Idén is hoppon maradt az FTC: drámai Paks-bravúr született a Magyar Kupa döntőjében

Ezúttal nem kockáztatta meg az aranymezes blamát a Ferencváros. Emlékezetes, a fővárosi zöld-fehérek egy évvel korábban a győztesek színében futott ki a Puskás Aréna gyepére a Paksi FC elleni MOL Magyar Kupa-döntőre, hogy aztán izgalmas végjátékban, hosszabbítást követően 2–0-s vereséggel és nyakukban egy ezüsttel távozzanak a játékosok és sportvezetőik a környékről. A mezkombináció nem, a párosítás visszatért a 2025-ös döntőre is, azaz a rekordgyőztes (24) ismét a címvédővel mérkőzhetett meg a telt házasnak ígért nemzeti stadionban. 

Foghíja volt a „telt háznak”

A várakozásokat csak fokozta, hogy a két csapat mindössze négy nappal korábban parázs csatát vívott a bajnokságban is: Pakson a 94. percben született góllal 3–2-re győzött az FTC, ezzel megtörve hárommeccses nyeretlenségi szériáját az atomvárosi riválissal szemben. Bognár György, a paksiak vezetőedzője, valamint Kubatov Gábor, a fővárosiak klubelnöke is jó érzékkel gondoskodott a feszültségkeltésről a tengerentúli ökölvívó- vagy épp ketrecharcgálák nélkülözhetetlen elemének számító trash talkokat idéző üzengetésükkel. A kiemelkedő nézőszám harmadik tényezőjeként pedig talán a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) húzását is megemlíthetjük, vagyis azt, hogy az MK-döntőre jegyet váltó és azzal a meccsre ki is látogató nézők bónuszpontokat gyűjtenek a válogatott új szurkolói rendszerében is, így később könnyebben juthatnak belépőkhöz Szoboszlai Dominikék hazai meccseire. 

Utóbbi kitételről – azaz a megjelenési kötelezettségről – ugyanakkor nem biztos, hogy mindenki hallott: a finálén mintegy 64 ezer néző befogadására alkalmas Puskásban azért bőven maradtak üres helyek. Érzésre a tavalyi mérkőzésen kiadott hivatalos 51 ezer nézőjével nagyjából megegyező létszám gyűlt össze a széksorokban, igaz, kezdéskor még óriási tömegek vártak beeresztésre a külső kapuknál...

A hangerő alapján egyértelműnek tűnt, a többség a semleges szektorokban is inkább a Ferencváros sikeréért szorít, azért, hogy lehetőleg a 2022-es kupadöntő forgatókönyvéhez hasonló este várjon rájuk. Akkor a budapestiek 3–0-ra nyertek a Paks elleni aranycsatában. Jó tizenötezer ember – ez majdnem megegyezik a település teljes lakosságával – azonban inkább azért drukkolt, hogy a címvédő sorozatban másodszor is borítsa a papírformát, és bármi áron, de a rekorder fölé kerekedjen. Hiába, a csupa magyar futballistával felálló együttes koncepciója országszerte sokak szimpátiáját elnyerte. 

Nem úgy az MLSZ és Csányi Sándor – például a fiatal labdarúgók beépítését, nevelését szorgalmazó, Kubatov klubelnök által élesen kritizált – koncepciója az FTC-drukkerekét. Mással legalábbis nehezen magyarázható, hogy még el sem kezdődött a kupadöntő, de a papíron pályaválasztóként szereplő zöld-fehérek szektorából a szövetség vezetőinek általuk vélt szexuális irányultságát, illetve az elnök édesanyját kezdték teli torokból „emlegetni”. 

Ami a kezdőket illeti, a Paks hozta a szokásost, tizenegy magyarral a kezdőjében (a csapat teljes keretében nincs légiós, így ez nem is meglepő), míg a fővárosiaknál a kapus Dibusz Dénes mellett csupán három magyar, Szalai Gábor, Varga Barnabás, és a tavasz nagy felfedezettjének számító Tóth Alex kezdett magyarként. Az elmúlt évek trendjéhez képest ez sem rossz, de tény, a 2026–2027-es szezontól életbelépő, múlt pénteken bejelentett támogatási rendszerben nem érne 500 milliót. 

Akárcsak tavaly: bekezd a Ferencváros – és Szappanos is

Ami a pályán dúló küzdelmet illeti: az FTC kezdett lendületesebben, a Paks az első tíz percben inkább kontrákra rendezkedett be, igaz, kétszer így is veszélyeztetni tudta Dibusz kapuját. A másik oldalon a Ferencváros azonban nemcsak veszélyeztetett, hanem komoly bravúrra is kényszerítette az egy évvel ezelőtti finálé hősének számító Szappanos Pétert. Az egyszeres felnőttválogatott kapus a 4. percben Matheus Saldanha centerezésénél mentett szépet, majd Eldar Civic lövésénél védett nagyot. 

Az atomvárosiak kijöttek a szorításból, ám az első húsz perc végén így is áldhatták a szerencséjüket, hogy nem kerültek még hátrányba: Tóth A. és Varga összjátéka után utóbbi ziccerénél ért le a bal alsó irányába tartó lövésre Szappanos, majd a kipattanónál Szabó János blokkolta a ziccerben érkező Tóth A. próbálkozását. A 25. percben már az FTC áldhatta a szerencséjét, Mezei Szabolcs sarokrúgásánál Dibusz futott alá a labdának, Tóth Barna felhőfejese centikkel kerülte el a hosszú sarkot. 

Míg Saldanha és Tóth A. kifejezetten veszélyesen mozgott a zöld-fehérek támadógépezetében, addig Varga önmaga árnyékának bizonyult a teljes első félidőben. A társak legalább három gólpasszal felérő labdát adtak neki, ám ő rendre rossz megoldásokat választott, hol messze kapu mellé gurítva, hol túlfutva a labdán, hol pedig egyszerűen csak lassan indulva, így a tizenhatoson kívülre iszkoló Szappanos menteni tudott előle.

Csendes folytatás, slusszpoénnal a félidő végén 

A játékrész hajrájára alaposan megváltoztak a szerepek. Az FTC érezhetően visszább húzódott, a rekordgyőztes játéka sokkal kevésbé volt direkt és gólra törő a szünetet megelőző tíz percben. Amikor a saját térfelén való adogatásra ráunt, akkor is kispasszos játék helyett inkább 30-40 méteres mélységi indításokkal igyekezett meglepni a paksi védelmet. A több területtel ugyanakkor a fekete mezes címvédő nem tudott túl sokat kezdeni: labdabirtoklásban feljött 46-47 százalékra, de önerőből Dibusz kapuja előtt valódi veszélyt nem teremtett a meccs ezen periódusában. De nem is kellett ahhoz, hogy végül mégis előnyben zárja a játékrészt: már kezdetét vette a hosszabbítás, amikor Makreckis labdavesztését követően Tóth B. vette célba a kaput jó 25 méterről, a tizenhatoson belül egyszer lepattanó lövés pedig teljesen megtévesztette a balra elinduló Fradi-kapust (0–1).

Ezzel rákényszerült Robbie Keane csapata, hogy a második félidő elejét megint megpróbálja megnyomni. Akadtak is lehetőségek az FTC előtt, de a meccs első 15-20 percében láthatóakhoz egyik sem volt fogható. Érezhetően nőtt a frusztráltság a fővárosi drukkerekben is, akik újabb és újabb, az MLSZ-t és annak elnökét szidalmazó rigmusokban törtek ki, mintha csak a szövetség hibája lenne kedvenceik gyengébb teljesítménye. 

A 62. percben az előrehúzódó Ötvös Bence csendesíthette volna el a fradistákat, és lökhette volna a címvédés kapujába a Paksot, ám hiába lépett ki a leshatárról Hinora Kristóf ígéretes labdájával, az ötös jobb csücskétől, éles szögből már nem tudta elpöckölni azt a spárgázó Dibusz lába mellett. 

A második félidő végére is jutott csavar

Keane is érezte, nincs mire várni, három helyen is változtatott. Elhagyta a pályát a kifejezetten halovány teljesítményt nyújtó Varga, valamint Mohammad Abu Fani és Eldar Civic is. A friss játékosokkal az FTC igyekezett mintegy szétfutni a Paksot, több mélységi indítással is megpróbálkoztak, illetve a szélekről érkező lapos centerezésekkel keresték az árnyékékként érkező – a négy nappal korábbi bajnokin hőssé vált – Joseph Lennyt. Utóbbi a 70. percben – túloldali kollégájához hasonlóan – be is vette a nagyot betliző Szappanos kapuját, ám mivel jó egyméteres lesről indult, természetesen nem ért a találat. 

A 75. percben Bognár is belenyúlt a meccsbe, pályára küldve a ferencvárosiak által is üdvrivalgással fogadott veteránt, Böde Dánielt. A 38 éves támadó tavaly sem kapott sokkal több játékpercet a rendes játékidőben, ám így is főszereplő lett, kiharcolva Myenty Abena kiállítását. 

Ezúttal ilyesmire nem volt szükség tőle, tökéletesen megtette az is, hogy a rá fellőtt egyik-másik labdát néhány pillanatra megtartotta az FTC térfelén, ezzel szusszanásnyi pihenőt biztosítva a véghajrához érve egyre inkább a tizenhatosukhoz szoruló, védekezésre kényszerült társainak. A ferencvárosi játékosok nyomtak, jöttek előre becsülettel, de Alekszandar Pesics 85. percben Szappanos kezei közé fejelt labdájánál már a magabiztosság legapróbb jelét sem lehetett leolvasni az arcukról. A paksi védelem hősiesen tette a dolgát a favorittal szemben, és fél kézzel már-már fogta a trófeát, amikor a tartalék játékvezető kisebb megrökönyödést kiváltva felmutatta, legalább hét (!) perc lesz a ráadás. A nem sokkal korábban beállt ex-újpesti Balogh Balázs tehetett volna azért, hogy ebben a hét percben már ne kelljen olyan nagyon izgulnia senkinek, ám az ígéretes szabadrúgása után Dibusz kitolta a jobb oldali kapufa mellől a labdát.

Két perccel később Szappanoson lett volna a sor, hogy nagyot mentsen, de már nem tudott újabb bravúrt bemutatni. Egy jobbról elvégzett sarokrúgásnál kissé megtorpant, a kapu előterében ütközött Kristoffer Zachariassennel, így pedig nem volt esélye átérni Lenny lövésére. A francia támadó elsőre ugyan még gyanúsan csapattársa, Habib Maiga kezét találta el a labdával, az újabb ismétlést már a hálóba pofozta. A találatot ugyan hosszasan vizsgálta a videóbíró, az FTC-nek kedvező döntés született, sem kapustámadást, sem a gól elvételét eredményező kezezést nem láttak a VAR-buszban ülők (1–1).

Nem maradhatott el a dráma

A tavalyi évhez hasonlóan jöhetett a hosszabbítás, amelynek érzésre a Paks futott neki sokkal elkészültebb energiaszinttel. Hat perc elteltével úgy tűnt, ezt ki is használja a Ferencváros, Zachariassen lőtt tiszta helyzetből, 12 méterről a kapuba. Csakhogy az akció korábbi szakaszában Adama Traoré lesre futott, mielőtt megkapta volna a labdát, ezt pedig a VAR kiszúrta, és a szabályok szellemében érvénytelenítette a találatot. 

A 113. percben Ádám Martin lábában lehetett volna a döntést érő gól, ám Balogh keresztpassza után Dibusz kezei közé ment a kapáslövése. A végjáték végjátékára teljesen beszorult a címvédő, de valódi helyzetet így sem tudott kialakítani az FTC – jöhettek hát a tizenegyesek. 

Noha Böde a feldobás után bosszankodva fogadta, hogy a játékvezető kezéről lecsúszó érme eredményeként a Fradi-tábor előtti kapura kellett rúgni a büntetőket, rövidesen már jobb kedve lehetett a paksi kapitánynak: Pesics borzalmas tizenegyesét rögtön a párharc elején kifogta Szappanos. A harmadik párnál a címvédő kapusa ismét védeni tudott, ezúttal Lenny eszén járt túl. Azonban a soron következő Balogh is hibázott, így a fővárosi együttesnek még mindig maradt reménye.

Végül mind a tíz lövésre szükség volt, az ex-fradista Vécsei utolsó lövőként nem hibázott, így pedig összejött a címvédés! 

A Paks sikerével megismételte a klubtörténelmi aranyérmet, a Ferencváros pedig a 25. elsőség helyett a 11. ezüstérmével térhet vissza az Üllői útra. 

Hogy utóbbi mekkora csalódás arrafelé, azt jól mutatja: a Fradi-szimpatizánsok többsége pillanatokkal a lefújás után elpárolgott az arénából, még az ezüstérmek átadását sem várta meg.

Ellenben a paksi örömünnep csak ekkor indult be igazán.

Már rutinos kupagyőztesként. 

És biztos európai kupaindulóként. 

MAGYAR KUPA, DÖNTŐ
Ferencvárosi TC–Paksi FC 1–1 (0–1, 1–1, 1–1) – tizenegyesekkel 3–4
Puskás Aréna, 54 762 néző. Vezette: Pintér Csaba

FTC: Dibusz – Gartenmann (Csirkovics, 83.), Cissé, Szalai G. – Makreckis, Maiga (Raul Gustavo, 99.), Abu Fani (Joseph, 64.), Civic (A. Traoré, 65.) – Saldanha (Zachariassen, 77.), Tóth A. – Varga B. (Pesics, 65.)
Vezetőedző: Robbie Keane
Paks: Szappanos – Ötvös (Kinyik, 79.), Vas G., Szabó J. (Gyurkits, 116.) – Hinora (Ádám M., 91.), Mezei (Balogh B., 90.), Windecker, Papp K., Osváth – Haraszti (Vécsei, 75.) – Tóth B (Böde, 75.). 
Vezetőedző: Bognár György

Gólszerzők: Lenny (90+3.), ill. Tóth B. (45+1.)

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)