen szinten összehasonlítani? A Bundesligában játszott a Bayern München vagy épp a Dortmund otthonában, itt a Manchester United otthonában, az Old Traffordon, a Manchester City stadionjában, az Etihadban, aztán ott az Emirates, a Stamford Bridge, és nyilván az Anfield is. Melyiket szereti a legjobban? 

A Puskás Arénát! Mindegyik picit más. Németország hangulatban jobban hasonlított a Puskáshoz, mert ott vannak ultrák, egész meccsen megy az éneklés, zeng a stadion. Angliában a meccs nagy részében nem biztos, hogy van akkora hangzavar, mert nincsenek olyan szervezett csoportok, akik végig énekelnének, viszont mindenki ad egy általános morajlást. A teljes stadionban valahogy nagyobb az alapzaj, még úgy is, hogy a kapu mögöttiek nem üvöltik be az egész teret. Ettől pedig más az ember érzete. 

Mit szól Dárdai Bence döntéséhez, aki a két fivérét követve ugyancsak a magyar válogatott mellett tette le a voksát? Csapatkapitányként volt bármilyen aktív szerepe a meggyőzésében?

Nem, aktív szerepem nem volt benne, de nagyon örülök annak, hogy erre a döntésre jutott. Biztos vagyok benne, hogy nagy hasznára lesz a csapatnak. 19 évesen a Bundesligában játszik, minden ilyen futballistára szükségünk van.  

Van olyan statisztikai mutató, amit rögtön a meccs után megnéz?

Nincs. 

Mondjuk másnap?

A futással kapcsolatosakat. Azokat itt az edzőközpontban a játékosok által használt bejáratnál általában ki is szokták írni az egyik képernyőre. 

Mások véleményére mennyire ad? Ha mondjuk a lefújás után azt érzi, hogy jó mérkőzése volt, de valaki kívülről azt mondja, nem volt az igazi, mennyire könnyen fogadja el a kritikát? 

Ha én azt mondom, hogy jó meccsem volt, akkor az tényleg jó meccs volt, szóval ilyenkor egyáltalán nem.  

Ritkán mondja?

Én vagyok önmagam legnagyobb ellenfele és legnagyobb kritikusa is egyben. Nem tudok túl sok olyan alkalmat említeni, amikor úgy igazán elégedett lettem volna a teljesítményemmel. 

Ez nem rossz? 

Szerintem nem, csak még inkább hajt előre.

Mikor volt legutóbb, hogy mégiscsak elégedetten jött le a pályáról? 

Nem tudom hirtelen megmondani. Most a hosszabb távú teljesítményemmel voltam inkább megelégedve. Ha nem is volt minden tökéletes, a Southampton elleni hétvégi találkozót leszámítva nem volt rossz meccsem az elmúlt időszakban. Azt érzem, hogy most kerültem abba a formába, amiért olyan sokat dolgoztam, és amiben a lehető legtovább szeretnék innentől maradni. 

Kívülről az látszik, hogy az edzője is elképesztő bizalommal viseltetik ön iránt. Volt már része hasonlóban?

Kétszer. 

Kiknél?

Lipcsében Marco Rosénál és a válogatottban Marco Rossinál. 

Érzékeli, hogy az elmúlt hónapok teljesítményével egy még magasabb polcra került mind a szurkolóknál, mind a szakértőknél? 

Nem nagyon. Ezzel sem szeretek foglalkozni. Nem ez motivál, nem két-három jobban sikerült hónap miatt akarok a középpontban lenni és bókokat kapni. Azt szeretném, hogy a lehető leghosszabb ideig fent tudjam tartani ezt a formát, amit január-februárra elértem. 

Mit gondolt, mikor múlt héten megtudta, hogy jelölt a Premier League-nél a hónap legjobbja díjra? 

Hogy jó visszajelzés, de önmagában nem sokat ér. Az volt bennem, ha megnyerem, örülni fogok, ám sokkal fontosabb, hogy csapatként legyünk sikeresek, például jól alakuljon a vasárnapi mérkőzés a Wembley-ben, mint az, hogy kapok-e egy egyéni díjat a teljesítményemért vagy sem. 

Azzal, hogy a Premier League-ben futballozik hétről hétre, milliónyi kisgyermek álmát valósítja meg épp. Akad bármi – akár szakmai, akár magánéleti téren –, amire azt mondja, még hiányzik a teljes boldogságához? 

Az angol bajnokság és a Bajnokok Ligája serlege.  

LABDARÚGÁS
ANGOL LIGAKUPA, DÖNTŐ
Vasárnap, 17.30: Liverpool FC–Newcastle United FC

A Liverpool FC jóváhagyásával szervezett beszélgetésen az Index mellett az NB1.hu, a Nemzeti Sport, az m4sport.hu, a Sportal és a Telex egy-egy tudósítója vehetett részt. Az újságírók közösen kérdezhettek Szoboszlai Dominiktól a Southampton elleni bajnoki és a Paris Saint-Germain elleni Bajnokok Ligája-meccs visszavágója közé időzített találkozón.

(Borítókép: Szoboszlai Dominik gólöröme a Tottenham elleni Ligakupa-elődöntőben. Fotó: Liverpool FC / Getty Images Hungary)