Így hát jöhetett egy olyan meccs, ahol leginkább a játékosok önbecsülése volt a tét - ha egyáltalán még van ilyen -, no meg a pénztárcájuk. Ebből aztán kikeveredhetett volna egy önfeledt csata, de hát ilyesfajta ambícióink nekünk már régóta nem lehetnek.
Szerencsére góloknak azért tapsolhattak a nézők. Dvéri az első félidő felénél, huszonnégy méterről rálőtte, mert nem tudott senkinek sem passzolni. Bitát igencsak meglepte az erős lövés, és nem tudott hárítani, a labda jobb alsóban landolt. Tíz perc sem telt el, amikor Sorato szélről középre adott labdáját - Salamon határozatlan volt - Hamar vágta három méterről a felső sarokba.
A Dunaferr formás támadásokat vezetett - ilyen volt például a Kiss fejesével záruló -, a Videoton eredményeseket. A második félidőben aztán megváltozott némiképp ez a tétel, hiszen a Dunaferr is betalált Rósa Henrik révén. Mindez a lényegen azonban már nem változtatott, a Videoton otthon tartotta a három pontot.