Ő volt az 1954-es világbajnok együttes kapitánya, amely a berni döntőben a magyar aranycsapatot győzte le 3-2-re. Pályafutása során 61-szer lépett pályára hazája színeiben, s ezalatt 33 gólt szerzett.
A nemzeti csapatban eltöltött 18 év alatt válogatottságainak száma jóval meghaladhatta volna a 100-as álomhatárt, de a második világháború alatt és után a labdarúgás hosszú időre a háttérbe szorult Németországban. Mivel a játék lekerült a napirendről, Waltert behívták ejtőernyősnek, és a csatákban szerzett repülős élményeinek hatására soha többé nem volt hajlandó légi úton mérkőzésre utazni. Walter az 1954-es vb-siker után nem vállalt több válogatott fellépést, de Sepp Herberger szövetségi kapitány 4 év múlva rávette a visszatérésre. Így 37 évesen az elődöntőbe jutott csapatával a svédországi vb-n. Az 1. FC Kaiserslauternnel kétszer nyert bajnokságot (1951, 1953), s klubja hálából róla nevezte el 41 269 férőhelyes arénáját.