A Loki vezetői eddig nem türelmetlenkedtek Dajka Lászlóval szemben, azzal viszont szembesülhettek, hogy a télen jelentős összegért szerződtetni talán nem volt érdemes. Dajka úgy vélekedett, hogy előbb-utóbb megfordul a pechszériájuk, és végre egyszer már nekik is kijön a lépés. Reményeiket táplálta, hogy a Fradi szerdán igencsak kijátszotta magát a Haladás ellen.
Az első félidő az ismerkedés jegyében telt - egyik alakulat sem kockáztatott -, és ily módon meglehetősen lagymatagra sikeredett. A Fradi erőlködött, a Debrecenen pedig gyors ellenakcióiban bízott. Megdöbbentő, de komoly helyzetig egyik csapatnak sem sikerült eljutnia. A kedélyeket leginkább az borzolta, hogy Ábrahám játékvezető a pályán hagyta a durván játszó Hanákot.
A második félidőben sem tudott ritmust váltani a Fradi, Lipcsei lövése jelentett mindössze veszélyt a kapura az első félórában. A másik oldal sem csillogott, ám a Lokinak csak annyi feladata volt, hogy lehetőleg ne kapjon ki. Ezt a tervet aztán váratlanul győzelemmé "varázsolta" a hajdúsági csapat.
Kerekes futott le a szélen tíz perccel a vége előtt, beadására a szlovák válogatott Majoros érkezett, úgy tűnt, hogy el is éri a labdát, ám később kiderült a menteni igyekvő Balogh lábáról pattant a játékszer a kapuba. (Szűcs tehetetlen volt.) A Fradi ezek után valóban felpörgött, de a taktikus Debrecen már nem hagyta elúszni a sikert. Így fordulhatott elő az a furcsaság, hogy egy idényben kétszer is legyőzi hazai pályán a Loki a Fradit.