Krakkóban írhatjuk tovább a magyar hokitörténelmet

Reményeink és az álmaink megint az elit felé tolnának minket, a valóság viszont az, hogy hat, közel azonos képességű csapat tornáján bármi megtörténhet, amely felülírja az előzetes várakozásokat, jelesül a világranglistán elfoglalt helyezéseket.

A hat résztvevő közül a magyarok a harmadik legerősebbek, a tavaly még A csoportos Kazahsztán és Olaszország mögött. Utánunk az ukránok, majd a japánok következnek, végül a házigazda lengyelek zárják a sort. De éppen a világrangsor sajátossága az is, hogy a lengyelek elé két olyan válogatott ékelődött be, amelyek alacsonyabb divízióban szerepeltek a 2015-ös idény előtt.

Miért bizakodjunk?

Több okunk van bizakodásra, és hinni abban, hogy 2008 után megint a legjobbak közé sikerül jutni, mint pesszimistán várni a világbajnokságot. Ha csak a saját játékunkat figyeljük, nem csak a szakmai stáb érzi azt, hogy ez a magyar válogatott egyre erősebb, és a hátteret adó klubhoki is nagyot lépett előre az elmúlt évben.

Tavaly novemberben, a káposztásmegyeri Négy Nemzet Tornáján a lengyelektől még kikaptunk, az olaszoktól is, viszont tőlük csak nagy csatában, a végén szétlövéssel. Az idei, februári EIHC-tornán egy újabb vereség jött a lengyelektől, viszont a másik vb-ellenfelet, Ukrajnát 6:5-re legyőzte a magyar csapat.

Ezután jött az osztrákok, majd a szlovénok elleni felkészülési találkozó. Két olyan csapat ellen, amely egy osztállyal feljebb játszik az idén, igaz, az osztrákok legjobbjai nem voltak még ott, ugyanakkor

a hokitörténelemben először nyertünk Ausztriában, 37 év után először vertük meg őket.

Nem is egyszer, a bécsi találkozó után két nappal, a Tüskecsarnokban 3-2 lett a magyarok javára. A szlovénok ellen 2-0-ra is vezettünk, végül kikaptunk. Az utolsó felkészülési meccs után Chernomaz kapitány úgy látta, hogy a csapat napról-napra válik egyre erősebbé és összeszokottabbá, mindenki teljes erőbedobással küzd a sikerért és egymásért is.

Ahogy a két frissen honosított kanadai hokisunk is, Frank Banham és Andrew Sarauer is. Mindketten részesei voltak a Fehérvár AV19 idei nagyszerű EBEL-menetelésének is. Bár sokan a 9-10. helyre várták a fehérváriakat, az alapszakaszt a hatodik, a középszakaszt a negyedik helyen zárták. Végül nem jött össze a történelmi siker, az elődöntőbe jutás, de az egész szezonban mutatott játék bizakodásra adhat okot. Főleg annak fényében, hogy a keret felét a Fehérvár adja.

A légiósok mellett a válogatott másik felét meg az egyre nívósabb Mol Liga, amely – az érsekújváraiak közjátékát leszámítva – idén is bizonyított. Főleg azt, hogy több pólusú: a korábbi évek dunaújvárosi sikerei után, idén a Miskolc lett a magyar bajnok, megnyerte a Mol Ligát, sőt a Fehérvár legyőzésével a Magyar Kupa is a Jegesmedvéké lett.

Az idegenlégiósaink szereplését az alábbi táblázat tartalmazza

Sofron István	Krefeld Pinguine	Német-1.	47 meccs	10 gól, 23 pont
Hári János	Modo	Svéd-1.	53 meccs	6 gól, 21 pont
Sebők Balázs	Hokki	Finn-2.	47 meccs	8 gól, 40 pont
Vas János	Slavia Praha	Cseh-1.	50 meccs	8 gól, 14 pont
Vas Márton	Löwen Frankfurt	Német-2.	51 meccs	7 gól, 34 pont

Miért legyünk pesszimisták?

Szomorkodásra adhat okot, hogy három alapember nem lehet ott Krakkóban. Tokaji Viktor, aki az 1995-ös vb óta csak egyről hiányzott, már a felkészülés során sem volt egészséges, ahogy Sikorcin Ladislav sem. Viszont Bartalis István kiesése nagyon fájó pont.

A Fehérvár ponterős csatára az utolsó edzésen, egy ártalmatlan szituációban sérült meg, az első vizsgálatok szerint térdszalag-szakadást szenvedett. Különösen azért jött ez a sérülés rosszkor, mert Rick Chernomaz fejében az első két sor már összeállt, ebben komoly feladat hárult volna Bartalisra is.

2009 óta jól megfigyelhető egyfajta tendencia a jégkorong-világbajnokságokon. Magyarország 2008-ban feljutott a legjobbak közé, aztán 2009-ben kiesett, és azóta egyszer sem sikerült az újabb bravúr. Majdnem hasonló mezsgyén mozog négy másik csapat. A kazah, az olasz, az osztrák és a szlovén. 2009-2010 óta ezek a csapatok rendszerint az első, vagy a második helyen végeznek a divízió egyben, a következő idényben viszont az utolsó, vagy az utolsó előtti helyen esnek ki az A csoportból.

Az idén egy osztállyal feljebb Szlovénia és Ausztria szerepel. A szlovénokon sokat segíthet a kétszeres NHL-bajnok Anze Kopitar jelenléte, talán még az élvonalban is tarthatja őket. Kazahsztán és Olaszország tavaly búcsúzott a legjobbaktól, és a magyarok csak abban bízhatnak, hogy az idén végre megszakad a hat esztendeje tartó sorozat.

Mire számíthatunk?

Az ellenfeleink közül egyértelműen Kazahsztán tűnik a csoport favoritjának. A bő keretében 26 olyan hokis van, aki a világ második legerősebb bajnokságának tartott KHL-ben szerepelnek, mivel a kazah Barisz Asztana a bajnokság egyik résztvevője. Igaz, a keret nagyrészt honosított orosz hokisból áll. Bár a felkészülés során néhány alapemberük kidőlt, a csoportban szereplő olaszokat így is kétszer verték, ráadásul indegenben. A csapat szerda óta készül a világbajnokság helyszínén.

Az olasz válogatott az évek során komoly változáson ment keresztül. Az elmúlt világbajnokságokon alapembernek számító honosított kanadaiak folyamatosan kerültek ki a keretből, helyükre fiatal hazai hokisok jöttek. Az EBEL-ben szereplő Bolzano is öt játékost ad, továbbá nyolc, Európában hokizó légiós szerepel a keretben.

Van mit elszámolnunk az olaszokkal. Kétszer is Budapesten szúrtak ki velünk nagyon. 2011-ben a hosszabbításban vertek minket 4-3-ra, egy emberelőnyös góllal. 2013-ban pedig 2-1-re kaptunk ki tőlük, mondani sem kell mindkétszer a feljutás múlt ezen a meccsen.

Nem csak mi, és a fenti két válogatott, a lengyel is nagy álmokat szövöget. A lengyelek 2009 óta egy osztállyal mögöttünk szerepeltek és csak tavaly sikerült visszakerülniük. Erős bajnokságuk van, és bár a felkészülés során az egy osztállyal lejjebb szereplő britektől kikaptak, minket az utóbbi két meccsen legyőztek. Minden bizonnyal nagy előnyt jelent majd a hazai légkör, a Tauron Kraków Arenaban közel 15 ezer drukker fogja biztatni a csapatot.

És hogy mennyire veszik komolyan a feljutást? A szövetség 150 ezer eurós prémiumot ajánlott fel, ha a válogatott két év alatt két osztályt lép előre.

Az ukrán válogatott ellen mindig nagyon nehéz. A tavalyi vb-n 3-0-ra kaptunk ki tőlük, az idei felkészülés alatt 6-5-re legyőztük őket. A keret nagy része idegenlégiós, de páldául öten a román bajnokságban játszanak. Érdekesség, hogy a 2014-es vb-keret majdnem teljesen kicserélődött, csak az egyharmada maradt meg a Szöulban negyedik helyet elért csapatnak.

Japán ellen hihetetlen nehéz vb-mecceket játszottunk az elmúlt két évben. Budapesten csak 1-0-ra, legutóbbi vb-n, Szöulban büntetőkkel nyertünk. Szerencsére már az első napon túl leszünk rajtuk.

Nehéz sorozat előtt állunk, a sorsolásunk abból a szempontból nagyon jó, hogy a japánok után a két legerősebbnek vélt csapattal játszunk, így már látni fogjuk, hogy feljutás, vagy a bennmaradás lesz a végső cél. De ahogy Chernomaz kapitány a hokiblogon is megfogalmazta: „A fiúk nagyot küzdöttek az elmúlt időszakban a felkészülés során, keményen dolgoznak az edzéseken és a meccseken, ennek a vb-n meg lehet az eredménye."