A cserekapusunk lett a hős: nyolc hónap után nyert ismét a magyar futballválogatott

154 fő. Összesen ennyi szurkoló kísérte el a magyar labdarúgó-válogatottat Bakuba, az Azerbajdzsán elleni felkészülési mérkőzésre. Többségük pedig az azeri főváros Merdekan nevű, nem feltétlenül a legfejlettebb és legeurópaibb kerületét igyekeztek belakni a mérkőzést megelőző 24 órában. A meccsnapon már kora délután a Soho Party slágere, Az éjjel, soha nem érhet véget dübörgött a közeli strand DJ-pultjából, de nem sokkal később felcsendült Korda György és Balázs Klári közöse, a Reptér is, már egy erősen mixelt verzióban. Közben a bátrabbak a Kaszpi-tengerben, az óvatosabbak a szomszédos hotel szabadtéri medencéiben mulatták az időt.

154 fő. Az elmúlt évek túráihoz képest nem túl sok, de néhány órával a kezdés előtt úgy tűnt, még mindig több, mint ahány drukker a hazai szektorokban helyet foglal majd az összességében 6500 néző befogadására alkalmas Dalga Arénában. A hivatalos információk szerint ugyanis kifejezetten rosszul fogytak a jegyek a meccsre – s nem a magyar válogatott miatt. Bár átszámítva alig 400 forintért lehetett volna belépőket váltani, a helyi ultracsoport (Göygurdlar) úgy döntött, az azeri válogatott gyenge teljesítménye (mert szégyent hoztak a zászlajukra) miatt bojkottálják az összecsapást. Fernando Santos együttese kilenc nyeretlenül megvívott mérkőzéssel a háta mögött futott neki a mieink elleni találkozónak. Annak a mérkőzésnek, amelyen Szoboszlai Dominikék számára is egy negatív rekord elkerülése volt a cél: a Rossi-érában ugyanis most másodszor történhetett volna meg, hogy hat egymást követő összecsapásából egyet se nyerjen meg nemzeti tizenegyünk. 

Marco Rossi szövetségi kapitány állta a szavát, hétfői ígéretének megfelelően négy helyen változtatott a pénteki, a svédektől 2–0-ra kikapó válogatott kezdőjéhez képest. A legnagyobb meglepetést a kapuban debütáló Tóth Balázs személye jelentette volna – ha nem lövi el előre a kapitány a találkozót felvezető sajtótájékoztatón. Mellette Tóth Alex, Loic Nego és a szintén előre bemondott Varga Barnabás került még be Dárdai Bence, Balogh Botond, és az edzőtábort is elhagyó Gazdag Dániel pedig ki. A magyar tizenegy 2017 ősze óta, 81 hivatalos mérkőzés elteltével most először nem Dibusz Dénes vagy Gulácsi Péter nevével kezdődött. A 75 találkozót számláló Rossi-korszakban pedig legelőször! 

Bejutni maga a kaland!

Egy ilyen tudósítás nekünk, újságíróknak is kaland, akadnak persze furcsaságok, de Németországban, Angliában, sőt ma már általában a balkáni ellenfeleknél is elég jól körülhatárolt minden. Napokkal a meccs előtt megjön az e-mail, mit hol találunk majd, a belépőnket mikor és kitől tudjuk átvenni. Azerbajdzsánban picit másképpen néztek ki a dolgok. Hiába vágtam neki a szállodámat a stadiontól elválasztó tízperces gyalogútnak két és fél órával a kezdőrúgás előtt – másféllel a startot megelőzően még nem volt biztos, bejutok-e egyáltalán. A különböző bejáratokat jelző térkép sehol, az emberek többsége pedig akkor is kétségbeesetten pislog, ha németül vagy angolul kérünk tőlük útmutatást. Az orosz valószínű jobban működne – akadt is olyan pillanat, amikor napközben emiatt az M4 Sport helyszínre küldött kommentátora, Hajdú B. István önkéntelenül is a tolmács szerepébe kényszerült –, de azt a nyelvet meg én nem beszélem. Végül Göbölyös Gábor, a Magyar Távirati Iroda tudósítója mentette meg a helyzetet, mert bizony a stadion egyik bejáratától a másikig vándorolva jó 40 percen át senki nem akadt, aki meg tudta volna mondani, hol juthatok hozzá a belépéshez szükséges akkreditációs kártyámhoz. A trükk végül annyi volt: a stadion főépületének emeletén helyezték ki ezeket a passzokat – csak három olyan kapun és biztonsági ellenőrzésen kellett volna átjutnom érte, amelyből már az elsőn sem lehetséges érvényes jegy nélkül.

A csapatmunka viszont bevált, az izgalom miatt pedig igazán nem panaszkodhatok, elvégre tudtam, hová jövök. 

Tegyük hozzá azt is, a helyiek többsége kifejezetten kedves, az azeri csapat sajtófőnöke őszinte örömmel fogadott minden magyar kollégát, egyszerűen látszik rajtuk, hogy számukra ünnepnap, hogy egy magyar szintű csapatot fogadhatnak, a találkozóval együtt járó minden extra vendéggel – legyen szó szurkolókról, hivatalos személyekről, vagy épp rólunk, újságírókról. Pusztán a szervezettséggel állnak picit másként, mint mi. Lásd a sávokat örökké közölve autózó, a közlekedési táblák többségét legfeljebb iránymutatásként, de még véletlenül sem szabályként értelmező sofőrök példáját. 

Szoboszlai itt is sztár

Miközben még javában korzóztam odakint a bejutás módját keresve, s volt olyan kevésbé kedves szervező, aki megoldásként azt javasolta, menjek inkább haza, nézzem tévében a meccset, akadt, aki speciális küldetést bízott volna rám, ha stikában beenged. A feladat? Ha valóban magyar újságíró vagyok, úgy biztosan ismerem Szoboszlai Dominiket is, szerezzek neki a segítségért cserébe egy aláírást a magyar válogatott csapatkapitányától. Szegény fiút – ránézésre 18 éves ha volt az önkéntes – hamar ki kellett ábrándítanom, egy dolog ismerni egy játékost, és megint más az, amikor épp Szoboszlaitól kell dedikálást szerezni. Arról nem is beszélve, hogy kivételezésre nincs szükségem…

A beszélgetésből hamar kiderült, óriási Liverpool-szurkolóról van szó, akinek az idénnyel kapcsolatban egyetlen komoly szívfájdalma van: a Paris Saint-Germain elleni Bajnokok Ligája nyolcaddöntős vereség. Bár a tudat, hogy a későbbi BL-győztestől kaptak ki kedvencei, valamelyest csillapították a fájdalmat. Erre a mérkőzésre is azért jelentkezett önkénteskedni, hogy láthassa szíve csapatának egyik kulcsemberét: Szoboszlait. Ha már a dedikált emléktárgyról lemaradt, önmaga megnyugtatására azért megkérdezte, szerintem játszik-e a kapitány. 

Nem kérdés!

Ellenben az, hogy milyen poszton látjuk majd a 24 éves középpályást, már komolyabb feltörésnek ígérkezett. Amikor megláttuk a hivatalos kezdőt, abból elsőre annyit lehetett egyértelműen kiolvasni, háromvédős rendszer helyett egy klasszikus négyfős védelmi vonallal áll majd fel a csapat Bolla Bendegúzzal, Willi Orbánnal, Dárdai Mártonnal és Nagy Zsolttal. A Schäfer András, Szoboszlai, Tóth A., Sallai Roland, Nego ötös pontos elhelyezkedése a középpályán talány maradt az első percekig. 

Noha a kétezres évek elején otthon is megesett, hogy a válogatottra ezer néző sem volt kíváncsi, az elmúlt években – legyen szó hazai vagy idegenbeli meccsekről – elszoktunk a többségében üres széksoroktól. Márpedig a találkozót megelőző hírek igaznak bizonyultak: kezdésre nemhogy félig, legalább negyedik megtelt volna az Aréna, kis túlzással több önkéntes és a meccs biztosítására kivezényelt katona, valamint rendőr volt a lelátókon, mint fizető néző, amikor végre útjára indult a labda. 

Rossi századosa: Varga Barnabás

Meccshangulatról nehezen beszélhettünk, főleg úgy, hogy valamiért a bemelegítés végeztével a zenét is leállították a stadionban, a himnuszokat megelőzően jó tíz percen keresztül a műsorközlőn kívül legfeljebb a szúnyogok – volt belőlük elég – zümmögését lehetett hallani a hangszórók felől. Két perc után rákezdett a magyar tábor – a kapu mögött mintegy százan foglaltak helyet, a többi ötven a hosszoldali székekre váltott jegyet –, de folyamatos, előénekelt és szervezett szurkolásról ezt követően sem beszélhettünk.

Öt perc után kezdett kirajzolódni a taktikai elképzelés is. A középpályások közül Szoboszlai rendre mélyen visszalépett a labdakihozataloknál, egészen a két középhátvéd (Dárdai M. és Orbán) közé húzódva. A jobb szélen általában előrébb futballozó Bolla a félterületbe befelé mozogva csinált helyet a védekezésben a négyes védőláncban helyezkedő Nego felfutásainak. Ugyancsak ennyi idő kellett, hogy a magyar válogatott megszerezze a vezetést. Épp a francia–magyar kanyarított be jobbról, az ötösnél teljesen üresen maradó Varga pedig zavartalanul bólintott a kapu jobb oldalába (0–1). Ezzel a 76. találkozón megszületett a Rossi-korszak 100. magyar találata is. 

Az öröm azonban nem tartott sokáig. Egy jobbról elvégzett sarokrúgás után Mahir Emreli csúsztatott közvetlenül a kapunk előtt, Renat Dadasov első próbálkozásánál Tóth még nagyot védett, de a kipattanó után már tehetetlen volt az ismétléssel szemben. A gól erősen kézgyanús volt már elsőre is, nem véletlenül integetett a fehérorosz játékvezetőnek a pályán lévő összes magyar futballista, de ezen a találkozón nem volt videóbíró, így nem lehetett visszanézni sem, Viktor Simuszik pedig rossz szögben volt ahhoz, hogy kiszúrja (1–1).

Ahogyan lement a nap, kifejezetten kellemes futballidő lett. A 22 Celsius-fok mellé enyhe szellő társult. Mintha csak erre várt volna a drukkerek egy része is, a 20. perc környékére érzésre megduplázódott a kezdőrúgáskor a stadionban tartózkodók száma. A mieink továbbra is mezőnyfölényben játszottak, de sorjázó helyzetekről nem beszélhettünk: Nagy ígéretes centerezése, Szoboszlai szabadrúgása, majd Schäfer 30 méterről eleresztett átlövése jelentett némi veszélyt. Tóth Balázsnak eközben egy pattogós középmagasan szálló Dadasov-lökettel akadt dolga, amit magabiztosan védett.

A mieink a középpályán rendkívül rugalmasan váltogatták a pozíciókat, ha úgy alakult, akár Schäfer, akár Tóth Alex is visszalépett utolsó embernek, ilyenkor Szoboszlai húzódhatott egészen a tizenhatos előteréig. A pálya középső zónáiban a létszámfölényt Bolla és Sallai befelé húzódásai biztosították. Sziporkázó játék helyett ebben kellett megtaláljuk a szépséget. A Rossi által beígért kísérletezés szépen megmutatkozott, bár a szövetségi kapitány pálya irányába eleresztett kiáltásai arról árulkodtak, nem feltétlenül elégedett – nem is lehetett az – a játék minden aspektusával. Például Dárdai Márton a kifejezetten sok helyezkedésével kapcsolatos instrukciót kapott így. A viszonylag kis stadion és csekély nézőszám előnye, hogy a kispadok mindössze négy sorral lejjebb, a pálya szélén navigáló Rossi pedig talán ha tíz méterre, bőven hallótávolságon belül volt az újságírói asztaloktól. 

A félidő hajrájához közeledve másodszor is megérdemelten szereztük meg a vezetést: Szoboszlai tört a tizenhatoson belülre, Varga passzából tizennégy méterről lőtt, az eddig jól mozgó Rza Jafarov pedig szerencsétlenül beleérve bevédte a labdát a jobb felsőbe (1–2).

A végén Szappanos lett a hős

Fordulás után a frissen beszállt Csoboth előtt adódott az első lehetőség, de közvetlen közelről nem tudta elpöckölni a labdát a kimozduló azeri kapus mellett. A meccs képe hasonlóan alakult, mint szünet előtt: a magyar válogatott az előzetes erőviszonyoknak megfelelően dominált, ám igazán nem tudta beszorítani ellenfelét. Az azeri válogatott kontráiban ráadásul rendre ott volt a veszély, az 53. percben Emin Makhmudov lecsúszott beadásánál kellett résen legyen Tóth Balázs. 

Ahogy fáradtak, úgy lettek egyre durvábbak a vendéglátók, Schäfernek, majd az utolsó 30 perce (egy kapuscserével párhuzamosan) beszálló Osváth Attilának is kijutott egy ütemkésésből fakadó keményebb csomag. 

A hajrában épp Osváth növelhette volna kétgólosra a különbséget, majd a szintén csereként beállt Dárdai Bence átlövése csapódott kifejezetten ígéretesen, de újabb találat végül nem született. Igaz, a 82. percben ehhez Szappanos Péter bravúrja is kellett Ismayil Ibrahimli bal alsó sarokba tartó lövésénél. Sőt, a 93. percben kellett még egy óriási védés a Pakssal két Magyar Kupát is nyert hálóőrtől: épp kollégája, a szöglethez előrehúzódó Jafarov közeli lövését hárítva reflexmozdulattal a gólvonalon. 

Válogatottunk nyolc hónap elteltével, a Bosznia-Hercegovina elleni Nemzetek Ligája-sikert követően győzött ismét, ezzel lezárva ötmeccses nyeretlenségi sorozatát. Egyúttal megőrizte hibátlan mérlegét Azerbajdzsán ellen, ami immáron nyolcból nyolc győzelem. Sokkal több örömünk a végeredményben nem lehet.

Folytatás szeptemberben a világbajnoki selejtező első két mérkőzésével: Szoboszlaiék előbb Írországba utaznak (szeptember 6.), majd a csoportfavorit Portugáliát fogadják odahaza (szeptember 9.).

A vb-selejtezős kvartettből a csoportelső egyenes ágon, a második pótselejtező után juthat ki a 2026-os tornára.

Labdarúgás
A magyar válogatott felkészülési mérkőzései 

• Azerbajdzsán–Magyarország 1–2 (Dadashov 8., ill. Varga B. 5., Szoboszlai 33.)

Baku, Dalga Aréna, 1250 néző. Vezette: Viktor Simuszik (fehérorosz). 

Azerbajdzsán: Cafarov – A. Huseynov, C. Huseynov (Akhundzade, 55.), Mustafazada, Dashdamirov – Nuriiev (Abdullazada, 69.), Mahmudov, Ibrahimli (Rustamli, 86.), Cafarquliyev (Bayramov, 55.) – Emreli (Aliyev, 69.), Dadashov (Gurbanli, 69.)
Szövetségi kapitány: Fernando Santos

Magyarország: Tóth B. (Szappanos, 58.) – Nego (Styles, 72.), W. Orbán, Dárdai M., Nagy Zs. – Schäfer (Csongvai, 85.) – Szoboszlai, Tóth A. (Dárdai B., 58.) – Bolla B. (Osváth, 58.), Varga B., Sallai R. (Csoboth a szünetben) 
Szövetségi kapitány: Marco Rossi

• Korábban: Magyarország–Svédország 0–2 (Nygren 49., Ayari 65.)

A magyar válogatott vb-selejtezős programja

• szeptember 6., szombat: Írország–Magyarország, 20.45
• szeptember 9., kedd: Magyarország–Portugália, 20.45
• október 11., szombat: Magyarország–Örményország, 18.00
• október 14., kedd: Portugália–Magyarország, 20.45
• november 13., csütörtök: Örményország–Magyarország, 18.00
• november 16., vasárnap: Magyarország–Írország, 20.45

A keret

• Kapusok: Dibusz Dénes (Ferencváros), Szappanos Péter (Paks), Tóth Balázs (Blackburn)
• Védők: Balogh Botond (Parma), Dárdai Márton (Hertha BSC), Mocsi Attila (Rizespor), Orbán Willi (RB Leipzig), Szalai Gábor (Ferencvárosi TC)
• Középpályások: Bolla Bendegúz (Rapid Wien), Csongvai Áron (AIK), Dárdai Bence (Vfl Wolfsburg), Nagy Zsolt (Puskás Akadémia FC), Nego Loic (Le Havre AC), Nikitscher Tamás (Valladolid), Osváth Attila (Paksi FC), Schäfer András (Union Berlin), Styles Callum (West Bromwich Albion), Tóth Alex (Ferencvárosi TC), Vitális Milán (ETO FC Győr)
• Támadók: Csoboth Kevin (St. Gallen), Sallai Roland (Galatasaray), Szoboszlai Dominik (FC Liverpool), Varga Barnabás (Ferencvárosi TC)

(Borítókép: Szoboszlai Dominik (b) gólt lő az azeri Jalal Hüseynov mellett az Azerbajdzsán–Magyarország barátságos labdarúgó-mérkőzésen Bakuban, a Dalga Arenában 2025. június 10-én. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)