Amikor a Netflix valósággá válik: Tóth Balázs tanulságos idényt futott Angliában

Tóth Balázs tavasszal öt meccs alatt lett csereemberből főszereplő a Blackburnnél – a magyar kapus a Championship egyik legnehezebb szakaszában segítette ki csapatát a gödörből, és centikre volt attól, hogy rájátszásba verekedje magát új klubjával.

„Hál' Istennek sikerült megkapni a lehetőséget. Igaz, a riválisom, Aynsley Pears kisebb sérülése is kellett hozzá. Elutaztunk Leedsbe, és a meccs reggelén közölte, nincs rendben, nem tud játszani. Mondhatni sorsfordító volt, akadt egy nagyon nagy védésem a meccsen, és összességében is olyan teljesítményt tudtam nyújtani, hogy bent ragadtam a csapatban. A találkozó után az edzőnk közölte, a szezon végéig enyém a lehetőség. Igyekeztem élni vele” – kezdte a beszélgetést a 27 éves kapus, aki így összesen nyolc tétmérkőzésen védhetett az idényben a Roversnél, ebből hat bajnoki és két FA-kupa-találkozó volt.

A Blackburn elképesztő hajrát produkált, zsinórban négy – Tóthtal a kapuban elért – győzelem után az utolsó fordulóban még reális esélye volt a rájátszásba kerülésre. Mindezt úgy, hogy előtte kilenc mérkőzésen át nyeretlen maradt, és hat fordulóval a szezon vége előtt már nyolc pontra is eltávolodott a playoff-helyektől.

A bravúrpont, ami utólag nem boldogít 

„A Sheffield otthonában bármikor bravúr lenne egy döntetlen, de ilyen körülmények között az ember nem tudott örülni az egy pontnak. Azt éreztem, hogy jók vagyunk, meg tudjuk verni a Sheffieldet. Többet támadtak, de jól védekeztünk, és megvoltak a saját lehetőségeink. Úgyhogy összességében így, a végén már csalódásként ért, hogy nem sikerült megnyerni azt a meccset. A rájátszásban épp velük találkoztunk volna, ha összejön valahogy a győzelem. Biztos, hogy izgalmas párharc lett volna az is.”

A kapus elárulta, noha tavasz elején még kifejezetten optimista volt, bő egy hónapja gondolni sem merte volna, hogy ennyire közel lesznek a feljutáshoz. 

„Egy reménytelennek tűn, 12. helyről indultunk, de ahogy folyamatosan nyertünk, úgy alakultak előttünk is a mi szempontunkból jól az eredmények – közeledtünk a rájátszást érő helyekhez. Öt fordulóval a vége előtt, a Luton elleni meccsünkre készülve azt éreztem, kicsit mindenki lemondott a rájátszásról, inkább az jelentett motivációt, hogy olyan eredményeket érjünk el, hogy a következő idényt jobb szájízzel kezdhessük el. Ehhez képest a végsőkig harcban tudtunk maradni. Sőt, vallom, reális esélyünk is volt a playoffra.”

A Kazincbarcikán született labdarúgónak mentálisan rendkívül nehéz volt a szezon nagy része: hét hónapon keresztül nem kapott lehetőséget az első csapatnál, annak ellenére sem, hogy posztriválisának több rosszul sikerült meccse volt.

„Folyamatosan az volt bennem, hogy segíteni szeretnék, és oké, hogy bizalmi poszt, de megint kikaptunk, megint nem ment jól a társamnak – jöjjön már a lehetőség. De az csak nem jött. Aztán még egyszer megtörténik ugyanez, megint nincs változás. Nem tagadom, az idény végéhez közeledve volt is ebből konfliktusom, azt éreztem, ki kell állnom magamért, és megkérdezni a klubvezetőket, miért is edzek, dolgozom nap mint nap, ha ilyen helyzetben sem kapom meg a lehetőséget. Mentálisan megviselt a helyzet. Amikor kiigazoltam, tudtam, hogy nem feltétlenül leszek kezdő minden héten, de az, hogy hónapokig nem kaptam bizonyítási lehetőséget kikezdte az önbizalmamat” – mondta.

A nehéz időszak ellenére igyekezett tanulni a helyzetből.

Azt vallom, hogy az a hét hónap, amíg nem játszottam, tanulási folyamat volt. Valamiért ezt kaptam most az élettől, erre volt szükség, hogy mentálisan még jobban megerősödjek. Hiszem, hogy a jövőben ez is hasznomra válik, bármilyen kihívás elé is kerüljek.

Attól tartott, ilyen hosszú kihagyás után nem fogja tudni elég hamar felvenni a fonalat, hosszabb időbe telik majd, mire mentálisan utoléri magát, és újra felépíti az önbizalmát. Végül aztán kellemes csalódást okozott önmagának is: „Sokkal több időre számítottam. Voltak bennem kételyek így, hogy hét-nyolc hónapon keresztül csak úgy kaptam lehetőséget, hogy be-bedobtak egy meccsre. Tudtam a múltból, hogy kellhet három-négy meccs, hogy visszanyerjem a régi önmagamat, de hála az égnek, kevesebb idő is elég volt.”

„A második meccs, a Millwall elleni találkozó után éreztem, hogy az önbizalom visszajött. Már a Luton ellen is volt egy óriási védésem az első meccsen, amivel sikerült hozzájárulni a győzelemhez, ez is sokat segített, de igazán a Millwall elleni játék volt az, ami után úgy éreztem, rendben lesz minden” – emlékezett vissza.

Kapusra szabott taktika, optimista jövőkép 

A szakmai stáb is felismerte képességeit: „A vezetőedzőnk két meccs után már úgy alakította a taktikát, hogy látta, lábbal kellően magabiztos vagyok ahhoz, hogy többször bevegyenek a játékba. Ezzel is plusz stabilitást szereztünk hátul.”

A Derby County februárban vásárolta ki a szerződéséből a Tóth szerződtetésénél is közreműködő John Eustace vezetőedzőt, helyére Valérien Ismaël érkezett az akkor 8. helyen álló csapathoz. Az átmenet nem volt könnyű, a francia szakember kinevezése után a Rovers hét mérkőzésen keresztül nem tudott nyerni – összességében pedig kilencmeccses nyeretlenségi szériába süppedt.

„Karakteres edző, személyiségre nagyon nyugodt, sokkal keményebb kezűnek gondoltam, amikor először idejött. Helyette az érvekre nyitott, csendes, nyugodt, szakmailag nagyon képzett, modern felfogású szakembert ismertem meg a személyében. Összességében nekem kellemes csalódás volt a közös munka” – jellemezte a játékosként a Werder Bremennel és a Bayern Münchennel is német bajnokságot nyert edzőjét.

A kezdeti nehézségek után a csapat teljesítménye feljavult: „Neki is nehéz volt, mert a szurkolók is kikezdték, fütyülték igazából az első perctől kezdve. De itt a végére azért összeálltak a dolgok, ha kissé csalódottan is, de büszkén hagyta el a pályát mindenki az utolsó fordulóban. A szurkolóinkon is azt éreztem, hálásak azért, hogy az utolsó pillanatig szoríthattak a feljutásunkért.”

A 27 éves játékos szeme előtt részben már a következő idény lebeg, a nyári időszaknak pedig sokkal magabiztosabban futhat neki most, hogy érzi, a francia mester igenis számít rá. „Odajött hozzám az utolsó meccs után, hogy nagyon meg volt elégedve az elmúlt öt fordulóban látottakkal, és hogy látja, képes vagyok arra, amire neki szüksége van a kapustól. Úgy érzem, sikerült elnyerni a bizalmát. Ez a legfontosabb. Most azt érzem, teljes mellszélességgel mellettem van.”

Tóth céljai egyértelműek.

Már nincs több időm arra, hogy ne játsszak. A tanulóév megvolt. Bízom abban, hogy nyártól jöhet egy olyan szezon, amelyben rendszeres játéklehetőséghez jutok, és a mostaninál jóval többet védek majd.

A magyar kapusnak nemcsak a pályán, hanem azon kívül is új kihívásokat hozott az angliai élet. „Kellett hozzá egy kis idő, de úgy érzem, megszoktam, mostanra meg is szerettem Manchestert. A beilleszkedés nem volt olyan könnyű, más, amikor a társak látják, hogy jól teljesítesz, hogy hétről hétre vállvetve tudtuk küzdeni, és számíthatnak rád. Ezzel az öt meccsel jött el az az időszak, amikor tényleg sikerül beilleszkedni. A többiek is sokkal jobban elfogadtak.”

A nyelvi nehézségekről is őszintén beszélt: „A kiköltözés előtt azt gondoltam, egész jól beszélek angolul, de azért messze nem beszéltem úgy, mint egy helybéli. Ahogyan ők elharapják a szavakat, mondatokat, az valami egészen más. Ezt nem lehet otthon megtanulni és megszokni. Rengeteget fejlődött az angolom, de sokszor még a mai napig vissza kell kérdeznem” – árulta el. 

Netflixről a valóságba: az idény fénypontja

A korábban a Puskás Akadémiában és a Fehérvár FC-nél is megfordult futballista számára a szezon legemlékezetesebb pillanata a Sunderland elleni idegenbeli mérkőzés volt, ahol 45 ezer néző előtt védhetett. Az alapszakaszt negyedikként záró, hatszoros angol bajnok együttesnek óriási rajongóbázisa van szerte az Egyesült Királyságban. A klub már-már kultikus státuszán pedig csak erősített a Netflix néhány évvel korábbi, nagy sikerű dokumentumfilm-sorozata. „Anno én is láttam a sorozatot, és talán ennek is volt köszönhető, hogy kezdésre kivonulva, az indulónál hirtelen nem is hittem el, hol vagyok. Rázott a hideg, elképesztő élmény volt kimenni a pályára a 45 ezer hazai drukker elé.”

„Nagyon szimpatikus hely volt, az emberek futballszeretete megragadó, de ellenfélként épp ezért nehéz is a Fény Stadionjában játszani. Ahogyan aztán a meccs alakult, hab volt a tortán, sikerült nyernünk egy–nullára. Bravúrpontokat hoztunk, ráadásul kapott gól nélkül” – tette hozzá.

Tóth már haza is utazott, néhány napot a szüleinél tölt, aztán párjával egy rövid nyaralásra indulnak. Rövidre, mert nem szeretne kiesni az edzésből: reméli, hogy az idény végi teljesítménye felkeltette Marco Rossi szövetségi kapitány figyelmét is, így a múlt őszi meghívó után ismét a magyar válogatott keretével tarthat. A nemzeti tizenegy előbb Svédországgal játszik idehaza, majd Azerbajdzsánba utazik a világbajnoki selejtezők főpróbájaként június első felében. 

A válogatott kapusedzőjétől, Kövesfalvi Istvántól pozitív visszajelzéseket kapott, vagyis aligha maradt észrevétlen Telkiben, hogy a szezonhajrája milyen jól sikerült klubszinten. „Remélem, hogy ott lehetek a válogatott edzőtáborában, ezért teljes erőbedobással igyekszem formában tartani magamat a Kazincbarcika segítségével.”

A játékos úgy tippeli, a Championshipben a Sheffield United szerzi majd meg a harmadik feljutó helyet a 100 ponttal bajnoki címet ünneplő Leeds United, valamint az ugyancsak 100 pontig jutott, rosszabb gólkülönbségével második helyre szoruló Burnley mögött. 

(Borítókép: Tóth Balázs a Sunderland otthonában. Fotó: Getty Images Hungary)