Ahol a Louvre találkozik a szovjet örökséggel – városriport a magyar válogatott bakui kirándulásáról

Baku méretei közép-európai szemmel nézve sokkolóak. Egy dolog tudni, hogy a város majd négy és félszer annyi négyzetkilométeren terül el, mint Budapest. És egészen más megtapasztalni, mekkora is a valóságban, mikor a metró óriási bakugrásokkal közlekedve, nemegyszer 2 kilométeres távolságban lévő megállók között áll meg, és az ember mégis 35-40 percet tölt a föld alatt. 

Miközben a lilás metrókocsik teljesen modernek és az állomások egy része is futurisztikus benyomást kelt – a helyiek különösen büszkék az Icherisheher megállóra, mely a felszínen a Louvre üvegpiramisát idézi, és közvetlenül a Formula–1-es pálya nyomvonala mellett fekszik, hátterében a Qız Qalasıval, azaz a Szűztoronnyal –, bizarr kettősséget teremt, hogy akadnak megállók, ahol csak készpénz ellenében lehet a biztonsági kapun átjutni. Márpedig az azerbajdzsáni manat váltása nem egyszerű művelet odahaza. Mondjuk úgy, már az út előtt egy héttel megtapasztaltam, tucatnyi valutaváltó közül egy, ha foglalkozik a pénznemmel, amelyet egyébként retró svájci frankként is titulálhatnánk: 25 évvel ezelőtt azt váltották 205-210 forint ellenében. 

A piros metróvonal egész hosszan a Baku Boulevard – vagy más nevén a Seaside National Park – mentét követi. Utóbbi megér egy sétát két-három kevésbé távol eső metrómegálló kiváltására: páratlan látványt nyújt a városközponttól délre elnézve a nyílt tengerre. A fehérre meszelt padsorokkal övezett sétány nyaranta árusbódékkal telik meg, mindez a vízpart menti fenyőkkel valami légies könnyedséget és modern eleganciát sugároz egyszerre. Pár lépés után felbukkanhat a város fölé magasodó Baku Eye óriáskereke – a kabinokban ülve harminc–negyven perces kör alatt csodálatos panoráma nyílik a partvonalra és az öbölre. Ugyan a belépő Bakuhoz mérten borsos, kicsivel több mint 6000 forintra jön ki, szép időben, ha az embernek belefér, hogy kiállja a sort, igazán érdemes felszállni rá. 

A park teljes pompájától csak azért áll messze, mert már most javában épülnek a szeptemberi Grand Prix ideiglenes lelátói, így Max Verstappen, Lewis Hamilton vagy épp Oscar Piastri képmása legalább oly gyakran köszön vissza egy-egy molinóról vagy óriásplakátról, mint Ilham Alijev azeri elnöké.

Míg a metró egész sűrűn jár és modern benyomást kelt, a felszíni tömegközlekedés már inkább csak káoszt idéz. A menetrend tájékoztató jellegűnek sem nevezhető, érzésre nagyon hasonló, mint amit Isztambulban tapasztalhattak meg a drukkerek az 1000. válogatottmeccsre készülve márciusban. (A párhuzam itt ki is merül, Baku fényévekkel tisztább, karbantartottabb város benyomását kelti 30 perc alapján is, mint Törökország legnépesebbje.) Amiért mégis megéri a felszíni közlekedést választani, az a busz ablakán kinézve elénk táruló változatos látkép. A város kettőssége itt tér vissza: egyik pillanatban a Flame Tower, azaz a Lángtornyok acél-üveg csúcsai látszanak és játszanak a Kaszpi-tengerről visszaverődő fényekben, a következőben pedig a közelünkben megbúvó széles út mentén egy, a posztszovjet praktikumot és az ázsiai bazárvilágot ötvöző negyed bontakozik ki. Baku főutcája, a Váci utca és a  Champs-Élysées szerelemgyerekének tűnő Nizami sugárút – amelyet a helyiek csak Torgovaya néven emlegetnek – igazi szín- és emberkavalkád, elegáns butikokkal, régi kávézókkal, leágazó bazársorokkal, amelyek a macskaköves utcák köré simulnak.

Ha valaki picit több kiszámíthatóságra vágyik, érdemes taxit hívni: 140 forintnál többe nem kerül egy kilométer. A legjobb, ha valamelyik nagy nemzetközi szolgáltató applikációját használjuk, így sokkal inkább kalkulálható a költség és kontrollálható az útvonal is. Az ördög elvégre nem alszik... A Magyar Labdarúgó-szövetség honlapja előzetesen például a Boltot ajánlotta (Über a 2019-es meccshez képest már nincs az országban), és én is ezt használtam a reptérről befelé jövet egy nagyobb szakaszon. A vezetési stílus – nem csak a sofőrömé – megér egy külön misét (az anyósülésről minimum két imát), mert ha a lámpákat nem is, de a sávok felfestéseit – záróvonalastól – és a közlekedési táblákat erősen jelképesnek tekintik a helyi autósok.

Ha ezeken a döccenőkön túllépünk, a taxi és az átszámolva mintegy 70 forintos menetjegyével a metró is jó opció közlekedni. Nincs is ok nagyobb drágaságra: egy liter 95-ös benzin 220 forintot kóstál errefelé. Bár azt is érdemes megjegyezni, a magyar szemmel is feltűnő olcsóság a helyiek szemével már kevésbé az: az azeri átlagkereset nagyjából a fele a magyarországinak. Mondjuk a benzin literje még így is harmada... 

A belvároshoz közelebbi részeken a metróhoz hasonló disszonanciát okoz a hipermodern és az ezer évnél is idősebb épületek keveredése. Az egyik utca óriási üvegfalú felhőkarcolóival már-már egy amerikai metropoliszt idéz, néhány sarokkal odébb egy átlagos európai település látképe köszön ránk, ha nem kerülne elő egy-egy szovjet emlékmű vagy paneltömb, akár Németországban vagy Franciaországban is érezhetnénk magunkat.

Megint pár tömbbel távolabb, az óváros legrégebbi pontjain, illetve Baku külső részein viszont mintha csak a Star Wars-filmek egyik helyszínén, Mos Espában vagy Mos Eisley-ban sétálnánk. Persze science-fictionről szó sincs: ezek az UNESCO-listás, 12–15. századi öreg kövek őrzik még ma is Baku misztikumát: a szűk sikátorok labirintusszerűen vezetik az átutazókat, miközben a Shirvanshah-palota mozaikolt udvara vagy egy csendes mecset árnyas kis parkja mellett lépdelünk el a tűz földjén. Kultúrájában – éttermeiben, üzleteiben és azok kínálatában – egyaránt Európa és Ázsia érdekes keveréke a hely, de azért az öregkontinens befolyása jobban érvényesül, mind az építészet, mind a konyha terén. Utóbbival nyugodtan lehet kísérletezni: nem egy, nem is két, már első ránézésre is egészen bizalomgerjesztő kis étkezde akad, ahol öt-hat manatból levest és főételt is kapni. Aki óvatosabb duhaj szeretne lenni, rossz hírem van: a világbrandek kávézói és éttermei a többi helyhez képest érezhetően drágábbak – a márkát itt is meg kell fizetni. 

A Baku fölébe magasodó Lángtornyok ugyan még csak tinédzserkorban járnak (2013-ban adták át őket), mára az azeri főváros jelképeivé váltak. Nincs olyan turistáknak készült szuvenír, amin ne szerepelne a jellegzetes épületegyüttes, melyek látványa a tenger felől nézve tényleg lenyűgöző. Közelebbről aztán már kopik a varázs – bár lehet, csak az én szemem szokott hozzá az elmúlt években a budapesti Mol Campus látványához. Az illúzió lényege, hogy a Lángtornyok eleve Baku egyik legmagasabb pontján épültek, így távolabbról, például az óváros épületei mögül kikandikálva – igazán magasnak tűnnek. A lábuknál állva sem picik, de közel sem oly magasra törő felhőkarcolók, mint az ember előzetesen hinné.

Az esti találkozónak nem a korábban Európa-bajnoki helyszínként is bevetett 60 ezres Olimpiastadion, még csak nem is a 2019-es Eb-selejtezőnk (3–1-es győzelem idegenben) helyszínéül szolgáló Bakcell Aréna – a Neftci Baku 12 ezres pályája –, hanem az azeri főváros egyik legkeletibb pontján fekvő Dalga Aréna ad majd otthont. A 6500 fős létesítményt 2011-ben adták át, többnyire a helyi utánpótlás-válogatottak bázisa, de játszott itt nemzetközi kupameccset az Újpest is a Neftcivel még 2018-ban. Amennyire kívül esik a belvárostól – több mint 40 kilométer (és mégis ugyanarról a településről beszélünk) –, annyira kellemes a közvetlen környezete, leszámítva a szúnyogokat. A nagy parkoló határain túllépve bármely irányba elindulhat az ember, 500 méternél többet garantáltan nem kell sétálnia ahhoz, hogy a Kaszpi-tenger strandján találja magát. Azt viszont hozzá kell tenni, egyedül, főleg sötétedés után még férfi turistáknak sem javasolják a csatangolást. A helyi közbiztonság megkérdőjelezhetőségét mutatja, hogy ugyan szebbnél szebb villák állnak a környéken, többségük négy-öt méteres – börtönökét idéző – betonkerítés mögött.

Mivel már kora délelőtt 27-28 Celsius-fokot mutatott a hőmérő, ami a következő órákban még emelkedhet, hogy aztán a mérkőzés időpontjára nagyjából ugyanide térjen vissza, a legkevésbé sem meglepő, hogy jó néhány magyar drukkerrel lehetett rövidnadrágban, strandszettben összefutni a környéken. Összesen mintegy 150 szurkoló kísérte el a nemzeti csapatot Bakuba. 

A többség a pénteki, svédek elleni zakó ellenére is igyekszik önfeledten élvezni a „kirándulást”. Sokan megvárják a WizzAir csütörtöki közvetlen járatát a hazatéréssel, addig élvezik a tengert és a környező kulturális lehetőségeket, de olyannal is találkoztam, aki egészen szombatig marad, és meglátogatják az innen 60 kilométerre lévő, a világörökség részévé nyilvánított Gobusztán nemzeti parkot. A szikla- és barlangparkban Kr. e. 3000 és 5000 idejéből származó sziklarajzokat is meg lehet csodálni.

Noha Marco Rossi szövetségi kapitány arról beszélt, a mai világban egyetlen válogatottat sem lehet lebecsülni, a magyar szurkolók úgy vannak vele: annyira nem eshetett szét a Rossi-csapat az elmúlt másfél évben sem, hogy a világranglista 119. helyezettje ellen ne jöjjön össze a győzelem. 

Tény, a mostani mérkőzést megelőzően hétszer találkozott egymással a magyar és az azeri labdarúgó-válogatott, és eddig a mieink mind a hét összecsapást megnyerték. Mi több, az 1990-es évek második felében lejátszott két-két Eb- és vb-selejtező mindegyikén, valamint a 2019. júniusi Eb-selejtezőn legalább három gólt szerzett a magyar együttes! A 14 éve rendezett dubaji barátságos meccs 2–0 lett, míg a legszorosabb találkozó éppen a legutóbbi, 2019 őszén játszott Eb-selejtező volt, amelyen egyetlen gól döntött a mieink javára (1–0, Korhut Mihály), akik a százszázalékos mérleg mellett imponáló, 19–2-es gólkülönbséget tudnak felmutatni.

A magyar válogatott ugyanakkor 2024 októbere óta nem tudott győzni, legutóbbi öt tétmeccsén négy vereség és egy döntetlen a mérlege. Ha a kilenc találkozó óta nyeretlen (2 döntetlen, 7 vereség) Azerbajdzsánon sem sikerül felülkerekedni, úgy a 2018 óta tartó Rossi-éra legpocsékabb szériáját írhatják újra Szoboszlai Dominikék (2021-ben három döntetlennel és három vereséggel volt hatos nyeretlenségi sorozata a válogatottnak). 

A szövetségi kapitány hétfőn elárulta, legalább négy helyen változtat majd a nemzeti csapat kezdőjén a pénteki 2–0-s zakó alkalmával pályára küldött együtteshez képest. Ami biztos: ha csak nem jön közbe egy sérülés az utolsó pillanatban, a Ferencváros támadója, Varga Barnabás és a Blackburn Rovers kapusa, a nemzeti színekben első fellépésére készülő Tóth Balázs is kezdő lesz a Dalga Arénában. 

Az őszi világbajnoki selejtezőket megelőző utolsó összecsapásról élő szöveges közvetítéssel és helyszíni összefoglalóval jelentkezik az Index. 

Labdarúgás
A magyar válogatott felkészülési mérkőzései 

• június 10., kedd, 18:00: Azerbajdzsán–Magyarország, Baku
• Korábban
  
  Magyarország–Svédország 0–2 (Nygren 49., Ayari 65.)
  Budapest, Puskás Aréna, 59 000 néző. Vezette: Atilla Karaoglan (török)
  Magyarország: Dibusz – Balogh B. (Nego, 79.), Orbán, Dárdai M. (Szalai G., 79.) – Bolla B. (Csoboth, 71.), Dárdai B. (Csongvai, 61.), Schäfer, Nagy Zs. – Szoboszlai (Nikitscher, 79.), Gazdag (Tóth A., 61.) – Sallai R. Szövetségi kapitány: Marco Rossi. 
  Svédország: Olsen – Ekdal, Hien, G. Gudmundsson – Holm (Bernhardsson, 64., , H. Larsson, Salétros, Ayari, Sema (Svensson, 64.) – Nygren, Elanga. Szövetségi kapitány: Jon Dahl Tomasson

A magyar válogatott vb-selejtezős programja

• szeptember 6., szombat: Írország–Magyarország, 20.45
• szeptember 9., kedd: Magyarország–Portugália, 20.45
• október 11., szombat: Magyarország–Örményország, 18.00
• október 14., kedd: Portugália–Magyarország, 20.45
• november 13., csütörtök: Örményország–Magyarország, 18.00
• november 16., vasárnap: Magyarország–Írország, 20.45

A keret

• Kapusok: Dibusz Dénes (Ferencváros), Szappanos Péter (Paks), Tóth Balázs (Blackburn)
• Védők: Balogh Botond (Parma), Dárdai Márton (Hertha BSC), Mocsi Attila (Rizespor), Orbán Willi (RB Leipzig), Szalai Gábor (Ferencvárosi TC)
• Középpályások: Bolla Bendegúz (Rapid Wien), Csongvai Áron (AIK), Dárdai Bence (Vfl Wolfsburg), Nagy Zsolt (Puskás Akadémia FC), Nego Loic (Le Havre AC), Nikitscher Tamás (Valladolid), Osváth Attila (Paksi FC), Schäfer András (Union Berlin), Styles Callum (West Bromwich Albion), Tóth Alex (Ferencvárosi TC), Vitális Milán (ETO FC Győr)
• Támadók: Csoboth Kevin (St. Gallen), Sallai Roland (Galatasaray), Szoboszlai Dominik (FC Liverpool), Varga Barnabás (Ferencvárosi TC)