Mi a fene az az amerikai futball?

A döntő 0.30-kor kezdődik, éjféltől kövesse az Indexen!

Az amerikai foci csak nevében foci, hiszen általában nem rúgják, hanem kézben viszik a labdát. Nemcsak ez különbözteti meg európai névrokonától, hanem rengeteg más is. Amerikaifutball-gyorstalpalónk következik, avagy megkíséreljük a lehetetlent, és néhány bekezdésben elmagyarázzuk a lényegét ennek az alapvetően egyszerű, mégis ördögien rafinált játéknak.

Minden héten háború

Egy amerikaifutball-pálya 110 méter hosszú, szélessége 49 méter, de a metrikus rendszert nyugodtan el lehet felejteni, hiszen Amerikában járunk, ahol a yard és a láb a hosszúság mértéke. Ebből előbbi a lényegesebb, hiszen az alapvetően a területszerzésről szóló amerikai fociban egy yard, vagyis kilencven centiméter az alap mértékegység.

Szerencsére innentől kezdve kerek számok következnek. A két térfélre osztott küzdőtér, vagyis a mérkőzés helyszíne pontosan száz yard hosszú, és ezen felül pedig térfelenként tíz yard az úgynevezett end zone, vagyis a célterület. A játék célja az, hogy a labdát az end zone-ba juttatva szerezzenek pontot a harcosok. A labdának az ellenfél end zone-jába juttatása a mágikus touchdown, ami hat pontot ér.

Katonák voltunk

A játék lényege tehát az, hogy az egyik csapat tizenegyfős támadóosztaga megpróbálja minél közelebb vinni a labdát az ellenfél end zone-jához, míg az ellenfél tizenegyfős védekező alakulata igyekszik őket ebben megakadályozni. A támadóosztag kulcsembere a quarterback, amit nagyjából irányítóként lehetne magyarítani: az indítást jelző sípszóra az ő kezébe kerül a labda, és ő dönti el az adott támadás jellegét: nevezetesen, hogy egy passzal próbálkozik, amit a támadóalakulat wide receivere kap el szerencsés esetben, vagy esetleg a megijesztett gepárdként száguldó running back kezébe nyomja, aki ideális esetben képes jó sok yardot előrenyargalni. Minél több yardot jutott előre a támadócsapat, annál jobban örülnek a behemótok, hiszen annál közelebb kerültek az ellenfél célterületéhez. Nagyon fontos szabály még a first down: a támadóknak négy kísérletből minimum tíz yardot kell előrejutniuk a kiindulóponttól (line of scrimmage) számítva (ez az úgynevezett first down), és ha ezt képtelenek abszolválni, akkor helycsere jön, és az ellenfél támadhat. Ez a szabály minden egyes támadássorozatra érvényes: tehát ha megvan az első first down, akkor nullázódik a számláló, és a támadóknak ismét négy kísérletük van az újabb tíz yard megtételére, egészen addig, ameddig el nem jutnak a célterületig.

Ez utóbbi folyamat a gyakorlatban nem annyira egyszerű, mint fentebb leírva, hiszen a támadócsapattal szemben az ellenfél védőosztaga áll, akik szintén kőkemény figurák, és mindent megtesznek azért, hogy az előrehaladást megakadályozzák. A nehézfiúk több módon is tehetik ezt: egyrészt a támadóosztag játékosának szánt passz elkapásával (interception), labdaelejtés kikényszerítésével (fumble), és szereléssel, vagyis a labdát birtokló játékos elkaszálásával (sack). Amennyiben a labdát sikeresen orozza el valamelyik védőjátékos, akkor egyrészt nagyon örülnek neki, másrészt megpróbálnak ők is az éppen támadó osztag end zone-jához minél  közelebb jutni, harmadrészt a play - vagyis a labda játékban tartása - végét jelző sípszó után levonulnak, helyüket pedig az ő csapatuk támadóosztaga veszi át, és minden kezdődik előről.

Az első számú pontszerzési lehetőség a már említett touchdown: ezért hat pont jár. A touchdown után a támadóknak két opciójuk is van pluszpontok elérésére. A gyakoribb verzió, amikor egy, egypontos jutalomrúgással próbálkoznak, amit a támadócsapat rúgójátékosa az end zone-ban felállított Y alakú kapu két szára közé szúr be, (sikeres teljesítés esetén plusz egy pont jár), illetve két pontért próbálkozhatnak a már abszolvált touchdown megismétlésével: egyetlen egyszer. Mivel ez a kockázatosabb verzió, csak indokolt esetben alkalmazzák. A touchdown mellett még két pontszerzési lehetőség is van: ha a támadók esélytelennek látják a touchdownt, mondjuk mert három kísérletből még mindig nem tudták megtenni a szükséges tíz yardot, akkor színre lép az előbb már emlegetett rúgójátékos, és megkísérelheti berúgni a labdát az Y két szára közé. Ha sikerül, akkor ebben az esetben három ponttal gazdagodik a csapat. A másik, igen ritka pontszerzési lehetőség a safety, vagyis az a jelenet, amikor a labdát a kezében tartó irányítót a saját end zone-jában viszik a földre: ez két pontot ér.

A specialista

Egy amerikaifutball-csapatnak minden feladatra külön embere van (a fontosabbakra akár több is, így ha mondjuk az első számú quarterback kidől, akkor azonnal be tud ugrani helyére a tartalék), így a támadó- és védőosztagokban sem ugyanaz a tizenegy-tizenegy játékos gyürkőzi végig a négy, egyenként negyedórás negyedre osztott meccset, hanem az adott támadási- illetve védekezési variációknak (rengeteg van belőlük) megfelelően dől el, hogy épp a futójátékra építik a támadók a taktikájukat, és beállítanak néhány gepárdembert, vagy épp passzolnának, ahova az éles szemű és biztos kezű wide receiverek kellenek. A támadó- és védőcsapaton kívül azonban van egy úgynevezett special team is. Rájuk azért van szükség, mert ha a támadóknak nem jön össze a first down, vagyis a tízyardos területszerzés harmadik alkalomra sem, akkor negyedjére általában már nem próbálkoznak, hanem általában elrúgják a labdát jó messzire, az ellenfél pedig azt elkapva megpróbálja minél közelebb vinni azt az épp levonuló támadóegység end zone-jához, hiszen amikor ők támadnak, akkor onnan kell indulniuk, ahová visszajuttatták a labdát. Ez a folyamat a visszahordás, a labda elrúgása pedig a punt, amit egy erre kiképzett játékos, a punter végez.  Amennyiben a védőcsapat nem tudja elkapni és visszahordani a puntot, automatikusan a saját térfelük húszyardos vonaláról indulhatnak. A játék közbeni szabálytalanságokat pedig sárga zászlóval jelzik a zebrának becézett, csíkos ancúgban feszítő bírók, és a szabálytalankodó csapat büntetése pedig a területvesztés: kisebb értékű szabálytalanság - például a játék késleltetése - esetén öt, míg komolyabb durvulás, az ellenfél sisakrácsának megragadása, vagy az ellenfél lefejelése sisakkal esetén akár tíz, vagy tizenöt yardra is hátraparancsolhatják a vétkes csapatot.

Ez a teljesség igénye nélkül írott szabálymagyarázat - hiszen az amerikai fociról könyvtárakat megtöltő szakirodalom van - már segít abban, hogy egy átlagos néző is tudja élvezni a Super Bowlt, a kommentátorokra pedig mindig érdemes figyelni, hiszen általában jólelkűen elmagyarázzák esetleg azokat a szabályokat is, amelyek ebből az összefoglalóból kimaradtak. Jó szórakozást!