Feltette magát a világtérképre a kisváros, ahol nyáron soha nem megy le a nap

A megújult Európa-liga alapszakaszában négy skandináv csapat is megmérette magát, közülük a svéd Malmö, és a szintén svéd Elfsborg nem jutott tovább a kieséses szakaszba, a dán Midtjylland és a norvég Bodö/Glimt azonban megérte a kupatavaszt. (Akárcsak a Ferencváros, a zöld-fehérek aztán bántóan simán estek ki az El-ből a cseh Viktoria Plzen ellen vívott play-off körös párharcban.)

A Bodö/Glimt ősszel olyan csapatokat győzött le, mint a portugál Porto, az ugyancsak portugál Braga vagy a török Besiktas, a francia Nice otthonában ikszelt, az Old Traffordon pedig megizzasztotta a Manchester Unitedet, amelytől 3–2-re kapott ki. A play-off körben előbb a holland Twentét, majd a nyolcaddöntőben a görög Olympiakoszt búcsúztatta.

A negyeddöntőben jött az első kiemelt Lazio, amelyet hazai pályán 2–0-ra vert meg, a körömrágós visszavágó pedig tizenegyespárbajba torkollott, amiből a norvégok jöttek ki győztesen. Az elődöntőben aztán a Tottenhamtől oda-vissza kikapott, de már az is nagy szó volt, hogy idáig eljutott.

A konferencialigában a svéd Djurgardens, a dán Köbenhavn, a norvég Molde és a finn HJK képviselte Észak-Európát, közülük a Djurgardens szintén bejutott a legjobb négybe, ahol a sokkal jobb erőkből álló Chelsea érvényesítette ellene a papírformát.

Néhány év alatt bajnokcsapatot faragtak a liftező gárdából

Visszatérve az El-ben parádézó norvég egyletre, nézzük meg, honnan indult a gárda, mielőtt bekerült az európai futball vérkeringésébe. A csapat Bodö városában játssza a hazai mérkőzéseit Észak-Norvégiában. Egy 50 ezer lakosú városról beszélünk, amely az észak sarkkör közelében található.

A csapat 2018-ig nem tudott megragadni az élvonalban, a klubnál bekövetkezett szemléletváltásig sokszor csúszott vissza a másodosztályba. Az új klubfilozófia mentén végigvitt tudatos építkezés aztán meghozta a gyümölcsét, a csapat tényezővé vált a norvég futballban, öt év alatt négyszer nyerte meg az élvonalbeli bajnokságot. Amely a múltjára is büszke lehet, 1975-ben az északi klubok közül neki sikerült elsőként elhódítania a Norvég Kupát.

A stílusváltás után agyonverték a Mourinho irányította csapatot

A Bodö/Glimt vezetősége 2018-ban úgy határozott, a támadó, szórakoztató futballt helyezi előtérbe. Ennek hatására aztán Európában is egyre szebb eredményeket kezdett elérni a gárda, 2021 őszén például megalázó, 6–1-es vereséget mért az akkor még Európa-konferencialiga néven futó kupasorozat csoportkörében a José Mourinho irányította AS Romára. A mostani szezonban aztán még magasabbra tették a lécet a norvégok a konferencialigában bemutatott menetelésükkel.

„A klubnál mindenki nagyon boldog, amikor nyerünk, ha pedig veszítünk, gyorsan túltesszük magunkat a csalódottságon, az itteni játékosok és edzők fejben nagyon erősek. A klub a polgári büszkeség érzését kelti Észak-Norvégiában. Ha valaki a városból vagy Észak-Norvégiából elment Oslóba az 1970-es években, meg kellett változtatnia az akcentusát, mert szinte külföldiként tekintettek rá. Azzal, hogy Bodö/Glimt 1975-ben megnyerte a Norvég Kupát, a helyiek büszkébbek lettek arra, honnan származnak, a siker átszakított egy mentális gátat északon. Most ugyanez történik, az európai sikereinknek köszönhetően a klub Norvégia partjain túlról is vonzza a szurkolókat. Egyfajta tündérmese a miénk, az északi sarkkör közeléből érkezve igazán jó focit játszunk” – nyilatkozta Orjan Berg sportigazgató a Reuters hírügynökségnek, amikor megkérdezték tőle, mi a sikerük titka.

A Bodö/Glimt esetében a pálya is megér egy misét, ahol az ellenfeleket fogadja. Ahogy a Reuters rámutatott, nem sok olyan helyszín van az európai élvonalbeli bajnokságokban, ahol a szurkolók 15 perc alatt el tudnak sétálni a nemzetközi repülőtérről a meccs helyszínére, de a bodői Aspmyra Stadion esetében ez így van.

Az épület, amely alig több mint 8000 szurkolót képes befogadni, a klub edzőpályájaként és közösségi központként is szolgál. Minden reggel, amíg a csapat edz, a korábbi játékosok összegyűlnek a „kávézóasztalnak” nevezett helyen, hogy megfigyeljék a történéseket.

Rengeteg időt töltenek a levegőben az észak-norvégok

Itt jön a képbe egy érdekes, ám annál fontosabb tény, miszerint a Bodö játékosai rengeteg időt töltöttek utazással ebben a szezonban. Önmagában Norvégiában is nagyok a távolságok, a Bodőtől több mint 800 kilométerre fekvő Oslóba is csak repülővel lehet eljutni.

A gyengülő norvég korona és a kevés pénztárcabarát utazási lehetőség miatt a szurkolók mélyen a zsebükbe nyúlnak, hogy követni tudják a kedvenc csapatukat. Egyikük 30 000 norvég koronát (átszámítva egymillió forintot) fizetett azért, hogy élőben láthassa a norvég együttes római fellépését, ebben a repülőjegy mellett a szállás és étkezés költségei is benne voltak.

Tekintve, hogy Bodö 17 órányira található a fővárostól közúton, és csak korlátozott számú vonat áll rendelkezésre, sokak számára a helyi repülőtér az egyetlen reális módja az európai utazásnak. A légi útvonalak is korlátozottak, az északi célállomások közül egyelőre csak Münchenbe indul közvetlen repülőjárat. Ez azonban változhat, ahogy egyre többen keresik fel a várost, amely 2024-ben az egyik európai kulturális főváros volt.

A futballsikerek azonnal fellendítették a helyi turizmust

Az Avinor, a bodői repülőtér üzemeltetéséért felelős vállalat szerint a klub sikere hozzájárult a reptéren tapasztalható forgalomnövekedéshez.

„Az Avinor az elmúlt években folyamatosan növelte az utasok számát a bodői repülőtéren. Bár nehéz egyetlen nyomós indokot megevezni, de kétségtelen, hogy a Bodö/Glimt európai sikerei felpörgették a turizmust a régióban, a repülőtérre érkező és onnan induló forgalom is megnövekedett a futballpályán elért győzelmek hatására” – mondta Troels Sandreid, a repülőtér vezetője a Reutersnek.

Sportszakmai szempontól azért is példaértékű a norvég klub menetelése, mert javarészt norvég játékosokkal vívta ki a magasabb költségvetéssel dolgozó klubok tiszteletét.

A hazai játékosok szerepeltetése nagyon fontos szempont lett az északi országokban, a skandináv futball ezen a téren jelentős átalakuláson ment keresztül. A régióban szereplő klubok már korán bedobják a mély vízbe a fiatalokat, mivel szeretnék, hogy a tehetségeik minél korábban külföldre szerződjenek, hiszen ebből az adott ország válogatottja is sokat profitálhat.

Kevés a légiós, így a hazai fiatalok sok játékperchez jutnak

Sokszor arra törekednek a klubok, hogy a fiatalok megerősödjenek egy alacsonyabban rangsorolt bajnokságban, hogy onnan aztán elszegődjenek egy topbajnokságba. Jó példa erre a norvég válogatott Erling Haaland, aki a Red Bull Salzburgból előbb a Borussia Dortmundhoz, majd a Manchester Cityhez került.

A norvég első osztályban (Eliteserien) 16 klub szerepel, a 409 regisztrált futballistának mindössze a 31,1 százaléka idegenlégiós, összehasonlításul ugyanez ez arány a 12 csapatos magyar NB I-ben 41 százalék.

A topbajnokságok közül a Serie A-ban és a Premier League-ben szerepel a legtöbb idegenlégiós (67,5, és 67,4 százalék). Ez is mutatja, hogy a norvég labdarúgás leginkább a fiatal norvég játékosok fejlesztésére törekszik.

Sokat kért a Fradi, ezért nem lett magyar játékosa a Bodőnek 1995-ben 

A hatszoros magyar válogatott Szekeres Tamás pályafutása alatt sokat légióskodott Norvégiában, így jó rálátással bír az országban zajló szakmai munkára. Szerinte több oka is van, hogy feljövőben vannak a skandináv csapatok.

Először is, a norvégok, a finnek és a svédek tudásalapú képzésben részesülnek, ami nagyon fontos a fiatal játékosok esetében. Ehhez hozzájön az, hogy a skandináv futballklubok rendkívül felelős gazdálkodást folytatnak, náluk nincsenek nagyon nagy fizetések, a büdzsével pedig nagyon okosan bánnak, nehogy bajba kerüljenek. A bevételi források száma náluk kevesebb, mint a nyugat-európai csapatoknál, ezért rá vannak kényszerítve a játékoseladásokra, a Bodö/Glimtben is ezért játszik sok fiatal norvég játékos, foglalkoznak velük, utána pedig igyekeznek eladni őket Hollandiába, Ausztriába vagy Németországba

– mondta az Index megkeresésére Szekeres Tamás, aki a Vagakameratene, a Strömsgodset, a Tromsö és a Fredrikstad csapatában is megfordult Norvégiában, utóbbival 2006-ban megnyerte a már említett Norvég Kupát.

Szekeres kiemelte, hogy a norvégok sok pénzt fektettek az utánpótlás-nevelésbe az elmúlt években, ennek köszönhető, hogy bátran támaszkodnak a hazai játékosokra a nemzetközi kupameccseken is.

A Ferencváros egykori játékosai arról is beszélt, hogy Norvégiában nem ugyanazt a klubmodellt alkalmazza mindenki, így a Bodö/Glimt is a saját útját járja, de persze igyekeznek tanulni egymástól a csapatok, hogy kiküszöböljék az esetleges hibákat.

Szekeres kitért arra is, hogy a 2000-es évek legerősebb norvég csapata, a Rosenborg kicsit eltűnt a süllyesztőben, de most igyekszik visszaszerezni régi fényét, ha ez megtörténik, még jobb lehet a norvég bajnokság színvonala.

„Ami az infrastruktúrát illeti, ott van még hova fejlődni, ez nem csak Norvégiára igaz. A norvégok amúgy nagyon megfontolják, kiket igazoljanak, az edzők esetében sem kapkodnak a kiválasztással, ha pedig úgy látják, hogy a norvég jelölt van annyira jó, mint a külföldi, akkor biztos a hazai szakembert választják, ezt a saját bőrömön is tapasztaltam. Ez a futballistáknál is így van” – fűzte hozzá Szekeres Tamás, aki sportvezetői pályafutását az MLSZ technikai igazgatói posztján kezdte, napjainkban pedig infrastruktúra-fejlesztéssel foglalkozik Magyarországon.

Szekeres azt is elárulta nekünk, hogy 1995-ben a Bodö/Glimt szerette volna őt megszerezni a Fraditól, ám a két klub nem tudott megegyezni az átigazolási díjról. A norvégok 70 ezer német márkát ajánlottak, a zöld-fehérek viszont 300 000 márkát kértek, ezért esély sem volt arra, hogy a tárgyalófelek egymás kezébe csapjanak. A csapat végül Cato Hansent szerezte meg Szekeres helyett, aki aztán klublegenda lett Bodőben, 1995 és 2006 között 217 mérkőzésen húzta magára az együttes mezét a norvég élvonalban.