Hat kapott góllal nem lehet továbbjutni

A valódi okokat nem lehet tudni, de számos olyan problémát lehet felvetni, ami végül a bukáshoz vezetett. Felesleges a szerencsét idevenni, de tény, nem megy a hosszabbításos meccs ilyen sorsdöntő találkozókon a Papp László Arénában. 2011-ben  - csakúgy, mint a mostani tornán – egy 13 gólos sikerrel vártuk a mindent eldöntő, olaszok elleni rangadót, amelyet akkor hirtelen halálban veszítettünk el. Akkor is 1-3-ról sikerült felállni és úgy tűnik, a többgólos hátrányból történő egyenlítés nem feloldja, hanem erősíti azokat az idegi terheket, amelyek alatt megremeg a kéz.

A hollandok elleni meccs második szünetében Mihály Árpád is említette, nem tett jót a válogatottnak a horvátokkal szembeni tizenhárom gólos siker. Sokkal jobban használt volna, ha szorosabb csatára késztette volna az ellenfél a mieinket és így mehettünk volna neki a döntő meccsnek. Az pozitívumként említhető és ez a válogatott erejét is mutatja, hogy egy pillanatig sem adtuk fel és 1-3-ról, majd 2-4-ről is sikerült a fordítás. Viszont bosszantó, hogy kétszer is a harmadok utolsó másfél percében kaptunk gólokat.

Nagyon sok gólt kaptunk Hollandiától, hat kapott gól bárkitől túl sok, egy ilyen kiélezett találkozón meg egyenesen végzetes. Főleg úgy, hogy azoktól a hollandoktól kaptunk fél tucatot,   akiktől 2005 óta nem szenvedtünk vereséget és ennyi találatnak 1999 óta nem örültek.

A jégkorong nagyon gyors játék, ahol a csatároknak is ugyanolyan kötelességük a védekezés, mint a hátvédeknek. Ez a játékelem csapnivalóra sikeredett a hollandok ellen, és nem ez volt a kapus Bálizs Bence élete meccse. Kaptunk távoli gólt, kétszer pedig olyat, amikor kapusunkról pattant ki a korong és közelben nem volt védő, aki takarított volna.

Nehéz lenne ennek a tényszerűségét megállapítani, de 2-4-nél egy kapuscsere nem lett volna indokolatlan.

Bár Diego Scandella jól ismerte a válogatottat, egészen biztos, hogy nem tett jót a csapatnak a torna előtti kapitánycsere. Ahogy a szakvezető elmondta, sokkal több idő kellett volna a közös munkára, a sorok összecsiszolására. Bár előre senki sem számított arra, hogy Kevin Primeau távozik a Fehérvártól, majd ennek hatásaként a válogatott éléről is, talán korábban kellett volna szövetségi kapitányról gondoskodni.

„Sok hibánk volt, és ezt könyörtelenül kihasználta a holland csapat. Azt reméltük, hogy megnyerjük a budapesti tornát, és februárban folytatjuk az olimpiai selejtező-sorozatot. Csalódott vagyok az eredmény miatt. Volt esélyünk a győzelemre, de rontottunk. Nem lehet egy vagy két személyt bűnbaknak kikiáltani, mindenki felelős! Az biztos, hogy a csapatvédekezést hatékonyabbá kell tenni" - mondta az MTI-nek az ideiglenesen megbízott kapitány.

Mivel a klubok életében sokkal gyorsabban változnak a dolgok, nem ártana egy független kapitányt kijelölni. Ha a vb után váltott volna a szövetség, könnyen elképzelhető, hogy most egy összeszokottabb csapat szerepelt volna.

Nagy tragédia nem történt, de a magyar jégkorong fejlődésének – még akkor is, ha a dániai tornán a szoros meccs is bravúr lett volna a dán, a szlovén, vagy a fehérorosz válogatottal szemben – nagyon jót tett volna a továbbjutás. Februárban három erős válogatottal készülhettünk volna az áprilisi, divízió 1-es világbajnokságra. Jövő április 14. és 20. között Olaszország, Kazahsztán, Nagy-Britannia, Japán és Dél-Korea érkezik Budapestre.