Százéves Bozsik és Puskás klubja, a Honvéd

Ezen a héten ünnepli századik születésnapját a magyar futball egyik legmeghatáozóbb klubja, a tizenháromszoros bajnok Bp. Honvéd. A kültelki kiscsapatot a kispesti grundok két fiatalja, Bozsik és Puskás, a klubot az 50-es években felkaroló honvédség, aztán a nyolcvanas években Détáriék tették naggyá. A Honvéd történetét elsősorban a klubhonlapon található áttekintés alapján mutatjuk be.

Száz éve, 1909. augusztus 3-án alakult meg a Budapest Honvéd FC elődje, a Kispesti Atlétikai Club (KAC). Ez azonban már nem az első nekifutás volt az akkor még önálló városban: 1904-ben jött létre a rövidéletű Kispesti Sport Club, 1908 júliusában pedig a KAC közvetlen előzménye, a Kispesti Athletikai Club. Az 1908-as alapításkor a futball csak viták után került be a sportágak közé, a huzavona azonban folytatódott - például nem fogadták el az egyesület alapszabályát. Így a klub csak 1909-ben alakult meg hivatalosan, nyolc szakosztállyal: atlétika, birkózás, kerékpár, ökölvívás, tenisz, torna, vívás és labdarúgás.

A futballszövetség 1909 decemberében vette fel tagjának a KAC-ot, amely előbb a Pestvidéki bajnokságban, majd budapestinek sorolva, 1910/11-ben, már a IV. osztályban indult. Itt második lett, ezzel feljebb lépett, 1913-ban pedig meg is nyerte a III. osztályt. Az I. Világháború kitörése a másodosztályban érte a Kispestet. A háború, illetve az FTC és az MTK belviszálya miatt félbeszakadt bajnokságok után a KAC - a különböző tornák eredményei alapján - az 1916/17-es bajnokságot már az első osztályban kezdte. (Ekkor mutatkozott be az élvonalban egy másik csapat, a Vasas is.)

Az első szezon végén ugyan kiesett, de 1918-ban visszatért az első osztályba. Sőt, a következő bajnokság meglepetéscsapata lett a kispesti. A hetedik fordulóig veretlenül állt az élen a KAC, az MTK-val azonban nem bírt (2-5). Végül a második lett a Kispest az 1919/20-as szezonban és ez egészen Puskásékig a klubtörténet legjobb bajnoki helyezése maradt. Ez a csapat azonban szszéledt, miután tagjai a nagy szegénység miatt a játékosok ruhákat, cipőket fogadtak el, ami az amatőrizmus szabályai szerint tiltott volt. Felejelentették őket, így robbant ki 1921-ben a kispesti profi per. Bár tettük nem volt egyedülálló, a legjobb kispestieket vagy eltilitották vagy nagycsapatokba távoztak.

A KAC nem esett ki ezután sem, a következő években rendre a mezőny második felében végzett. 1926-ban mégis története addigi legnagyobb sikerét aratta: a Magyar Kupa megismételt döntőjében - az első meccs 1-1 volt - 3-2-re legyőzte a BEAC-ot. A csapat neve ekkor változott Kispest FC-re, azzal egy időben, hogy a futballban bevezették a profizmust.

A kispestiek a következő években is elsősorban a táblázat második felében végeztek, majd a 30-as évek második felében kicsit előrébb léptek. A legjobb helyezést a 39-es negyedik hely jelentette, majd már a háború alatt újabb címet nyert a klub.

A Szent István-kupa 1944-es elhódítása azonban nemcsak a siker miatt volt érdekes: ezen a nyári tornán villogott először a két kispesti fiatal, Bozsik József és Puskás Ferenc. Köröttük épült ki az a csapat, amely előbb Kispest, majd Bp. Honvéd néven nemcsak az ország, de a világ egyik legjobb futballcsapatává vált.

Először a 46/47-es szezonban látszott, hogy Puskásék meghatározó szerepet tölthetnek be, a KAC hat ponttal az Újpest mögött második lett. Ráadásul úgy, hogy az élmezőny csapataival szemben remekelt, a gyengébbek ellen viszont pontokat hullajtott el. Két gyengébben sikerült szezon után a 49/50-es bajnokság és az utána következő nyár változások sorát hozta Kispesten. A kiépülő kommunista rendszer a maga képére formálta a sportéletet is, az egyesületek mögé nagy szervezetek álltak, a KAC-nak pedig a honvédség jutott. 1949 decemberében a kispesti klub kimondta beolvadását a Honvéd Sportegyesületbe és ezentúl Budapesti Honvéd SE néven szerepelt. Eközben Puskásék szárnyaltak, a remek ősz után tavasszal csak egyszer kaptak ki és négy pont előnnyel az ÉDOSZ-szá átnevezett Ferencváros előtt végeztek.

A nyáron folytatódtak a felülről vezérelt változások: annak érdekében, hogy a legjobb futballisták ne több csapatban szerepeljenek, sokakat a Honvédba és az akkor Textiles (később Bp. Bástya, majd Bp. Vörös Lobogó) néven szereplő MTK-ba irányítottak. A Honvédba úgy, hogy a kiszemeltek megkapták behívójukat a katonaságba, majd a klub játékosai lettek. Így lett kispesti a Teherfuvar kapusa, Grosics Gyula, illetve a ferencvárosi Budai II László és Kocsis Sándor. Kacskaringósabb utat járt be az öntörvényű Czibor Zoltán. A Ferencváros balszélsője nem akart a Honvédba iagzolni, ezért egy igazi munkáscsapathoz, a Csepei Vasashoz menekült 1950-ben. Amikor két évvel később mégis megkapta a behívóját, az ÁVH-hoz tartozó Bp. Bástyába igazolt. Itt azonban nem játszhatott, mert Farkas Mihály, a félt honvédelmi miniszter végleg Kispestre rendelte.

A Honvéd az ötvenes évek első felében egyszer sem végzett a másodiknál rosszabb helyen. Puskásék 1950-ben (ez fél bajnokság volt), 1952-ben (1936 után első veretlen csapatként), 1954-ben (Kocsisék több mint 100 gólig jutottak) és 55-ben is elsők lettek. Az 1954-es bajnoksághoz fűződik a klubtörténet egyik legemlékezetesebb meccse: a sok túra miatt már 55 januárjában játszották le a Vörös Lobogó elleni tét nélküli rangadót (a Honvéd már bajnok volt), a kispesti pálya átépítése miatt az Üllői úton, amely végül 9-7-re végződött.

A Honvéd ebben az időszakban rendszeresen fordult meg külföldi túrákon, így lett köze a Bajnokcsapatok Európa-kupájának (BEK) létrejöttéhez is. Puskásék 1954 decemberében kikaptak a Wolverhampton Wandererstől és az angolok ezután a Wolvest a világ legjobb csapatának titulálták. A tekintélyes francia újsáígró és futballedző, Gabriel Hanot ezt alaptalannak nevezte és javasolta egy európai sorozat életre hívását, amit az UEFA 1955-ben meg is tett. A Honvéd azonban nem tudott sikeres lenni az új sorozatban, első szereplésekor, 1956-ban az Athletic Bilbao elleni párharc mindkét meccsét külföldön kellett játszania (2-3, 3-3) és kiesett.

A forradalom véget is vetett az első kispesti aranykornak. A csapat a zűrzavar közepette dél-amerikai túrára ment, ahonnan legjobbjai közül Puskás, Kocsis és Czibor nem tért vissza, a többeik pedig büntetést kaptak, Grosicsot pedigelőbb eltüntették, majd Tatabányára igazolhatott. Bozsik ugyan visszatért, 57/58-ban pedig egy ponttal maradt el a bajnok MTK mögött (Közép-európai Kupát pedig megnyerte), de a következő években egyre rosszabb eredményeket ért el a Honvéd. Bozsik végül 1962-ben vonult vissza.

Az 1955-öst követő újabb bajnoki címre 25 évet kellett várni a Honvédnál. Pedig időközben olyan futballisták járták meg a klubot, mint az ötszörös gólkirály Tichy Lajos, a háromszor legjobb gólövő Kozma Mihály, Komora Imre vagy a fantasziktus tehetségét eltékozló Kocsis Lajos. A Honvéd ebben az időszakban hétszer végzett másodikként (1958, 1963, 1964, 1969, 1972, 1975, 1978) és mindössze kétszer végzett hatodiknál rosszabbul (1961: 9., 1962: 7.).

A klub viszonylagos nemzetközi kupasikerei is erre az időszakra estek. A KEK-ben 65-66-ban a finn Lahti és a csehszlovák Dukla Praha kiverésével a negyeddöntőben esett ki (0-0, 0-2) a később döntős Liverpool ellen. Az UEFA-kupában a 78/79-es szezonban jutott el a legjobb nyolc közé a Honvéd, a török Adanaspor (6-0, 2-0), a temesvári Poli (4-0, 0-2), az Ajax (4-1, 0-2) kiverésével. A negyeddöntőben aztán az MSV Duisburg búcsúztatta, idegenben lőtt több góljával (2-3, 2-1).

A klub második aranykorát az 1980-as bajoki cím vezette fel. Ekkor már Tichy volt a csapat edzője, a pályán többek között ott volt a kapus Gujdár Sándor, Garaba Imre, Dajka László, Nagy Antal, Kozma, Esterházy Márton. A BEK-ben másodszor indulhatott a Honvéd és a máltai Valletta (8-0, 3-0), majd a lisszaboni Sporting legyőzése (1-0, 2-0) után csak a később döntős Real Madrid állította meg kettős győzelemmel (0-1, 0-2).

A 80/81-es szezonban lépett először pályára az NB I.-ben Détári Lajos (még 18 éves sem volt), 1982 nyarán pedig Komora vette át a csapat irányítását. A Honvéd zsinórban háromszor bajnok lett (1984, 1985, 1986), a BEK-ben azonban sorra kudarcok érték. Kétszer nem igazán neves ellenfél verte ki (Grasshoppers, Bröndby), a 85/86-os kiírásban pedig belefutott a későbbi győztes Steauába.

Egy ötödik hely után 87/88-ban már új edzővel, a klub korábbi kapusával, Bicskei Bertalannal és átalakult kerettel lett bajnok ismét a Honvéd. Érkeztek a Videotonból a Disztl testvérek, Détári az Eintracht Fraknfurtba távozott, igaz, a korábbi években is meghatározó Sallai Sándor, Fitos, Fodor Imre továbbra is Kispesten játszott. A 88/89-es bajnokságot úgy nyerte meg a Honvéd, hogy ősszel több játékosát a rendőrök vitték el az egész magyar futballra kiterjedő bundabotrány során. A BEK-ben viszont megalázták a piros-fehéreket: a második fordulóban a Benfica 9-0-s összesítéssel (Lisszabonban 7-0) ejtette ki. A következő szezonban azonban anélkül, hogy jelentősen meggyengült volna, kis híján kiesett a csapat az NB I.-ből, csak a Kazincbarcika elleni osztályozón maradt bent.

1991-ben azonban már ismét bajnokságot ünnepelhettek Kispesten, a kispadon Mezey Györggyel. Petry Zsolt, Cseh András, Csábi József, Gregor József, Vincze István és Pisont István - néhány meghatározó név a csapatból. A BEK-ben ők sem jutottak tovább, ám a Sampdoriát hazai pályán 2-1-re legyőzték és a visszavágón is csak 3-1-ra kaptak ki a Viallival, Pagliucával, Mancinivel felálló, döntőig menetelő genovaiaktól.

A futball-szakosztály ekkoriban vált le a sok szakosztályos egyesületről és így lett a neve Kispest-Honvéd FC, az elnöke pedig a későbbi MLSZ-elnök, Benkő László volt. A klub máig utolsó bajnoki címét 92/93-ban szerezte, a finn Martti Kuusela irányításával és Illés Bélával, Halmai Gáborral, Hamar Istvánnal. A BL-selejtezőben ugyan búcsúztatta a Manchester United, de csak szorosan (2-3, 1-2).

A Honvéd azóta eltelt másfél évtizede nagyrészt kínokkal telt. A bajnokságban egyre lejjeb csúszott, és bár 96-ban megnyerte a Magyar Kupát, a KEK második fordulójában a francia másodosztályú Nimes búcsúztatta. 2003-ban megtörtént az elképzelhetetlen: a 12 csapatos NB I.-ben csak a szétesett Dunfaerrt tudták megelőzni, így történetük során először kiestek az élvonalból a kispestiek. A visszajutás egyből sikerült - a másodosztályban több volt a néző, mint az elsőben -, azonban a viszonyok nem tisztázódtak, az is reálisan felmerült, hogy eltűnik a futball Kispestről. A tulajdonos Piero Pini már meg is állapodott a klub Dunaújvárosba költöztetéséről, a szerződéseket is aláírták, a tiltakozás miatt azonban visszacsinálták az üzletet.

Aztán 2006-ban érkezett a mesebeli herceg és megmentette Puskás és Bozsik csapatát. Az Egyesült Államokban élő George F. Hemingway cége lett a tulajdonos, ezzel meglett az anyagi biztonság, kipofozták a lezüllött stadiont és kisebb sikerek is jöttek. Az új tulajdonos érkezése óta háromszor játszott kupadöntőt a Honvéd, kétszer a meg is nyerte (2007, 2009) és mindháromszor indulhatott nemzetközi kupában. A jelen és a jövő biztos, csak egyet sajnálhatnak a százéves klubnál: akárcsak a magyar stadionok jelentős részéből, innen is eltűntek a szurkolók. A legutóbbi kupadöntőn ugyan ott voltak nyolcezren a Bozsik Stadionban, de a mostani bajnokság első meccsén már csak ezren lézengtek a lelátókon.